Bizony! Újra itthon. Pici kis politika: Ahogy Tibcsi mondta, Viktor királyunk elérte, hogy elmenjek (persze nem csak ő tehet róla), és most azt is elérte, hogy visszamenjek Magyarországra (csak ő tehet róla), igaz csak 4 napra.
Szóval, voltam otthon négy napot, aztán hazajöttem. (o: Elintéztem a nyilatkozatot a magánnyugdíj pénztáeban maradásról, aztán tömött sorokban igyekeztem találkozni, akivel csak tudtam.
Rox önzetlenül felajánlotta a kocsiját, így volt némi transzportom. Jó volt újra a mondiban ülni, ami megjárta Sevillat és Málagát is. (o: No és persze elhozott majd' 3000km-re Veresegyháztól.
Mondtam már, hogy a Mondeo a legjobb kocsi? Majdnem 407-es Peugeot-ot vettem ám, de aztán eszembe jutott, hogy a Baseball-sapkám Fordos, és ha nem Fordot veszek, akkor másik sapkát kéne vennem. (o:
Szóval, találkoztam sok-sok ismerőssel, megleptem a családot (az ember mindig jobbra számít, erre én jelenek meg...), kitárgyaltuk Hangloose-ka konyhabútorát Hangloose-zal és Tamáskával, megcsodáltam Tündi+Tibi új lépcsőjét, és még sok más dolgot is csináltam. Például sikerült vennem 3 napszemüveget, amiből az egyik nem is Polaroid (meglepő, mi?), de sajnos a Polaroid nem nagyon csinál már olyan jó kereteket, csak ezeket a szánalmas nagy légyszemeket, amit kb 20 éve hordott Bono az "Achtung Baby" lemezük kiadásakor.
Visszafele persze volt egy kis izé a repülőtéren, mert a ferihegy 1-en hol nagyon szigorúak, hol meg megbuknak az ellenőrzéseken. Most csak szimplán alkalmatlanok voltak a munkájuk elvégzésére, és fél órát álltunk sorba a biztonsági ellenőrzéshez. Már a sor elejére értünk, amikor beengedtek soron kívül, merthogy mindjárt indul a gép. Aztán persze késett fél órát, így mindenki lehiggadt.
Felszálláskor ment a szokásos bunyó a helyekért, amit mindig értetlenül szemlélek. Indul ugye a sorbanállással acheck-inn-nél, ahova én rendszerint utolsónak megyek, mert ugye minek sietni, vagy elintézem neten.
Az igazi vicc aztán a kapuknál van, ahol mindenki tömörül, és állnak, mint a birkák, várva, hogy sorra kerüljenek. Persze, aztán beterelnek mindenkit a buszba, és utolsókból lesznek az elsők. Ettől aztán a kifutón indul a futóverseny, hogy ki ér fel előbb a repülőre. És a kedvenc: Felér a repülőre, és egy órát totojog mire leül.
Madridból menet én értem utoljára a gépre ezért megkaptam az egyik extra helyet, ahol teljesen ki tudtam nyújtani a lábamat. (o: Beült mellém két grúz díjbirkozó (termetre legalábbis), akik olyan picire húzták össze magukat, hogy vígan ficánkolhattam a helyemen. Ráadásul, amikor kellett valami még le is vették az overheadből. Vicces volt.
Most hétfő van, és végre tudok kicsit pihenni a munkahelyemen. Tegnap este 19:40körül értünk a géppel. Berangere hazavitte a Roxot és a csomagokat, én meg metróztam kicsit. (Berangerenek kétűléses kocsija van.) - erre biztos lesz megjegyzés. (o:
És most itt csövezek Nálad!
ReplyDelete