Egy nap Madrid

A legolcsóbb kaja az, amit otthon csinálsz. Madridban ez többszörösen is igaz, mivel a napi megélhetés, és a vendéglátóipar között nagyjából 5-10-szeres a szorzó. Nem vicc. Egy igényes pizza, amit 10 percre sütőbe raksz 2€, két liter kóla 1€, míg egy étel egy bárban minimum 8-10€, és ez inkább olyan falatozó volt, mert egy rendes étteremben 15-20€-tól indul.

Ennek szellemében a Chamberi után bementem egy Dia-ba (Dia% - eitsd: "dia porszientó"), és vettem egy másfél literes szénsavmentes Fanta citromot (itt ilyen is van), és egy 10-es conitos-t. Ez utóbbi 10db miniatűr tölcséres jégkrémet jelent.

Ilyet:

Mivel szombaton a Nave de Motores (a metrómotorok kiállítása) 3-kor zár, úgy döntöttem, sétálok egy kicsit Madridban. Amúgy is akartam venni egy térképet, és esetleg valami könyvet, így irány a Corte Inglés vagy Fnac.

Mivel a térképen így láttam jónak, az Alonzo Martinez felé elgyalogoltam a Colón-ig. Konstatáltam, hogy Szeptember 22-én Peter Gabriel játszik a Hard Rock Café-ban, majd folytattam az utam a Goya-n az Alcalá-ig. A Goya és az Alcalá jereszteződésénél van két hatalmas Corte Inglés így betértem az egyikbe, és vettem egy Lovecraft könyvet. Nem mondom, hogy nem érzékenyültem el, amikor a térképkeresés közepette Buenos Aires mellől egy Budapest utikönyv akadt a kezembe. (o:

Megint megbámultam a videojátékokat, és médialejátszókat, aztán elsétáltam a Retiro-ba az Alcalán.

A séta egyik tanulsága az volt, hogy felfedeztem a vásárlóösvényt, ami tulajdonképpen pontosan ez az útvonal a Colón-tól. Prada, Salvatore Ferragamo, Cortefiel - Pedro Del Hierro, stb. Plusz találtam egy boltot, ahol tudok vagány mandzsettagombokat venni. (o;

Ez megint egy olyan nap volt, amikor sokat sétáltam, jól éreztem magam, és megismertem egy kicsit többet Madridból.

Van, hogy a legcéltalanabb dolgokról derül ki, hogy a legkellemesebbek és leghasznosabbak.

Chamberi

Nem tudom, említettem-e korábban, de a Madridi Metrónak van két múzeuma. Tulajdonképpen kiállítások ezek, amik a Metró korai szakaszát mutatják be. Egy plakáton láttam róluk információt az Avenida de Amerika megállóban, ahol mindig átszállok a Retiroba menet, és elhatároztam, hogy szombaton elmegyek. El is mentem.

Mivel egy régi állomást újítottak fel, a kiállítás nem nagy. Van egy vetítőterem, amit a metrólejáróból alakítottak ki. Itt a metró történetét elmesélő filmet lehet megtekinteni spanyol nyelven, de talán van angol változat is.

A többi látnivaló gyakorlatilag maga az állomás. Nem is a látványosságok miatt érdemes ide eljönni, hanem inkább a történelem miatt. Csak érezni, hogy olyan helyen jársz, ahol majd' száz évvel ezelőtt dolgozó emberek jártak nap-mint-nap munkába. Tamáskának tuti nagyon tetszene.

És egy kis kultúrmaszlag:

A Chamberi a Madridi Metró első vonalának egyik első megállója volt. A Madridi Metró a Londoni (1863), Budapesti (1896), Párizsi (1900), és Berlini (1902) metrók után 1917 januárjában kezdte meg működését. Szellemi atyjai Carlos Mendoza, Miguel Otamendi és Antonio González Echarte.

Forrás: http://www.esmadrid.com/anden0/

A Madridi Metró jelenleg a világ 7., Európa 3. leghosszabb vonala, az utasok számát tekintve a 17. Megjegyzem, a fenti listákon olyan metróvonalak előzik meg, mint Shanghai, Tokyo, New York, Peking, és Európai viszonylatban is csak London és Moszkva.

Forrás: http://mic-ro.com/metro/table.html

Képek: http://picasaweb.google.com/axel.robitz/Chamberi#

Family Guy és még több kori

Említettem, hogy a címben szereplő sorozatot nézem most viszonylag nagy frekvenciával. Van benne ordenáré rendesen, de alapvetően elég szellemes sorozatnak tartom. Nagyon jó, ahogy pontosan elkapja, majd a szélsőségekig karikaturázza az amerikai gondolkodást - életformát. Egyik sajátossga a sorozatnak, hogy egy-egy rész több szálon fut, és a címben nem mindig van benne az összes szál. Azt hiszem, ebben a naplóban is így van ez egy kicsit. Elég sokmindent írok (de semmit nem mondok) egy-egy bejegyzésben, de a címet igyekszem rövidre fogni, így muszáj disztingválnom.

Pénteken - mondhatnánk - megtört a jég, és szóba elegyedtem a korisokkal. Aki ismer, az tudja, hogy olyan végtelenül beképzelt vagyok, hogy kevés embertársamat méltatom szóra. Egyfelől, ha lesz kép, látni fogjátok, hogy a szóban forgó embertársamat miért méltattam szóra. Másfelől, egy kicsit érzem ám, hogy ideje beilleszkedni, már amennyire tölem telik. Ugyan a telefonomat befogtam MP3 lejátszónak, közlekedésbiztonsági szempontból mégsem lenne szerencsés ha Dexter Holland süvöltését hallanám egy mögöttem jövő autó dudája helyett. Így, hogy ne legyen unalmas, beszélgettem a korisokkal. Most jönne az a rész, hogy miről beszélgettünk, de azt sajnos elfelejtettem. Azt hiszem, sekélyes beszélgetés volt, de többnyire arról szólt, hogy ellenőrizzem a korábban felállított teóriáim helyességét. Egyébként helyesek: korisboltok klubja, és önálló klubok szerveződnek, és egymástől függetlenül tartanak oktatásokat, és kisebb gurulásokat (mint említettem, a járda nem túl jó).

Ahogy a netet nézegettem, azért vannak útvonalak is szép számban, amiket idővel felfedezek majd.

Pénteken egyébként megint voltam korizni, de most inkább csak tingli-tangli volt. Azért mentem jónéhány kört a Retiro-ban. Egy kör, a számkedvelők kedvéért, kb. 950m.

Intermezzo I.

Azoknak, akik idegölő feszültségben várták a csütörtöki nap kimenetelét elmondom, hogy kiséltáltam az irodából, jött a busz, felszáltam rá, és 20 perc alatt otthon voltam. (o:

Pénteken már felkészülten sétáltam ki a buszmegállóba, és fél óra múlva jött is a busz. Hétfőn már rutin lesz a tömegközlekedés is.

Mivel szerdán nem volt korizás, áttettem csütörtökre.

Úgy nézem, hogy itt tulajdonképpen görkorcsolyás iskolák vannak (több is), és görkori oktatást tartanak, meg játékokat szerveznek. Nagyon pöpec. Van egyébként szép számmal gyorkoris, és kezdek hajlani rá, hogy kéne venni egyet fittnessz célból, de szerintem egyelőre jó lesz a Rollerblade-em. Ilyen egy gyorskori:

Kéne egy lapát

Nem vagyok a pihenés ellensége, de azért ez már kicsit sok. Azt mondják, hogy az intelligens emberek soha nem unatkoznak, márpedig én mások (MENSA) által intelligensnek mondott ember volnék, de mégis... Persze, ott van a kerékpározás és a görkorcsolya, a strand, és a futás, no de ezeket sem lehet állandóan csinálni. Azt hiszem, az igazi baj a meleggel van, mert kilövi a nap közepét.

Egyébként az egész kényelmes lenne, ha nagyobb lenne a hajtás bent, de a nyári időszakban a fű se' nől itt. Így mikor hazamegyek a nehéz nap után, lelkiismeret-furdalást érzek, ha nem csinálok semmit. Most még a hétvége is jön. Azt hiszem, hülyére fogom bringázni magam. (o:

Egyébként hétvégén Forma-1 Magyar nagydíj! Mivel nincs TV-m nem fogom nézni, de érdekes módon még nem haltam bele a TV nélküliségbe. Biztos azért, mert akkor sem néztem nagyon TV-t, amikor volt...

Szóval, kéne egy lapát, hogy legyen mire támaszkodni...

Kocsi nélkül

Szerdán már muszáj volt vásárolnom, már csak azért is, mert előre nem látható ideig kocsi nélkül leszek. El is mentem a Carrefour-ba, amit GPS nélkül elsőre megtaláltam. Persze hazafelé nem sikerült elsőre jó irányba kanyarodni az autópályára, de ez az előttem levő hibája, mert megzavart. Feltételeztem, hogy ő is arra akar menni, amerre én, aztán meg nem.

Ahogy elnéztem a vásárlásokat, az eredeti számításaim, miszerint heti 50 Euroból el lehet lenni helyesnek bizonyultak. Igazából 50€ közelebb áll egy havi bevásárláshoz, de két hétre simán elég, de azért hozzájönnek a fogyó dolgok, mint az ásványvíz, meg ilyesmi.

Miután felcipeltem a cuccot (ezúttal egyszerre), elvittem a kocsit szereldébe, és hazabattyogtam. Sajnos a pénzemet a boltban hagytam, ráadásul pont elfogyott a metrójegyem, így már nem mentem korizni. Amúgy is az ember egy kicsit meghal belül, amikor kocsi nélkül matad. És itt még nem is tudtam, hogy másnap mik várnak rám... (Igaz, hogy ezt csütörtökön írom, azaz "másnap", és még haza is kell mennem a munkából, szóval csak a felét tudom még annak, hogy mi várt rám ma.)

Egy jó nap

Azt hiszem, nem fogok külön kitérni arra, hogy minden nap bemegyek dolgozni, és kettőig ott vagyok, mert az unalmas lenne. Majd említem, ha valami érdekes történt.

Az ütemtervnek megfelelően, kedden strandon voltam. Napoztam, úszkáltam, megmutattam a helyi vagányoknak, hogy kell pillangózni. Nagyon jó pihenés volt. Kezd megint meleg lenni egyébként, hétvégére kánikulát mondanak. A kis meteóm ezt úgy jelzi, hogy vörös lánggal égő hőmérőt mutat. Szóval érdemes vízpartot keresni.

Strand után úgy döntöttem, hogy megérdemlek egy mozit is. A Coslada-i moziban amúgy is kedd a "közönségnap" (Dia del Espectador). Meg is néztem a Noche y Dia-t, ami eredetileg Knight and Day Tom Cruise és Cameron Diaz közreműködésével. Kicsit a Mission Impossible és a Serving Sarah keveréke, de vicces, és sokat lőnek, meg ugrálnak benne.

Ezúttal nem nyugdíjasokkal teli moziban voltam, ami azért előrelépés. Vicces volt, hogy a moziban a film előtt olyan volt a hangulat, mint egy vidéki búcsúban. Mindenki köszönt mindenkinek, és váltott pár szót a másikkal. Úgy tűnik, itt törzsközönség van. (o: A film után kellemes séta haza.

Mindent összevetve, egy nagyon kellemes nap volt.

http://www.youtube.com/watch?v=d8OfKdOFR_c

Rendszer

Korábban írtam, hogy a semmittevés nem szép dolog. Nem is csúnya, persze.

Elhatároztam, hogy igyekszem valami kis rendszert vinni a mindennapokban, így a következő heti programot találtam ki:

Hétfő - szerda - péntek: kori

kedd - csütörtök: strand

Hétvége: Futás + bringázás + Valencia

Ennek megfelelően munka után kicsit pihentem, majd irány a Retiro, és korizás 11-ig. Még estem is egyet, amit elég régen nem csináltam. Nem volt olyan igazi esés, mint amilyeneket bringával lehet (és néha szoktam is - Roxnak nem elmondani!), inkább csak olyan Pókemberezés (Indy tudja mire gondolok), amikor négykézláb mászol az egyensúlyod után. Igazából csak hátramenetből ugrottam egy 180-at, hogy megforduljak, aztán béna voltam.

Egyébként a munka utáni pihenésbe bevezettem a Family Guy nézést, amit ajánlanék mindenkinek, mert nagyon vicces. Persze itt olyan Axel-viccesre kell gondolni, mint amikor a Jánoshegyen egy ugratásnál nekiszálltam egy fának, majd berepültem a bokorba, és nem tudtam kijönni a nevetéstől...

Felhívtam a szereldét is, és csütörtökön meg tudják nézni a Mondit. Mivel dolgoznom kell, így már szerdán délután leadom.

Rockride

Megfigyeltem, hogy itt a kőzet más, mint otthon (meglepő, mi?) Zsuzsik biztos tudnák, mert mostanában tanultak róla a túravezetői tanfolyamon. (Ne röhögjetek, tényleg van ilyen.) Olyan a közet, mintha márvány és üveg keveréke lenne. Nem szeretnék esni rajta. Minenesetre feltekertem oda, ahol futottam már korábban, és tényleg jó bringaterep, csak sajnos, ahogy Messor is mondta, ha le tudsz jönni valahonnan, oda fel is kell menni. Szóval toltam a bringát. Volt kint egy ürge quaddal, akit kicsit irígyeltem felfelé, aztán otthagytam lefelé. Azt hiszem, itt nem szoktak hozzá, hogy valaki 50-nel jön le 30°-os lejtőn macskakő nagyságú éles köveken. A lejtőről eszembe jutott, hogy a százalékban megadott dőlés milyen csalóka tud lenni. A függőleges emelkedés aránya a vizszintesen megtett úthoz képest százalékban. Tehát ha 5 méter vizszintes menet alatt 5 métert emelkedik az út, az 100%-os lejtő. De ez csak 45°. Vagy a háromszög átfogója (azaz a valóságban megtett út), és a szintemelkedés hányadosa? Hmm...

Megnéztem. Jól tudtam eredetileg. (o:

Rutin

Nem tudom megmondani, hogy lustulok-e, vagy csak megszokotabbá vált az élet, esetleg nem akarom ismételgetni magam, de mintha kevesebb mondanivalóm lenne...

Napközben eszembejutnak dolgok, amikről lehetne éppenséggel írnom, de aztán elfelejtem őket. A fenti ételes dolgot is úgy írtam, hogy előtte egy centlin emlékeztettem mag rá.

Egyébként, vasárnap 11-kor keltem csak fel, és gyakorlatilag annyira nem csináltam semmit, hogy elfeljtettem. Nem is, várjatok... Biztos, hogy valami fontosat csináltam, mert csak a fontos dolgokat szoktam elfelejteni, mint Aramis szülinapja, és hasonlókat.

Amúgy bringáztam vasárnap.

Képek

A lakásomról:

http://picasaweb.google.com/axel.robitz/MadridiLakas#

Day of wrong moves

A szombat igazából önmagában nem lett volna olyan rossz. Kellemes reggeli, némi bevásárlás (zöldség, gyümölcs, stb...) aztán takarítás / filmnézés / mosás. Azért írom így, mert ezeket szimultán szoktam végezni. Délután ebéd (furcsa koncepció - délután 3-5 között ebédelni).

Megbeszéltük Seila-val, hogy találkozunk a Templo de Debodnál, mert valami afrikai táncosok tartanak előadást. Jöt egy barátja is aki elég jófej, amúgy szerintem szexuális beállítottságban határeset. Az előadás maga elég uncsi volt, bár a dobolás elég jó volt, de amúgy sak ugrándoztak. Valahol a Capoeira, a Break, és az indiántánc határán volt a dolog, amit csináltak. Amikor vége lett az előadásnak, elsétáltunk a Plaza de España felé, és leültünk egy teraszon dumcsizni. Mivel éhesek is voltunk, kértünk némi harapnivalót. Na ekkor volt az első ballépés. Kikértem, a korábban említett sajtos-curoshagymás pirítóst. Katasztrófa volt. Próbáltam valahogy megszabadulni a cukros hagymától, de hiába.

A beszélgetést hallgattam, de kialakult bennem a gondolat, hogy ezek az emberek nem az én agyhullámaimon mozognak. Amúgy is észrevettem, hogy a spanyolok rengeteget beszélnek, de keveset mondanak. Így már érthető, hogy miért van szükségük állandóan tapas-bárokban ücsörögni. Amúgy a világ ideje nem lenne elég nekik, hogy elmeséljék, hogy 3 megállót mentek a metrón.

Egy másik hátulütője a sok beszédnek az volt, hogy elszaladt az idő, így a mindenféle átszállásokkal együtt, szépen lekéstem az utolsó metrót az Estadio Olimpico-tól. Az utolsó metrók egyébként 1:30-kor indulnak el a végállomásról, de mivel az EO-n zónaváltás, és emiatt átszállás van, az is egy végállomásnak számít.

Gondoltam magamban, hogy nem baj, itt még úgysem jártam (és amúgy is kivágtak az állomásró a záróra miatt), szépen felbattyogtamn a felszinre, ahol kiderült, hogy az állomás neve nagyon találló. Egy olimpiai stadion van itt. Más nincs. Tök sötét, autópályák, ozt annyi. Visszagyalogoltam a Las Musas-hoz, de ott sem volt semmi.

Mit volt, mit tenni, elkezdtem az autóúton gyalogolni Colsada felé. Mivel járda nincs, kicsit veszélyes mutatvány volt, de nem volt más választásom. Szépen gyalogoltam 4-5 km-t, amikoris elértem oda, ahol az út átmegy az A2-es, és a vonatsínek alatt. Itt egy alagút volt, ami amúgy sem tetszett, ráadásul ki is volt téve a tábla, hogy nem lehet gyalog átmenni. Pöpec.

Stoppoltam egy órát, mire egy szabad taxi felvett, és 9 €-ért hazahozott. A vicc az, hogy csak 3 km-re voltam otthontól, de a francos alagút miatt nem tudtam hazagyalogolni. Itt jegyezném meg, hogy úgy tűnik, spanyolországban tilos stoppolni. Volt autó, ami rámdudált, de többnyire csak belehúztak. Még a szabad taxik sem álltak meg, csak egy. Ennek a sofőrje román volt. Ez az, amikor a Karma ad egy taslit.

Éjjel 4-kor kerültem ágyba.

Vasárnap reggelinél még volt egy kissebb meglepetés, amikor kiderült, hogy az itteni 'Tarta de Aceite', amit reggelizéshez vettem, és egy édes ropogós péksütemény, ánizsos! Pfuj.

Az egyetlen étel

... amit főzni tudok így megy:

Megpirítom a hagymát, ráteszek szalonnát / bacont (vagy nem), teszek rá fokhagymás (vagy nem), fűszereket, zöldséget (vagy nem), hagyom egy kicsit párolódni fedő alatt, aztán fedő nélkül egy kicsit elfő róla a víz, teszek bele tejszínt (vagy nem), és egyéb dolgokat, sajtot, gombát, ilyesmit (vagy nem) és kész. A vicc az, hogy a brassóitól kezdve, a gombás - sajtos csirkén át, a zöldséges raguig mindent így csinálok. Tulajdonképpen olyasmi ez, mint amikor valaki csak rántottát, és vajaskenyeret tud főzni, csak egy következő szint. Ja, amúgy van egy olyan variáns is, hogy az egészet bevágom a sütőbe, és akkor kevergetni sem kell. (o:

Cukorshow

Lehet, hogy csak nekem volt furcsa, de kicsit meggyűlt a bajom a sóval és a cukorral.

Vettem sót a baltban, még az első napokban, hogy tudjak rendesen főzni. Az elején minden sótlan volt, mert kiderült, hogy valahogy itt a só nem olyan sós... /o:

Most úgy főzök, hogy kétszer annyi sót teszek mindenbe, hogy legyen íze. Azóta vettem egyébként egy sóörlőt, és kristályos sót, ami azért egy fokkal jobb.

A másik vicces a cukor. Vettem joghurtot, és cukrozott volt. Vettem kefírt, és az is cukrozott volt. A minap meg beültünk egy helyre, ahol Brie-sajnos, pirított hagymás piritóst kértem, és - nem hiszitek el - a hagyma is cukros volt! 'Cebolla caramelizada', amire én azt hittem, hogy csak így írják a pirított hagymát. Hát nem... Elképesztő

Fittnesszrázkódás

Madrid nem a görkorisok városa. Mégis...

Érthetetlen számomra, hogy Budapesten miért nincs kétszer annyi koris, mint amennyi. Jók az utak, van is hely összegyűlni (persze nem a Gödör, mert az inkább pózolás), valahogy mégis csak a rinyálás megy, hogy ’ezeket nem ismerem, és nem akarok velük korizni', a korizás meg már nem annyira.

Madridban olyan csapnivaló járdák vannak, hogy csak na. Persze, csak koris szempontból, mert amúgy szépek. Mégis a Retiro-ban annyi koris van, és akkor szervezkedés, hogy még.

Szerdán azért elgurultam a Pueblo Nuevo-tól a Retiro-ig, és mentem jópár kört. Jól esett nagyon, és már a hőség sem olyan elviselhetetlen.

Persze, megint az úttesten koriztam végig a Calle de Alcalá-n, ami - mondanom sem kell - az szintén egyik legforgalmasabb útja Madridnak.

Egyébként épp most volt a Red Bull Rampage Big Air Contest a Plaza de Toros de Las Ventas-on. Sok motoros, sok néző, sok rendőr. A redőröket sem zavarta nagyon, hogy a 2x3 sávos főútok korizok. Lehet, hogy ők is próbáltak már a járdán korizni?

Megint éjfélig koriztam.

'Mi lehet velük?'

Csak nekem jut eszembe egy-egy régebbi szám hallgatásakor, hogy mi lehet az előadóval most?

Vannak olyan sztárok, akik nem hagyják abba a csúcson, hanem életük végéig csinálják a show-t. Persze vannak olyanok is, akik meg erőltetik a dolgot, aztán cak lassan eltűnnek a süllyesztőben.

Mikey-val szoktunk ezekről beszélgetni a bulikon, amik mindig náluk vannak (mi meg olyan bunkók voltunk mindig, hogy jó, ha 2-3 szor meghívtuk őket hússütésre), persze többnyire a Bross-ról, mert mi másról is beszélne két öreg Bross-os. (o:

Ma éppen Black-et hallgattam, aki nekem nagy kedvence. Vannak időszakok, amikor hosszabb ideig kihagyok, de azért mindig visszatérek ahhoz az egyetlen darab lemezhez, amit kiadott. Ajánlom mindenkinek, hogy hallgasson egy kis Black-et.

Inaction is a Weapon of Mass Destruction

"Mégis irígyen tisztelek költőt és festőt

Ki helyettem mutatja meg

Hogy mi lakik mélyen a szívemben"

Zoránnak igaza van.

Egy időben más tollával ékeskedésnek éreztem idézetek írását. Nyilván az embernek legyen meg a saját véleménye, és fejezze ki magát érthetően, de azért néha nem árt kölcsönvenni egy-egy passzust valakitől, aki jobban ért a fogalmazáshoz, mint mi. Azért, ha az ember nem tud egy értelmes mondatot elmondani, és 'napi idézetekkel', és hasonlókkal leplezi a sötétségét, az elég sekélyes.

Vannak jó zenék, és vannak jó szövegek. Pontosítás: amik jobban tetszenek, mint mások, mert ugyebár a 'jó' relatív.

Akikről én ezt gondolom: D.A.D., Tankcsapda, Rammstein, Zorán, Maxi Jazz és Sister Bliss (azaz a Faithless), Dido, A-ha, Faith No More, Foo Fighters, Offspring, Holywoodoo, Black, Nickelback, és még van jópár.

Hogy még érthetőbb legyen néhány ellenpélda:

Dire Straits magasan a kedvenc zenekarom, de nem mondanám, hogy olyan nagyon frappáns szövegeik vannak. Ugyanígy a Metallica, Cypress Hill, Marylin Manson, Manfred Mann, vagy éppen a Green Day és a U2.

Ellenben például a Kispál és a Borznak vagy a Belgának jó szövegeik vannak, csak ez a zenélés dolog nem megy annyira nekik.

A lényeg a lényeg, nem olyan nagy gond az, ha az ember idéz néha, annak érdekében, hogy jobban megértsék.

Hihetetlen sokat tudok pofázni. Az egész eddigit az idézetekről csak azért írtam, mert a bejegyzés címe egy Faithless számban van. (o:

Csak azt akartam amúgy mondani, hogy az utóbbi napokban minden délutánt elszúrtam valami fölösleges szüttyögéssel / pihenéssel / alvással / filmnézéssel, márpedig Maxi Jazz azt énekli, hogy a tétlenség egy tömegpusztító fegyver...

Tennem kell valamit a tétlenség ellen. (o:

Rollin’

Szerdára kicsit elegem lett a délutánonkénti semmittevésből, így elmentem korizni. A délutáni meleget azért kivártam persze... (o:

Metróval mentem az Avenida America-ig, ott korit húztam és hajrá! Aham... persze...

Valahogy ezeknél a déli országoknál valami perversz szokás, hogy igényes, mutatós, de nagyon kis rücskös kövekkel rakják ki a járdákat. Mondhatom, abszolút görkori-diszkriminatív.

Kénytelen voltam a Taxi-busz sávban korizni, ami egy érdekes tapasztalat volt. Nem dudál, nem üt el, türelmes. Persze azért tempót mentem, így nem kellett sokat várniuk, és nem tartottam fel sem buszt, sem taxit nagyon, de akkor is. Ráadásul a taxisok! Gyönyörű szülőhazámban már lapos lennék. Itt meg semmi. Este tettem egy merészebb kisérletet, majd elmesélem lejjebb.

Szóval elcsattogtam a Retiro-ba, és második próbálkozásra be is találtam a megfelelő kapun, ugyanis az első helyen csak murvás/salakos út volt. A Retiroban aztán görkoris Nirvána van. Előszöris mindenfelé korisok, futók, bringások ugye, a sétáló emberek között. Aztán van egy külön találkahelyük a korisoknak ’Madridpatina’ (Madrid korizik) névvel jelezve a Google maps-en.

És tényleg, mintha egész Madrid korizna. Agy akkora terület, mint a Népköztásrarág útja Hősök és Bajza utca közti szakasza, tele görkorisokkal. Vagy 80-100, de lehet, hogy több koris mindenfélét csinál. Gyorskori-edzés, sífutó edzés, szlalom, fogócska, adj-király-katonát, és még sorolhatnám. Le is ragadtam egy pár körre a gyorskorisokkal. Ők mentek 5 kört, míg én párat – értsd: kettőt. Utána még keringtem kicsit a parkban, aztán irány a város. Calle de Alcalá-n a Plaza de Independencia-ig, onnan tovább a Cibeles-ig, át a Gran Via-ra, aztán el a Sol felé, Calle Mayor, Plaza Mayor, és persze Palacio Real / Jardines De Sabatini / Opera, majd vissza a Sol-hoz. A Plaza Mayor, és a Palacio Real továbbra is kifognak rajtam, pedig mégiscsak a két legnagyobb nevezetesség Spanyolországban... Jól eldugták őket. A feljebb említett merészebb kisérlet az volt, hogy ezt az egészet úttesten tettem meg, este 10-11 körül. Mondhatom, a Banco de España (Cibeles) előtti 2x2 sávos út kontra 2x3 sávos út kereszteződésben kicsit érdekesen éreztem magam, de egy percig sem volt az az érzésem, hogy veszélyes, amit csinálok. Persze, most mondhatja Tamáska, hogy a Libegő alatti bringázást, meg a No Comment gyökeres lejtőt sem tartom veszélyesnek, de ez most más. Meg is kérdezem ma, hogy itt mennyire megszokott az úttesten görkorizni. Lehet, hogy hagyomány, mint a különböző perverz szeánszok bikákkal, piros posztóval, és lánytermetű karácsonyfának öltözött férfiakkal...

Pontosan éjfélkor huppantam le a metrón a Sol-nál.

Az útvonal: http://maps.google.com/maps/ms?ie=UTF8&hl=en&msa=0&msid=105501967836690586165.00048bf465e47ec01defd&z=15

Passzpartu

Vajon másnak is feltűnt már a szó értelme? ’Pass’, mint ’passzol’, ’elmegy’; ’par’, vagy ’pour’, azaz ’nak/nek’, ’ra/re’; ’tout’ azaz ’minden’.

Passzpartu: Mindenre jó.

A képkeretet alkalmassá teszi minden képméret befogadására, Willy Fogg-ot meg minden bajból kisegíti. Csak tudnám, hogy jut eszembe ilyeneken gondolkodni...

Azt nem meséltem, így csak idebittyesztem, hogy az óracsirkét visszavittem, és kicserélték, így most van egy működő óracsirkém, alias csirkeórám. Azt hozzátenném, hogy gyaníthatólag mindegyiknél szériabeállítás az a tünet, amiért az elsőt meg akartam szerelni (3 perccel lejárás előtt cseng).

Itt jegyzem meg, hogy a csirkeóra nem teszi finomabbá a bolti ’süsd meg magad’ pizzát. Azt hiszem, visszaállok a főzésre, mert ez a koleszes ellátás (szendvicsek, mirelit, előkészített kaja) nem az én világom.

Még a hagyma is elfogyott, így elkezdtem fokhagymát használni a salátákhoz. Nem annyira vészes. Így legalább nem kell beszélnem senkihez vacsora után. (o;

Begfázázs

Ugye milyen hihetetlen? Persze, ha meggondoljuk, hogy elmegyek futni 35 fokban, majd hazaérve másfél liter 5 fokos ásványvizet magambatöltök, majd fürdés után lefekszem aludni, és egész éjjel a klíma hideg fuvallata simogat, akkor már nem is olyan meglepő.

Szóval köhögök meg orrot fújok sűrű sorokban, közben meg kint még mindig 38 fok van.

A kedd gyakorlatilag eseménytelenül telik. A ’betegségemre’ való tekintettel nem megyek sportolni, csak otthon lötyögök. Felszerelem a tükröt a fenti szekrényajtóra, mosok, porszívózok, hülyére verem a fejem a fürdőszobaplafonba miközben pakolok ki a mosógépből, tehát az általános háztartási dolgok.

BAU

Azaz, Business as Usual - Megszokott munkamenet. Reggel felkelés, reggeli, autó, munka. Persze, most egy kicsit más, mert van már netem. Megpróbáltam néhány munkával kapcsolatos progit is telepíteni, de egy kicsit nehézkes.

Megitélésem szerint a Ford Mondeo Kombi III-as a legjobb kocsi a világon. Nagy, megbízható, kényelmes, jól megy, olcsó, alacsony költségű, takarékos, ésatöbb ésatöbbi. A külső hőmérője pedig egyenesen meglepő, hogy milyen cseles. Akármilyen napon állsz meg a kocsival, nem fogja azt mutatni, hogy 50 fok van. Valahogy úgy oldották meg, hogy ne hevüljön fölöslegesen, mint a napra kitett higanyos hőmérő.

Hogy miért mondom mindezt el?

Elterveztem, hogy délután elugrok korizni a Retiroba. 3-kor végeztem a munkával, és amikor beültem a kocsiba, azt mutatta a hőmérő, hogy 38°C. Nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna akár az én, akár Rox Mondeojában ilyen magas külső hőmérséklet értéket. Persze furcsa volt, hogy amikor napközben kimentünk az épületből, olyan volt, mint a Three Kings-ben a bombarobbanás utáni jelenet, amikor mindenki süket, és az egész film hangja el van tompítva. Olyan furcsán nyomott volt minden. Talán még a madarak sem szálltak. Na ezért.

Nem tudom elképzelni, hogy itt valaha is van hideg, télről nem is beszélve.

Ennek megfelelően délután otthon maradtam, mostam, és megnéztem a Rackandrolla-t. Guy Richie megint be akarja biznyítani, hogy a surmó angol gengszterek jófejek, de én még mindig nem hiszek neki. Jó kis film, okos fordulatokkal, de ha gey filmjét látta az ember, akkor mindet látta.

Este futás a Hospital de Henares mögött. Van itt néhány jó kis útvonal bringázni, de sajna a felfele tekerés kötelező gyakorlat lesz.

Lonelybike

Mivel későn ebédeltem, nem akartam futni menni, mert az úgysem megy tele hassal, így inkább kivittem a bringát játszani egy kicsit. Feltekertem a Henares korház mögé és szépen lerodeóztam. Az út során három dolgot állapítottam meg:

1. Valahogy mindig felfele megyek többet,m és lefele kevesebbet. Időben mindenképpen, de néha távolságban is. Persze tudom, hogy az eredő szintkülönbség végül nulla - hiszen ugyanoda térek vissza, ahonnan indultam. De mégis...

2. Nem vagyok Thomas Vanderham (aki nem tudja, ki az, keressen rá YouTube-on)

3. Kéne ide Tamáska és Hanglooseka. Hiányoznak.

Passziánysz bajnokság

Vasárnap reggel jól bereggelizünk, aztán felváltva olvasunk és passziánszozunk. Szerénységem nem engedi, hogy eláruljam, kinek lett több pontja a passziánszban, de nem is érzem, hogy ez akkora dicsőség lenne. Mivel az előző napokban sűrűn szívtuk magunkba a túrizmust, egyikünknek sincs az az érzése, hogy a pihenés bűn. Kettő körül aztán elindulunk a reptérre. Érdekes, mert én is izgulok, mintha éppenséggel én utaznék. Végül Timcsi becsekkol, és elbúcsúzunk. Egy pillanatra az az érzésem, hogy megszoktam a búcsúzkodást. Eszembe jut az is, hogy egy hónap múlva megint itt leszek, de akkor tényleg én fogok utazni.

Egyedül hajtok haza, és hogy ne legyek mihaszna, rendbeteszem a kapcsolókat a lakásban. Most már van logika is a villanykapcsolókban, nem csak áram.

Gyalogtúrizmus

A Plaza de Toros-nál kitaláljuk, hogy elsétálunk a Torre De España-ig. Az M30-as mellet megyünk végig egy szép, de az autópálya miatt - zajos parkon, és a torony persze messzebb van, mint gondoljuk. Ráadásul odaérve, kiderül, hogy csak egy torony. Nagyon magas, nagyon beton, de csak egy TV torony. mindegy, elsétálunk az O'Donell-en a Retiro-ig, és átvágunk a parkon. Kiderül, hogy a Reina Sofina nyáron szombatonként már fél 3-tól ingyenes, így ha már ottvagyunk, bemegyünk, és megnézzük a Guernica-t.

Vetítenek Buñel filmeket is, de katasztrófálisak, így ezeket hanyagoljuk.

Mivel a hülye tornyhoz már lejártuk a lábunkat, metróra ülünk, és irány a Colón, mert azt hiszem, itt van az a szép nagy szökőkút. Nincs itt. Körbejárjuk a környéket, ami szép, de amire emlékeztem az Barcelona-ban van. Annyi baj legyen! Visszasétálunk a Cibeles-hez, és onnan metróval jövünk haza.

Mivel még korán van, kisétálunk a tavi színpadhoz, és hallgatunk egy kis spanyol Jazz-t. Vicces. Onnan aztán sétálunk egy kört Coslada-ban, aztán irány haza aludni.

Spanish Special

Szombaton nem kelünk túl korán, de tartjuk magunkat a tervhez, hogy megnézzük azokat a dolgokat, amiket még nem láttunk Madridból. Ezúttal San Fernandon szállunk fel a metróra, és most már Timcsi is érti, miért preferálom a Rambla-t.

A Plaza de Castilla-n kezdünk, és lesétálunk a Bernabeu-hoz. Itt valami ízek expo-ja van, meg avalami teniszgála. Ebből Timcsit érdeklik a sajtok, engem meg a kiállított kocsik. Ha már úgyis van erre egy Caprabo, veszünk egy négyes csomag fagyit, amit be is dörgölünk gyorsan. Persze 2,5 - 1,5 a javamra. Kötelező kör a Real Madrid shop, és Gönczy Mester irgalmazzon, de még mindig nem fog meg a foci.

Megállapodunk, hogy a Nuevos Ministerios-on nincs mit nézni, csak a boltok, de az most annyira nem érdekel minket, így irány a Ventas.

A Plaza de Toros-t látni kell, így nem is írok sokat róla. Na jó, azt azért megírom, hogy jegyet csak a 'Novillos'-ra lehet kapni, azaz olyan viadalokra, ahol újoncok, vagy Madridban még nem ismert torreádorok mutatkoznak be. A jegyek Nap / Árnyék, és terület/sor szerint lehet megvenni. Értelemszerűen, az árnyékos 'palánk' jegy a legdrágább, tahát az a rész, ahol közvetlenül az arena (homok) melletti palánknál ülsz az árnyélban. A napos kakasülő a legolcsóbb. Ha híres torreádor jön, akkor is ennyi lenne a jegy, de nem lehet kapni, csak üzérektől. Ilyenkor egy jegy 2-3.000 € is lehet. Mégegyszer: két-három ezer Euro. A vicces az, hogy ha valami miatt elmarad a viadal (pl sérülés miatt), akkor a jegy árát visszatérítik. Mondom: a jegy árát. Nem ám azt, amit fizettél érte. A legdrágább jegy 200€ körül van, és ennyit is adnak vissza, ha éppen ilyen jegyet vettél az üzértől, függetlenül attól, hogy a jegyet esetleg 3.000 (mondom: háromezer!) Euroért vetted.

Te figyelj, haver! Számoljad ki...

Az első Paella-m

Amikor aztán már elegünk lett a pancsiból és az éhezésből, el is indultunk haza. Mivel kitaláltam, hogy Paella-t csinálok, elugrunk még sáfrányért, meg ezért-azért a SP (Supermercado Plaza)-ba. Hazafelé kinézek egy csirke konyhai időmérőt, amit meg is veszek. Otthon aztán kiderül, hogy (csodák csodája, a kínai boltból való) nem igazán működik jól. Végül addig javítgatom, amíg végképp abbamarad a tevékenysége. Mindegy. Paella megy enélkül is.
Tulajdonképpen mindent úgy csináltam, ahogy kell, de azt hiszem, hogy a fűszereket túl korán raktam bele, és a feltétet (tenger gyümölcsi) túl sokáig futtattam. A végeredmény főtt rizs, és tenger gyümölcsei íz- és paella-szerűség nélkkül. Próbáljuk feljavítani utólag fűszerekkel, de az már nem az igazi. A rizs sok lett, a sáfrány kevés, a só meg nem is sós. Azért megesszük, mert nem olyan rossz, de a következő jobb lesz.

Pancsi

Pénteken még bazimelegebb van. Bent további tanulgatás, da az igazi esemény, és a nap fénypontja, hogy kaptam egy régebbi, ideiglenes, gépet, amibe Internetet tudtam csiholni. Ennek eredménye, hogy már Blog formájában is elérhető a naplóm, ráadásul sok emberrel tudtam levelezni.
Érdekes megismerni a különböző területek-helyek szokásait. Említettem például, hogy itt vasárnaponként nincs nyitva semmi, kivéve a kínaiakat. Minden hónap első vasárnapján azonban minden nyitva van, hogy az emberek el tudják költeni a fizetésüket.
Egy másik ilyen érdekesség, hogy mindenki Július és augusztus második felében megy nyaralni. Nyilván a nyári hétvégéken minden pénteken van dugó a városból kifele, és vasarnap befele. A szabadságot viszont egységesen Július vagy Augusztus 15-e utánra teszik. Ennek megfelelően ma mindenki menekült az irodából minél korábban.
Már 2-kor otthon voltam, ahol szegény Timcsi unatkozott egész nap, és mivel bazi meleg van, elhatározzuk, hogy nem megyünk be a városba. Timcsi feldobja az ötletet, hogy menjünk strandolni. Rövid telefonálgatás, és térképnézés után kiderül, hogy nincs a környéken olyan tó, ahova mehetnénk pancsolni, így marad a Piscina Municipal, azaz a városi strand.
Érdekes, mert ez egy pici strand, és tényleg csak víz van pancsolni, meg fű napozni, de - gyaníthatólag a meleg miatt - ez is tökéletes elégedettséget kelt bennünk. Az egész összhang eszembe juttatja a Prado-t, ami a strand neve, ahova Ecuqador-ban jártunk. Az éppenséggel nagyobb volt ennél, és volt műugrótorony (ahonnan le is ugrottam 4 évesen), de a hangulat hasonló.
Napozunk, pancsizunk, barnulunk, és mégsem bánjuk annyira, hogy otthon hagytuk a frizbee-t, mert úgysem lehetne játszani vele. A strandon csak pancsolni és napozni lehet, meg persze a gyerekeknek süvöltözni. Azért nagyon tuti!

Melegenvezető

Nem mondom, hogy hideg volt, mert bazi meleg volt.
A Principe Pio-tól indultunk a Moro kerteken át a királyi palotáig. Itt hivnam fel mindenki figyelmet, hogy a Campo del Moro Palacio Real feloli oldala neha le van zarva, igy csak a Principe Pio felol lehet bemenni - es kijonni is. Tekeregtunk is rendesen, mire ez kiderult. Vegul eljutottunk a Sabatini kerteken (Jardines de Sabatini) at a Palotaig, aztán visszafordultunk, mert én meg akartam nézni 'azokat a lapos épületeket, amikre emlékszem', ami valójában a Templo de Debod, egy Egyiptomi korabeli síremlék. Persze, akkor már Plaza de España, Gran Via, Opera, Plaza Mayor. Onnan aztán Sol, Pase del Prado, ahonnan kitalálom, hogy sétáljunk el az Atochaig, és onnan a Retiroba, ahol pihenünk egy kicsit, és nézzük a görkorisokat. Érdekes, mert vannak nagyon jól korizható, széles és forgalommentes utak a Retiro-ban mégis minden koris a tömegben akar gurulni. Meg is állapítjuk, hogy ez inkább bemutató, és pózolás, mint l'art pour l'art korizás. Fel is vetem, hogy ha mondjuk itt lenne Timcsi korija, és menne egy kört, milyen gyorsan átértékelődne a korizás fogalma. A Retiro-ból aztán elsétálunk a Cibeles-re, aztán vissza a Gran Via-n a Callao-ig. A járásban megint elfáradtunk, úgyhogy ki kellett találni, hogy a Latina-ban, vagy a Checa-ban üljünk-e be valahova. Végül a meleg negyed mellett döntök, egyrészt mert már nincs kedvünk lesétálni a Latina-ig, másrészt meg ezt jobban ismerem. Ennek megfelelően abba a bárba ülünk be a Fuencarral-on, ami annak a hostelnek a tőszomsédságában van, ahol Roxxal megszáltunk szeptemberben. Inkább csak iszogatunk, de azért kikérek csipegetni egy adag Tendura-t, ami bundás zöldségekből és szójaszószból áll.
Nagyon elégedettek vagyunk magunkkal, a nappal, és Madriddal is. Mivel nem akarom, hogy a San Fernandoi metrómegálló körül kelljen labirintusoznunk, megint a La Rambla metrómegállót használjuk. Otthon fürdésalvás.

Vendégvárás

Csütörtökön kicsit eseménydúsabb nap kerekedett már a munkahelyen is. Volt némi tanulnivaló,de nem szakadtam meg ma sem. Többnyire a várakozással telt a nap.
Kettő előtt aztán uzsgyi a reptérre Timcsiért.
A Barajas elég nagy repülőtér, komoly átmenő forgalommal, és némi déli szervezettséggel. Amikor Roxxal 2009 szeptemberében itt jártunk simán kisétáltunk a reptérről úgy, hogy a csomagjainkat nem vettük fel. Aztán egyszerűen odaálltunk egy olyan kapuhoz, ahol kijönnek az utasok, és a várakozók nyakába borulnak, megvártuk az egyik ilyen esetet, és szépen besétáltunk a nyitott automata ajtón mindenféle feltartóztatás nélkül. Lokalizáltuk a csomagunkat, és távoztunk vele. Azt hiszem, Ferihegyen egy ilyen mutatvány után könnyen egy halom 'kicsi a rakást' játszó kommandós alatt találtuk volna magunkat.
A lényeg, hogy sikerült megtalálnom Timcsit, úgyhogy irány haza. Mivel még fiatal volt az idő, és egyikünk sem volt különösen fáradt, bementünk a városba túristát játszani.

Háziúr

Carrefour-ból irány haza. Otthon aztán szimultán porszívózás és képkeretezés. A képek bekeretezését mindig is próbáltam elódázni, de most úgy döntöttem, nekiállok, és milyen jó döntés is volt ez! Ha az ember belejön, igazán könnyű képeket keretezni. Gyorsan átválogattam a képeimet, aztán a kiválasztottakat bekereteztem. Az itteni építészet jellemzője, hogy mindent dísztéglából építenek, de a legfurcsább a belső burkolás. Csak márványt, illetve annak 'ipari' változatát, Gres-lapot, és szalagparkettát használnak. A falakat vakolják, és festik (többnyire fehérre), de a vakolat teljesen eltér a Magyartól. Olyan, mintha belül lenne a Dryvit réteg, csak ez sokkal keményebb. Ennek esetemben az a fontossága, hogy szöget lehet verni a falba, és kihúzni onnan, mint rajzszöget a parafatáblából. A fenti feltételek mellett rendkívül gyorsan felkerültek a képek a falakra. Van két eredeti Robitzom is a lépcsőfordulóban. (o: Robitz Anikó kortárs fotográfus művész, ha ezt nem tudná valaki.
Nagy örömömben kipucoltam a wc-ket, kádat, csapokat. felporszívóztam, rendet raktam és felmostam. A lakás csillog-villog, mint újkorában. Elgondolkodom a villanykapcsolók rendbehozatalán (pontosabban: logikalizálásán), de végül elvetem az ötletet.
Aki hozzászokik 1700 m2 telek, és majd' 200m2 ad-hoc tervezett lakótér takarításához, annak meg se kottyan 65m2 két szinten. Nevetségesen könnyű kitakarítani ezt a lakást.
A takarítás olyan könnyen ment, hogy elhatároztam, egy futás még belefér. El is határozom, hogy megnézem Coslada központi részét.
A már szinte megszokot úton átfutok a Rambla-n, aztán felfelé veszem az irányt, és az Avenida de los Principes de España-n átfutok a Renfe fölött Coslada másik oldalára. Van ott egy indokolatlanul nagy park, ami azért érdekes, mert olyan jól ki van építve, mintha legalább egy 50ezres nagyvásor parkja lenne. Nem tudom, hogy gazdálkodnak itt az önkormányzatok, de nincs egyetlen földút sem, és még parkokra, szökőkutakra szabadtéri konditermekre is futja. E Recinto Ferial az a rész, ahol rengeteg kamion szokott parkolni, és a másik oldalán már a Cetro de Transportacion van, azaz a munkahelyem. Na le is borítok gyoran a központ felé, és átfutok a déli hídig, ahol aztán újra a renfe fölött visszaérek a Ramblahoz. Közben látom, hogy van itt is egy bazi nagy park, de ez egy kicsit csufibb, mint a Cerro.

Porszívóvadászat

Szerdán nem kelek korán, mert Ricardo ma home-office-ol, úgyhogy én sem megyek be. Kell vennem egy porszívót, mert ez a söprögetés nem állapot... Nosza, fel is kerekedek, és irány a Plenilunio. A Plenilunio az egyik nagy bevásárlóközpont Madrid környékén. A legnagyobb ilyen a La Gaviota, ahol már voltam, ugyanis az IKEA ennek része. Szóval Plenilunio. Saturn, Media Markt, és vagy 200 másik bolt. Megnézem a porszívókat, de nem győz meg a választék arról, hogy 90-200 euroért karnék porszívót venni. Biztos tudnak zenélni is, de nekem csak heti egy porszívózásra kell. Olyan 50-70 környékére lövöm be, de még meg akarom nézni a Carrefour-ban is.
Ahogy ott ténfergek a plázában 'véletlenül' betérek egy Pedro del Hierro boltba (már megint), és megállapítom (már megint), hogy piszok igényes cuccok vannak. Azt is megállapítom (már megint már megint), hogy a ruhatáram enyhén szólva is terjedelmesebb, mintsem hogy bármit kéne vennem. Nem tudok olyan inget, nadrágot, öltönyt találni, amire ne tudnám azt mondani, hogy ilyesmim már van. Vehetnék egy szép szürke öltönyt, de már van. És ugyanez a fekete, barna, világos, fehér öltönyökre is igaz. Vegyek lila öltönyt, vagy zöldet? Piha.
Mindegy, na! irány a Carrefour. Imádott IGO (GPS progi) megint kitett magáért, és elirányított a Carrefour-ba, de nem az átuházba, hanem az irodájukhoz. Hurrá. Megkérdeztem az őrt, hogy Ő mit tud hozzászólni az esethez, mire Ő azt felelte, hogy Ő biz' elmenne a San Fernandoi Carrefourba, ami itt van egy köpésre, mire én hirtelen felindulásból megfogadtam a tanácsát. El is autóztam az előbb említett helyre, ami csak azért sikerült, mert nem néztem sokat a GPS-re. (o: Szép nagy Carrefour sokminden jóval, de én csak egy porszívót vettem, kukát, tányéralátétet meg kólát. Nem hiszitek el, egy csöves tálca 12€! Betojás! A végén még vissza kell mennem az IKEÁba műanyagtálcáért...
Tudom, hogy állandóan vásárolok, de tényleg van mit. Még így is sokszor van, hogy rögtönöznöm kell, mert éppen nincs kéznél az az eszköz, amire szükségem lenne (lásd fűrész, körömvágó olló, stb.)

Helyzetkezelés

Kedd reggel teljesen frissen keltem, aztán a munkahelyi unalom keményen igénybevett. Alig bírtam ébrenmaradni. Ahogy egy-egy dolgot megtanulok a leendő munkámról, egyre jobban érzem, hogy nem lesz gond vele.
Munka után irány egybből haza, pizzasütés, aztán filmnézés. Daybreakers, az első kettőhöz képest nem nagy kaland, de egyszer bézhető.
Ahogy teszek-veszek megint felmerül bennem, hogy hogyan is lesz majd ez a társaságba jérés, meg barátkozás. Még a munkahelyről felhívtam Tamáskát, és azt hiszem örült, hogy beszéltünk. Érdekes volt, hogy csak tizen pár percet beszéltünk, de úgy tűnt mindenről esett szó. Nem véleletlen. Mi fél szavakból is megértjük egymást.
Kareszt is felhívtam, ő is örült. Elmeséltem neki, mi újság errefelé. Jól esett, hogy megnyugtatott: majd idővel jön a társaság is. Biztos van valami pszichológiai kifejezés rá, de néha negatívba, néha meg pozitívba csap át a kedvem. Biztos tiszta depi vagyok. (o:
A lényeg, hogy ma minden rendben van.
Késő délután locutorio, e-mailezés, naplóküldés, majd még egy film: Green Zone, Matt Damonnal. A Bourne jobb volt, mondjuk azt Ludlum írta...
A film végére egészen megfájdul a fejem, gyanítom az alváshiány miatt. El is megyek futni, hogy javuljon a helyzet. Ezúttal San Fernando-t futom körbe, és megállapítom, hogy ez is szép település.
Ittthon aztán várom a hülést naplóírás közben.
Futás közben azon gondolkodtam, amit a könyvben olvastam, hogy vannak emberek, akik mindent elmesélnek, ami velük történik, mondjuk a feleségüknek/férjüknek, mégsem mondanak semmi fontosat. Remélem, én nem vagyok ilyen, de ha az is vagyok, ti kértétek. (o:

A medve, a meleg, és a tesz-vesz

Hétfő reggel keresem a medvét, ami rajtam aludt, mert az alapján, ahogy érzem magam, biztos vagyok benne, hogy valami ilyesmi történt. A hálószobában 32 fok van, és újra-és-újra meglepődöm, hogy egyáltalán tudok aludni. Percekig engedem a vizet, mire hidegnek nevezhető, megmosom az arcom, és az afrikai éhezőkre gondolok.
Vive la resistance szellemben ekete nadrágot húzok rózsaszín inggel. A munkahelyen simán meghalok az unalomtól. Péntekig kell várnom a gépre, aztán hétfőn visszük beállíttatni. Hihetetlen. A halálomból azt támaszt fel, hogy kapok Timcsitől egy sms-t egy egyszerű kérdéssel: 'csütörtöktől vasárnapig mehetek?'. Hihi, noná.
Délután irány a vásárolás. Először a Lidlibe megyek, de elég katasztrófa a kínálat. Olyan, mint Magyarországon, csak itt a jobb áruk nélkül. Semmi olyat nem találok, amit a Magyar Lidliben szívesen megveszek, csak rákot meg lazacot, és lekvárt. Át is megyek a Mercadona-ba, ahol aztán megveszem a többi cuccot. Asványvíz, cola, energiaital, sangria (!), csirkemell, fűszerek, műzlikeksz, virsli, rengeteg zöldség, némi mirelit, ilyesmik. A husospultnál megvitatjuk a meleget, aztán irány a kassza. Akit érdekel, az egész cucc 40 € alatt áll meg, és simán több, mint egy heti bevásárlás. Ezzel egy kicsit magamat is nyugtatom, mert oda kell figyelnem a költekezésre. Mondjuk éhen nem fogok halni: tele ahűtőm tenger gyümölcseivel, lazaccal, zöldséggel. Komoly nehézséget okozna, ha valami egészségtelen kaját kéne összehoznom. Azért van csipsz, meg krumpli is. Hazaérve bedobtam egy mosást, és aztán a medve probléma felé fordultam.

Sysyphvs

Még az irodából elkértem a molnárkocsit, mert most már nagyon kell a klíma a hálószobába, így otthon kipakolás után neki is veselkedek a nagy feladatnak. Kicsit rendezgetem a trastero-t (jól esik a bringát tologatni), aztán kezdődhet az anyagmozgatás. Persze, a kocsi gumijai laposak, így gyorsan fújok beléjük. szépen el is taxizom a klímát a lépcsőig, de egyetlen lépcsőfokot nem tudok haladni felfelé. Egyszerűen nem bírom felhúzni a molnárkocsit rajta a klímával, meg a külső egységgel (ami nagyon okosan nem-bontható kapcsolatban van a főegységgel). Egy-két megoldást kipróbálok, de végül úgy döntök, hogy a molnárkocsi no good, és nyers erővel próbálkozom. Kiderül, hogy a klíma nem 100, hanem csak 80 kiló körül lehet, mert a külső egységet mindig pár lépcsővel előre helyezve, a főegységgel meg lépcsőnként kűzdve teljesíthetőnek tűnik a feladat. Nem részletezem azt az órácskát, amíg fel-levitáltam a klímát a pincéből a másodikra, és ott is az emeletre. Ami fontos: 16°C van a hálószobámban! (o:
Azért este még elmentem futni egy laza órácskát, és kifejlesztettem, hogy a tudományos órámat arra fogom használni, hogy 700-1000 kalória között égessek egy-egy futás alkalmával. Itthon aztán teregetés, zuhany, sali, naplóírás, jégverem. (o:
Persze a délutáni alvás megtette hatását, és csak 2-kor sikerült elaludnom, de még így is jobban aludtam. Inkább a légkondi zaja, mint 32°C.

A Delfin és a Bevándorlók

A bringa jobban kezelhető, mint emlékeztem, és persze már nagyon hiányzott. Pózoltam, ugrabugráltam, lépcsőzgettem kicsit. Nem érzem magam túl agilistak, bár tudok fódert, meg hátraszaltót ugrani, de a bringán mindig ficánkoló delfinnek érzem magam. Ez egyébként igaz a vízre is.
Körbetekertem Coslada-t, aztán megállapodtam egy közeli bár előtt, hogy megnézzem a meccs végét. Mert hogy mellesleg ma van a döntő.
Bringázás közben figyeltem az utat, de azt hiszem Szilvike kicsit elszontyolodna itt, mert minden járda aprómintás kőböl van kirakva, így nem túl korizható terep. Azért Madrid okés.
Ahogy megálltam a bár előtt a bringával az előttem levő tinik visszafordultak, és az egyik odasugta a másiknak: 'mira, un Rumano' - 'Nézd, egy román'. Nincs különösebb bajom a románokkal, csak a cigányokkal, de ez a 'lerománozás' nem esett jól. Egyrészt megértem őket, mert Coslada központja tele van románokkal, és gondolom ez okoz némi kellemetlenséget a spanyoloknak, másrészt viszont engem ne nevezzen már senki románnak. El is meséltem a kiscsajnak, hogy tökre nem vagyok román, hanem tökre magyar vagyok, és ő különben is sokkal románabb nálam, és forduljon a képernyő felé. Direkt nem akartam szigorúskodni, szóval nagyon kedves és mosolygós voltam, de azért csend lett.
Utána elgondolkodtam, hogy már néztek németnek, hollandnak, amerikainak és románnak, és nem tudom, hogy örülök-e a bevándolró státusznak. Nyilván nem akarok tökéletesen beolvadni, mert akkor amputálni kéne a lábamat térdből, hogy elég alacony legyek ide, de azért jó lenne egy kicsit kevésbbé kilógni. Persze, ha valakinek a kilógás az életformája...

Álmok

Ma van 27 éve, hogy Apu meghalt.
Délelőtt elszaladtam a Mercadonaba, ami persze zárva volt, mert vasárnap minden zárva van, kivéve a kínaiakat, akik 'Alimentación y frutos secos', azaz 'élelmiszer és szárított gyümölcsök (értsd: mogyoró, stb) álcában szerves részei a Spanyol kereskedelemnek.Hazafelé egy ilyen helyen vettem tejet.
Itthon a délutánra várást a 'The austronaut farmer' című filmmel ütöttem el, ami egy nagyon jó kis film volt. Féltem tőle, mert azt olvastam, hogy dráma, és valóban elgondolkodtató is volt. Tipikusan amerakai film, persze, de azért mégis az álmok megvalósításáról szól. El is gondolkodtam, hogy én megteszek-e mindent az álmaim megvalósításáért, de aztán rájöttem, hogy nekem nem igazán vannak ilyesmi álmaim. Ha mégis van valamim, amit ilyesminek kéne neveznem (azaz azok a gondolatok, amik az ember általán elképzelt boldog jövőről szólnak), meg kell állapítanom, hogy mindig egyedül vagyok bennük, de legalább csodás helyeken, mint a fjordok, vagy az északi tenger. Mondjuk Nordkapp vagy Stavanger. Ehhez képest rossz irányba indultam Magyarországról, de mint mondtam, nincs igazán erős vágyam valami nagy életcél beteljesítésére, így nincs semmi fájdalmam. Amúgy is jól érzem magam itt.
Kiskoromban sosem masiniszta, vagy ürhajós, esetleg tűzoltó akarttam lenni. Ha megkérdezték, hogy mi leszek ha nagy leszek, vagy hogy mi szeretnék lenni, többnyire azt feleltem, hogy 'apuka', vagy 'superman'. Tudtommal egyik sem vagyok, bár egyszer valaki azt mondta, hogy az egyik igen. Ezért mingig is hálás leszek neki.

High life

Délután irány Madrid. Kis nézelődés, nadrágvétel a Zaraban (bár gy Pedrol del Hiero-t is kinéztem), aztán találkozás a csajokkal. Seila két barátnője jött 'fel' Madridba. Egy Cocka nevű bárban találkoztunk, ahol mindenki koktélozott. Én csak egy Alexandrát ittam egy kicsit egy azonos nevű hölgy egészségére is. (o: A többiek többet ittak, amitől többet és gyorsabban beszéltek. A spanyolok amúgy sem beszélnek lassan, de most...
Kiderült, hogy ebben a bárban fog ünnepelni a spanyol válogatott - függetlenül attól, hogy nyernek, vagy nem. Persze helyet nem lehetett foglalni hétfőre, mert zártkörű buli lesz.
Mivel vacsora még nem volt senkinek, így átmentünk egy Japán - Kínai étterembe, és ott vacsiztunk. Timcsinek üzenem, hogy ez nem volt olyan jó, mint a Wasabi.
A Spanyol életre jellemző dolog, hogy éjfél előtt vacsiztunk egy kicsivel. Akit érdekel, azaz a számok embereinek elmondom, hogy kb. 50€ volt a koktélozás, és 100€ a vacsi. Kicsivel több, mint 40.000 Ft négy embernek egy koktélozás, és vacsora. Spanyolországban piszkosul magasak az árak a vendéglátásban. Míg az általános dolgok egyárban vannak a magyarországival, és otthon főzni viszonylag olcsó mulatság, addig ha elmész este valahova az elég borsos tud lenni. Ezt persze az itteniek belekalkulálják az életbe, és az életszinvonal mérlegelésénél fontos szempont, hogy az ember mennyire kiván eljárni enni. Nekik fontos az ilyesmi, mert rengeteget beszélgetnek, és a legtöbb dolog az étkezés körüli rituálékon történik.
Vacsi után rövid séta, aztán én leborítottam, hogy elérjem az utolsó metrót. Éppen időben, mert 1:33-kor indult a Stadio Olimpico-tól, ahova még oda is kellett érnem.

Vér

Nos hát, az IKEÁban vett edénycsorgató zavaróan nagy volt, és mivel technikai szakember is volnék, úgy döntöttem, hogy megoldom a problémát. Egy egyszerű összehajtható faszerkezetről van szó, amit egy kis fűrészelés, és szögelés alkalmazásával simán át lehet alakítani. Ha van az embernek megfelelő szerszáma. No ez az ami nekem nem volt. Se kalapács, se fűrész. Alkalmaztam hát a sufni-tuning megoldást, és a recés késsel vágtam a fát. Ezt inkább ne próbáljátok ki otthon. Csak szakavatott profik hajtsák végre a mutatványt, mert komoly vérveszteséggel jár. Előszöris, mindenkit megnyugtatok, hogy semmi bajom, csak egy karcolás az egész, de azért akik nem bírják a vért, azok forduljanak el. Ez persze megnehezítheti az olvasást (mármint, ha az ember háttal van a szövegnek).
Szóval az életlen késekkel az a baj, hogy mindent vágnak, csak azt nem, amit kell. Nos az ujjam az, amit nem kellett volna, mégis szépen vitt bőrt, húst körmöt. Nem csatolok képet, mert nem akarom elrondítani a beszámolót, de olyan lett a hüvelykujjam, mintha egy kupakja lenne, amit fel lehet nyitni, úgy a köröm felső felétől. Azt mondják, hogy sok női tulajdonságom van, többek között nem ájulok el a saját véremtől (ezt a sztereotípiát amúgy vitatnám - mármint, hogy a férfiak kidőlnek a legkisebb sérüléstől is). Nos a vér ömlött gazdagon a hüvelykujjam felső ujjperce vígan tátongott, mint Gonzo a Mupett Show-ból, én meg eresztettem rá a hidegvizet. A vérzést nagyon nem sikerült elállítani, így végül betekertem papírtölrővel, és beszigszalagoztam (még egy ékes példája a kreatív eszközhasználatnak). Érdekesnek találtam, hogy nem a seb fájt, hanem csontból az egész ujjam. Elővettem az elsősegélyes kameratokomat (egy kis kameratokban tartom a kötszereket - néhány alkoholos kendőcske, egy zsebkendő, raktapaszok, sebhintőpor), és az egyik fertőtlenítő kendőcskével, és raktapasszal elláttam a bajom. Nem mesélem el, milyen egy ekkora sebbe befolyó alkohol.

A jó szerszám

A középiskolában, az autószerelő (bocsánat! gépjárműtechnikai szerelő) szakközépben volt egy Ocskó Gyula nevű tanárom, akit ma is az egyik legjobb tanáromnak tartok. Nagyon intelligensm, humoros és okos ember. Egyszer megkérdezte, hogy hogyan kell a fodrásznál ezt a frizurát kérni, ami nekem éppen akkor volt. Akkoriban ugyanis hosszú hajam volt, oldalt rövidre nyírva, beleborotvált csíkokkal. Ő mindig ezt mondta, hogy a jó szerszám alapvetően fontos minden tevékenységhez. Azt is hozzátette, hogy persze, ha az út szélén lerobbanuk, akkor egy tolómérőt (Magyarul schubler) is használhatunk csavarkulcs helyett, vagy bármi másra, amire éppen szükség van, de azért maradjunk az eredeti alkalmazásnál. Ezt csak azért vetettem közbe, mert párszor már tapasztaltam, mekkora igazság van ezekben a gondolatokban.

Bricolaje

No, most már tudhatjuk, honnan jön a Brico elnevezés. A bricolaje barkácsolást jelent. Szóval, szombaton elszaladtam a barkácsboltba csavart és szöget venni. A délelőtt során a lakásban tevékenykedtem, amúgy is lassan megszokom, hogy dél, és négy között semmi nem történik, mert az utcára sem nagyon lehet kimenni a melegtől. Az eredmény az, hogy még otthonosabb a lakás. Vannak képek a falon, késtartó a konyhapult felett, és tükör az előszobában. Az első dolog, amit felszereltem az Aramistól kapott óra volt, mert az idő fontos. Vagy, ahogy Gellért mondaná: 'Time is' - azaz: idő van. (o:
A tükörről eszembe jutott Kadi, aki még a Grimlabban hívta fel a figyelmemet rá, hogy egyetlen tükör sincs az irodában. És valóban. Nem tudom, hogy érdemes-e messzemenő következtetéseket levonni abból, hogy ha valahol nincs, vagy van tükör, de azért én szeretem a tükröket. Hiú vagyok.
Közben még eszembe jutott, hogy kéne főzni valamit, így amíg sült a steakburgonya leszaladtam a Dia%-ba és vettem csirkemellett és főzőtejszínt. Rittyentettem egy fokhagymás-tejszínes csirkét, ami nagyon fincsi lett. Itt említeném meg, hogy mindent extra szűz olivaolajjal készítek, amitől az edények sokkal nehezebben moshatók el, mint napraforóolajjal.

Lebegő kék nyulak

A 'hangrendszer' felavatását a Dragonhunters című rajzfilmmel ejtettem meg. Ez egy olyan rajzfilm, amit nagyon-nagyon sok embernek kéne megnéznie. Olyan képek vannak benne, hogy a lélegzetem elállt. Persze, látszik, hogy francia rajzolta. Biztos nem vagyok az egyetlen, de legalábbis ketten már vagyunk a látvány megálmodójával, aki ilyeneket szokott álmodni. Ez a gravitáció-dolog amúgy is foglalkoztatott mindig, de ahogy ebben a rajzfilmben ezek a dolgok vannak! Idén már a második sárkányos rajzfilm, ami nagyon-nagyon-nagyon tetszett. Ajánlom Aramisnak, Áginak, Rékának és Krisznek is. És persze mindenkinek, aki szereti a lebegő, kék színű nyulakat.

Péntek

Aláírtuk a szerződést a céggel, a véglegeset.
Amúgy megint csak olyan olvasgatás-féle volt. Nekiálltam szervizt keresni, és már meg is van, így hétfőn viszem a kocsit. Frank mesélte, hogy van olyan műhely, ahol nem szerelik meg a kocsit, csak bérbeadják a helyet. Kiveszel egy full (mindenféle típusokhoz tartózó speciállis eszközökkel is) felszerelt műhelyt, aztán megbütykölöd a kocsidat magadnak. Nem rossz ötlet, de azért a futóműhöz - kormányműhöz inkább nem nyúlok.
Fél négykor megjelent a gázszerelő, és bekapcsolta a gázt. Van melegvizem! Estére rájöttem, amit eddig is gyanítottam, hogy a meleg víz csak a mosogatásnál kap komoly szerepet. A zuhanyzás továbbra is hidegvízben történik, mert ki az a dinka, aki ilyen melegben melegvízben fürdik.
Délután addig piszmogtam itthon, amig aludtam egy laza két órát.
Seila szerint van egy nagy Hipercor (a Corte Iglés hipermarkete) a Campo de las Naciones-nél (a madridi exponál). Nosza, fel is kerekedtem (nem mintha nem lennék már így is elég kerek), és elmetróztam ide. Lazán fütyülő szél görget ördögszekereket az úton. Néhány lötyi futó, és két taxi. Ez minden, amit találtam. Nos ez nem jött be, de a Nuevos Ministerosban nem lehet csalódni. Két hatalmas Corte Iglés, ráadásul nyári leárazások. Na jó, elárulom, hogy csak egy hangszórószettet akartam venni, mert ugye az 5.1-et az atombunker méretű mélynyomóval.nem pakoltam be a kocsiba. JBL-t néztem ki, ami nagyon dizájnos volt, de 100 €, amit sokalltam ideiglenes megoldásra, így meértem egy hercules 2.1-gyel. Ez is szépen szól, bár kicsit digitális a mélyládája (vagy brummog, vagy vinnyog a hangszín). Inkább nem is piszkálom az 'equalézert' (ami ugye nem lézer, hanem equaliser, tehát kiegyenlítő - ellentétben azzal, amire sajnos használják: a hangzás elszúrására), nehogy Bill megneszelje.
Persze, ha már ott voltam, nézelődtem is egy kicsit. Bementem a Louis Vutton boltba, de nem találtam igazán nekem való dolgokat. Amúgy is inkább Rox kedvéért nézelődtem, de zölt táskájuk sem volt éppen. Nem térek ki hosszasan arra a jelenségre, hogy egyáltalán beengedtek a LV boltba. Ez önnálóan feldolgozandó mindenkinek.
Hazafelé hallgattam egy kis flamencot a parkban, a tavi szinházban, mert hogy ugye Coslada Ciudad Cultural, azaz Coslada a kultúra városa, ellentétben Péccsel, ami csak majdnem lett az.
Gondolom, nem kell mondanom, hogy itthon egyből a hangszórót üzemeltem be. Csináltam egy laza vacsorát lazaccal, salátával, és egy kis flan-nal (spanyol pudding-szerű cucc karamellel a tetején), hogy a gyerek-Axel is örüljön.

Az orrom után

A GPS-emen egy viszonylag friss progi van, ami nagyon fancy, csakhogy elég lassú ennek következménye, hogy azt muttja pl., hogy 300 m múlva térj le az autópályáról, aztán egyszercsak átvált arra, hogy 'túlmentél'. Így sikerült a rengeteg autópálya közül a nem megfelelőre kerülnöm, és egy jó nagy karikát csinálnom. Közben egy kicsit aggódtam a furcsa hang miatt is a kocsiban, de végül hazajutottam. El is határoztam, hogy rövid úton szervizelés következik.
Ahogy otthon pakoltam ki, megérkezett Seila, mivel megbeszéltük, hogy jön. Segített cipekedni, majd leültünk veszélgetni az étkezőben, aztán meg sétálgattunk kicsit.
Mikor elment, persze nekiálltam összerakosgatni a vásárfiát, így most már egész otthonos a lakásom.

Mondd meg mit vettél

...és megmondom, ki vagy. Csak hogy egyből lelőjem a poént, 230 €-t hagytam az IKEÁban, de szennyestartóm még nincs. Megjegyzem, az itteni vélemények szerint ez nem olyan durva összeg.
A csütörtök eltelt azzal, hogy vártam a gázost. Aztán délutánra kiderült, hogy igazából nem fog jönni, mert Mario azt hitte, dolgozom, így lemondta a nevemben. Piha. Azért reggel kitakarítottam, meg elugrottam az ayuntamientoba, és bejelentkeztem a lakásba.
Most már Coslada-i lakos vagyok.
Mivel tegnap este sikerült átállítanom a telebankot, így elugrottam Locutorio-ba, és utalgattam kicsit. Válaszolgattam levelekre, és küldtem újabb adag naplót. Aztán irány az IKEA. A GPS segítségével sikerült ráállnom a megfelelő autópályára, ami ugyebár bravúrnak számít, mert - ahogy már mondtam - itt minden irányba megy mindenféle autópálya - ezt majd később látni fogjuk.
Az IKEA itt ugyanolyan, mint otthon, és ugyanaz az árukészlet. Az árak sem térnek el túlságosan, egyszóval standard. Szennyestartóért, és szappantartóért indultam, amiből a szappantartó, és még szőnyeg, fürdőszobabútor, kések, izzók, tükrök, szárító, vasalódeszka, és még miegymás lett. Az IKEA mellett van egy hatalmas bevásárlóközpont, amit végigfutottam, de nagyon nem fogott meg semmi. Roxnak viszont tetszene, mert van Bodyshop.
Amikor elindultam a parkolóból a kocsi első futóművéből valami elég vészjósló karcos hang jött, amiből én valami kormány-vagy futómű/kerékcsapágy hibára következtetek. Nem találtam meg a hibát, és a kocsi is simán ment, így úgy döntöttem, elindulok haza, és igyekszem gyorsan, és rövid úton hazajutni. Nos hazajutni sikerült, de nem éppen rövid úton.

Akkor is lassú vagyok, ha nem zavarnak tanácsokkal

Akkor is tudom az eredményt, ha nem nézem a meccset
Benéztem a Dia%-ba (dia porciento - amolyan helyi CBA vagy Spar), és vettem rizst, curryt (a sáfrány drága volt így lealkudtam curryre Roxnál), szilvát (mert valami másnak néztem), meg még ezt-azt. Ezeket gyorsan feldobtam a lakásba, aztán irány a Locutorio.
Odafelé benéztem a bárba, ami alattam van. Kiváncsi voltam, mennyire repkednek a kések. Kiszúrták, hogy bedugom a fejem, így meg már csak szólok pár szót hozzájuk. Megkérdeztem, hogy nyomják-e a meccset, és hogy kell-e asztalt foglalni. Mondták, hogy igen, lesz meccs, nem kell asztalt foglalni, de sokan lesznek, és német vagyok-e. Annyira nem vagyok elszállva magamtól, hogy azt higyjem, nincs akcentusom, de azt hiszem, itt a kérdés is elárulta, hogy nem vagyok spanyol. A locutortio-ban egy óra e-mailezgetés és internet bankolás eredménye néhány megválaszolt levél, és hogy kiderült, nem állították át a netbank azonosítást a mostani telefonomra. Bravo. Akinél most van a telefonom, attól ezúton is elnézést kérek. (o:
Dolgom végezetlenül körbenéztem szennyestartó, vasalódeszka, és ruhaszárító ügyben. A helyi kínai bolt (itt miért ne lenne?) teljes műanyagrészlegét szétpakoltam, hosszasan konzultáltam Aramissal, mejd összesen egy kis és egy nagy kukával a hónom alatt kisétáltam az üzletből. Piros szárítót márpedig nem fogok venni. Azt viszont eldöntöttem, hogy csodák nincsenek. Bútorban itt is az IKEA a standard, vagy ha nem is az, de nekem viszonyítási pont. Hazajöttem, olvastm a könyvemet, aztán irány futni. Felfutottam a Parque del Cerro-ba, amit bringázásra néztem ki. Így második blikkre úgy néztem, hogy nem lesz túl hosszú ideig felfedezetlen (elég kicsi park), de azért biztos jó lesz tekerni kicsit. Ma amúgy is elmesélte Ricardo, hogy a Sierran is vannak kisebb hegyek (2000m alatti), de ha komolyabbat akarok, akkor ott van a Pireneusok (3000m fölött). A Sierra itt a Sierra de Madrid, ami itt van közel. Van egy Sierra Nevada is, aminek a neve meg magáért beszél. Granada és Almeira között van félúton. A legmagasabb pontja 3477m, és ez a legmagasabb pont légvonalban 34km-re van a tengertől. Mondjam még? Andalucía.
Beszélgettünk bent a fociról (hehe), és mondták, hogy van egy polip, ami mindig tutira megmondja, hogy melyik csapat fog nyerni. Három doboz közül választ, hogy egyik csapat, másik csapat, vagy döntetlen. Spanyolországot választotta (naturlich). Hosszasan beszélgettünk még a fociról, edzőkről, szövetségi kapitányokról, és én meg is jegyeztem, hogy a németek csapata tele van korábbi U21-esekkel. Egy kicsit meg is szeppentek, hogy ilyen sokat (tudniillik, hogy a németek csapatában sok a korábbi u21-es) tudok a fociról. Azt hiszem, érezték a beilleszkedési törekvésemet, de nyilván nem várhatnak el több focitudást tőlem.
Szóval a meccs alatt futni voltam, ismét tudományosan. Már elég rutinosan olvasom le a legkülönfélébb adatokat a karórámról - mit karóra! kompjúter! -, csak még azt nem tudom, mit kezdjek az adatokkal. Azt hiszem, grafikont csinálok belőlük. Elvégre arra valók az adatok, nem?
Ahogy futottam visszafelé, mindenhol hallottam, hoy éppen mi történik. Néhányan furcsa szemmel néztek rá, amit megértek, látván, hogy az élet megállt a meccs miatt, és meg gorombán beletrappolok. Persze hallottam, mikor van helyzet, és mikor volt a gól. A végén persze ment a visszaszámlálás, meg a '!pita tu puta! !Pita ya!', ami valami olyasmit jelent, hogy 'fújd már le, te szemét!'
No és ami most van, olyan nincs szilveszterkor sem. Egyébként épp most hallottam, hogy ez a legtöbb országban így megy, ahol van foci. Már tudom, Magyarországon miért nem. (o:

A szerda az jó nap, majd dolgozunk holnap (se)

Hát...(-tal nem kezdünk mondatot, bár szerintem ez butaság, mert nekem sikerült) Egy icipicit zavar, hogy nem dolgozom semmit. Tudom, hogy a számítógépre kell várnom, meg minden, de akkor is. Ma befejeztem azt a hosszú doksit, és nagyjából ennyi. Ricardo (főnököm) megnyugtatott, hogy 'tranquilo', majd lesz munka, ha lesz gép. Addig intézzek el minden magánügyet, lakást, stb, mert utána már indul a mandula. Egy kicsit tartok tőle, hogy az a mandula inkább csak sétálgatni fog, de lári fári. Most itthon vagyok, zöldborsót párolok, aztán ebédelek. Utána irány a Locutorio, meg egy-két vásárfia beszerzése. Kell vennem valami hangszórót, mert az 5.1-re még várnom kell 2 hónapot. Rizst is kell vennem, mert különben nem tudom megcsinálni a Paella marisco-t (tenger gyümölcsés paella). Fel is hívom Roxot, hogy milyen fűszer kell bele... Hogy van spanyolul a sáfrány?
Közben dinszteltem (reformkonyhásoknak: pároltam) zöldborsót, amiből majonézes ZB lett, és ettem hozzá a vasárnap vásárolt sonkából. Végül nem is olyan nagy baj, hogy egy tonnát vettem belőle, mert kiváló húspótló. Odateszek egy mosást, aztán irány a szauna (utca).

Lost meaning

Bizony 'Eltüntek', mint a sorozat értelme, mondanivalója is. A bükokrácia útvesztőjéből hazakeveredve, elhatároztam, hogy befejezem a Lost-ot, így mást nem is csináltam nagyon. Egy fincsi sonkás salátán kívül. Megjeyzem a majonéz, amit vettem nem egy was ist das...
Visszatérve a fejezet témájára, nem nagyon értettem, hogy mit is akart a sorozat. Ezzel a befejezéssel, bár sikerül legalább a külön szálakból valamit fabrikálni, az egész sorozat egy kicsit értelmetle, akciós - Twin Peaks-es káoszra sikeredett.
A lényeg, hogy megnéztem, nem volt rossz, és addig sem a való világgal kellett törődni. Márpedig a sorozatoknak ez a lényege, nem? Nézzed a TV-t, és ne foglalkozz, hogy kint ember embernek farkasa, kinyírjuk a bolygónkat, gazdasági katasztrófa van, és egyéb lényegtelen apróságok. Ahogy egy Holywoodoo szában is megéneklik: 'Butul a parszt a karosszékben'.

Burrocracia

A Burro Spanyolul szamarat jelent. A többit rakjátok össze. (o:
Mivel itt a nyári időszakban csak 2-ig van munka néhány helyen (pl. nálunk is), a munkaidő elég rövid. Kedden sem történt sok minden. Kaptam egy százoldalas doksit, hogy olvassam át, és megkaptam a céges mobilt. Miután keresztbe-kasul hívogattuk egymást az irodában, néhány embernek ki is osztottam a számot. Még hétfőn megálapodtunk Marioval (tulaj), hogy kedden beszélünk, és intézzük a villanyt és a gázt. Emlékeztetőül, nincs bekapcsolva a gáz a lakásban. Fel is hívott, és negyed egykor (csak hogy még rövidebb legyen a munkaidő) találkoztunk is a lakásban, hogy intézzük a dolgokat. Itt az ilyesmit telefonon is el lehet intézni, mint Mario elmondta, emelt díjas számon. Telefonálgattunk is jobra-balra, mire kiderült, hogy ehhez is NIE kell. Hurrá. Megbeszéltük, hogy akkor addig az Ő nevén fut, aztán majd átírjuk az enyémre, ha van NIE-m. Odáig legalább eljutottunk, hogy csütörtökön jönnek bekapcsolni, de mivel nem én vagyok a tulaj, kell meghatalmazás is, de mivel a tulaj egy cég, kellenek a cég papírjai is. Szuper. Még bent Frank (munkatársam) említette, hogy be kell jelentkeznem a lakhelyemre, így meg is említettem Marionak ezt is. Fel is ajánlotta, hogy eldob a városházára (Ayuntamiento), mert úgyis arra megy. 13:37-kor értünk oda, ahol kiderült, hogy éppen a lakcímbejelentés 13:30-ig van. Még szuperebb. Azért a nyomtátvanyt, és az eligazítást megkaptam, így ezzel már nem lesz gond. Hiper-szuper.

Munkanap

A ventillátor mozgatja a levegőt. és nem hűti.
Persze, valamilyen oknál fogva a mozgó levegő hűvösebbnek hat (elárulom: a bőrünk által felmelegített levegőt elfújja a bőrfelület közvetlen közeléből), de van egy határ, amin túl már a ventillátor sem segít.
Ettől függetlenül jól aludtam, csak megint az a fránya reggeli világosság hiányzott.
Reggel bankba mentem. A bejárat és a kijárat zsiliprendszerű, ami azt jelenti, hogy pár másodpercig egy 70x70 cm-es alapterületű üvegkalickába vagy zárva, amíg egy gép ellenőrzi, hogy nincs-e nálad túl sok fém. Nálam nem volt, de volt olyan ügyfél, akinél egy kellemes női hang megszólalt a kalitkában, közölve, hogy legyen szíves kinthagyni a fémeket. Ilyenkor valamelyik banki (Nem Bánki, mert Ő Krisztián) alkalmazott manuálisan beengedte az illetőt. Ettől függetlenül, nem irígylem azt, aki bennmarad mondjuk egy áramszünet alatt. Az ügyintézőm egy kedves idősebb úriember volt, akivel kedélyesen elbeszélgettünk, majd kicsit zavarba jött a magyar útlevelemtől. A BBVA (ejtsd: be be uve á) bankról van szó, amit Rox ajánlot (és benne abszolút megbízom). Olyan akciójuk van, hogy ha oda utaltatod a fizudat, akkor adnak egy TV-t ajándékba. A TV-k karnyújtásnyira voltak tőlem, de még nem kaptam meg, mert NIE (Numero de Identificación de Extranjeros - Külföldiek Azonosító Száma - azaz személyi külföldieknek) nélül szinte semmit nem lehet rendesen elintézni. Így egyenlőre be kellett érnem egy ideiglenes számlával. Ezután irány a munkahely. Itt papíroztunk egy kicsit a személyügyön, aztán irány az iroda. Kaptam új széket, de mást még nem, mert kicsit hosszadalmas számítógépet, és hozzáféréseket szerezni. Ez nem volt igazán újdonság. Beszélgetttünk kicsit Ricardo-val a főnökömmel. Magyarázta az alapdolgokat, de nem zavart nagyon, mert érdekes volt hallgatni, még úgy is, hogy a nagyját azért már tudom.
A nyári munkaidő 2-ig van, így 2-kor le is léptem.
Mivel elég meleg volt (mint minden nap) a sziesztaidőt ebéddel, és Lost nézéssel töltöttem. Az ebéd egyébként saláta volt füstölt lazaccal.Késő délután sétálgattam egy kicsit, és elnéztem a közeli Locutorio-ba, ami amolyan kommunikációs kávézó. Olyan, mint egy internek caffé, de van telefon is. Lógtam a neten, írtam email-eket, és elküdtem az addig elkészült irományomat pár embernek.
Este további Lost nézés volt, majd 10 körül úgy itéltem, hogy már lehült a levegő annyira, hogy elmehessek futni. (Kisérletképpen a napra tettem a hőmérő külső érzékelőjét, ami 48,5 fokot mutatott, ami azért csalóka, mert nem lehetett több 36 foknál.)
A futás jól esett, és nagyon tudományos volt, mert felavattam a pulzusmérős órámat, amit a csapatomtól kaptam búcsúajándékként. Ezúton is köszönet érte! Nagyon tudományosan tudom már kiköpni a tüdőmet. (((o: Utána vacsi, zuhany, alvás.

Pályabejárás feltöltőkártyás benzinkúttal

Vasárnap nem kelek túl korán, gyanítom, hogy a már említett naptalanságnak köszönhetően. Fáradtságos munkával felcipelem a szükséges holmikat a pincéből. A körök között a pincében hűsölök, miközben úgy teszek, mintha latolgatnám a cipelési sorrendet (mintha legalábbis nem lenne mindegy, ha egyszer x dolgot fel kell vinni), igazából meg csak szuszogok. Fent rendezkedek, pakolászok. Kettőre végzek, és a sziesztaidőt az Aramistól kapott könyv olvasásával töltöm. Jó könyv!
A szieszta egyébként nem lustaság, hanem egyszerűen lehetetlen kimenni a 40 fokba. Délután aztán felkerekedek, és megtankolom a kocsit, hogy autókázzak egy kicsit a környéken. A tankolás érdekes, mert előre ki kell fzetni x Eurót, és aztán annyit tölthetsz a kocsiba. Ahhoz, hogy tekletankoljak ott kell hagynom a jogsimat, a kutas nő megnyitja a kutat, és fizetés után visszakapom a jogsim.
Mindenféle autópályákon visz az utam - már megint. Érdekes, hogy a településekre sokkal könnyebb odatalálni, mint azokból el. A GPS segítségével, amit végre Spanyolország felismerésére bírtam, találok egy nyitvatartó Caprabot, ahol jó sokat vásárolok. Veszek fűszereket, ventillátort, lazacot, tenger gyümölcsét, meg még egy csomó mindent. Amúgy van közelebb is bevásárlóközpont, de azt majd máskor. Érdekes, egyébként, hogy a bevásárlóközpontok csak minden hónap első vasárnapján vannak nyitva, egyébként vasárnaponként szigorúan zárva tartanak.
A pakkokat két menetben cipelem fel. Feltöltöm a hűtőt, és a mélyhűtőt, mire az megint nyüszíteni kezd. Némi gombnyomogatás után elhallgat, de aztán újrakezdi. Gombnyomogatás, hőmérséklet állítgatással, és megyszűnik a probléma. Este megint olvasok, majd nekiállok ennek a naplónak, amit aztán éjjelig írok. Van mit.

Resistance és Rendőrmosoly

Eszméletlen mennyiségű ember fiestázik az utcákon, és az autósokat sem zavarja nagyon, hogy néha egészen le kell lassítani a tömeg miatt az Avenida de Castilian, ami pedig egy kétszer négysávos főút, Madrid egyik ütőere. A kocsik inkább a legkülönbözőbb dudaszó-kombinációkkal támogatják a vuvuzelázó, és doboló tömeget. Rengeteg rendő van mindenütt, akik inkább csak kedvesen mosolyognak, és terelgetnek, de az embereknek valahogy amúgy sem jut eszükbe randalírozni. Érthető is, mivel a rendősök mind egy szálig 1,80 feletti sportos, és felettébb tiszteletet parancsoló figurák. Látszik, hogy rendet tudnának tenni, ha kéne. Nem mintha most éppen 'rend' lenne a környéken, de értitek mire gondolok. Hatalmas kivetítők mindenütt, amikhez nem hogy nem lehet hozzáférni, de rendesen keresni kell az olyan szögleteket, ahonnan még látni lehet valamit. Én magampan Paraguaynak drukkolok, már csak a 'vive la resistance' jegyében is. Amikor megszületik a meccs egyetlen érvényes gólja, amit persze a Spanyolok rúgnak felrobban a környék. Eszméletlen hangzavar, ujjongás és miegymás. A rendőrök egyébként nem ujjonganak, csak örülnek, és tapsolnak. Én csendesen szemlélődöm, mire a mellettem álló rendőr rámnéz, és felvonja a szemöldökét. 'Soy Ungaro, nosotros no jugamos en esta liga' (Magyar vagyok. mi nem játszunk ebben a ligában) magyarázom. Bólint, mosolyog, de látom, hogy egy picit később visszatér a gondolata az imént hallottakra, és próbálja összerakni amit hallott azzal, ahogy hallotta. Tudniillik, hogy - szerényen fogalmazva - tűrhető Spanyolsággal közöltem, hogy nem vagyok Spanyol. Itt jegyezném meg, hogy a Spanyolom egész okésnak tűnik. Amíg nem mondom (például, hogy csak útlevelem van, illetve, amíg oda nem adom azt), nem esik le senkinek, hogy külföldi vagyok. Egy kicsit előre ugorva, hétfőn a bankban is meglepődött a figura, amikor belenézett az útlevelembe.
A meccs után irány haza, fürdésalvás.

Hol játszik a válogatott?

Miután hazajöttem a vásárlásból, eszembe jutott, hogy Spanyolország focizik este. Nem vagyok focirajongó, és a Forma 1-en kívül nem nézek sportot a TV-ben (igazából nem is nézek TV-t, inkább űzöm a sportot. Így már érthetőbb, miért a Forma 1 az egyetlen.
Persze nem volt szükség nagy fejtörésre, mert itt mindenki focilázban ég. Nehéz leírni, mert még sehol nem tapasztaltam ilyet, esetleg szilveszterkor, de ez még annál is hatásosabb. Az utcán sétáló emberek vuvuzele-jükkel összedudálnak a kocsikkal. Mindenkin (értsd: MINDENKIN - lányokon, fiúkon, nagypapákon, nagymamákon, unokákon, üzletembereken, üzletasszonyokon, utcaseprőkön, mindenki!) nemzeti színű ruha van, de minimum egy piros poló España felirattal. A nagy többség még Zászló-köpennyel is rendelekezik. Messziről lerí, hogy külföldi vagyok, mert rajtam nem piros van.
Próbálok ismerősöket verbuválni, de Seila és Ana Belén hazamentek vidékre, Frank meg vendégeket vár, de azért még ad egy tippet: A Benrabeunál (a Real Madrid stadionjánál), sok ember össze szokott gyűlni meccset nézni. Több se' kell - magány ellen társaság a legjobb orvosság - irány a Bernabeu. A metrón már kezd gyanús lenni a dolog, mert olyan, mintha pros folyadékkal töltötték volna fel a kocsikat, de kiderül, hogy csak emberek 'Con la pasión por la roja', azaz 'A vörös iránti szenvedéllyel'.
A Bernabeu környékén, Karesz szavaival élve, 'hullámzik a tömeg'. Mintha a válogatott itt játszana helyben. Egyébként a közvetítést is innen adják a különböző csatornáknak.

Szörnyeteg a lakásban

A belakás másik tétele a bútorok tologatása. Amikor megnéztem a lakást, örültem, hogy szép búorok vannak benne, de így pár óra távlatából már eléggé haszontalannak, és órmótlannak kezdtek tetszeni. Van egy különös darabja a bútor-triónak. Ez egy nemtudommi, amolyan valami vagy megy valahova. Nem tudnám megmondani a funkcióját. Van egy fiókos, mondjuk komód, egy kétajtós, mondjuk tálalószekrény, meg ez. A monstrum, a Szörny. Most is itt áll mögöttem, és bámulja, mit írok róla. Egyelőre a heverő mögött van, és a dobozokat tömtem a gyomrába. Lehet, hogy végül a TV kerül majd rá. Mondjuk a bankos TV, amiről majd írok később.

Az elektromosság ördöge

A hűtőt is bekapcsolom, hogy tároljam a vásárfia egy részét, mire az hangos, vészjósló sípolásba kezd. Nyomogatok rajta mindenféle gombot, mire elhallgat. A villanykapcsolók is cselesek, mert a legkülönbözőbb módon kapcsolják a világítást. A nappali dupla kapcsolója például az ellentétes oldalon lévő lámpákat kapcsolja a nappaliban, ráadásul ellentétes állásban is. A bal oldali kapcsoló tehát lefele állásban kapcsolja fel a jobb oldali lámpát, míg a jobb oldali kapcsoló felfele állásban kapcsolja fel a bal oldali lámpát. Érthető? Nem? Na ugye!

Azért sem pakolok

Reggel korán kelek, és, mivel elhatároztam, hogy egy napot pihenek, próbálok nem pakolászni. Persze hiába, mert egyrészt nem bírom ki, hogy ne pakoljak, másrészt, mégis csak vannak alapvető dolgok, amiket mégis ki kéne pakolni.
A hétvége során többször elfog a félelem, hogy mi lesz, ha vissza kell csinálni az egészet? Érdekes, de csak most (hétfőn, amikor ezt írom) gondolok bele igazán, hogy mennyi munka, és energia van mögöttem. A pénzről nem is beszélve, amibe egy ilyen mutatvány kerül. Ettől függetlenül jobbára a berendezkedés mellett voksolok, így azért szombaton már kicsit belakom a lakást. Veszek felmosóvödröt, és motorosfókát, meg egy halom élelmiszert. A zöldségespultnál számot kell húzni, így nyugodtan lézenghetek a környéken, amíg nem kiabálják a számomat. Veszek salátának valót - jégsalátát, sárgarépát, hosszúkás paradisomot, és répát, meg egy 'rojillón' nevű gyümölcsöt, amiből előtte kóstolót kapok, és olyan, mint a szilva, és a barack keveréke.
A katonaságban a parancsnokom Tóth százados volt, aki egy elég szigorú, de legalább igazságtalan ember volt. Nem voltunk túl jóban, de a tisztekről általánnosságban elmondható volt, hogy tudtak nagyon okosakat is mondani (és oersze sokszor hülyeséget is). Nos, amikor téli terepgyakorlaton voltunk (ahol a fejem mellett fagyott bele a csajkámba a teám), mondta Tóth százados, hogy 'az ember akkor szokik meg egy helyet, ha már szarni tud'. A wc papír tehát fontos, így azt is vettem.

Fekete bársony

Ezután már minden simán megy egy darabig. A kamionosok még mindig párhuzamosokat rajzolnak az autópályára, de elég jól lehet haladni, és már fűt a megérkezés is. Még egy parkolóban megállok egyeztetni a tulajjal (már komoly késében vagyok az eredeti tervhez képest), és némi telebankolásra.
Madrid előtt 100 km-rel azt hiszem, hogy valami morbid színjátékra készül a táj. Egyenesen egy fekete bársonyfüggönynek megyek, amit néha stroboszkól világít meg.
Szeretném azt hinni, hogy ez csak az este jele, de sajnos nem. Olyan fekete felhő van előttem, amit talán még sosem láttam, és akkorákat villámlik, hogy a National Geographic elbújhat. Amikor aztán belehajtok, az itéletidő egészen más dimenziót nyit meg. Az ablaktölrő rally fokozata is kevés a víz elhesegetéséhez. A látótávolság -20 méter. Nem tart sokáig, de amíg tart, eszembe jut néhányszor, hogy vajon az uitolsó 100 kilométeren kell-e elbuknom az úton.
Nem tudom követni az utat a Madrid környékén kiépített, és még épülőfélben lévő autópálya rengetegben, csak megyek a táblák után. Az az érzésem, hogy többszörös redundancia van az utakon, és egy-egy hely minden táblán fel van tüntetve, így tulajdonképpen bármerre megyek arra van Madrid. Végül mellényúlás nélkül megtalálom a lehajtót Coslada felé és némi kavargás után leendő otthonom környékén megérkezek a lakásom elé. Elmegyek pénz felvenni, és a majd' félmillió forinttal hanyagul a zsbemben visszasétálok a lékáshoz. Aláírunk, megnézünk, viccelődünk, mosolygunk, és mindenki örül.
Végtelennek tűnő idő alatt pakolok ki a kocsiból. Amit tudok egyből a lakásba viszek, de igyekszem csendes lenni, mert éjjel van. A dolgaim nagy része a pincehelységembe kerül.
Egyedül maradok a lakásomban.
A gáz még nincs bekapcsolva, mert azt a nevemre kell leszerződnöm, így az otthon annyira megszokott 7 fokos vízben zuhanyzom, de jól esik.
Éjjel háromkor fekszem le, és elég üresnek érzem magam. Nem tudok még mit kezdeni a helyzetemmel.

Bika a bokorban szélkerékkel

Távolodom Barcelonatól, és közeledem a bikákhoz. Az elsőt egy Alfajarin nevű település fölött pillantom meg. Egy hegy tetején áll, és igazán tiszteletre méltó látványt nyújt. Zaragoza felé, és egészen Madridig kisértenek a kamionosok. Ettől függetlenül jól haladok, nem vagyok álmos, nem izgulok, mert már érzem, hogy hazaértem.
Zaragoza gyönyörű, mint mindig. ('Sonrie! Estás en Zaragoza!' - 'Mosolyogj! Zaragozaban vagy!'). Zaragoza környéke elég szeles lehet, mert tele van szélerőművekkel. Feltételezem, hogy a szél volt előbb, és a szélerőműveket építették azért mert van szél. és nem azért van szél, mert szélerőműveket építettek. Ok-Okozat A'la Merovingi. A madarak meg biztos nem örülnek a nagy lapátoknak...
Ahogy Madrid felé elhagyom a várost egészen érdekes dolog jelenik meg előttem. Az egyik óriási bika közvetlenül az autóút mellett áll. Egészen kiemelkedik a tájból - szinte önálló földrajzi elem. A hátterében meg ott magasodnak a hatalmas szélerőművek. Nagyon szürreális látvány. A kamerám meg még mindig elásva, a tatár meg még mindig hajt. A madarak továbbra sem örülnek.

Miért éppen Madrid?

Andorra is erre van valahol, de még nem látta senki. Valaki azt mondta, hogy oda mennek emberek nyaralni, de nem tudom, hogy csinálják. Az biztos, hogy az önérzetük - mint a baszkoknak, vagy a katalánoknak - nagyobb az államuknál.
Átértem Spanyolországba, és meg is állok tankolni. Jó lett volna pihenni kicsit, de a kút után már nincs parkoló, és a kutas néni útmutatása szerint nyugodtan be kellett volna hajtanom a behajtani tiloson, ami nekem még nem megy (nyugodtan), így nem találtattam méltónak a parkolásra.
Barcelona körgyűrűin kitalálom, hogy tapasztalt térképolvasó vagyok, és kinézem melyik számú ut kell nekem Zaragoza felé. Meg is találom, de sikerül a másik irányba elhajtanom ( a naplementébe). Egy órát bolyongok, olykor olyan helyeken, hogy én a földön autózom, miközben felettem 4 szinten (!) kavarog az autópálya. Mondjuk sokszor gondoltam egy-egy felüljárón, vagy viadukton, hogy vajon milyen lehet ott lent. Hát nem olyan jó. Mindenesetre megnéztem Molina de Reyest.
Miután kikeveredtem a felhajtók- és lehajtók dzsungeléből még megáltam egyet pihenni, mondván, hogy ez mégis Barcelona.
Amikor újságoltam a Madridi esetet, miszerint itt fogok lakni, sokat mondták, hogy Madridnak nincs is tengerpartja, és miért nem Barcelona? Nos a miért nem, az most megerősödött. A pihenőben, ahol barcelonaban megálltam egyetlen Spanyol szót nem hallottam. Török, Arab, Catalán, meg minden más. Spanyol nem. Azt már nem is említem, hogy egyetlen táblán sem volt kiírva Spanyolul semmi. Persze, lehet érteni, mert hasonlít, de akkor is. No hablan Español.
Végre ráállok a Zaragozai autópályára, és irány a bikák földje. Irány haza.

Duane Berry és a kamionszlalom

5:30-kor kelek. A törölközőmmel együtt bemegyek a bolba, és cicamosdást eszközölök. Na ki a cigány?
Energiaital + cigi reggelire, és 6-kor indulás tovább.
A Francia autópálya egészen rendben van, de piszkosul drága. Ráadásul elkezdődik a kamionos roedo, aminek keretében fantomdugók keletkeznek, amikor egy-egy kamionos egy másikat próbál előzni, és kilómétereken keresztül erőlködnek egymás mellett. Néha röhögök rajtuk, de többnyire zavaró dolog. Mivel a Mondi nem rakéta üzemmódban üzemel, van, hogy egészen beragadok. Különösen Olaszországban nem divat az elengedés. Ha lasabb kocsid van, akkor a külső sávba szorulsz, és kész. Az úton a lassúaknak nincs kegyelem. Amúgy az A/C kapcsolót kezdem úgy használni, mint valami NOX charger-t. Amikor előzök, megnyomom. Kikapcsol a klíma, és egy kicsit fürgébb lesz a kocsi. Ilyenkor autó és utazó együtt izzadnak.
Elhagyom Marseilles-t, és a Toulouse-i lehajtót (integetek Zsuzsinak), és megérkezik az eltéveszthetetlen hangulat. Dél-Franciaország mesésen szép. Jó lenne megállni kicsit, de hajt a tatár. Perpignan után megjelenik a tábla, hogy Douane. Eszembe jut az X-Aktákból Duanne Berry, aki igazából földön kívüli volt. Nem találkoztam E.T-kkel, de kiderült, hogy a Douane az olyan, mint az Aduana, azaz Vám. A nagy Európai közösködésben eléggé meglepő egy határ, meg vám, de csak vaklárma. Üres határátkelő, mint Hegyeshalom ( vagy -----shalom, ahogy esti kivilágításban látszik).

Kamionok, motorosok, pihenők

Ami az utat illetti, az egy egészen más világ. Az Úton nem vagy üzletember, csavargó, pék, logisztikus, virágáru. Utazó vagy. Na jó, a cigányok kivételek. Ők ott is cigányok maradnak. Hangosak, bödüsek (már ha valaki közel megy hozzájuk), és nem vagyok biztos benne, hogy bármiben különbözik az életük az úton attól, amikor nincsenek úton.
Ha megálok egy pihenőben összenézek a többi utazóval, és biccentünk, ha már láttuk egymást párszáz kilométerrel arrébb. A magyar kamionosok Magyarországtól távolodva geyre lelkesebben villognak, ha meglátják a magyar rendszámot.
Franciaországban, az egyik pihenőben áll két RC8-as KTM és egy Suzuki Hayabusha. Eszembe jut, hogy lefényképezem a motorokat Timcsi kedvéért, de el van ásva a fényképező, és különben sem vagyok oda más járművének fényképezéséért. Mindazonáltal, a Hayabusha egy szép motor.
Nem állok meg sokszor, és bár a GPS Olasz, Francia és Spanyol térkép nélkül hasztalan, elég jól tájékozódom. Sokszor villan be az emlék a 2007-es Barcelonai útról.
Tartom az óránként 100 km-es átlagot, még úgy is, hogy Velencénél egy órát állok a dugoban. El is panaszolom Szilvikének a hülye Olasz autópályát, ami tényleg elég ramaty még a Magyarhoz képest is. Ettől függetlenül a Szlovén tankolás után (ahogy már említettem) csak valamivel több, mint 600 km után állok meg. Amikor Szolnokra jártam főiskolára, volt, hogy a 118 km-es távon is meg kellett állnom egy fánál. Ehhez képest 600 km egy seggel...
Éjjel egykor állok meg aludni Franciaországban. A reggeli késés eredménye, hogy nincs időm motelben megszállni, így a kocsiban alszom. A szervizállomás ('Area Servicio' / 'Aire' országtól függően a neve a benzinkút + étterem + bolt pihenőknek) már helyt ad jópár autónak, amikben szintén alszanak. Beállok melléjük, és én is alszom a kis 5x2-es világomban. Elvégre utazó vagyok. Tudom, hol a törülközőm.

5x2-es világ

Rox Mondija kihozott Madridba, amiért mindkettejüknek nagyon hálás vagyok.
2.547 km 36 óra, és kb 170 liter gázolaj. Azoknak, akik a számok nyelvén szeretik tudni az eseményeket. Magam is ilyesmi volnék, Rox szerint analyser vagyok. Listák, táblázatok, számok.
A Mondi kicsit lomha, de azért tartós 130-140 kmh (néha 160 km/h..ehhem) az utazósebesség. Persze, ha tekintetbe vesszük, hogy 3-400 kiló van benne, és úgy ül, mint a Hortobágyon a csikósok lova (miért nem csikója?), akkor azért nem rossz... És persze folyamatos klíma. És karácsonyfa műszerfal. Vagy ezt már mondtam? (o=
Szlovéniában egy MOL kúton állok meg tankolni. Nem beszélnek Magyarul. Micsota gyarmat ez kérem! Innen egy huzamban nyomok 600 kilómétert. Ez eddig a rekordom.
Az úton sokat tanultam. Például van olyan település,. hogy Csörnyeföld. És a 'Vas' falut jelent szlovénul. Átmentem a Lendva felett, ami nem volt olyan izgi, de már tudom, hol van, és azt, hogy az egy folyó (vagy patak?). (o:
Szól az MP3, van ásványvíz, energiaital, és szendvicsek. Kurucz Zsuzsi szerint ébrentartó lehet a szotyizás. Rox pedig éppen berakott egy nagy csomag pisztáciát. És valóban: kiváló ébrentartónak bizonyult az olajos magvak rágcsálása.
Az autóban egy külön kapszulában élek. Minden kéznél van. A csomagtartóban meg az életem nagyobb része jön velem. Majdnem három napig csigaként élek. Nem húzok nyálkás csíkot, de a házamban alszom. Összesen 5 órát.

Nem meghalni megyek

Csütörtök reggel eltököltem az időt, amiben - lássuk be - jó vagyok. És a fél óra csúszás máris belevitt a csúcsforgalom- időszakba, ami miatt várnom kellett 10-ig az indulással. Így is egy óra alatt értem az M7-M1 elágazáshoz, amit nem is merek elképzelni, mennyi idő lett volna a csúcsban.
Reggel elbúcsúztunk Roxxal és Janival, és magamban azt gondolom, hogy mindenkiben (még bennem is) az az érzés motoszkál, hogy meghalni megyek, vagy mi. Tulajdonképpen a meghalás az élők szempontjából nem az, hogy a másiknak leáll a szíve, megszűnnek a létfunkciói, vagy hogy éppenséggel leesik a feje, vagy akármi, hanem az, hogy nem láthatom amikor csak akarom, legfeljebb egy szépen, vagy kevésbbé szlépen faragott márványtömbhöz beszélhetek egy temetőben, ahol különben is állandóan eltévedek. A halottak siratása önzés - nem a halottakat sajnáljuk, hanem magunkat, mert itthagytak minket. Ezt csak azért írtam le, mert ugye, én is egy olyasmi útra készültem, ami megakadályozza a szeretteimet abban, hogy akármikor nyakonvághassanak, vagy akármi. Persze van mobil, meg Skype, meg MSN, meg G-talk, de az mégsem az igazi. Megjegyzem, nincsenek információim arról, hogy a túlvilágon a fentiek közül bármelyik elérhető lenne. Szerintem még Internet sincs.
Ha már arra jártam, beugrottam, és megnéztem Terikét és Kareszt, akik a nagynéném, és a nagybátyám. Megetettek, megitattak, és bár amúgy sem találkozuk sokszor, egy kicsit ott volt a levegőben, hogy ez most talán még ritkábbá válik.
Péntek délután egy óra múlt egy kicsivel, és életem egyik leghosszabb vezetése, és talán legnagyobb horderejű utazása áll előttem. A műszerfal meg mint a karácsonyfa...

Karácsonyfa műszerfal

Egy hónap (egy nagyon kemény hónap) ugrás, és már indulok is. Mivel a pakolás, és a véghajrá a munkában az alvás rovására mentek, kiderült, hogy nem vagyok elég jártas a gyors alvásban. Valahogy nem sikerül 2-3 óra alatt kipihennem magam egy-egy halálra dolgozott nap után. Olyan lassan alszom, hogy kéne az a 4-6 óra. Dehát most nincs, nem volt rá érkezés.
Csütörtök este még lázas pakolás volt, Tamáskával és Hangloose-ékkal - jó. hogy itt vannak, mert elveszik az élét a távozásomnak. Persze, miután végeztünk, még egyszer mindent át kellett néznem, mert ilyen vagyok. Még egy kis állítás itt, még egy kis igazítás ott, aztán lehet javítgatni, amit elrontok. Azt persze még nem mondtam senkinek (ez továbbra is titok), hogy ennek a szöszmötölésnek egy karácsonyfa-szerű fényárban úszó műszerfal lett a következménye, ami végigkisért 5 országon.
A helyzet az, hogy még délelőtt próbáltam megjavítani a felcserélt ablakspriccniket (amik úgy működtek, hogy az első spricnivel a hátsó ablaktörlő indult meg, és vice versa), de nem annyira sikerült, így most is fordítva nyomják.
A probléma ott kezdődött, hogy a próbálkozás során kisütöttem egy biztosítékot, és - táblarajz nélkül - végig kellett néznem az összeset. Mire végeztem, ment minden rendben, ám a légzsák hibajelző hibát jelzett. Mivel előtte nem csinálta, úgy gondoltam, hogy csak a biztosíték macera miatt hülyült meg. Majd megjavul - gondoltam én.
A szivargyújtó sem működött, így azt is műszeres mérésnek álcázott biztosíték-kiveréssel próbáltam orvosolni. Végül csak az érintkezőket kellett egy kicsit megkapargatni, hogy legyen kontaktus. Az újabb biztosíték keresés, és -csere eredménye két újabb hibajelzés: fék, és ABS. Az előzőhöz hasonló módon jártam el - konstatáltam, hogy én hozzájuk sem nyúltam, és ha korábban jók voltak, akkor most is biztos azok, ha meg világít valami, az az ő baja. Mindenesetre, nem szóltam róla senkinek, hanem úgy csináltam, mint a kisgyerek a vendégségben, miután eltört egy vázát, és a maradványait a szőnyeg - függöny - kandalló stratégia pontok segítségével eltüntette: fütyörészve bámultam a plafont... Amúgy is utazni fogok, nem fékezni, meg balesetet szenvedni.