A Spanyol táj nagyrészt a klasszikus "Don Quijote-i" alföld, dombokkal tarkítva. Ahogy Cordoba felé mentünk Castilia y La Mancha-n keresztül, és tovább Sevillának is, viszonylag egységes, de nagyon szép tájakon jártunk. Málaga felé azonban már a Sierra Nevada is beleszól a tájépítésbe.
A Sevilla - Málaga távolság nem túl nagy (220km), így viszonylag korán beértük. Ismét a rutint követtük, és a városközpontban álltunk mag. Mivel Málaga kikötőváros, kicsit jobban elterül, főleg persze a part mentén, így az általunk bejárt kis területen nem volt "annyira sok" látnivaló. A szokásos hatalmas katedrális, vagy templom, szóval valami szent épület (a Sevillai katedrálisról el is felejtettem említést tenni, de tessék megnézni képeket), a pálmafákkal tarkított Rambla, a Plaza de Toros, a kikötő, és persze az Alcazaba de Málaga.
Malaga egy gyönyörű, és szerintem nagyon élhető város. Van történelmi szépsége, de az ember mégsem hiszi azt, hogy egy múzeumban, vagy egy pár századdal korábban él. Van valami hangulata a városnak, ami Rómára és Milánóra emlékeztetett, mégpedig abban az időben, amikor 1981-ben (vagy '82-ben) ott jártunk.
Első körben nézelődtünk egy kicsit a városban, és ebédeltünk egyet. Azt hiszem, Rox és Jani még nem szokták meg az itteni kosztot (lásd a képeket). Ebéd után felsétáltunk az Alcazaba melletti utcán, ahonnan az egész kikötőt látni lehet, sőt még a Plaza de Torosba is be lehet kukkantani felülről. Azt mondanám, hogy pár óra alatt megnéztük a várost, így visszabattyogtunk a kocsihoz, és tanakodtunk, mi legyen. Rox második kivánsága, Sevilla mellett, az volt, hogy az Alhambra-t mindenképpen nézzük meg Granada-ban. Mivel nem voltunk biztosak benne. hogy hogyan lesz ott az alcazar-nézés, megállapodtunk, hogy a biztonság kedvéért megnézzük itt is az alcazart, aztán legfeljebb unatkozunk a Granadaiban.
Bedugtuk a kocsit egy mélygarázsba, és irány az Alcazaba de Málaga.
Az első dolog, ami eszembe jut, amikor ilyen régi várromot, vagy hasonlót látok, az, hogy milyen hihetetlen munka lehet egy ilyenben, és hogy milyen túlkínálat volt fizetetlen munkaerőből régen. 1,5-2m vastag falak 20m magasságig, és ezekből nem kevés. Jah, és ez csak a fele, és annak is a romja. Nem csoda, hogy ilyen szépen egybenmaradt, ellentétben mondjuk a Rhodos-i Colossvs Solis-szal. Gyönyörű kertek, zegzugos udvarok, hihetetlen kilátás. Jó volna tudni, hogy milyen mértékű felújításon esett át, és , hogy mi alapján kontruálták re.
Nem töltöttünk sok időt Málagaban, igazából egy fél nap volt, de a tengerpart, a hegyek, az egész hangulat miatt felugrott második helyre a kedvenceim között. Volt egy olyan verziója az utitervünknek, hogy elmegyünk Marbella-ba is, mint Spanyolország egyik legfelkapottabb tengerparti városába, de az már túl nagy kitérő lett volna. Talán jobb is, hogy nem keveredtünk bele az ottani maffia letartóztatásokba.
Az Alcazaba este 8-kor zárt. Beültünk a kocsiba, és irány Granada. Málagara meg visszajövök majd egy kicsit hosszabb időre. (o:
Képek: http://picasaweb.google.com/axel.robitz/Malaga#
