Madrid gyaloglóverseny?

Elmentem inget venni, mert én ilyen ing-vevős vagyok. Aztán ahogy ott bóklásztam a Gran Via-n eszembe jutott, hogy csütörtök óta van nekem egy magány esetén hívható telefonszámom. A délután és az este hátralevő része azzal telt, hogy sem a lábunk, sem a szánk nem állt meg túl sokáig, csak addig, amíg a Calle Arenal-on levő Cupido nevű szupi-mupi fagyizóban szerzett fagyinkat majszoltuk. Ha valaki Madridban jár, muszáj azt a fagyit megkóstolni! Az Operátol a Sol felé menet balra van a fagyizó.

Szóval randiztunk. Rengeteget beszélgettünk, és lejártuk a lábunkat. Sajnos Bearangere is az a típus, aki nem sétál, hanem menetel, mint én, így gyakorlatilag egy gyaloglóversenyhez hasonlított a randink. Végül a Chueca-ban a Peggy Sue-ban kötöttünk ki. Ez egy kis bár, ami az 1950-es évek beli Amerikai "Dinner"-ek hangulatát idézi. Wurlitzer (nem működ, csak dísz), műbőr padok bokszokban, fekete-fehár kockás minta. Olyan volt, mint Mia Wallace és Vince Vega randija a Pulp Fiction-ban, csak mi nem táncoltunk.