Hihetetlen, de Spanyolországban is esznek az emberek. Ráadásul, nem állandóan Paella-t.
Az egyik legjellegzetesebb ételük a Cocido (koszído), ami főzöttet jelent. Párolt káposzta, kolbász, hurka, főtt krumpli, és garbanzo (csicseriborsó). Ismerős? A minap Rabo de Toro al Vino tinto-t ettem, ami vörösboros bikafarok (mármint farok-farok, nem a nemzőszerv). Tulajdonképpen ez is elég jellegzetes.
Alapvetően nincs nagy különbség az európai konyhák között. Persze, mindenkinek megvan a maga jellegzetessége, de az emberek minden nap ugyanazt eszik minden országban. Magyarországon disznótoros, vagy csülök pékné módra, itt Cocido, vagy vörösboros bikafarka. A levesek viszont itt nincsenek divatban, és amit csinálnak, az elég lötyi. Nem megy nekik. Helyette van Caldo-juk, ami valójában leves alaplé. Megfőzik a húst, zöldséget, majd a vizet félreteszik róla. A húsból, zöldségből lesz a második (pl. Cocido), a léhez meg főznek tésztát, és kész a leves.
A munkahelyen az otthonról hozott étel itt nem divat. Szinte mindenki kimegy enni valahova.
Az igazi különbség viszont az árakban, és a körülményekben van. Egy menü 10-15€ körül mozog. A legolcsóbb 8€. Ebben minden esetben van egy kenyér (majszolni, amig hozzák a kaját), egy ital (víz, üdítő, sör vagy bor), két fogás, és a desszert. A kiszolgálás pont olyan, mint egy vendéglőben, csak az étlap rövidebb.
Szóval itt az emberek napi 2-3.000 Ft-ból telezabálják magukat. Csoda, hogy sziesztázniuk kell?
Megvallom, van ennek is hangulata. Amikor kimegyünk a Garnacha-ba (egyik törzshelyünk), kiülünk a teraszra, és egy ráksaláta után eszek egy fincsi sztéket, utána egy sajttortát (mindig azt kérem desszertnek), mindezt ingben, 25 fokban, október közepén... és munkaidőben! Nem rossz, na.
No comments:
Post a Comment