Május végén már lakást keresek madridban. Eleinte nehéznek tűnik a választás, aztán egyszerűbb lett, mint godoltam.
Egy kis háttérinfó a spanyol ingatlanhelyzetről. Az ingatlan hiánycikk. Nem azért, mert nincs, hanem azért, mert senki nem tudja megvenni. Akinek viszont van ingatlanja, az révbe ért. A 'hiánycikk' kifejezést itt úgy értem, hogy a tulaj diktál, és aki például bérelni szeretne, az komoly kihívásokkal találja szembe magát. Nem régiben mesélték, hogy a L'Auberge Espagnole-szerű közös lakásbérlésbe úgy lehet bekerülni, hogy a már ottlakókból álló bizottság előtt kell bizonyítanod, hogy jófej vagy. Ha megfelelsz, beköltözhetsz. Piaci tekintetben ez úgy néz ki, hogy például, ha irodán keresztül zajlik a bérbeadás-vétel, a berlő fizeti a közvetítési díjat. Hoppá.
Ez az én esetemben annyit jelentett, hogy az irodán keresztül kiadott lakásokat egyszerűen lehúztam a listámról. Így három lakás maradt, amiből az egyiket már kiadták, így csak kettőből kellett választani. Az elsőt mindjárt megérkezésem másnapján megnéztem, és tulajdonképpen máris jó volt. Gyakorlatilag újépítésű házban egy duplex (kétszintes) lakás. Alul egy térben társalgó és konyha, plusz egy kis wc, és egy beépített szekrény. Felül egy hálószoba, még egy beépített szekrény, és egy bazi nagy fürdőszoba, ami nem is olyan nagy, tekintve, hogy a tetőtér miatt a fél fürdőszoba csak négykézláb járható be. Mondjuk ez jó, mert van egy nagy terület, ahova mindenfélét pakolhatok, és nincs útban.
Amikor megnéztem éppen befejezték a cicomázást, az éjjeliszekrény meg még dobozban volt.
A nappaliban meg volt egy tükör a földön.
Olyan volt, mint az üeges táncban az üveg. Nem igazán tudja senki, mit keres a földön, de nem akaródzik felvenni, inkább tiszteletteljesen megkerüli.
A másik lakást is megnléztem, ami San Fernando de Henares kellős központjában volt. Nem volt rossz, de nagyon hangos volt, és egy kicsit lelakott.
Szerdán meg egyszer megnéztem a duplexet, megint kerülgettük egy kicsit a tükröt, aztán végül felvettem, és letettem az asztalra a szerződés mellé, amit alá is írtunk. A tükör most is itt van a közelemben. Nem misztikus tárgy, de nem hiszem, hogy ki fogom dobni.
Hogy miért?
2010 Július 1-én költöztem Spanyolországba.
A változás, új környezet, érdekes emberek, és a furcsaságok elég sok mesélnivalót adnak.
Mivel fárasztó lenne mindenkinek mindent minden alkalommal elismételni, rájöttem, hogy kerítenem kell valamilyen tömeges tájékoztatási eszközt, amivel egyszerre tudok mindenkinek mindent elmondani. Így született meg az ötlet, hogy az egészet leírom egy naplóba, aztán mindenki lubickolhat a szóáradatban.
Nos a naplóból "blog" lett a kényelem miatt, a szóáradatból pedig folyócska - néha meg csak cseppek.
Jó étvágyat!
A blog valósággal való egyezése nem a véletlen műve.
Wednesday, 2 June 2010
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment