Azt azért el kell mondani, hogy ripsz-ropsz 440 km-t vezetni úgy, hogy meg sem állunk még pisilni se', azért elég meredek. Persze, megint volt olajosmagv, ami megmozgatja az állkapcsot, hogy ne jöjjön az állom. Amig az emlős élőlény eszik, addig nem alszik el.
Meg is érkeztünk Cordobaba laza 40 fok melegben. Gyorsan vettünk Janinak egy kalapot, így mindhárman fedett fővel harcoltunk a napszúrás ellen.
Cordoba az Arab - spanyol "barátság" tipikus példája. Kicsit utcák, gyönyörű épületek, és persze az Alcazar, ami a nagyobb Arab városokra jellemző vár. Cordobanak nagy szerencséje, hogy az ipar nem vette annyira körül, vagy ha igen, hát jól eldugták.
Be kell vallanom, hogy nem vagyok történelemrajongó, így valószínűleg az olyan helyek értékét, mint Cordoba, vagy Granada fele annyira sem tudom értékelni, mintha tisztában lennék a történelmi értékekkel. Pláne, ha érdekelne a történelem.
Amit viszont értékelni tudtam, az a hely varázsa, a szép épületek, a kicsi, hangulatos utcák, és persze maga az Alcazar szépsége.
Hogy ne csak a nap ellen védekezzünk, hanem a kultúrsokk ellen is, egy Mc Donadl's-ban ebédeltünk meg. Itt rövid "ezek a mai fiatalok" beszélgetésbe elegyedtünk a helyi személyzet egy tagjával, aki a helyi fiatalokat szapulta, amiért kuplerájt hagytak maguk után. Nem szoktam hangoztatni, de spanyol emberek valóban le tudnak menni kutyába, ha a maguk után való rendrakásra éppen nem füllik a foguk. Ha eszembe jut, ezt még kifejtem bővebben.
Érdekesség volt, hogy az étteremben megjelent két igen dekoratív hölgy, akik a koszos mosdóban öltöztek át valami egészen flancos ruhákba, amely eset előtt mindhárman értetlenül áltunk.
Mindent egybevéve Cordoba gyönyörű hely, de a szépségén kívül nem tudok sok dolgot felsorolni, ami igazán különlegessé teszi. http://picasaweb.google.com/axel.robitz/Cordoba#
Bezzeg Sevilla...
No comments:
Post a Comment