Ez egy olyan kirándulás volt, amit már nagyon régen terveztünk. Mindig közbejött valami: rossz idő, Roberto munkája, stb. Végül november 28-án, vasárnap mégis sikerült eljutnunk oda. Eredetileg úgy terveztük, hogy túrázni megyünk, mert én meg akartam nézni a Sillón de Felipe-t (Fülöp székét), ami egy érdekes sziklaképződmény/faragvány, és gyönyörű a kilátás onnan. http://es.wikipedia.org/wiki/Silla_de_Felipe_II
Mivel a társaság többi része inkább kultúrkedvelő, viszont nem rendelkezik megfelelő túrafelszereléssel, inkább megnéztük a monostort. Igazából a monostor neve El Escorial.
A kultúrmaszlagot nem írom le, de a látvány elképesztő bent. És most jön a legviccesebb: A mosotror teljes területén, kivétel néhány helyet, tilos fényképezni. szóval se képek, se kultúrmaszlag. Helyette olvasgassatok itt: http://es.wikipedia.org/wiki/Monasterio_de_El_Escorial
Itt pedig pár kép: http://www.google.es/images?q=el+escorial&biw=1810&bih=995
Egyébként nagyon kis takaros kirándulás volt. Bearangere hozott gyümölcsöt, Claudia bacadillot (harapnivalót), ami tortillás kenyér volt (sültkruplis-rántottás kenyér), Roberto kocsijával mentünk (Audi A3 - nem hiszem el, hogy ilyen kicsi autókat is gyártanak - viszont Ő legalább nem busszal jár), és én csináltam téliszalámis szendvicseket. Hihetetlen, de a Spanyolok őszintén hiszik, hogy a Jamón Bellote finom. Már rájöttem, hogy ezekbe kár a Pick szalámi.
Egyébként olyan 5-10 fok kötül lehetett a hőmérséklet, szép napos idővel. A monostorban viszont iszonyatosan hideg volt. A kriptákban dideregtünk, és nem a félelemtől. Egyébként ez a legérdekesebb része az Escorialnak. Néhányszáz négyzetméternyi "pincehelység", 4 méteres belmagassággal, és padlótól plafonig minden márvány. A plafon is márvány. Elképesztő!
Egy érdekesség a sok közül: II. Fülöpöt kivégezték, mégpedig megsütötték rácson. Gyakorlatilag grillezték. Ezért az Escorialban mindenhol a rostély jelkép látható.
Az Escorial után még sétáltunk egyet a faluban, és ittunk egy forró kávét. Én csokit.
Hazafele a kocsi motorvédő szoknyája (a motor alatti müanyag, ami véd a víztől) megadta magát, és egészen vicces hangot adott, ahogy húztuk a földön. Este hétkor 5 fokban Escorialban (a falut is így hívják) az utcán fetrengtünk Robertovan, és autót szereltünk. Akkor nem volt olyan mókás, mint most, ahogy visszagondolok rá.
A legtöbb dolog, amit szenvedésnek élünk meg, kedves emlékké szelidül.
No comments:
Post a Comment