Semmittevés gépteszttel

Kellemes vasárnap, ami majdnem semmittevéssel telt.
A nap nagy részében mindenki elvolt. Olvasás, internet, stb. Én természetesen a gépet buheráltam, mert bőven van, mint tanulni a beállításokról. Egy windows ehhez képest abakusz.
Akinek kalapácsa van, az mindent szögnek néz - tartja egy Pitkairn-szigeteki közmondás. Ennek jegyében mindent lefényképeztem. Ráadásul már olyan képeket is csináltam, amin látszik is valami. Ezúttal ugyanis levettem az objektívsapkát. na jó, ez csak vicc volt. 27 éve tudom, hogy le kell venni az objektívsapkát.
Viszont a beállítások kicsit elkúsztak (persze maguktól, nem ám én állítottam el őket), ezért minden kép sötét volt ezelőtt. Most jók a beállítások, és nem töksötétben akarok fényképezni, mindjárt más.
El is mentük sétálni a Parque de el Cerro-ba, amiről már korábban írtam. Jó tett a séta, és hogy nem lett  egésznapos otthonülés. Csináltam egy csomó képet, amiket válogatás nélkül feltöltöttem ide.
Itt jegyezném meg, hogy nem koszos a lencse, hanem ilyen speciális effekt-beállításokat alkalmazok. (o:
Séta után ebéd, majd megnéztük filmnézés.
Kedden aztán vettem tisztítószettet alencsékhez, az effektek átállításához. (o:

Vagány Magány

Meséltem már, hogy szeretek egyedül lenni? Ha nem akkor elmesélem.
Szeretek egyedül lenni.
Vége. Írta: Én.
Szombaton délelőtt volt egy "kis" vásárlás. Mivel pár hete nem voltam vásárolni, kicsit lemerültek a készletek. Csak a féltve őrzött, ezúttal Jani által biztosított, Magyar specialitások maradtak meg, de azokhoz az életem árán sem nyúlnék, csak különleges alkalmakkor (innen a "különlegesség"). A kis vásárlásból 95€ költés lett, de most egy jó darabig elleszünk. Mellesleg, egy kedvező tendencia látszik kibontakozni: Nem megy el egy nap a vásárlással. Most, hogy fél éve vagyok itt, és nagyjából berendezkedtem, nem kell minden vásárlás alkalmával a polcok között áldogálnom, és gondolkodnom azon, hogy mi a fene kellhet még otthonra, hogy aztán hazaérve tapasztaljam, hogy - például - van tojás, csak serpenyő nincs, amiben kisütném.
Vásárlás után megküzdöttünk a lépcsőkkel, ami a medence-, és parkolóhelyhiányon kívül az egyetlen problémám. Valahogy megszokja az ember, hogy a vásárfiát a csomagtartóból behajigálja a házba, és kész.
Délután aztán lett egy kis fejtörés, hogy mit is csináljunk aznap. Mivel ekkor már kiütéseim voltak attól, hogy ott a fényképezőgép, és nem tudom babrálni, bedobtam a kövér libát, hogy Rox és Bea menjenek el valamit csinálni ("nyiratkozni", ahogy Kufár mondá a Kelly Hőseiben), én meg kényelmeskedem egy kicsit. Itt jegyezném meg, hogy meglepően jól elvagyunk Roxxal 65 nm-en is, nem csak 300-on.
Nekem nagyon kell néha egyedül lennem. A bringázás például az egyik legjobb alkalom erre. Még ha nem is egyedül tekerek, akkor is magam vagyok. Ha meg éppen Hangloose vagy Tamás van velem, az meg nem számít igazán társaságnak, hiszen olyan, mintha még egyszer vagy kétszer lennék odavetítve, magammal beszélgetnék, és a magam viccein nevetnék (amiket persze nem is ismerek mind). Most persze jól megsértődnek, amiért magamhoz hasonlítom őket (vagy magamat hozzájuk), pedig már más is mondta, hogy olyan, mintha két Tamással beszélgetne, amikor én is ott vagyok. (o:
Szóval otthon maradtam egyedül. Hát mit mondjak. Kameranyomkodás, sorozatnézés, olvasás, zene bömböltetése, nasi, dohányzás a lakásban... És mindez egyedül. Fenomenális volt. Úgy este 11-re fel is töltődtem egyedüllétből, így pont jókor jöttek haza a lányok. Persze, megint lazacot ettem.

20D

No nem 20 dimenzióról van szó, hiszen, ha jól emlékszem 16 a maximális fizikai dimenziók száma. Mint ahogyan Univerzumokból is sok van, szám szerint maximum 10^10^16, azaz tíz a tizediken a tizenhatodikon (százhatvan nulla az egyes után). Természetesen, csak azoknak az Univerzumoknak a feltételezett létezését számolták össze, amikről egyben azt is feltételezzük, hogy egyáltalán meg tudjuk különböztetni őket egymástól. A számítást egyébként az ősrobbanáskor keletkezett kvantumfluktuációk feltételezett számára alapozzák, amit az Univerzumunkban található anyag-, és enegriamennyiség, valamint a lassú infláció mechanikája alapján becsültek meg. A feltételezés szerint minden ilyen fluktuáció egy-egy párhuzamos Univerzum keletkezésének a jele. (Ezt valahogy úgy tudnám szemléltetni, hogy belenézel egy kádba, és ahány örvényt látsz, annyi lefolyó van, amikről feltételezed, hogy mind egy-egy kádat töltenek meg (mivel az Univerzumnak nincsen bekötve a csatorna), de persze a lefolyók száma, és a víz mennyisége sem végtelen). Persze azt, hogy a fluktuáció, és a keletkezés után mi a helyzet ezekben a szomszédos Univerzumokban, azt nem tudhatjuk, csak akkor, ha a Sliders-t nézzük a tévében, vagy Jet Li "Az Egyetlen" című filmjét. Egyébkét ezt mind innen tudom. A fenti okfejtés nem handabanda. teljesen érthető, és logikus - persze, ha hiszünk a számoknak. Minden esetre jobb, mint az a (szintén tudósok által megfogalmazott) teória, hogy az idő körülbelül 5 milliárd év múlva megszűnik, mégpedig nem más okból, min hogy a statisztikát alátámassza. Itt most a statisztikáról, mint valószínűségszámítási tudományról van szó.
Egy kicsit elkanyarodtam a lényegtől.
A 20D a Canon EOS 20D, ami egy digitális, tükörreflexes fényképezőgép.
Már egy jó ideje nézegettem az ilyesmi gépeket, és szentimentális, praktikus, és anyagi okokból a Pentax K-x fényképezőgépét néztem ki. Nagyon jó gép, nagyon jó áron, és ráadásul Pentax, amiből éppenséggel van már egy tükörreflexesem, igaz, az filmes, és 29 éves. (o:
A Pentax K-x-et több szettben lehet kapni, ami különböző objektíveket jelent. Ilyenkor a pluszban adott objektív árából komoly, százeurós nagyságrendű kedvezményt adnak.
Természetesen megkérdeztem szakértőket is, elsősorban Uzsit, és persze az unokahúgomat, Anikót, aki fotoművész. Addig  siránkoztam Anikónak, hogy nem tudok választani a szettek, meg az objektívek közül, amig elege lett a nyivákolásomból, és rám testálta a régi fényképezőgépét. De komolyan! Kaptam ajándékba egy fényképezőt! Ráadásul, amelett, hogy Ő legalább vitte valamire (mondom. fotóművész, nem Picassara, meg Flickerre töltögető önjelölt fotós, aki egymillió képből rakja fel a 6 jól sikerültet, hanem akinek kiállításai vannak), nem ódázza a dolgokat, így legott postára is adta a fényképezőt. Ma érkezett meg, és bár belehaltam, hogy nem én csomagolom ki, a logisztikus kibújt belőlem (áruátvétel), így megkértem Roxot, hogy csomagolja ki. Még nem láttam, de akkora objektívot kaptam a géphez, hogy Rox kettőnek nézte. (o:
Hogy egy kicsit visszatérjünk a földre elmondom, hogy ma 3 értekezletem volt, amiknek az eredménye 2 újabb értekezlet kiírása lett. Nem szeretek értekezletet vezetni, mert akkor oda kell figyelnem... /o:
Péntek van!

Southern Special

Nemzetközi lettem. Már nem csak Spanish Special van. (o: Ráadásul kettő is, mert ugye lett a Naplómnak egy "Spin-off" ja (Elágazása), mivel Rox is naplózásba kezdett Madridba érkezésének okán. Az Ő naplója egyébként itt olvasható.
Szóval, most a naplómba nem Spanyolországról írok, hanem egy rendkívül szórakoztató telefonkonferenciáról, amit déliekkel folytattam.
Aki nem tudná, annak elmondom, hogy a munkám gyakorlatilag a beszállítók teljesítményének felügyelete. Ez sok tárgyalással, beszámoltatással, kimutatások készítésével, és telefonkonferenciákkal jár. Nagy vonalakban ez a lényeg, és nem is írok többet, mert akkor el kéne tegyelek benneteket láb alól, és akkor ki olvasná a naplómat?
A mai nap fénypontja a havi beszámoló volt, amelyen egy portugál, két spanyol, két olasz, egy görög, és egy izraeli résztvevő volt, no meg én. Nem, mondom, mert elég nehéz komolyan előadni a beszámolódat (ez az ügyfél felé ment), úgy, hogy közben belül megpukkadsz a nevetéstől. Nem szoktam cikizni az embereket a nyelvtudásokért, mert tisztelem a nyelvtudást, de amikor ennyi déli össze van zárva, és mindenki angolul próbál beszélni a saját anyanyelvének kiejtésével, hát az elég vicces.
Természetesen, a nyelvi nehézségek áthidalásának legjobb eszköze a lassú ordítás. Mindent lassan, tagoltan, és minél hangosabban kell mondani, és akkor mindenki megérti - gondolják ezt sokan. Illetve, nem is gondolják, inkább ösztönös. Azt is tudjuk, ugye, hogy a délieknek nem erőssége a lassú, tagolt beszéd.
A megoldás adott: 7 ember pergő nyelvvel órdít a telefonba katasztrófális angol kiejtéssel. Volt egy pont, amikor majdnem leestem a székemről magammal rántva a telefont, de végül megúsztam.

Elvették a jogsimat

Berittyentettetek, mi?
Meséltem, hogy a biztosítási mizéria folyamán, spanyol jogsit igényeltem. Nos a Magyar hatóságok ripsz-ropsz visszaigazolták a jogsim hitelességét, így befáradtam a Közlekedésfelügyeletre, elvették a magyar jogsimat, és kaptam egy iseiglenes spanyol jogsit, ami igazából egy papírfecni. 3 hónapon belül jön a végleges spanyol jogsi. (o:

Home Sweet Home

Bizony! Újra itthon. Pici kis politika: Ahogy Tibcsi mondta, Viktor királyunk elérte, hogy elmenjek (persze nem csak ő tehet róla), és most azt is elérte, hogy visszamenjek Magyarországra (csak ő tehet róla), igaz csak 4 napra.
Szóval, voltam otthon négy napot, aztán hazajöttem. (o: Elintéztem a nyilatkozatot a magánnyugdíj pénztáeban maradásról, aztán tömött sorokban igyekeztem találkozni, akivel csak tudtam.
Rox önzetlenül felajánlotta a kocsiját, így volt némi transzportom. Jó volt újra a mondiban ülni, ami megjárta Sevillat és Málagát is. (o: No és persze elhozott majd' 3000km-re Veresegyháztól.
Mondtam már, hogy a Mondeo a legjobb kocsi? Majdnem 407-es Peugeot-ot vettem ám, de aztán eszembe jutott, hogy a Baseball-sapkám Fordos, és ha nem Fordot veszek, akkor másik sapkát kéne vennem. (o:
Szóval, találkoztam sok-sok ismerőssel, megleptem a családot (az ember mindig jobbra számít, erre én jelenek meg...), kitárgyaltuk Hangloose-ka konyhabútorát Hangloose-zal és Tamáskával, megcsodáltam Tündi+Tibi új lépcsőjét, és még sok más dolgot is csináltam. Például sikerült vennem 3 napszemüveget, amiből az egyik nem is Polaroid (meglepő, mi?), de sajnos a Polaroid nem nagyon csinál már olyan jó kereteket, csak ezeket a szánalmas nagy légyszemeket, amit kb 20 éve hordott Bono az "Achtung Baby" lemezük kiadásakor.
Visszafele persze volt egy kis izé a repülőtéren, mert a ferihegy 1-en hol nagyon szigorúak, hol meg megbuknak az ellenőrzéseken. Most csak szimplán alkalmatlanok voltak a munkájuk elvégzésére, és fél órát álltunk sorba a biztonsági ellenőrzéshez. Már a sor elejére értünk, amikor beengedtek soron kívül, merthogy mindjárt indul a gép. Aztán persze késett fél órát, így mindenki lehiggadt.
Felszálláskor ment a szokásos bunyó a helyekért, amit mindig értetlenül szemlélek. Indul ugye a sorbanállással acheck-inn-nél, ahova én rendszerint utolsónak megyek, mert ugye minek sietni, vagy elintézem neten.
Az igazi vicc aztán a kapuknál van, ahol mindenki tömörül, és állnak, mint a birkák, várva, hogy sorra kerüljenek. Persze, aztán beterelnek mindenkit a buszba, és utolsókból lesznek az elsők. Ettől aztán a kifutón indul a futóverseny, hogy ki ér fel előbb a repülőre. És a kedvenc: Felér a repülőre, és egy órát totojog mire leül.
Madridból menet én értem utoljára a gépre ezért megkaptam az egyik extra helyet, ahol teljesen ki tudtam nyújtani a lábamat. (o: Beült mellém két grúz díjbirkozó (termetre legalábbis), akik olyan picire húzták össze magukat, hogy vígan ficánkolhattam a helyemen. Ráadásul, amikor kellett valami még le is vették az overheadből. Vicces volt.
Most hétfő van, és végre tudok kicsit pihenni a munkahelyemen. Tegnap este 19:40körül értünk a géppel. Berangere hazavitte a Roxot és a csomagokat, én meg metróztam kicsit. (Berangerenek kétűléses kocsija van.) - erre biztos lesz megjegyzés. (o:

Szuperbiztos a kocsim

Kötöttem biztosítást a kocsimra. Nem volt egyszerű (illetve egyszerű volt, csak nem bonyodalom mentes), mert itt egy kicsit gyorsabban történnek a dolgok, annak ellenére, hogy az emberek flegmábbak, és lustábbak.
Szóval, amikor megvettem a kocsit, mondták, hogy ha használni is akarm, akkor kell rá kötelező. Itt ugyanis nagyon csúnyán megbüntetnek, ha nincs biztosításod (úgy 2-300€ körül, ami majd 80ezer Ft).
Gyorsan kötöttem is egy biztosítást interneten (Fénix Directo Seguros), kinyomtattam az igazolást, és vártam a fejleményeket. Jöttek is: hívtak 2 nap múlva, hogy valami nem olasz a jogosítványom számával. Mondtam, hogy persze, hogy nem olasz, hanem magyar. (o: Mondták, hogy az nem süti, mert csak spanyol jogsival tudok szerződni. Próbáltam érvelni, és rávilágítani, hogy az EU-ban vagyunk, de nem hatott. No jó, gondoltam, megpróbálok egy másik céget, aztán meglátjuk. Újra internet, újra adatlap, újra igazolás-nyomtatás (Direct Seguros). Közben telefonálgatás biztosítókhoz. Senki nem köt külföldi jogsira, csak egy cég 1200€-ért (330.000 Ft éves díj - kérem???). "Hehe" - mondom. Telefon az autóklubnak, ismerősöknek, rendőröknek. "Persze, hogy lehet EU jogsira kötni" - persze, és ezt csak a biztosítók nem tudják. No mindegy, Rizikó a középső nevem, még nem hívtak, hogy nem jó a második biztosítás, így autókázunk tovább. A biztonság kedvéért bementem a a közlekedésfelügyelethez Spanyolosítani a jogsimat. Kitöltöttem a nyomtatványt, lemásolták a jogsimat, és közölták, hogy Magyarországnak 2 hónapja van igazolni, hogy érvényes, hamisítatlan jogsim van. Ha előbb igazolják, előbb kapok Spanyol jogsit. Ha 2 hónap után semmi, akkor a Közlekedésfelügyelet is felveszi a Rizikó nevet, és feltételezi, hogy eredeti jogsim van, és ad cserébe egy Spanyolt. Cserébe. Ugyanis a Magyar jogsimat bevonják, és visszaküldik Magyarországra, és csak Spanyol jogsim lesz.
Egyszercsak a Direct Seguros (akinél másodjára próbálkoztam biztosítással) levette a biztosítási díjat a számlámról, és röviddel utána küldték is a paksamétát szerződéssel, repi jegyzetfüzettel, kárbejelentővel, stb. egész tüchtig kis csomag jött. Rox ekkor még Magyarországon volt, így nekem kellett feldolgoznom a tartalmat, és mindenféle kérdésekben dönteni, pl., hogy ezt most kidobjam, vagy aláírva visszaküldjem, illetve, hogy azt a másik papírt, akkor most magamnál kell-e tartanom, és hogy az csak fizetési igazolással érvényes-e, és a többi.
Na, végül legyűrtem, és visszaküldtem a szükséges papírokat, és örültem a biztosításnak.
Egyszer csak, az egyik nap látom, hogy leugrott még 300€ a számlámról. Hívom a biztosítót, mert azt hittem, hogy a búnusz igazolásomat nem fogadták el, ezért többet kell fizetnem. Mondják, hogy ők aztán nem. Akkor látom, hogy a tettes a Fénix Directo. Felhívom őket, és közlik, hogy igen, ők voltak, mert hogy mégis érvényes a szerződés Magyar jogsival. Hurrá, két kötelező biztosításom van egy kocsira. /o: Mondtam is nekik, hogy elkéstek, mert már van biztosításom, hoci a pénzt. "Azt nem lehet". Kicsi huzavona, sikertelenül. Visszahívom a Direct Segurost (akiknek a doksikat már visszaküldtem). Azt mondja a forma, hogy ha nagyon akarom, ők törlik a biztosítást, és visszaadják a pénzt, de mégis, melyik a drágább? "A másik". Akkor esetleg fáradjak el a bankomba, és utasítsam el a beszedést. El is mentem, el is utasítottam, és vissza is adták a pénzem. Azonnal.
Pár napra rá aztán jön a paksaméta a Fénixtől, úgy tűnik, mégiscsak lehet kötni. Persze nem írtam alá semmit, nem küldtem vissza semmit. Jött viszont egy kiségőlevél is, hofgy aszongya "biztos valami elírás történt, mert nem tudták levenni a pénzt". Gondoltam is magamban, hogy elírás a fenét. Írták még, hogy ha valami baj van, akkor hívjam fel őket. Felhívom őket, és közlik, hogy nem tudják törölni a szerződést (alá sem írtam semmit!), és hogy újra meg fogják próbálni leemelni a pénzt, mert az automatikus, és nem lehet kikapcsolni. piha! Elmentem a bankba, és letiltottam minden kifizetést a Fénixnek. Most majd figyelek, hogy próbálkoznak-e. (o:
Két megfogyelés:
1) Ha megadod valahol az adataidat, azonnal le tudnak venni pénzre
2) Ha nem akarod, hogy levegyék a pénzedet, a bank azonnal visszaadja

Újévi fogadalom

Szerintem elég egyszerű: Megfogadsz valamit az újévben, és 100%, hogy nem tartod be. Tuti.
Megfogadtam, hogy nem fogok többet írni a naplóba, mert szinte senki nem olvassa, ami azért van, mert nem írok bele, hiszen nem olvassa senki. khm...
Erre most írok bele. Na mindegy! Az a legnehezebb, hogy amikor a jó dolgok eszembe jutnak, akkor éppen zuhanyzok, vegy porszívózok, meg ilyesmi. Amikor meg a gép elé ülök huss! elszáll minden gondolatom. Most végre tudom, miért írnak olyan nagy hülyeségeket az emberek a gép előtt. Minden esetre most meglátjuk, hogy vmegy a blogolás, ha ráhajtok az azonnali írásra. Lesz sok kínrím, vagy inkább kínbejegyzés.

Spanish Special V. - Reyes Magos

Spanyolország Európa (ha nem a világ) legkatolikusabb országa. Gondolom, Olaszországgal versenygenek az első helyért.
Megszokhattuk már, hogy a sok bibliai csoda valahogy gyanúsan hajlik rá, hogy úgy történjen, hogy éppenséggel kényelmes és logikus is legyen. Meg persze etikus. Pont tél után van húsvét, amikor a sok téli bnehéz kaja után pont ráfér az emberre egy kis diéta. Nyáron pont nincs olyan sok ünnep, mert akkor ott a nyár, és a munka. Télen meg kicsit több van, hogy ne unatkozzanak. Van ugyan egy nagy, fő ünnep, de azért körbe van bástyázva kisebb ünnepekkel, hogy kiegyensúlyozottabb legyen. Milyen jól kapóra jön néha, hogy a dolgok "pont akkor történtek", amikor...
Ez itt sincs másképpen. Bizony! Ezt meg kell említeni, mivel úgy tűnik, hogy a biblia nem mindenhol egyformán történt meg. Vagy legalábbis az ünnepek, és a felfogás más. Én hittan órán (nem nevet, Ecuadorban volt hittanóra is, igaz, hogy többnyire csak szinezgettük a biblia eseményeiről készített rajzokat) - szóval, hittan órán azt tanultam, hogy a háromkirályok követték a Sarkcsillagot (Esthajnal csillagot - ki melyiket szereti), és 24-én értek betlehenbe, Jézus születésére, és sok szép ajándékot hoztak (amit végül a gyerekek kapnak meg, mivel egy újszülöttnek fingja nincs az ajándékokról, meg úgy egyáltalán nincs képben semmiről). Másnap, miután letudták a kötelező kínszenvedést, amit a csecsemőlátogatások általában tartogatnak, végre megünnepelhették a születésnapomat, ami az igazi motívuma a Karácsonynak. Ezért is 25-e az igazi ünnep / szabadnap. (Most lehet hirtelen lelkiismeret furdallni, meg gondolkodni, hogy hogyan nyomjátok el ezt a baklövést. Elárulom: jobb hallgatni, hátha nem jut eszembe felhozni, hogy két telefonhívás/chat között volt egy szülinapom is.)
Nohát itt nem. A 25-e az itt is nagy ünnep, de a háromkirályok nem hoztak ajándékot a spanyolok nézetei szerint. Itt a háromkirályok sokkal furfangosabbak voltak. Követték szépen a sarkcsillagot, és megérkeztek Jézus születésére. De üres kézzel jöttek, mivel nyilván jobbnak látták megbizonyosodni, hogy tényleg megszületik, meg ilyesmi. Nyilván utána vártak még pár napot, hátha elviszi valami akkori gyerekbetegség (elvégre 0-ban születni egy istállóban...). Aztán, amikor látták, hogy nincs szerencse, és mégiscsak eljön az a párszáz év tudomány-elnyomás, inkvizíció, hímsovinizmus, és egyéb szörnyűség, elmentek ajándékot venni, és csak január 6-ára értek vissza. Ez persze nem meglepő. Van elképzelésetek, milyen nehéz az ünnepek alatt rendes ajándékokat találni? Naugye.
Egy másik érdekesség, hogy a Spanyol Köztársaság napja December 6-a, ami üti a Mikulást.
A fentiek szellemében, Spanyolországban ünneplik a Karácsonyt 24-25-én, és a Háromkirályokat (Reyes Magos - Varázslókirályok, ne kérdezzétek, hogy a varáslás hogy jön a kereszténységhez) Január 6-án. Így megmenekült a Spanyol Köztársaság, és megvan az eloszlás a téli ünnepek között (nem csak egy nagy van, hanem van egy segédünnep is). Egyébként itt az igazi ajándékozás Háromkirályok-kor van.
A biblia szellemét tovább követve, január 7-étől elkezdődnek a télvégi leárazások, hogy mindenki megvehesse azokat a cuccokat, amiket karácsonyra akart megkapni.