Két menetben tudom csak felhozni a vásárfiát a lakásba, ami annál is inkább kellemetlen, mert vagy ezerszer, (nem hazudok, ezerszer! (o= ) megmásztam ezt a francos lépcsőt az utóbbi 46 órában, amióta Madridban élek. Estére ráksalátát eszek kenyérrel, és bár a rák-készítmények itt is surimiből vannak, azért mégis rákabb, mint Magyarországon. Egyébként meg nem is.
Közben összeraktam a ventillátort, amit vettem, mert a hálóban muszáj valaminek mozgatnia a levegőt. Érdekes szoba; sötét, és meleg, így nehezen lehet elaludni, és felkelni is. Furcsa, hogy mennyire a világosság szabályozza az ébrenlétemet... Van éppen egy mobil klíma a pincében, de az annyira mobil, mint a Gellért hegy. Majd felhozom, amikor kitalálták az antigravitációs-mező-generátort.
Ha még nem említettem volna, Madridban élek. Egészen pontosan egy Coslada (ejtsd: 'Koszláda' - hehe) nevű településen Madrid közigazgatási területén. A lakásom azon az utcán van, aminek a másik oldala már San Fernando de Henares. Megnéztem GPS-en, és 19 km-re van Madrid kellős közepe, a Sol. Metróval egyébként 40 perc egy átszállással.
Esetleg elkezdem nagyjából az elején, aztán csapongok még később is.
No comments:
Post a Comment