Southern Special

Nemzetközi lettem. Már nem csak Spanish Special van. (o: Ráadásul kettő is, mert ugye lett a Naplómnak egy "Spin-off" ja (Elágazása), mivel Rox is naplózásba kezdett Madridba érkezésének okán. Az Ő naplója egyébként itt olvasható.
Szóval, most a naplómba nem Spanyolországról írok, hanem egy rendkívül szórakoztató telefonkonferenciáról, amit déliekkel folytattam.
Aki nem tudná, annak elmondom, hogy a munkám gyakorlatilag a beszállítók teljesítményének felügyelete. Ez sok tárgyalással, beszámoltatással, kimutatások készítésével, és telefonkonferenciákkal jár. Nagy vonalakban ez a lényeg, és nem is írok többet, mert akkor el kéne tegyelek benneteket láb alól, és akkor ki olvasná a naplómat?
A mai nap fénypontja a havi beszámoló volt, amelyen egy portugál, két spanyol, két olasz, egy görög, és egy izraeli résztvevő volt, no meg én. Nem, mondom, mert elég nehéz komolyan előadni a beszámolódat (ez az ügyfél felé ment), úgy, hogy közben belül megpukkadsz a nevetéstől. Nem szoktam cikizni az embereket a nyelvtudásokért, mert tisztelem a nyelvtudást, de amikor ennyi déli össze van zárva, és mindenki angolul próbál beszélni a saját anyanyelvének kiejtésével, hát az elég vicces.
Természetesen, a nyelvi nehézségek áthidalásának legjobb eszköze a lassú ordítás. Mindent lassan, tagoltan, és minél hangosabban kell mondani, és akkor mindenki megérti - gondolják ezt sokan. Illetve, nem is gondolják, inkább ösztönös. Azt is tudjuk, ugye, hogy a délieknek nem erőssége a lassú, tagolt beszéd.
A megoldás adott: 7 ember pergő nyelvvel órdít a telefonba katasztrófális angol kiejtéssel. Volt egy pont, amikor majdnem leestem a székemről magammal rántva a telefont, de végül megúsztam.