A szállást 10-ikétől foglaltam, így reggel szépen beültünk a kocsiba, és irány az Atlanti Óceán, és Galícia.
A pakolást viszonylag egyszerűen megoldottam, bár amikor E látta, hogy mennyi hosszújjút rakok be, az aggodalom árnyéka azért átsuhant az arcán. Ő erre az alkalomra vett új gyönyörű narancssárga bőrönddel érkezett, ami bevallása szerint nem túl nagy, de azért az egynapos utazóbőröndnél nagyobb. Én azt a bőröndött inkább Harry Potter gardróbszekrényt megszégyenítő utazóládájához hasonlítanám, ráadásul meg is pakolta rendesen. El nem tudom képzelni, mennyi mindent lehet vinni néhány nap pihenésre, bár igaz, hogy például hajszárítót nálam ugye nem fog találni. (o: Persze kiderült, hogy ideút, meg visszaút, meg cucc, meg izé. Javára szóljon, hogy nagyon kis nettül becsomagolt, és ennyi mindent nettül becsomagolni művészet.
Az úttal kapcsolatban tudni kell, hogy 7 órás vezetésről 730 km-ről van szó. A tény, hogy ezt egy Mondeoban tesszük meg nagyban enyhít a dolgon, így azt is gyorsan elfelejtettem, hogy egy napja cserélték a komplett kormányművet, szervófolyadékot, előtte meg Janival az olajat, szűrőket, és izzítógyertyákat cseréltük le. Teljesen megbíztam a kocsiban, és nem is jutott eszembe többet a "szerelgetés". A másik előny, ugyebár, a kényelem, és a hely, de ezt nyilván nem kell magyaráznom.
Részben fizetős autópályán mentünk, ami most valahogy nem zavart, mert a nem fizetős sokkal hosszabb lett volna, és lassabb. Délután megálltunk enni, ami végül egész jól sikerült. Egy benzinkút melletti étterembe mentünk be, és mivel nem voltunk farkaséhesek, csak "zóna" adagot kértünk, de az annyira zóna volt, hogy végül kértünk még egyet, mert egy adaggal nem lőttünk volna nyulat. Amíg toaletten voltam megérkezett egy nagyob adag helyi munkaerő, akik persze kiszúrták az asztalunknál egyedül ücsörgő Emőkét, de agyon kedvesek voltak, mert nem piszkálták, csak a szemük gúvadt. Messziről nagydarab munkásembereknek tüntek, de közelebb érve megint csalódnom kellett, mert ők is (Aramis szavaival élve) "zsokéformák" voltak hozzám mérve. Mivel láttuk, hogy nem lesz verekedés, pedig E már előkészítette a boxereit, és a láncfűrészt, meg a láncosbotot, továbbáltunk, és mentünk az utunkon Észak - Északnyugat irányba.
Az út Madridból a 6-os autópályán vezet (Carretera de A Coruña), és nagyrész Castilla y León tartományon megy keresztül. Ávila, Medina del Campo (Spanyolország régi fővárosa), Valladolid (ahol az igazi Castilliait beszélik), és egyéb hihetetlen városok estek ám útba. Mi viszont csak mentünk, mert most Óceán van. Benaventenel aztán elfordulunk Ourense felé, és irány egyenesen nyugatnak. Nagyjából itt derült ki, hogy nem válogattam zenéket a kocsiba, így E kénytelen volt dzsidzsimetállal beérni, amit nagyon jól tűrt. Ha egy utitárs csak megközelíti E szintjék, akkor ott már nyert ügy van. A jó utitárs pedig jó utazást jelent.
No comments:
Post a Comment