Ez lehetne az egyik legrövidebb bejegyzésem. Valahogy úgy, mint a Franciákat kedvelő nemzetek-, vagy az ősi kínai fogamzásgátlók listája. Még szerencse, hogy én mindenről hosszasan tudok csacsogni.
Röviden összefoglalva, a spanyoloknak nincs humoruk. Vannak vicceik, meg nevetnek is, de a mélyebb humort nem értik. Egy példa: "Két léggömb megy a sivatagban, és az egyik ezt mondja: Vigyázz, ott egy kaktusssssz..". Erre egy átlagos spanyol csak néz. Jobb esetben megérti, és elkezdi megmagyarázni, hogy "Ja, hogy azért mondta így mert leeresztett?" Az a legrosszabb, hogy ha rákérdezek, akkor nem értik, hogy mi a probléma. És valóban, a TV-ben néztem az "El Club de la Comedia"-t, ahol tehetséges fiatal komikusok állhatnak a szinpadra nevettetni, és ők nagyon is jó humorral rendelkeznek. A közönség nevet is. Azt hiszem, hogy a humorra is igaz, hogy ha nem spanyol, akkor nem is az igazi. Ha olyan dologról beszélsz, aminek nincs spanyol vonatkozása, akkor egyszerűen nem bírnak ráhangolódni. Spanyolország egy nagy ország, és azt hiszem, kicsit úgy játrak, mint az Egyesült Államok, hogy van itt minden, "minek törődjünk a világ többi részével".
Nyilván hallani a beszédemen, hogy külföldi vagyok, és a humorban ez is hátrány kicsit. 5 évig fordítottam, tolmácsoltam, lektoráltam, és azt hiszem, hogy amúgy is van érzékem a szavakhoz - szófordulatokhoz. Szerintem lehetek annyira beképzelt, hogy azt mondjam, elég szellemes vagyok. De itt... Mondok egy szóvoccet, és kijavítanak. Van példűul egy szófordulat, amit úgy lehet elsütni, mint a "Van egy gyanda sanúm" mondást. Nos itt szemrebbenés nélkül kijavítanak, hogy az "Sanda gyanú". Egyszerűen nem értik.
Ha van olyasmi, ami nem tetszik itt nekem, akkor a top 3-ban benne van, hogy nem tudok úgy lövöldözni a szavakkal, mint Magyarországon. Egyszerűen nem értik, na!
Hogy miért?
2010 Július 1-én költöztem Spanyolországba.
A változás, új környezet, érdekes emberek, és a furcsaságok elég sok mesélnivalót adnak.
Mivel fárasztó lenne mindenkinek mindent minden alkalommal elismételni, rájöttem, hogy kerítenem kell valamilyen tömeges tájékoztatási eszközt, amivel egyszerre tudok mindenkinek mindent elmondani. Így született meg az ötlet, hogy az egészet leírom egy naplóba, aztán mindenki lubickolhat a szóáradatban.
Nos a naplóból "blog" lett a kényelem miatt, a szóáradatból pedig folyócska - néha meg csak cseppek.
Jó étvágyat!
A blog valósággal való egyezése nem a véletlen műve.
Sunday, 10 July 2011
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Szerintem az lehet a baj, hogy bamba bohócok. :)
ReplyDeleteSz. Tomika
ReplyDelete