Madrid gyaloglóverseny?

Elmentem inget venni, mert én ilyen ing-vevős vagyok. Aztán ahogy ott bóklásztam a Gran Via-n eszembe jutott, hogy csütörtök óta van nekem egy magány esetén hívható telefonszámom. A délután és az este hátralevő része azzal telt, hogy sem a lábunk, sem a szánk nem állt meg túl sokáig, csak addig, amíg a Calle Arenal-on levő Cupido nevű szupi-mupi fagyizóban szerzett fagyinkat majszoltuk. Ha valaki Madridban jár, muszáj azt a fagyit megkóstolni! Az Operátol a Sol felé menet balra van a fagyizó.

Szóval randiztunk. Rengeteget beszélgettünk, és lejártuk a lábunkat. Sajnos Bearangere is az a típus, aki nem sétál, hanem menetel, mint én, így gyakorlatilag egy gyaloglóversenyhez hasonlított a randink. Végül a Chueca-ban a Peggy Sue-ban kötöttünk ki. Ez egy kis bár, ami az 1950-es évek beli Amerikai "Dinner"-ek hangulatát idézi. Wurlitzer (nem működ, csak dísz), műbőr padok bokszokban, fekete-fehár kockás minta. Olyan volt, mint Mia Wallace és Vince Vega randija a Pulp Fiction-ban, csak mi nem táncoltunk.

Második menet. Eredmény: Macskalábtörlő - nevezés a lábtörlőversenyre

Szombaton délelőtt csak lébecoltam, aztán végül délután elmentem a Gavia-ba vásárolni. A Gavia Madrid legnagyobb bevásárlóközpontja. Egy IKEA és egy hatalmas Carrefour (hipermarket) közé beszorított több mint 160 bolt, és egy rakás étkezde, étterem, játékterem, és persze a mozi. Van bőven mit nézni, még akkor is, ha csak az IKEA és a Carrefour miatt jöttem. Az IKEÁ-ban vettem ezt azt, de közel sem annyi mindent, mint amikor először erre jártam. Igaz ezúttal a kocsi kifogástalanul működött (csak hogy még egy különbséget említsek) (o:. Ami nagyon hiányzott az egy írószatal volt, ami végre megszünteti a kanapé karfáján való kucorgást.

Persze, nem hagytam ki a kedvenceket (Pedro del Hierro, Zara, Emidio Tucci, Zara Home), de azért a csúcspont az "A Loja De Gato Preto" azaz a Fekete Macska Boltja volt, ami szintén lakberendezés, de jóval kreatívabb az ikeánál (nem nehéz), és sok macskás dolog van.

Nem egy nagy bolt, de valahogy van minden. Ráadásul, mindent el tudsz képzel a maga környezetében, még akkor is, ha az egész házat át kell rendezni hozzá. Természetesen itt is működik a gépkapocs-elv, azaz, ha valamit meg akarsz venni, akkor már hozzáveszed a másikta, és a harmadikat is, stb... Nem beszélve a macskákra kihegyezett dolgokról, amik olyanok, mint a cukor. (o: Persze muszáj volt vennem ezt-azt, és tulajdonképpen nem modhatnám olyan drágának sem. Terítő, macsák lábosalátét, kutyás szilikon lábosfogó, és a legjobb: Lila kövérmacskás lábtörlő. Ilyen:

Ezzel be is neveztem magam a házunkban folyó lábtörlőversenyre. Megvallom őszintén, hogy eredetileg az IKEÁ-ban akartam venni egy egyszerűbb 'Bienvenido a la Republica Independiente de Mi Casa' - Üdvözlet a Házam Független Köztársaságában feliratú lábtörlőt, de ahogy elnéztem a mezőnyt, jobbnak találtam egyből a nehéztüzérséget bevetni. A versenytársak:

http://picasaweb.google.com/axel.robitz/Labtorloverseny#

A bevásárlást a Carrefour-ban fejeztem be fél éjfélkor. Durva.

Berangere

A szokásos menet ugye az, hogy hétfőn, és szerdán korizok, kedden, és néha csütörtökön mozizok, pénteken meg ami jön. Nos ezen a csütörtökön az internet bekötés után úgy döntöttem, hogy a változatosság kedvéért elmegyek korizni. A szokásos körözgetés, és ugrálás-szlalomozás volt a menet.

Ahogy ott körözgettem, feltünt, hogy amikor felnézek elég sűrűn látom ugyanazt a lányt. Úgy tűnt, hogy nagyjából egy tempóban haladunk, így állandóan egymást kerülgettük a pályán. Ezen felbuzdulva szóba is elegyedtünk. Kiderült, hogy francia, és Bearangere-nek hívják, és kiderült, hogy magyar vagyok, és Axelnek hívnak. (o: A korizás úgy végződött, hogy számot cseréltünk. Türüp-türüp...

Re-Plugged

A PC körüli lakberendezés még várat magára. Vagy nem akarok költeni éppen, vagy nincsenek nálam a méretek, de valahogy soha nem sikerül számítógépasztalt vennem. Ennek az okozata, hogy nem igazán akaródzik a gép előtt ücsörögni, ami egyébként amúgy sem volt szokásom, mióta felhagytam a fordítással.

A vonalbekötés másnapján kaptam egy sms-t, hogy küldik a netes csomagot, és a következő nap meg is kaptam. A tisztánlátás kedvéért, az internetszerzés menete:

• Szerződés az Orange-nál
• Szaki beköti a vonalat
• Futár hozza a modemet
• Bedugod és megy

Csütörtök óta van netem. Eddig csak térképnézegetésre és letöltésre használtam, és igazából nem is tervezek a gép elé ragadni. Azért megnyugtató, hogy ha akarok tudok kommunikálni, e-mail-t olvasni, meg egy sor hasznos dolgot csinálni.

A napok java egyébként Heroes (Hősök) nézéssel és korizással telik.

Ampervadászat

Azért ez az internet dolog mégsem megy olyan pikk-pakk...

Nem éreztem soha úgy, hogy nekem minden olyan nagyon nehéz, bár soha nem is kaptam semmit ingyen vagy munka nélkül. Legalábbis nem többet, mint mások. Azt is tudom, hogy mindenki így érzi, sőt - az emberek általában úgy érzik, hogy nekik nehezebb, mint másoknak.

Ez az internetes dolog nem úgy indul, ahogy kéne, de még nincs minden veszve. Valóban kint volt az ember, és megnézett szépen mindent, majd közölte, hogy egy kis probléma van, mert a háznak nincs saját Telefonica doboza. Így az eddig egyetlen telefonvonal a szomszéd ház elosztójából került átvezetésre elég khm... sufnitunning módon. Ez egyébként hétfőn volt, amikor is megint nem csináltam semmit, csak lógtam otthon, Heroes-t néztem, és tojásrántottát vacsoráztam (amióta itt vagyok nem ettem tojást).

Most kedd van, és reggel jött újra az ember, hogy nekem is beköt egy ilyen sufnitunning vonalat. A probléma egyébként mechanikus, ugyanis egy zárt csatornában kell "végigtolni" a kábelt, és ugyebár - ahogy mechanika órán is tanultuk - a kötelet nem lehet tolni. Érdekes volt, hogy amikor megkérdeztem, hogy miért nem húzzuk át a vezetőkábelt (a kábel, ami behúzza a vezetékeket a csőbe) a szomszéd vezetékével, és aztán mindkettőt vissza a vezetőkábellel, szentségtőrőnek tartott, ugyanis a már bekötött szolgáltatás szent és sérthetetlen. Az érdekes az volt, hogy az amerikai mérnökökkel ellentétben a Telefonica szerelője felkészültebb volt nálam a saját szakterületén, mégsem hülyézett le, amikor megosztottam vele az ötletemet.

Bizonytalan időre

Vasárnap meglátogattak Andrisék, akiket régen nem láttam. Betoppant Dia is az íjászfelszereléséért, és Ágiékkal is csevegtünk.

Utána pakolás, reptér, repülő. A visszaút sokkal kényelmesebb volt, főleg, mert más tipusú géppel mentünk. A reptéren kiderült, hogy a 822-es busz nem jár hétvégén, úgyhogy metróztam. Este 9-re értem haza.

Itthon aztán szépen kipakolgattam mindent, és elrakosgattam a ruhákat. Helyükre kerültek az új kincsek is: a finomságok, és Hungaricumok Tündiéktől, Balatonos hűtőmágnes Ágiéktól, Giccses bögre Timcsitől (aminek meglepően örültem), R-GO zászlócska. (o:

Rengeteg dologra nem volt idő, de még így is azt gondolom, hogy nagyon jól sikerült beosztani az időt, mert végülis ezen múlt minden.

Ez a négy nap nagyon jól sikerült, még a furcsa érzésekkel együtt. Most nincs tervben következő látogatás, így Magyarország fellélegezhet. (o: Bizonytalan időre.

Kimaradt nyarak

Az egyetlen fix program a hétvégén az R-GO koncert volt az Agárdi Popstrandon. Nem sokat jártam nyaralni gyerekkoromban, és a serdülő-kamasz-tinédzser-örömifjú korszakom sem a bulizásról szólt, így ez nem nosztalgia volt, hanem inkább ízelítő a 'milyen lett volna' oldalról.

A koncert nagyon vicces volt, és el is beszélgettünk Roxxal azon, hogy mi mennyire kimaradtunk a nyarakból, táborozásokból, bulizásból. Azért jó volt a régen utált R-GO számokat hallani. Valószínűleg a jelen idők mindent alulmúló zenei felhozatala mellett az R-GO is élvezhetőnek tűnik. Meg aztán nem rosszak azok a számok, csak Robika körítése egy kicsit aztamindenitderatyi...

Ráadásul, sikerült Robikának egy kis Jobbikos show-t produkálnia a "Ballag a Katona" alatt. De legalább biztosított mindenkit, hogy most már a kerítés is kolbászból lesz. (o:

Azt hiszem, pár évtized múlva a politizálás is hagyományörzéssé válik Magyarországon, mint az íjászat. Nem kirándulunk, nem járunk moziba, nem hallgatunk zenét, nem olvasunk, hanem politizálunk. Közben meg olyan az egész, mintha két bolha veszekedne azon, hogy kié a kutya.

Sokat gondolkodom, hogy miért lehet ez így, de tény, hogy mindenki azt mondja, hogy "régen bezzegh minden igényesebb volt", meg "a régi szép idők", aztán valahogy az is mindig elhangzik, hogy a mostaniaknak mennyivel könnyebb. Érthetetlen. Most akkor mindenkinek nehéz volt a régi szép irőkben?

Egyébként meg a lényeg az volt, hogy ott volt Tamáska meg Hangloose, Zsuzsával és Editkével, meg persze Rox és Jani.

Az ilyen eseményekkel teleaggatot nyarak hiányoznak egy kicsit a múltamból.

Képek: http://picasaweb.google.com/axel.robitz/AgardPopstrand#