Hogy miért?

2010 Július 1-én költöztem Spanyolországba.
A változás, új környezet, érdekes emberek, és a furcsaságok elég sok mesélnivalót adnak.
Mivel fárasztó lenne mindenkinek mindent minden alkalommal elismételni, rájöttem, hogy kerítenem kell valamilyen tömeges tájékoztatási eszközt, amivel egyszerre tudok mindenkinek mindent elmondani. Így született meg az ötlet, hogy az egészet leírom egy naplóba, aztán mindenki lubickolhat a szóáradatban.
Nos a naplóból "blog" lett a kényelem miatt, a szóáradatból pedig folyócska - néha meg csak cseppek.
Jó étvágyat!
A blog valósággal való egyezése nem a véletlen műve.

Monday, 1 August 2011

Az elmúlt egy év

Július 1-én indultam el Veresegyházról egy derekasan megrakott Mondeovan, és 2-án értem Cosladaba.
Coslada egy irányított választás volt, mivel a munkahely, amit az IBM-hez fűződő munkámmal kapcsolatban felajánlottak Cosladaban van. Nézhettem volna más helyeket is, de ez egyszerűbb, és egyenesebb választás volt.
Nem bántam meg.
Az ittlétem 36 óra vezetés után, másfélórás doboz-, és bútorcipeléssel indult, éjjel kettőkor. Azóta voltam Toledoban, megéltem életem egyik legmelegebb nyarát, részben megismertem egy idegen kultúrát, lettek új ismerőseim. Megtanultam úgy közlekedni, hogy ki sem jövök a föld alól. A háromsávos körforgalom már nem meglepetés, és türelmesen kiválom, ha egy gyalogos előttem a zebrán köti meg a cipőjét, még akkor is, ha nekem van zöld. A pénztárnál nem csak a blokkot várom meg, hanem az utána közetkező 4-5 cetlit is, amik a következő vásárlásom kedvezményei. Vásárláskor, természetesen a boltnak megfelelő klubkártyát automatikusan adom a bankkártyámmal, ahogy a jogsimat is.
Hozzászoktam, hogy a "jónapot" nem használatos egész nap, csak délelőtt, és hogy a délelőtt délután 2-ig tart.
Több városban jártam Spanyolországban, mint a spanyolok.
Jártam egy francia lánnyal, akivel továbbra is barátok vagyunk.
Láttam Sevilla dómját, a Toledói katedrálist. Jártam  Granada, és Málaga Alhambra-iban, és Córdoba óvárosában. Sétáltam Alicante tengerpartján, és a Ramblan Barcelonaban. Álltam az Atlanti Óceán tengerpartján Lariñoban, és Hercules Tornya alatt La Coruñaban. Láttam Vigo lovait, és az arcraesett szobrot a kikötőjében, és sétáltam Segovia római vízvezetéke alatt, és a Don Quijote vár kertjében. Megmásztam a 2380 m magas Cabeza De Hierrot, és feküdtem Cullera tengerpartján. Megcsodáltam Valencia tudományos városrészét, és Chinchón bikafuttató arénáját is. Nem tévedek el Madridban sem. Tudom merre kell indulni a Palacio Realtól, hogy a Puerta de Sol-hoz jussak, és hogy merre kell fordulni a Retiro felé. Tudom, hogy a Paseo de la Castellana nem sétány, hanem egy nagyon hosszú sugárút, és hogy a Plaza de Toros de las Ventas messze van a Goyától.
Most már hivatalosan is madridi lakos vagyok. Tudom, hogy nagyon sok látnivaló van még, és még sok élményt fogok megélni.
De az már egy másik történet.

2 comments:

  1. Hát ez annyira szép volt... Szebben nem is foglalhattad volna össze az elmúlt 1 évedet. (o:

    ReplyDelete
  2. Sírtatok mi? A pacák a képernyőn meg az én könnyeim, amiket írás közben potyogtattam. (((o:

    ReplyDelete