Idealista

Mit is jelent az, ha valaki Idealista? Az idea ötlet, elgondolás, nézőpont Latinul, az ideális pedig a körülmények, és elvárások alapján elérhető legjobb állapotot jelenti. Az idealista az az ember, aki ezt az ideális állapotot szeretné elérni, illetve aki feltételezi, hogy ez az ideális állapot elérhető, és/vagy jóhiszeműen feltételezi, hogy más emberek, sőt, még a körülmények és esemányek is erre az ideális állapotra törekednek.
Ezek kívül az Idealista.com egy spanyol ingatlankereső pontál.
Nézzük, hogy kapcsolódik a kettő.
Néha elgondolkodom azon, hogy hol van az idealista, és az elégedetlen határa. Aki mindig jobbat akar, az ambíciózus, vagy elégedetlen? És aki csak úgy változtat, mert szereti a változatossák, esetleg nincs jobb dolga, az...? Opportunista? Sokszor eszembe jut, ahogy Aramis irányítja a változásokat. Nem törtet, nem nyomul, csak tesz-vesz, és egyre jobb neki, egyre közelebb kerül az ideéálishoz. Azt hiszem, Aramis ügyes. (o:
Én elég sokáig törtettem, és nyomultam, hogy előrébb jussak, de valahogy úgy nem sikerült. Pont úgy jártam az életben, mint a Balaton átúszásnál: tempózok a tó közepén (nem, nem jött az Iminimi-szeminimi Hullámszörny). Szóval megejelenik mellettem egy néni, mellúszásban tempózgatva. Feje teljesen kinn a vízből, rajta a domború rózsás úszósapka (aki járt az Újpesti, Komjáti, MÁV-telepi, vagy más szocreál uszodába kiskorában, az tudja, miről beszélek). Szúval, éppen csak nem kötött, vagy horgolt nagy kényelmességében. Gondoltam magamban, éppen lehagyom. Jópár perccel, és karcsapással később látom, hogy a néni nem csak hogy nem marad le, de előrébb is került hozzám képest... Ennek fele se tréfa! Belehúzok kicsit, de csak gyorsabb nálam a nyugdíjat tempójával. A lényeg az, hogy lehagyott a francba, bármennyire kapálóztam.
Azt hiszem, hogy az élet, és a jó dolgok is ilyenek. Ha kapálózol, lehagynak. Ha nyugis vagy, visznek magukkal.
Amióta hátradőltem az életemben, és befejeztem a kapálózást, azt hiszem, egész jó nekem.
Nos a fenti szösszenet azt hivatott bevezetni, hogy a változásokat az életemben egyre inkább a "nézzük meg, így milyen" vezérli, és nem a "csakazért is jobbat akarok".
Persze, vannak apróbb dolgok, amik irányba bökdösnek.
Az egyik nap elmentünk Berangere-rel a Retiroba fagyizni meg sétálni egyet, és a kocsit a La Elipa-nál hagytam. Éjfél körül indultam haza. Kényelmesen elmetróztam a kocsihoz, majd irány Coslada. Most jön a trükkös rész: 16 perc alatt voltam a ház előtt, majd 40 (negyven!) percet kőröztem, hogy találjak parkolóhelyet. Alapvetően nem ilyen drámai a helyzet, de sajnos az év nagy részében a hétköznapok katasztrófálisak ilyen szempontból. A másik bökdösés az volt, amikor éjjel kettőig bőgették a gyereket az ablakom alatt, illetve ezt kombinálták egy bazi hangos botellón-nal. Elivel csendes játszótérre néz a hálószobaablakom, gyakorlatilag meg... A harmadik apróság, hogy csak a hálóban van klíma, ami azért lássuk  be, kevés egy olyan orszában, ahol három hónapon át szinte nem megy 30 alá a hőmérséklet.
A fentiek figyelembevétele mellett kitaláltam, hogy lakást váltok.
Igazából ez az utolsó mondat volt az egész bejegyzés mondandója. hihi