Kezdhetném úgy, hogy azt hittem, másodjára könnyebb lesz, de az igazság az, hogy fel voltam készülve rá, hogy több raklapnyi cuccot nehezebb lesz költöztetni, mint egy Mondeonyi dobozt.
Egy kicsit nehézkes volt meghatározni, hogy mi lesz az, ami végig kell majd, és mit lehet előre átvinni az őj helyre. A tulajokkal sikerült úgy megegyezni, hogy Július 18-án már odaadták a kulcsokat, így volt több mint egy hetem a rámolásra.
Szépen bedobozoltam mindent, és szépen apránként átvittem a Nanclaresbe a dobozokat. Mivel az út 10 perc a Ponientéből, a szekrényeket szét sem szedtem, csak bevágtam őket a Mondiba, és egyben átvittem őket.
Kezdésnek csak bedobáltam minden bútort, dobozt, satöbbit a lakásba, hogy majd elrendezgetem.
Időközben telefonon leszerződtem az áramot, és a vizet, és drukkoltam, hogy be is kapcsolják őket, mire megyek, mert sötétben és szároz lenni napokig nem lett volna túl jó kezdés.
Volt egy kis késlekedés is, mert a tulajnak valahogy nem sikerült elsőre megérteni a "minden" szót, a "vigyen el mindent a tárolóból" mondatban. Néhány alkalommal benéztem a tárolóba, hogy mikor ürül ki, hogy vihessem a saját cókmükomat, de valahogy csak egy-két dolog tűnt el. Éppen a felfújható "Zodiac" motorcsónakot, és a hozzá tartozó 115 lovas Yamaha motort vitte el, amit pedig nem bántam volna, ha otthagy nekem. Végül aztán a felügyeletem mellett kirámoltuk a "szarjait" a tárolómból, és jöhettek a cókmókjaim.
Ahol a bringám, ott az otthonom... Augusztus 1-én átadtam a lakást szépen kitakarítva.
Utolsónak természetesen a bringám jött át.
No comments:
Post a Comment