Vagány Magány

Meséltem már, hogy szeretek egyedül lenni? Ha nem akkor elmesélem.
Szeretek egyedül lenni.
Vége. Írta: Én.
Szombaton délelőtt volt egy "kis" vásárlás. Mivel pár hete nem voltam vásárolni, kicsit lemerültek a készletek. Csak a féltve őrzött, ezúttal Jani által biztosított, Magyar specialitások maradtak meg, de azokhoz az életem árán sem nyúlnék, csak különleges alkalmakkor (innen a "különlegesség"). A kis vásárlásból 95€ költés lett, de most egy jó darabig elleszünk. Mellesleg, egy kedvező tendencia látszik kibontakozni: Nem megy el egy nap a vásárlással. Most, hogy fél éve vagyok itt, és nagyjából berendezkedtem, nem kell minden vásárlás alkalmával a polcok között áldogálnom, és gondolkodnom azon, hogy mi a fene kellhet még otthonra, hogy aztán hazaérve tapasztaljam, hogy - például - van tojás, csak serpenyő nincs, amiben kisütném.
Vásárlás után megküzdöttünk a lépcsőkkel, ami a medence-, és parkolóhelyhiányon kívül az egyetlen problémám. Valahogy megszokja az ember, hogy a vásárfiát a csomagtartóból behajigálja a házba, és kész.
Délután aztán lett egy kis fejtörés, hogy mit is csináljunk aznap. Mivel ekkor már kiütéseim voltak attól, hogy ott a fényképezőgép, és nem tudom babrálni, bedobtam a kövér libát, hogy Rox és Bea menjenek el valamit csinálni ("nyiratkozni", ahogy Kufár mondá a Kelly Hőseiben), én meg kényelmeskedem egy kicsit. Itt jegyezném meg, hogy meglepően jól elvagyunk Roxxal 65 nm-en is, nem csak 300-on.
Nekem nagyon kell néha egyedül lennem. A bringázás például az egyik legjobb alkalom erre. Még ha nem is egyedül tekerek, akkor is magam vagyok. Ha meg éppen Hangloose vagy Tamás van velem, az meg nem számít igazán társaságnak, hiszen olyan, mintha még egyszer vagy kétszer lennék odavetítve, magammal beszélgetnék, és a magam viccein nevetnék (amiket persze nem is ismerek mind). Most persze jól megsértődnek, amiért magamhoz hasonlítom őket (vagy magamat hozzájuk), pedig már más is mondta, hogy olyan, mintha két Tamással beszélgetne, amikor én is ott vagyok. (o:
Szóval otthon maradtam egyedül. Hát mit mondjak. Kameranyomkodás, sorozatnézés, olvasás, zene bömböltetése, nasi, dohányzás a lakásban... És mindez egyedül. Fenomenális volt. Úgy este 11-re fel is töltődtem egyedüllétből, így pont jókor jöttek haza a lányok. Persze, megint lazacot ettem.