Lakberendezés

Mindenki tud lakberendezni. Bemegy egy szobába, és megmondja, hogy tetszik-e neki, vagy nem. A nehéz dolog ott kezdődik, hogy egy üres szobába érve kéne tudni, mi fog ott tetszeni, és azt hol lehet megszerezni. Ezen kívül nem árt, ha a megrendelőnek / használónak, és az emberek nagy többségének símogatja-e majd a szépérzékét a berendezett szoba.

Ezt csak azért mondom, mert ha egy szobát havi 2-3 szor átrendezel, és futkosol a különböző lakberendezési boltokba / áruházakba, akkor határozottan nem vagy lakberendező. Én nem vagyok lakberendező.

Ott van kapásból a fekete íróasztal. De most komolyan! Fekete??? Pedig tényleg azt vettem az IKEAban (említettem is a ”Dolgozó és otthon” címú bejegyzésemben).

Biztos vagyok benne, hogy volt valami nagyon frappáns magyarázatom a fekete íróasztalra, mondjuk, hogy „jól megy a sötét bútorokhoz”, vagy hogy „nem vonzza a figyelmet a munkára”. A lényeg, hogy végre kicseréltem egy fehér / juhar színűre. Persze, megint rendezkedtem egy kicsit, és tovább szinesítettem a lakást. Kezd egész jó lenni.

Ez a beírás, és az IKEA-ba, valamint A Loja de Gato Preto-ba rohangálás nem jöhetett volna létre Bearangere nélkül, aki nagyon segítőkészen fuvarozza a seggem. (o:

Barca

Mondtam, ugye, hogy mulatságos új utakon járni, és néha még eltévedni is érdemes, mert szép helyeket lehet felfedezni. Beírtuk a GPS-be, hogy irány Barcelona, nem akarunk útdíjat fizetni, mire azt mondta a GPS, hogy "Máris hozom, 5 óra 20 perc lesz..."

Kérem???

A helyzet az, hogy a Carretera Mediterranea, vagyis az út, amin a Costa Brava, és levante nagy részének városai között autózhat az ember, na az tökre fizetős.

Valencia - Barcelona ingyen 5h20', fizetősen 3h...

Fizettünk.

Igazából Viladecans-ba mentük, ami Barcelonatól délre egy kisváros. Itt van Etap Hotel. (o:

Kényelmesen megérkeztünk (a szakadó esőbe), lepakoltunk, és elmentük vacsizni a McDonalds-ba, ami tele volt gyerekekkel. Sajnos Rox a kocsiban felejtette a géppuskáját, Jani otthonhagyta a baseball-ütőjét, és az én fejszém sem volt kéznél, így békésen tűrtük a gyerekzsivajt.

Másnap reggel bementünjk a városba Cercanias-szal ('Cercanias Renfe' az itteni HÉV).

Elég felemás idő volt, de azért jót sétáltunk. Mászkáltunk a Ramblan, megnéztük a Casa Batillot, és a Pedrera-t, de igazából nem vittük túlzásba a dolgot.

Barcelona nem tartozik a kedvenc városaim közé. Olyan, mintha a katalánok annyira spanyolellenesek lennének, hogy a spanyolok inkább átengedték az egész várost az araboknak, cigányoknak, románoknak, törököknek, afrikaiaknak meg mittudomén még kiknek. Azzal nincs baj, ha egy városban vannak bevándorlók. Elvégre én is az vagyok. De amikor egy egész város abból áll, ráadásul az egész a katalán nyelvvel, és feliratokkal még érthetetlenné is válik... Nemszeretem. Azért van tengerpartjuk stranddal, da a helyzet az, hogy az is olyan, amilyen egy strand tud lenni 2 km-re egy hatalmas nemzetközi kikötőtől...

Viszont szép hűtőkiállítás volt a pályaudvaron. (o:

Képek: http://picasaweb.google.com/axel.robitz/Barcelona#

Szóval, megnézegettük Barcelonat is, aztán visszavonatoztunk Viladecans-ba. Már nagyjából összepakoltam, így el is indultunk Girona-ba, ami Barcelona-tól 120 km-re van. Elbúcsúztunk, felültem a gépre, és hazajöttem.

Bearangere kijött elém a reptérre, és hazahozott.

A harmadik központ (Valencia II.)

Igen. Valenciának van egy harmadik központja is. Mondhatnám, hogy a kikötős rész híján ez a csoda húzza ki Valenciát a slamasztikából.

Madrid Spanyolország fővárosa, és egy gyönyörű hely, ahol nagyon jó élni. Barcelona a buli, és a kalandorok városa, no meg a rengeteg bevándorlóé, no és persze itt van a Szuperszámítógép. A Coruña az északi főváros, és a Camino központja. Valencia pedig a tudomány fővárosa.

Gondoltak egyet a Valenciaiak, és az ezredforduló tiszteletére rittyentettek egy olyan varásrészt, hogy - Karesz szavaival élve - a pofám leszakad. Nem kell Sci-fi-t nézni, hogy jövőt láss. Pirx kapitány helyszínei, de még a Csillagok háborúja legfuturisztikusabb épülete is vályogviskók Santiago Calatrava épületei mellett.

Nem tudom, Anikó járt-e erre, de szerintem itt 1-2 hónapot simán ellene fényképezéssel.

Még előző este eljöttünk ide, mert kerestük ugya a kikötős központot, és már akkor is lélegzetelállító volt a lkátvány. Ma egy kicsit nehezebb volt parkolni, de megoldottuk, mint mindig, és jó pár órát elsétálgattunk a környéken, kellemes időjárási körülmények között. Ezután bementünk a közeli bevásárlóközpontba, és végre sikerült strandsortot vennem. Jeee.

Miután kinézelődtük magunkat, irány Puig.

Puig Valenciatól északra helyezkedik el, nem túl messze, és gyakorlatilag egy tengerpartból áll, meg házakból a tengerparton. Valenciatól északra amúgy végig ilyen kisvárosok vannak. Annyi itt a tengerpart, hogy csak na, így azért nem olyan tömeges, mint mondjuk benidorm, vagy Alicante. nem véletlen, hogy a spanyolok inkább ide járnak, mint a szardíniatelepekre. (o:

Kiválasztottunk, egy nekünk tetsző öblöt, ahol csak mi voltunk, és fürdőztünk egy jót. Megszáradtunk, aztán irány Barcelona.
Képek: http://picasaweb.google.com/axel.robitz/Valencia#

Valencia

Azt hiszem, egy kicsit azért vágtam neki ennek az útnak, hogy eljussak Valenciába. Persze azért tudtam, hogy nem kell kétszer megnézni Sevilla-t az utcai villamosával, vagy Málaga-t, az utánozhatatlan Arab-Meditárrán érzésel, hogy tudjam, megbántam volna, ha nem jövünk arra.

Valencia a Forma 1-es közvetítéseken mindig olyan szépnek tűnt. Egy metropolis a tenger partján. Szép utcák, mediterrán hangulat, minden egyben. Hát izé... Csalódtam.

Az első benyomásom Valenciáról az volt, hogy a közlekedésmérnökök vicces kedvükben voltak, ezért egy csomó sunyi akadályt találtak ki. A körforgalmak egy része hagyományos körforgalom (ha balra akarsz menni, akkor a bal oldalon hajtasz be), másik részük pedig az a fajta körforgalom, amin a főútvonal keresztülmegy középen, és úgy tudsz balra kanyarodni, ha a jobb oldali sávba húzódsz, és megcsinálod a félfordulatot, majd egy lámpa után mész balra (mint pl. a Nov 7 tér). Aztán vannak még humoros kereszteződések a tarsolyban, amikbe 3 sáv megy be, de csak 2 jön ki. Gondolom a három sáv megküzdött, és egyikük otthagyta a fogát. Ennek analógiájára, a kocsiknak is meg kell kűzdeniük. Három autó küzd kettő sávért. mint a székes játékban. Ehhez jön hozzá, hogy az autósok tök lassan vezetnek, nem tudnak kanyarodni, és úgy általánosságban, azt sem tudják, milyen rendezvényen vannak. Ezen felül esett az eső, nehezetn találtunk parkolóhelyet, és szállást meg egyáltalán nem találtunk a belvárosban. Ja, és nincs Etap Hotel...

Szóval a szokásos módon behajtottunk a központba, ami igazából nem is a központ, csak a város közepe. Az autót letámasztottuk egy mélygarásban, és sétáltunk egyet a városban. Mint mondtam, nem találtunk szállást, így csak városnéztünk, de az is érdkesre sikeredett. Tulajdonképpen azzal telt a városnézés, hogy a központot kerestük. Furcsa, de úgy tűnt, hogy Valenciának nincsen központja, vagy éppenséggel több van. Elárulom a megoldást: az utóbbi. Van neki egy kikőtő környéki hangulatos központja (nem találtuk meg), és egy metropoliszos városközpontja (forgalmi dugók, és áruházak - megtaláltuk).

Végül telefonon intéztünk szállást a város szélén egy hotelban, ami nagyon igényes volt, de még elfogadható árú. Egy kis pihenő után elindultunk központot keresni, de nem találtuk a tengerparti kikötős központot, csak a Forma 1-es pályát, így visszasettenkedtünk a metropolisz-központba, ahol estére a buszsávok parkolókká változnak, és mindjárt barátságosabb a hangulat az autós szívének. Az egyik sétálóutcában megvacsoráztunk, battyogtunk egy kicsit az utcákon, és irány a hotel, aludni.

Úton

Nem tudom, hiba volt-e, de a GPS-ből kivettük a fizetős utakat. Idő szempontjából, talán nem volt olyan jó ötlet, viszont azokat a helyeket, ahova így eljutottunk kár lett volna kihagyni. Amúgyis volt némi kavar GPS versvs Térkép versvs Útjelző táblák tárgykörben, de mivel kényelmesek vagyunk, és autóval utazunk, nekünk mindenhogy kényelmes, és mulatságos volt. Alicante és Valencia között csak 170 km van, ami nem tűnik túl soknak.

Kivétel, ha az ember pár centiméterrel arréb vezet, mint kéne. Mármint a térképen pár centiméterrel. Eleve nehézkes volt kikavarodnunk Valenciából, ráadásul iskolapéldája volt a Spanyol kitáblázásnak sok kereszteződés, ahol minden irányban ugyanaz van. Minden irányba ki van írva, hogy Barcelona és Alicante is arra van. He?

Az A7-es helyett sikerült az N-340-esen menni. Nagyon közel vannak egymáshoz, és mág ugyanoda is mennek, de a domborzat merőben más. Mondjuk az A7-et éppen felújították, így nyulat azzal sem lőttünk volna. Ha megnézed a nyomvonalát az N-340-esnek, látni fogod, hagy Xixona után elég érdekes a nyomvezetése. Na, az azért van, mert egy Mátra nagyságú dombocskán vezet át. Néhány kilóméter alatt laza 800 métert emelkedik.

A hegy másik oldalán Tibi van. Komolyan, ez a település neve.

Itt szeretném megjegyezni, hogy imádom a Ford Mondeot, és csodás élmény volt vezetni a hegyi utakon, még így megrakodva is. A végére már becézgettük a sebességeket, és ahol négyeske már sok volt, ott hármaska szépen behúzta a hajó orrát a kanyarba. Ha érted, mire gondolok. Szeretek úton lenni.

'Der Weg is das Ziel', ahogy Timcsi mondaná.

Az út a cél.

Alicante

Granadából az út Alicantéig 350 km. Az út első fele még a Sierra Nevada hatása alatt telt. Gyönyörű hegyes-völgyes út, majd visszalapult átlagos országúttá. Mivel későn értünk Alicantéba, elfoglaltuk gyorsan a szállás (Etap hotel - mi más), és alvás. Másnap reggel irány a tengerpart. Rox szokásos kávéja, és néhány mókás kép egy érdekes fa társaságában után lementünk a Playara, ahol nagyjából elütöttük a napot. Nem említettem még gyengeemléjűségemet, de nem hoztam fürdőruhát magammal, így csak Jani pancsizott, mi Roxxal a partról néztük. Alicante egy nagyon szép heléy, de sajnos nagyon túristahely, így tartós ottélésre gyakorlatilag alkalmatlan. Amúgy olyan, mintha a Costa Brava Monaco-ja lenne. Van egy szép hegye, valami erőddel a tetején, dehát oda menjen fel, aki siklóernyőzni akar. Majd, ha túrázó leszek felcaplatok egyszer.

Tenger + pálmafák + strand + kikötő + jachtok + áruházak = Alicante.

Képek: http://picasaweb.google.com/axel.robitz/Alicante02#

Alhambra (Granada II.)

Másnap reggel elkényelmeskedtük az időt, és a legnagyobb csúcsban araszoltunk a központ felé. Egy parkolóban hagytuk a kocsit a vásárközpontban, és szégyenszemre gyalogoltunk a központba. Legalább 400 méterre volt!

Roxnak Granada nagyon fontos volt, mert ez volt az egyetlen dolog, amit kihagyott, amikor itt élt néhány hónapig. Akik voltak Granadában azt mondják, hogy nem nagy kunszt. Egy közönséges város, ahol történetesen a világ legszebb Alcazarja van. Mind méretét, mind szépségét, és állapotát tekintve az egyik első a rangsorban, ha nem az első.

Rövidet sétáltunk a városban, Rox megihatta a kávéját (Jani + Axel ismét megmenekültek). Megállapítottam, hogy Granada egyáltalán nem rossz hely. Dél Spanyolországban amúgy is erős az Arab behatás, de Granadában volt néhány utca, ahol azon sem lepődtem volna meg, ha Fülig Jimmy jön szembe velem az egy darabból készült kagylónyelű késével, aminek enyhény hajlított hosszú pengéje van. A központ kis utcáin, ahova nem hajthatnak be autók végig piac van, zöldségesstandokkal, és virágos bódékkal. És persze rengeteg fűszer.

Mint kiderült, az Alhamba elég komoly séta lenne, így felszáltunk egy buszra, ami a hegyoldal kacskaringós, aprócska utcáin felbaktatott velünk az Alhambaig. A bejárat előtt kilóméteres sor, teljes szervezetlenség. Úgy tűnt, hogy aki kevésbé tájékozott, és nem veszi észre a sort, az gyorsabban kap jegyet, így Jani odasétált a pénztárhoz, és vett három jegyet. Nem mondom, mert 12€ volt, amit én sokallottam, bár valóban gyönyörű a hely. Mivel nemlehet csak úgy uk-muk-fuk besétálni, ki kellett várnunk a turnusunkat (kétórás időszakokban van kapunyitás, hogy ne telljen meg a terület.

Felejthetetlen végigmenni egy ekkora, és ilyen szép nem-is-tudom-min. Csodás kertek, érdekes épületek, magas falak, és hát maga a történelem. Azt nem lehet látni, hogy mi az, ami eredeti, és mi az, amit már felújítottak, de mindenképpen elképesztő, hogy évszázadokkal ezelőtt rakták a téglákat, amiken lépkedünk. A kultúrmaszlagtól megkiméllek, mert azt sok helyen el lehet olvasni. Az élményt viszont nem lehet elolvasni. Az Alhambrában lehet sétálgatni, és élvezni a látványt, a többezer virág illatát, lehet olvasgatni a történelmi tényeket. Ami bennem mégis leginkább megmaradt, az a tudat, hogy évszázadokkal ezelőtt többezer ember több éven át építette ezeket a falakat, és után sok-sok évig egy egész regimentnyi ember gondozta és tisztította az Alhambrát. Ezzel a gondolattal sétálgatni egy ilyen helyen egészen lebilincselő. Egy kicsit szeretnék arab szultán lenni. A hasam már megvan hozzá. (o:

Lejártuk a lábunkat, így lefelé is buszoztunk. Visszasétáltunk a kocsihoz, keresztül valami emlékmeneten, és irány Alicante.

Képek: http://picasaweb.google.com/axel.robitz/Granada#

Granada

Nem emlékszem pontosan, hogyan jöttünk rá, de Granadában van Etap Hotel.

Egy zseniális ötlettől vezérelve az Acor hotellánc kitalálta, hogy épít egy sor motel-jellegű szállót, ahol az utazók nagyon olcsón, de igényes körülmények között szállhatnak meg. Nincs sok fölösleges csicsázás, és pompa, meg luxus, van viszont tiszta szoba zuhanyzóval, kényelmes puha-pihe ágy, meg TV, már aki él ilyemivel. Ha autóval utazod keresztbe-kasul Európát, akkor Etap vagy Formule-1 hotelben szálj meg. Ha a keret kicsit tágasabb, akkor Ibis-ben. Ha ez a hotellánc Amerikában van, akkor a YMCA most nem a Young Men's Christian Association-ről, hanem az Accor-ról szólna.

Az Etap hotelben egy szoba hármunknak 39€ volt.

Janival szörnyű helyzetbe kerülvén, elmentünk még cigit és üdítőt nézni, de csak egy benzinkút volt nyitva a környéken, ahol a bankokhoz hasonló páncélfiókos rendszerrel lehetett vásárolni. Beteszed a pénzt egy rekeszbe, benzinkutas forma magához húzza a rekeszt, kicseréli a pénzt az üdítőre, és visszatolja. Persze, cigi nem volt. Spanyolországban két helyen kapsz cigit: Dohányboltban (ki hinné), és bárokban (automatából).

Lefekvés előtt még kiderítettük, hogy azon az úton, amin a hotel van pont a vásárközpontba jutunk, ahol lerakhatjuk az autót, és sétálhatunk a központig.

Málaga

A Spanyol táj nagyrészt a klasszikus "Don Quijote-i" alföld, dombokkal tarkítva. Ahogy Cordoba felé mentünk Castilia y La Mancha-n keresztül, és tovább Sevillának is, viszonylag egységes, de nagyon szép tájakon jártunk. Málaga felé azonban már a Sierra Nevada is beleszól a tájépítésbe.

A Sevilla - Málaga távolság nem túl nagy (220km), így viszonylag korán beértük. Ismét a rutint követtük, és a városközpontban álltunk mag. Mivel Málaga kikötőváros, kicsit jobban elterül, főleg persze a part mentén, így az általunk bejárt kis területen nem volt "annyira sok" látnivaló. A szokásos hatalmas katedrális, vagy templom, szóval valami szent épület (a Sevillai katedrálisról el is felejtettem említést tenni, de tessék megnézni képeket), a pálmafákkal tarkított Rambla, a Plaza de Toros, a kikötő, és persze az Alcazaba de Málaga.

Malaga egy gyönyörű, és szerintem nagyon élhető város. Van történelmi szépsége, de az ember mégsem hiszi azt, hogy egy múzeumban, vagy egy pár századdal korábban él. Van valami hangulata a városnak, ami Rómára és Milánóra emlékeztetett, mégpedig abban az időben, amikor 1981-ben (vagy '82-ben) ott jártunk.

Első körben nézelődtünk egy kicsit a városban, és ebédeltünk egyet. Azt hiszem, Rox és Jani még nem szokták meg az itteni kosztot (lásd a képeket). Ebéd után felsétáltunk az Alcazaba melletti utcán, ahonnan az egész kikötőt látni lehet, sőt még a Plaza de Torosba is be lehet kukkantani felülről. Azt mondanám, hogy pár óra alatt megnéztük a várost, így visszabattyogtunk a kocsihoz, és tanakodtunk, mi legyen. Rox második kivánsága, Sevilla mellett, az volt, hogy az Alhambra-t mindenképpen nézzük meg Granada-ban. Mivel nem voltunk biztosak benne. hogy hogyan lesz ott az alcazar-nézés, megállapodtunk, hogy a biztonság kedvéért megnézzük itt is az alcazart, aztán legfeljebb unatkozunk a Granadaiban.

Bedugtuk a kocsit egy mélygarázsba, és irány az Alcazaba de Málaga.

Az első dolog, ami eszembe jut, amikor ilyen régi várromot, vagy hasonlót látok, az, hogy milyen hihetetlen munka lehet egy ilyenben, és hogy milyen túlkínálat volt fizetetlen munkaerőből régen. 1,5-2m vastag falak 20m magasságig, és ezekből nem kevés. Jah, és ez csak a fele, és annak is a romja. Nem csoda, hogy ilyen szépen egybenmaradt, ellentétben mondjuk a Rhodos-i Colossvs Solis-szal. Gyönyörű kertek, zegzugos udvarok, hihetetlen kilátás. Jó volna tudni, hogy milyen mértékű felújításon esett át, és , hogy mi alapján kontruálták re.

Nem töltöttünk sok időt Málagaban, igazából egy fél nap volt, de a tengerpart, a hegyek, az egész hangulat miatt felugrott második helyre a kedvenceim között. Volt egy olyan verziója az utitervünknek, hogy elmegyünk Marbella-ba is, mint Spanyolország egyik legfelkapottabb tengerparti városába, de az már túl nagy kitérő lett volna. Talán jobb is, hogy nem keveredtünk bele az ottani maffia letartóztatásokba.

Az Alcazaba este 8-kor zárt. Beültünk a kocsiba, és irány Granada. Málagara meg visszajövök majd egy kicsit hosszabb időre. (o:
Képek: http://picasaweb.google.com/axel.robitz/Malaga#

Sevilla

Sevilla Córdobatól 142 km-re fekszik, de nem ez teszi híressé. Van más bőven...

Egy várost nem lehet egy nap alatt megismerni, de egy hét alatt sem. Ide s tova 3 hónapja élek Madridban, keresztül kasul jártam a várost, ismerek sok embert, autóztam a belvárosban, de még nem mondanám, hogy ismerem.

Sevilla egy olyan hely, ami elsőre megragadja az embert, és biztos vagyok benne, hogy ha több időt tölt itt, még jobban megszereti. Nem véletlen, hogy Rox ragaszkodott Sevilla meglátogatásához, és nagyon jól tette.

Érdekes elegye a történelmi Spanyolországnak, és a szupermodern Európai Metropolisznak. Persz mi, mint túristák, a történelmi részét részesítettük előnyben, de itt sem rejtőzik el a 22. század. A Robitzok hagyományait követve az autót a város kellős közepén parkoltuk le, nehogy má' gyalogolni vagy tömegközlekedni kelljen a látnivalókig. Ez persze azért érdekes, mert így is gyalogoltunk napi 10-20 km-t. (o:

Egy rövid városnézés során kerítettünk szállást, lepakoltunk, aztán sétáltunk még egy jó nagyot a városban. Tudni kell a Dél-Spanyol városokról, hogy (mivel mindegyik egy viszonylag kis központból indult ki anno), a legtöbb látványosság egy viszonylag kis területre csoportosul a város közepén. Így történik az, hogy a bikaviadal arénák a városközpontban vannak, nagy templomok, alcazar-ok, és parkok kiséretében. Mondjuk cseréld fel a Népstadiont az Engels-téri buszpályaudvarral... Az itteni Plaza de Toros-t egyébként "Real Maestranza de Caballeria"-nak, azaz Királyi Lovaglóiskolának hívják. Sevilla Spanyolország egyik ló-központja.

Mivel azért elég későn értünk oda, és mégiscsak 600 km-t autóztunk aznap, így este nem időztünk sokat. Azért a főutcát megnéztük, és ámultunk a tükörsima sétálóutcán (rengeteg koris, és biciklis között) közlekedő villamoson, a köz-kerékpárokon (olyanok, mint amiket Amsterdamból megfújtak a cigányok), és persze körbesétáltuk a - szintén a város közepén elhelyezkedő - alcazart.

"...és Eddy végre megihatta a capuccinoját" Másnap reggel Starbucks-ban kezdtünk, így elkerültük, hogy Rox berántsa a láncfűrészt, amivel egyébként szétkasdzabolna minket Janival. Szíves idegenvezetésével megnézük Sevillát, a szép épületeket, az Egyetemet, ami régen dohánygyár volt, mégpedig nem is akármilyen, ugyanis itt dolgozott Bizet Carmen-je. Megnéztük a Plaza de España-t, ahol a Csillagok Háborújának egyik jelenetét is forgatták, sétáltunk egyet a Jardines del Prado de San Sebastián-ban, és a Parque de Maria Luisa-ban.
Képek:
http://picasaweb.google.com/axel.robitz/Sevilla#

Visszasétáltunk a kocsihoz, és továbbindultunk.

Cordoba

Azt azért el kell mondani, hogy ripsz-ropsz 440 km-t vezetni úgy, hogy meg sem állunk még pisilni se', azért elég meredek. Persze, megint volt olajosmagv, ami megmozgatja az állkapcsot, hogy ne jöjjön az állom. Amig az emlős élőlény eszik, addig nem alszik el.

Meg is érkeztünk Cordobaba laza 40 fok melegben. Gyorsan vettünk Janinak egy kalapot, így mindhárman fedett fővel harcoltunk a napszúrás ellen.

Cordoba az Arab - spanyol "barátság" tipikus példája. Kicsit utcák, gyönyörű épületek, és persze az Alcazar, ami a nagyobb Arab városokra jellemző vár. Cordobanak nagy szerencséje, hogy az ipar nem vette annyira körül, vagy ha igen, hát jól eldugták.

Be kell vallanom, hogy nem vagyok történelemrajongó, így valószínűleg az olyan helyek értékét, mint Cordoba, vagy Granada fele annyira sem tudom értékelni, mintha tisztában lennék a történelmi értékekkel. Pláne, ha érdekelne a történelem.

Amit viszont értékelni tudtam, az a hely varázsa, a szép épületek, a kicsi, hangulatos utcák, és persze maga az Alcazar szépsége.

Hogy ne csak a nap ellen védekezzünk, hanem a kultúrsokk ellen is, egy Mc Donadl's-ban ebédeltünk meg. Itt rövid "ezek a mai fiatalok" beszélgetésbe elegyedtünk a helyi személyzet egy tagjával, aki a helyi fiatalokat szapulta, amiért kuplerájt hagytak maguk után. Nem szoktam hangoztatni, de spanyol emberek valóban le tudnak menni kutyába, ha a maguk után való rendrakásra éppen nem füllik a foguk. Ha eszembe jut, ezt még kifejtem bővebben.

Érdekesség volt, hogy az étteremben megjelent két igen dekoratív hölgy, akik a koszos mosdóban öltöztek át valami egészen flancos ruhákba, amely eset előtt mindhárman értetlenül áltunk.

Mindent egybevéve Cordoba gyönyörű hely, de a szépségén kívül nem tudok sok dolgot felsorolni, ami igazán különlegessé teszi. 
http://picasaweb.google.com/axel.robitz/Cordoba#
Bezzeg Sevilla...

Vuelta del Sur

Mivel Roxéknak bőven volt idejük, és amúgy is voltak már Madridban, elhatároztuk, hogy csinálunk egy Dél-Spanyol körutat. Ez a terv persze még a megérkezésük előtt született jóval.A végső utitervet viszont gyakorlatilag az utolsó Madridi nap estéjén raktuk össze. Az is igaz, hogy ez az "utiterv készítés" is egy eléggé felülértékelt dolog, mert egy utiterven nagyjából 5 perc alatt lehet összerakni. A mi utitervünk összerakása így nézett ki:

Rox (nekem): Biztos nem jösz velünk Barcelonaig?

Ax: Végülis, de. Sevillat és Granadat is megnézzük?

Jani: Rox még nem látta Granadat, és azerinte Sevilla nagyon szép.

Így a végő útvonal ez lett:

Cordoba - Sevilla - Málaga - Granada - Alicante - Valencia - Puig - Barcelona - Girona

Szeptember 13-án, délelőtt 10-kor indultunk el. Az első etap 440 km.

Beültünk a kocsiba, és mentünk.

Dolgozó és otthon

Szombaton elmentem a Gavia-ba, mert már közeledett Roxék érkezése, és egy-két dolgot rendbe akartam tenni, és ki kellett használni, hogy még nálam a kocsi. Persze, elsősorban a számítógépem körüli káoszt akartam megszüntetni, így vettem egy íróasztalt, amit otthon szépen össze is szereltem. Így ünnepélyesen az aktakukacság kanyargós ösvényére léptem.

Niki nagyon találóan rámutatott, hogy nincsenek szinek a nappaliban, így a Gato Preto-ban (hol máshol) vettem egy halom narancssárga, zöld és barna cuccot, hogy egy kicsit feldobjam a lakást. és tényleg; le se esett azóta. (o:

Gyakorlatilag a hétvége a lakás rámolásával telt, és kellett is rá ennyi idő, mert elég komolyan szétkaptam a nappalit.

Képek: http://picasaweb.google.com/axel.robitz/MadridiLakas#

Az igéret betartása

Péntek van, szeptember 3-a, és tegnap befejeztem a Family Guy sorozatot.

Az a helyzet, hogy megigértem a monitornak, hogy rajta tartom a szemem, és mivel az igéret szép szó, az elmúlt napokban a szabadidőm nagy részét sorozatok nézésével töltöttem. Mellette a szokásos heti 2-3 korizás, és keddi mozi, hétvégén bringa. No meg a vásárlás, ugyebár. (o;

Szóval a napló is egy kicsti elhanyagolódik, mert a kezdeti felfordulás után beálltam egy kényelmes életvitelre.

A változást az hozza meg, hogy kifogytam a sorozatokból, és a hőmérséklet csökkenése, ami kezd elviselhető lenni délutánonként is.