Madrid gyaloglóverseny?

Elmentem inget venni, mert én ilyen ing-vevős vagyok. Aztán ahogy ott bóklásztam a Gran Via-n eszembe jutott, hogy csütörtök óta van nekem egy magány esetén hívható telefonszámom. A délután és az este hátralevő része azzal telt, hogy sem a lábunk, sem a szánk nem állt meg túl sokáig, csak addig, amíg a Calle Arenal-on levő Cupido nevű szupi-mupi fagyizóban szerzett fagyinkat majszoltuk. Ha valaki Madridban jár, muszáj azt a fagyit megkóstolni! Az Operátol a Sol felé menet balra van a fagyizó.

Szóval randiztunk. Rengeteget beszélgettünk, és lejártuk a lábunkat. Sajnos Bearangere is az a típus, aki nem sétál, hanem menetel, mint én, így gyakorlatilag egy gyaloglóversenyhez hasonlított a randink. Végül a Chueca-ban a Peggy Sue-ban kötöttünk ki. Ez egy kis bár, ami az 1950-es évek beli Amerikai "Dinner"-ek hangulatát idézi. Wurlitzer (nem működ, csak dísz), műbőr padok bokszokban, fekete-fehár kockás minta. Olyan volt, mint Mia Wallace és Vince Vega randija a Pulp Fiction-ban, csak mi nem táncoltunk.

Második menet. Eredmény: Macskalábtörlő - nevezés a lábtörlőversenyre

Szombaton délelőtt csak lébecoltam, aztán végül délután elmentem a Gavia-ba vásárolni. A Gavia Madrid legnagyobb bevásárlóközpontja. Egy IKEA és egy hatalmas Carrefour (hipermarket) közé beszorított több mint 160 bolt, és egy rakás étkezde, étterem, játékterem, és persze a mozi. Van bőven mit nézni, még akkor is, ha csak az IKEA és a Carrefour miatt jöttem. Az IKEÁ-ban vettem ezt azt, de közel sem annyi mindent, mint amikor először erre jártam. Igaz ezúttal a kocsi kifogástalanul működött (csak hogy még egy különbséget említsek) (o:. Ami nagyon hiányzott az egy írószatal volt, ami végre megszünteti a kanapé karfáján való kucorgást.

Persze, nem hagytam ki a kedvenceket (Pedro del Hierro, Zara, Emidio Tucci, Zara Home), de azért a csúcspont az "A Loja De Gato Preto" azaz a Fekete Macska Boltja volt, ami szintén lakberendezés, de jóval kreatívabb az ikeánál (nem nehéz), és sok macskás dolog van.

Nem egy nagy bolt, de valahogy van minden. Ráadásul, mindent el tudsz képzel a maga környezetében, még akkor is, ha az egész házat át kell rendezni hozzá. Természetesen itt is működik a gépkapocs-elv, azaz, ha valamit meg akarsz venni, akkor már hozzáveszed a másikta, és a harmadikat is, stb... Nem beszélve a macskákra kihegyezett dolgokról, amik olyanok, mint a cukor. (o: Persze muszáj volt vennem ezt-azt, és tulajdonképpen nem modhatnám olyan drágának sem. Terítő, macsák lábosalátét, kutyás szilikon lábosfogó, és a legjobb: Lila kövérmacskás lábtörlő. Ilyen:

Ezzel be is neveztem magam a házunkban folyó lábtörlőversenyre. Megvallom őszintén, hogy eredetileg az IKEÁ-ban akartam venni egy egyszerűbb 'Bienvenido a la Republica Independiente de Mi Casa' - Üdvözlet a Házam Független Köztársaságában feliratú lábtörlőt, de ahogy elnéztem a mezőnyt, jobbnak találtam egyből a nehéztüzérséget bevetni. A versenytársak:

http://picasaweb.google.com/axel.robitz/Labtorloverseny#

A bevásárlást a Carrefour-ban fejeztem be fél éjfélkor. Durva.

Berangere

A szokásos menet ugye az, hogy hétfőn, és szerdán korizok, kedden, és néha csütörtökön mozizok, pénteken meg ami jön. Nos ezen a csütörtökön az internet bekötés után úgy döntöttem, hogy a változatosság kedvéért elmegyek korizni. A szokásos körözgetés, és ugrálás-szlalomozás volt a menet.

Ahogy ott körözgettem, feltünt, hogy amikor felnézek elég sűrűn látom ugyanazt a lányt. Úgy tűnt, hogy nagyjából egy tempóban haladunk, így állandóan egymást kerülgettük a pályán. Ezen felbuzdulva szóba is elegyedtünk. Kiderült, hogy francia, és Bearangere-nek hívják, és kiderült, hogy magyar vagyok, és Axelnek hívnak. (o: A korizás úgy végződött, hogy számot cseréltünk. Türüp-türüp...

Re-Plugged

A PC körüli lakberendezés még várat magára. Vagy nem akarok költeni éppen, vagy nincsenek nálam a méretek, de valahogy soha nem sikerül számítógépasztalt vennem. Ennek az okozata, hogy nem igazán akaródzik a gép előtt ücsörögni, ami egyébként amúgy sem volt szokásom, mióta felhagytam a fordítással.

A vonalbekötés másnapján kaptam egy sms-t, hogy küldik a netes csomagot, és a következő nap meg is kaptam. A tisztánlátás kedvéért, az internetszerzés menete:

• Szerződés az Orange-nál
• Szaki beköti a vonalat
• Futár hozza a modemet
• Bedugod és megy

Csütörtök óta van netem. Eddig csak térképnézegetésre és letöltésre használtam, és igazából nem is tervezek a gép elé ragadni. Azért megnyugtató, hogy ha akarok tudok kommunikálni, e-mail-t olvasni, meg egy sor hasznos dolgot csinálni.

A napok java egyébként Heroes (Hősök) nézéssel és korizással telik.

Ampervadászat

Azért ez az internet dolog mégsem megy olyan pikk-pakk...

Nem éreztem soha úgy, hogy nekem minden olyan nagyon nehéz, bár soha nem is kaptam semmit ingyen vagy munka nélkül. Legalábbis nem többet, mint mások. Azt is tudom, hogy mindenki így érzi, sőt - az emberek általában úgy érzik, hogy nekik nehezebb, mint másoknak.

Ez az internetes dolog nem úgy indul, ahogy kéne, de még nincs minden veszve. Valóban kint volt az ember, és megnézett szépen mindent, majd közölte, hogy egy kis probléma van, mert a háznak nincs saját Telefonica doboza. Így az eddig egyetlen telefonvonal a szomszéd ház elosztójából került átvezetésre elég khm... sufnitunning módon. Ez egyébként hétfőn volt, amikor is megint nem csináltam semmit, csak lógtam otthon, Heroes-t néztem, és tojásrántottát vacsoráztam (amióta itt vagyok nem ettem tojást).

Most kedd van, és reggel jött újra az ember, hogy nekem is beköt egy ilyen sufnitunning vonalat. A probléma egyébként mechanikus, ugyanis egy zárt csatornában kell "végigtolni" a kábelt, és ugyebár - ahogy mechanika órán is tanultuk - a kötelet nem lehet tolni. Érdekes volt, hogy amikor megkérdeztem, hogy miért nem húzzuk át a vezetőkábelt (a kábel, ami behúzza a vezetékeket a csőbe) a szomszéd vezetékével, és aztán mindkettőt vissza a vezetőkábellel, szentségtőrőnek tartott, ugyanis a már bekötött szolgáltatás szent és sérthetetlen. Az érdekes az volt, hogy az amerikai mérnökökkel ellentétben a Telefonica szerelője felkészültebb volt nálam a saját szakterületén, mégsem hülyézett le, amikor megosztottam vele az ötletemet.

Bizonytalan időre

Vasárnap meglátogattak Andrisék, akiket régen nem láttam. Betoppant Dia is az íjászfelszereléséért, és Ágiékkal is csevegtünk.

Utána pakolás, reptér, repülő. A visszaút sokkal kényelmesebb volt, főleg, mert más tipusú géppel mentünk. A reptéren kiderült, hogy a 822-es busz nem jár hétvégén, úgyhogy metróztam. Este 9-re értem haza.

Itthon aztán szépen kipakolgattam mindent, és elrakosgattam a ruhákat. Helyükre kerültek az új kincsek is: a finomságok, és Hungaricumok Tündiéktől, Balatonos hűtőmágnes Ágiéktól, Giccses bögre Timcsitől (aminek meglepően örültem), R-GO zászlócska. (o:

Rengeteg dologra nem volt idő, de még így is azt gondolom, hogy nagyon jól sikerült beosztani az időt, mert végülis ezen múlt minden.

Ez a négy nap nagyon jól sikerült, még a furcsa érzésekkel együtt. Most nincs tervben következő látogatás, így Magyarország fellélegezhet. (o: Bizonytalan időre.

Kimaradt nyarak

Az egyetlen fix program a hétvégén az R-GO koncert volt az Agárdi Popstrandon. Nem sokat jártam nyaralni gyerekkoromban, és a serdülő-kamasz-tinédzser-örömifjú korszakom sem a bulizásról szólt, így ez nem nosztalgia volt, hanem inkább ízelítő a 'milyen lett volna' oldalról.

A koncert nagyon vicces volt, és el is beszélgettünk Roxxal azon, hogy mi mennyire kimaradtunk a nyarakból, táborozásokból, bulizásból. Azért jó volt a régen utált R-GO számokat hallani. Valószínűleg a jelen idők mindent alulmúló zenei felhozatala mellett az R-GO is élvezhetőnek tűnik. Meg aztán nem rosszak azok a számok, csak Robika körítése egy kicsit aztamindenitderatyi...

Ráadásul, sikerült Robikának egy kis Jobbikos show-t produkálnia a "Ballag a Katona" alatt. De legalább biztosított mindenkit, hogy most már a kerítés is kolbászból lesz. (o:

Azt hiszem, pár évtized múlva a politizálás is hagyományörzéssé válik Magyarországon, mint az íjászat. Nem kirándulunk, nem járunk moziba, nem hallgatunk zenét, nem olvasunk, hanem politizálunk. Közben meg olyan az egész, mintha két bolha veszekedne azon, hogy kié a kutya.

Sokat gondolkodom, hogy miért lehet ez így, de tény, hogy mindenki azt mondja, hogy "régen bezzegh minden igényesebb volt", meg "a régi szép idők", aztán valahogy az is mindig elhangzik, hogy a mostaniaknak mennyivel könnyebb. Érthetetlen. Most akkor mindenkinek nehéz volt a régi szép irőkben?

Egyébként meg a lényeg az volt, hogy ott volt Tamáska meg Hangloose, Zsuzsával és Editkével, meg persze Rox és Jani.

Az ilyen eseményekkel teleaggatot nyarak hiányoznak egy kicsit a múltamból.

Képek: http://picasaweb.google.com/axel.robitz/AgardPopstrand#

Intravénás nosztalgia

Az egész látogatás kicsit szürreális volt, de többnyire jó volt mindent. Sokmindenkivel találkoztam, mindenki örült, és én is örültem mindenkinek. Az zavart, hogy úgy éreztem, mindenkinek rossz, csak nekem jó. /o: Nem tudom, most milyen lenne, ha Magyarországon maradok, de végülis mindegy is. A Bakok kérdése nem a 'mi lett volna ha...', hanem a 'mi lenne ha'.

Csütörtökön a volt cspataimmal töltöttem a napot, ami kényelmetlen volt, mert léhűtőnek éreztem magam. Délután Betti meglátogatott Veresen, és a hagyományos tóparti séta és beszélgetés volt a program.

Pénteken Tündiéknél lógtam egész délelőtt, és még Hungaricum Segélycsomagot is kaptam tőlük. Nem tudom, hogy csinálják, de annyira okos, és találó ajándékokat tudnak találni, hogy hihetetlen. Pom-pom meséi, kolbász, szalámi, babgulyás levespor, és még egy sor olyan dolog, ami itthon nincs csak Magyarországon. A Túró Rudiról nem is beszélve.

Délután még be is vittek Pestre, ahol Hangloosekával ás Timcsivel csaptunk egy kis görkorizást. Este aztán az iroda tetejéről néztük a tüzijárékot, ami inkább negyed volt, mint fél, mivel eleve kisebb volt, mint szokott lenni (hajrá az ártérbe építkezők segítése), és ráadásul a Gellért hegy eltakarta a felét. (o:

Szombaton Kutyakiállítás volt Ősagárdon, ahol természetesen nyertek a kutyák. Uthert én vezettem fel, ami megint csak egy szelet volt a régi dolgok tárából. tetszett, hogy nem volt nagy felhajtás, csak őszinte helyi emberek, akik nagyon finomakat főztek. Ráadásul szinte végig raggae szólt. (o:

Persze a kiállítással elcsúsztunk, de most nem igazán zavart semmi ilyesmi.

Képek: http://picasaweb.google.com/axel.robitz/Osagard#

Látogató

A szerdai nap még dolgoztam, hiszen a nagy semmittevésbe nyilván akkor pottyan tennivaló, amikor pont nem alkalmas. Mivel azonban a gépem csak este 20:45-kor indult, nem bántam nagyon. Munka után hazamentem, összepakoltam, és törtem a fejem, mit kezdjek a megmaradt 2-3 órával. Végül ledőltem olvasni, amit sikerült elhúzni, mert elfelejtetem, hogy még zuhanyozni akarok indulás előtt. Még jó, hogy Rox felhívott, hogy mi a helyzet az indulással.

Még délelőtt felhívtam a busztársaságot, így nagyjából tudtam, hogy mikor jön a 822-es (16:15-től 45 percenként jár a busz). Elsétáltam a megállóba a pakkommal, és 40 percre rá már a sorban álltam a becsekkoláshoz a reptéren. A kapunál aztán bejelentették, hogy 2 órát késik a gép. Nahát, sikerült éjjel 2-kor leszállnunk, így végül 4:30-kor aludtam el, úgy, hogy tudtam, másnap 6-kor kelünk.

Idötöltő nézelődés

Igen, én is érzékeltem, hogy egyre hülyébb címeket adok a bejegyzéseimnek. Innen már csak egy lépés az 'xnay on the hombre', és hasonlók.

A hét első fele azzal telik, hogy a szokásos rutint követem, közben meg készülök a látogatásra. A második fele, ugzebár, azzal fog telni, hogy Magyarországon leszek. Ennek (mármint a rutin és készülődés) keretében hétfőn a szokásos görkorizás volt, kedden pedig elmentem még szuveníreket nézni, és ha már arra jártam, benéztem egy Corte Inglés-be. Igyekeztem gyorsan kijönni, mielőtt nekiállok pénzt költeni. Nem tudom, mitől van, de nagyon csípem az igényes ruhaneműt. Tudom: 'akkor miért nem látszik?' (o: Gyönyörű Burberry és Pal Zileri öltönyöket nézegettem, Emidio Tucci és Adolfo Domingez társaságában. (o: Szó, ami szó, el tudnék költeni itt egy párezer Eurot (ha azt vesszük, hogy egy Burberry öltöny 900 €...).

Ellenpontozásképpen este még nekiálltam vasalni, és éjfélkor fejeztem be. Csak hogy meggondoljam még egyszer, hogy kell-e nekem még egy 48-ik, 49-ik... ing is. (o:

Ha! Most hívtak (szedra 12:22), hogy jönnek bekötni az internetet! (o: Jövő hétre beszéltem meg. Nagyszerű!

Hátizsákbarna

Ilyen lettem vasárnap estére. Elmentem kerékpározni egy lazát, amiből 6 óra kemény terepezés lett. mint már említettem, az én műfajomban az a probléma, hogy felfelé tolni kell a kerékpárt. Nem azért, mert emelkedő, hanem azért, mert olyan emelkedő, amin gyalog is csak négykézláb lehet feljutni (ha egyáltalán). Volt egy olyan szakasz, ahol fel se' tudtam menni gyalog, hanem kerülnöm kellett. Persze lefelé bringával már okés volt. (o:

Olyan meleg volt, hogy hátizskujjra vetköztem (mivel nem volt nálam ing), aminek az lett az eredménye, hogy szépen lebarnultam, éppen csak a hátizsák, és a pántok körvonala üt el élesen, mert ott fehér maradtam. A kesztyűről nem is beszélve, amitől most Fehérkéz lettem. (o:

A kép jobb felső sarkában az objektum

Az útvonal egyébként Mejorada del Campo - Rivas felé vezetett. Útközben találtam, egy nagyon jó kis helyet: egy eldugott tavacska, sziklákkal körülvéve, és két hatalmas beton víztározóval a sziklák közt. Kicsit "Lost-os" volt, mert ott voltak ilyen elhagyatott titokzatos létesítmények. Eszembe is jutottak a számok: 4, 8, 15, 16, 23, 42

R, mint roncs

A környéket egyébként mások sem vetik meg, csak gyanítom, hogy nincs megfelelő műszerük a dologhoz. Ezt bizonyítja a motorroncs, amit a terepen találtam.Persze, ha valaki R Yamahával indul neki a terepnek...
Az utamat a Jarama folyó felé folytattam, aminek egy mellékágán egy forgalomból kivont hídon keltem át.

Nem a Kwai folyón, de nem is híd

Innen egy egészen érdekes szakaszra jutottam, ami az AVE Tren de Alta VElocidad - szupervonat, mint a TGV, csak spanyol), és egy sziklaperem között helyezkedett el. A sziklaperem alján folyik a Jarama, a másik oldalán azzal a parkkal, amiről korábban írtam. Mivel erre nem volt már semmi, visszafordultam, és leereszkedtem a folyó mellé. Ezzel gyakorlatilag az előbb említett parkkal szembeni oldalon kötöttem ki. Ezen az oldalon is hasonló az infrastruktúra: szabadtéri kondigépek, tanösvény, piknikezőhely.  És kiderült a turpisság is: Eredetileg ez egy egybefüggő terület, ami a folyó két oldalán terül el, csak éppen a híd omlott össze. 






Mivel nem akartam visszafordulni, mentem tovább, amíg el nem értem a gáthoz, aminek a másik oldalán már jártam, ezúttal viszont át is keltem, és a a Guindalera-n át hazafelé vettem az irányt.

Képek itt: http://picasaweb.google.com/axel.robitz/Biking#

Mindent összevetve, egy nagyon fárasztó, de nagyon jó kis tekerés volt. Este azért még befejeztem a takarítást. (o:

Toledo

Nem Seat, és nem kés. Város. (o:

A hétvégére kerékpározás, és városnézés volt a terv. Szombaton szépen összekészültem, hogy elmegyek tekerni egy rendeset, aztán az utolsó pillanatban elmentem inkább Toledóba.

Kocsival 1 óra az út, és rutinosan a város kellős közepén parkoltam. (o:

Gyönyörű város, egymás hegyére-hátára épített pici, nagyon jellegzetesen mediterrán házakkal. Szép nagy temploma van (vagy mi), amit persze csak kívülről néztem meg, mivel ugye én nem megyek be templomokba. Van itt is Alcazar (Al Qasr - A Kastély / Erőd), amiből egyébként több is van Spanyolországban. A Toledói jelenleg műemlék, és könyvtár. az egész környék, a város, a házak, a természet, a Tajo folyó, és minden nagyon gyönyörű.

Találkoztam két Magyar csoporttal is (érdekes, Madridban eddig csak egyszer), de csak hallottam, hogy Magyarul beszélnek, nem mentem oda alkalmatlankodni. Amikor elindultam, rájukdudáltam, de szerintem nem tűnt fel nekik a Magyar rendszám.

Hazafelé benéztem egy Decathlone-ba, ami itt is ugyanolyan, mint otthon. Ahogy hajtottam lefelé az autópályáról megszüntek a fékek. Elég érdekes volt visszaváltással, és kézifékkel manipulálni, főleg ilyen meglepetésszerűen. Gyanítom, hogy a kedves szerelő valamit nem jól csinált, így vihetem vissza a kocsit, hogy csinálják meg, ezúttal rendesen.

Itt jegyzem meg, hogy ez volt eddig Magyarországtól a legtávolabbi pont, ahova kocsival jöttem. 2.900 km.

Képek itt: http://picasaweb.google.com/axel.robitz/Toledo#

Di Caprio még mindig ott van, és egyéb mozik

Kedden a semmi különösön kívül elmentem moziba. Az a jó, hogy az itteni moziban a kedd a közönségnap, más mozikban pedig a szerda. Pénteken vannak a premierek. Így gyakorlatilag a hét három napján van ok moziba menni.

Tehát elmentem megnézni az Inception-t, aminek nem tudom, mi a Magyar címe. Azt hiszem, az év legjobb filmje volt (nekem). Mondjuk a végére hagytak egy kis 'találd ki, mi a végét', de így is jó volt. (o:

Szerdán a szokásos korizás előtt megnéztem a Hivatali patkányokat. Ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg! Főleg, mert a filmtörténelem egyik legjobb jelenete található meg ebben a filmben. Természetesen az, amikor szétverik a számítógépet. Zseniális!

Ha már mozi, pénteken mutatták be itt a 'The Expendables' ('Los Mercenarios' helyi nyelven). Stallone, Statham, Li, Ludgren, Willis, Schwarzenegger, és többet nem is kell mondani. Igazi régivágású kommandós akciófilm, modern fegyverekkel, és látvánnyal.

A mozizás előtt azért még kitakarítottam az emeleten. (o:

Bank

Igazából nem vesződtem sokat a bank kiválasztásával, mert mindegyik ugyanazt ajánlja. Kinéztem a legközelebbit, és azt, amelyiknek jó neve van. Ezért a BBVA (Banco de Bilbao Bizcaya Argentaria) bankot választottam. Ráadásul adnak egy kis TV-t, amikor megérkezik az első fizetésem a számlára. De hogy milyen lassúak, az elképesztő! Másfél óráig tartott az ideiglenes számlámat megszüntetni, és megnyitni a véglegeset. Még szerencse, hogy lesz kártyám, meg netbankom, különben bediliznék a vérakozásba. Azt hiszem, ez is a kulcsa a dolgoknak. A legtöbb ember kártyát használ, meg intereneten bankol. Ahogy Rox is mesélte, van egy réteg, akinek viszont státusz a személyes bankolás. 'Bankba megyek.' Nos, itt a legráérősebb emberek lehetnek ezek. Gyakorlatilag a hétfő délelőttöm elment ezzel. A lényeg, hogy megvan a számla, hétvégére lesz kártyám is, jövő héten meg netbankom. És legalább légkondicionált a bank.

Séta a Parkban

Madridra jellemző az összefogás. A legtöbb dologban a teljes térség egységesen működik. A tömegközlekedés, az egészségügy, és a hivatalos szervek csak néhány terület, ahol Madrid, mint térség összefogja a dolgokat. 'La Suma de Todos' azaz 'Mindenki Egysége'. A Madridban és környékén található pakok is ide tartoznak. Vidámpark, állatkert, aquaparkok. Ez utóbiakat egységes bérlettel is lehet látogatni, és nagyon komolyan reklámozzák is őket. Engedve a reklámnak, elhatároztam, hogy elmegyek az Állatkertbe.

Szerencsémre a reggeli készülődést nem hamarkodtam el, ami azért volt szerencse, mert a Vidámpark délben nyit, az Állatkert pedig 10:30-kor. A Vidámparkot (ahol már egy órával a nyitás előtt is kígyózó sorok álltak) majd egy másik alkalommal nézem meg.

Az Állatkert nagyon tetszett, de nem sokban különbözik a Budapestitől. Néhol kicsit igénytelenebb is, viszont van Delfin- ás Fóka Show, valamint egy egész komoly Akvárium. A belépő 18,80€, ami átszámítva több mint 5.000,- Ft, amit csak a vizes dolgok igazolnak, egyébként méregdrágának tartom. Ami negatívum volt, hogy nincs pálmaház, pedig én azt szeretem. Sikerült kifognom mindig ezt az időpontot, amikor egy-egy előadás (fóka-show, delfin-show, papagáj-show) befejeződött, így sokszor keveredtem nagy tömegbe, de azért nem volt vészes. Jót mosolyogtam a barnamedvék előtt, és szivesen elmondtam volna valamelyik gondozónak, hogy ahonnan én jövök ott sokkal több és nagyobb ilyen van. (o:

Az állatkert után fesétáltam a Libegőhöz, de üzemen kívül volt, így lesétáltam a tóig. Nem is bántam meg, mert így láttam, hogy bizony itt is lehet bringázni rendesen, bár a felfelémenet hátulütője itt is játszik.

Ahogy sétáltam vissza a metrohoz, belekeveredtem egy rostonsütés-fesztiválba, amit A Dél Amerikaiak, Rox szerint Augusztus 6-át ünnepelve, tartottak. Gondolkodtam rajta, hogy megkockáztatok egy szlet húst, de mégiscsak 27 éve ettem utoljára Dél Amerikai rostonsültet, meg ettem előtte szendvicset is, így inkább kihagytam.

Állatkert, séta a parkban - minden szupi volt.

Nagyobb infrastruktúra, mint amit le tudunk nyelni

Szombaton megint nagyon meleg volt, így a napi semmittevés után csak este 6-kor indultam el egy kis felfedező körútra a környék bicikliútjain.

Közvetlenül San Fernando határában van egy kis park. A kis park alatt egy fél Városligetre gondolok. Játszóterek, sétaösvények, és persze az elengedhetetlen szabadtéri konditerem. Egy szépen kiépített sétaösvény vezet a másik végébe, ahol a fent említett berendezések ismétlődnek. Onnan lehet több irányba is menni. Én a fehér murvás (igazából murvapor - az egész bringám fehér lett tőle) utat választottam, ami mejorada de Campo-ig vezet. Szépen kiépítve, karbantartva, és eléggé elhagyatva. Többször tapasztaltam már, hogy hatalmas területeket építenek be, újítanak fel, alakítanak ki különböző használtara, amiket aztán csak úgy megtartanak. Gondozzák ezeket, de mintha nem használná senki, csak nagyon ritkán. Ez a kerékpárút is ilyen. Ha mondjuk vesszük a Káposztásmegyer - Vác bringautat egy kellemes nyári vasárnapon, akkor ott elég komoly forgalom van. Itt semmi. Olyan túlkinálat van az ilyen helyekből, hogy az embereknek nem kell tömörülniük. Szóval itt tekertem én szombaton egészen egy kicsi zúgóig, és vissza.

Blog versvs Napló versvs Airbender

A 'napló' kifejezés tartalmazza a 'nap' szót, mint ahogy a naptár is. A naptár ugye a napokat tárolja a napló meg egy ló, ami napból van.

Komolyra fordítva: a naplót én inkább az események tényszerű rögzítésének mondanám (pl. hajónapló), nyilván bizonyos esetekben, némi személyes beütéssel, míg a blog, ezzel szemben, egyfajta személyes bemutatkozás és véleménykürtölés. Kicsit olyan, mint a Myspace, meg a Win Live, ahova az ember mindenféle dolgokat kirakhat magáról. Képeket, véleményeket, zenéket, amiknek a segítségével más emberek műveivel hirdetheti a saját eredetiségét. No komment.

Azért ragaszkodom lehetőleg tényszerűen írni, mert a 'magamról' részt igyekszem a valóságban, és nem az intereneten közvetíteni.

A fentiektől függetlenül, azért én is néha beírom ide a véleményemet, mint ahogy most is:

Megnéztem a Last Airbender-t (Az Utolsó Léghajlító - vagy ahogy itt fordították: El Último Guerrero), és nem tetszett. Olyan volt, mintha a rendező, akinek a 'Hatodik Érzék' volt az egyetlen filmje, ami tetszett, azt mondta volna Indiai cimboráinak: 'Legyen karácsony! Szerepelhettek a filmemben.' - és megtöltötte a filmet Z kategóriás ripacsokkal. Katsztrófális szinjáték, szánalmas akció-koreográfia. Legalább annyit megtehettek volna, hogy megnézik Jackie Chan egy nagyon régi dokumentumfilmjét, amiben mesél az akciójelenetekről, meg arról, hogy ha a főhős több ellenséggel kűzd egyszerre, akkor mindig az a vége, hogy a kép tele van 'várakozó' harcosokkal, akik csak egy helyben hadonásznak, meg lengetik a karjukat. Na ennyit erről.

A mozi utáni korizás viszont nagyon jó volt megint. (o:

Nave de Motores

A Chamberi állomás mellett, az 'Andén Cero' (Nulladik Peron) másik látványossága a Nave de Motores, azaz a Gépház.

Mielőtt belekezdenék a Gépház tárgyalásába, szeretném felemelni a szavam a Nulla mellett, akinek az igazi neve Zero, és felháborító, hogy Cero-nak írják a Spanyolok.

Nos, ha hiszitek, ha nem, a Madridi Metropolitan Gyosvasút (továbbiakban: Metro) elektromos árammal megy. 600V feszültségű egyenáram hajtja, ami egy picivel több, mint ami az otthoni terepasztalotokon van. Elárulom: 50-szer annyi (az 50-nel való szorzás legegyszerűbb módja a kettővel szorzás, majd százzal elosztás). Korábban írtam a Metro méretéről, így konkrét számok nélkül is el lehet képzelni, hogy van némi áramfelvétele a Metrónak. Tudom, hogy a feszültség nem jelent semmit, mert nem lehet belőle teljesítményt vagy energiát számolni, de az áramerősséget nem tudom.

Napjainkban három különböző szolgáltató adja a Metro üzemeltetéséhez szükséges áramellátást. Régen viszont csak egy szolgáltató volt, és annak érdekében, hogy az áramkimaradások idején is tudjanak járni a szerelvények, szükség volt egy tartalék megoldásra. Akkoriban persze kisebb volt a metróhálózat (csak két vonal volt). Az első tartalék megoldás egy sor akkumulátor volt, ami csak egy órányi üzemelést biztosított. 1921-ben építették meg a Gépházat, aminek az volt az alapelve, hogy három hatalmas dízelmotor aggregátorként szolgáltasson áramot a Metronak. A motorokat egyébként ugyanaz a cég építette, amelyik a Titanic motorjait is, csak a Gépház nem süllyedt el.

A Gépház az 1950-es évekig üzemelt, majd bezárták, és 2008-ban újra megnyitották, de ezúttal csak látványosságként. Érdekesség, hogy a felújításkor a mérnökök kiváncsiságból beindították a motorokat. Jó lett volna ottlenni.

Hanglooseka, és azok, akik harckocsizók közelében töltötték a katonaidejüket, tudják, hogy a T72-es tankok indítómotorjai a Zastava gépkocsikban használt motorok. Előbb beindítják a Zastava motort, ami beindítja a T72-es motorját. A Gépház dízelmotorjait a motorokkal egybeépített (azonos főtengelyt hajtó) kisebb hengerűrtartalmú motorok indítják be, amiket sűrített levegővel indítanak be. A motorok beindítása 5 percig tartott, és a rendes üzemben nem is dízelolajat, hanem fínomítatlan kőolajat használtak üzemanyagként. Amotorkok egy-egy hatalmas dinamót hajtottak, amik 1300V körüli háromfázisú váltóáramot termeltek. Ezt az áramot alakították át, és szamályozták 600 V-os egyenárammá. Az üzemi áram közvetlenül a metróhálozatba volt kötve, hogy üzemzavar esetén azonnal pótolni lehessen az ellátást. Az áram egy része a korábbi akkumulátorsort töltötte. Sajnos nem sikerült pontos adatokat (teljesítmény, fogyasztás, hengerőrtartalom) szereznem a motorokról, csak azt, hogy 150 fordulat/perc a fordulatszámuk. Egyébként meg nagyon nagyok.

Forrás: A kedves hölgy a Gépházban, aki elmondta ezeket.

Képek: http://picasaweb.google.com/axel.robitz/NaveDeMotores#

Legal Alien - Törvényes idegen

Csütörtökön nem voltam dolgozni, amire jó okom volt. Elmentem megcsináltatni a N.I.E.-t. (korábban már írtam róla a 'Munkanap' bejegyzésben).

Ahhoz képest, hogy micsoda hatalma van a 'nie' kifejezésnek, elég egyszerű volt. Elmentem egy helyre, ahol adtak egy űrlapot, aminek segítségével befizettem a 10€ eljárási díjat. Ezzel aztán irány egy másik hely, ahol megcsinálták a NIE-t. Ez régen egy kártya volt, most már csak egy A/4-es lap. Érdekesség, hogy itt egyik hivatalban sem másolnak fényt. Kérték az útlevelemet, és egy másolatot. Odaadtam az útlevelem, és mondtam, hogy nyugodtan másolja le, mire mondták, hogy az nem megy, másoltassam le én. Elmondták, hol lehet, és megvárták, amíg megvagyok vele. Ugyanez történt a lakhely bejelentésnél is, és igazából nem lepődtem meg, mert tudtam, hogy kell vinni útlevél másolatot, csak elfelejtettem lefénymásolni. Azért elmondom a nyilvánvalót: úgy tűnik, hogy Spanyolországban semelyik hivatalban nem másolnak semmit. Érdekes és (számomra) érthetetlen.

Hogy visszatérjek a nie hatalmára: a NIE a személyi számom és az adószámom egyben. Ezzel nagyjából ugyanolyan jogaim vannak, mint a Spanyol állampolgároknak. Alapíthatok céget, vehetek fel kölcsönt, pereskedhetek, és a legfontosabb: lehet internetem és bankkártyám.

Spanish Special I - Porro

Időről időre írok majd egy két olyan esetet - eszmefuttatást, amiben igyekszem érdekességeket mesélni arról, hogy mi más itt, mint Magyarországon.

Folytatva az értelmetlen beszélgetések gondolatot, szerdán azért volt egy érdekes eszmecsere. Mertxe (ejtsd: Mercse, azaz 'Mercédesz') mesélte, hogy voltak otthon, azaz a szülőfalujában, ahova bizonyos időközönként járnak (mint Magyarországon a Budapestre költözött vidékiek - akik mintha túlkompenzálnának azzal, hogy mindig a belvárosban akarnak lakni). A nagyobbik fia 15 éves, és van egy társaság, akikkel ilyen alkalmakkor összejár, de ezúttal viszonylag korán hazaért a bandázásból. Elmesélte az anyukájának - aki aztán nekünk -, hogy a társaságban mindenki úgy beszívott, hogy nem tudott egy értelmes szót sem beszélgetni velük. Ez megesik az emberrel, ugyebár, mármint, hogy elmegy egy társaságba, ahol senki nem beszámítható, és inkább eljön. Amiérdekes volt, az a 15 éves fiú anyukájának szülő-szempontú kommentárja: 'Meg is értem, hogy eljött, hiszen mit tudott volna kezdeni velük? Az rendben van, hogy a fiatalok elszívnak egy-egy füves cigit, de így kiütni magukat!' Szeretném leszögezni, hogy nem szélsőséges esetről van szó, hanem határozottan statisztikai középértéket képviselő, reprezentatívként értékelhető mintavételrő. Egy anyukáról, aki bevásárol a szüleinek, iskolázza, és rendesen neveli a két gyerekét, rendesen dolgozik a munkahelyén. Az általános szülői vélemény tehát az, hogy 'Az rendben van, hogy a 15 éves fiatalok néha elszívnak egy trombitát, de hogy gagyogásig szívják magukat az hülyeség'. Amúgy a joint-ot (füves cigit) 'Porro'-nak hívják.

Este megint korizni voltam. Mivel beforgattam a kerekeket, mert már eléggé féloldalasra koptak, volt némi bénázás, de aztán megszoktam. (o:

Még egy pipa a filmlistán

Kedden egyedül voltam az irodában. Ez azért volt jó, mert nem kellett kínos beszélgetéseket folytatni. Mondtam már, hogy a Spanyolok sokat beszélnek, ugye? Azt hiszem, hogy a nemzetek közötti különbségek egyike a szociális érintkezések jellege. Mondhatnám, hogy más a hullámhossz. Nem tudom megitélni, hogy más Magyar ember hogyan vélekedne a dologról, mert otthon is így éreztem. Az biztos, hogy Spanyolországban máshogy lógok ki, de legalább nem szokatlan. (o: Egyszerűen nem sikerül belefolynom a beszélgetésekbe. Az úgy van, hogy belemerülök a gondolataimba, és nem tudom, miről van szó. Egy ideig nyugtatom magam / csalódott vagyok, hogy nem értem miről van szó, aztán elkezdek figyelni a beszélgetésre, és kiderül, hogy értem, mit beszélnek, de olyan messze áll az érdeklődésemtől, hogy kikapcsolódik az értelmező egységem. Ezt másnap egy érdekes beszélgetés szinesítette meg egy kicsit.

Ja, amúgy a címben szereplő film az 'A Team' volt, amit este megnéztem, és tulajdonképpen egy egyszer nézhető humoros - akciódús piff-puff film volt.

Diadalmaskodik a lustaság. A séta magyarázza

Hétfőn nem mentem korizni. Az a helyzet, hogy ha valamihez lusta vagyok, akkor félelmetesen könnyen tudok indokot (kifogást) találni rá , hogy miért nem. Mentségemre legyen, hogy a buszozás, illetve annak imitálása elég nehéz hivatás. Amióta itt vagyok két alkalommal fordult elő a 9-ből, hogy 40 percmél kevesebbet kellett várnom a buszra. Még egyszer tehát: 40', azaz negyven percet várni egy buszra, ami nem menetrend szerinti járat, amit lekéstem, hanem bizonyos (30-35 perces) rendszerességgel járó buszok. Itt tenném hozzá, hogy nem hiszem, hogy mindig éppen akkor érkezek, amikor elmegy, mert akkor legalább látnám. Ennek folyománya, hogy rengeteget várakozom buszmegállókban, és rengeteget sétálok, mivel sokszor a gyaloglás mellett döntök, amikor nem jön a busz. Azt hiszem ezen a ponton kicsit idegeskednem kéne, és sajnálnom az levesztegetett időt és energiát, de valahogy nem érzem a súlyát. Lehet, hogy azért, mert még nincs annyi programom, hogy olyan szörnyen kéne sietnem, de lehet, hogy egyszerűen csak elvagyok cárakozás és gyaloglás közben is. Egyébként 5 km-re dolgozom a lakásomtól, így nem monthatjuk, hogy maratoni távolságokat kéne gyalogolnom. Mivel hétfőn sokat gyalogoltam, megvolt a kifogás a Family Guy (Magyarországon 'Családos Csóka') befejezésére.

Tee Vee

Vasárnap takarítottam (meglepő, mi?). Tulajdonképpen a takarítás annyira egyszerű egy lakásban, hogy nem is igazán program, inkább olyan pótcselekvés, vagy kisérő. Mintha odatennél egy teavizet, amíg megkened a szendvicsedet. Portörlés, ablakpucolás, wc pucolás, rendrakás, porszívó, felmos. Ennyi.

Mivel szombaton láttam, hogy az egyik bárban adják a Forma 1-et, kitaláltam, hogy a Magyar Nagydíj-ra való tekintettel megnézem a közvetítést. Le is csattogtam az egyik bárba, ami a legközelebb (a háztömbben) van, és egy Cola társaságában megnéztem a Forma 1-et. Itt jegyezném meg, hogy kb 14 bár van 300m-es körzetben.

A verseny maga egy sima F1 verseny volt, némi boxutcai bénázással, és Schumi szokásos szemétkedésével. Ez utóbbiról annyit, hogy azt hittem, már kinőtte, de lehet, hogy csak Barichellonak akart betenni, ami szerencsére nem sikerült.

Az élmény inkább a TV-zés volt. Kényelmetlen bárszéken, bekiabálásokkal, hideg klímával a tarkómon. Nem mondom, hogy megérte. Inkább olyan "ez is megvolt" érzésem volt utána, és azt hiszem, többet nem fogok bárban közvetítéseket nézni. Érdekes, hogy 2003-ban Roxxal sokkal jobb volt, amikor a Plaza Mayor-on néztünk valami focimeccset. Lehet, hogy inkább egy rögbimérközést kéne megnéznem valami Breton kocsmában...

Kiváncsi vagyok, kitaláljátok-e, hogy este megint korizni voltam. (o;