A számítógépem a lakás központja. Olyan ez, mint máshol a TV, de azt én ugye nem nagyon nézem. Mégis, ha filmet nézek, az is "A Gépről" megy, mint ahogy a zene is, a térképek, útvonaltervek, a Portal (az egyetlen játék, amit játszok számítógépen), fényképek, stb.
Nos a gépem elkezdett szarakodni valamikor nyár elején, és ez nyárra már komollyá vált. Túlmelegedett, lekapcsolgatott, néha lefagyott, szóval vészes volt. Mivel elég ősi darab - 7 éves, ami az 1-3 évig tartó számítógépek között matuzsálemi kor - nem volt érdemes alkatrészeket felújítani, így eldöntöttem, hogy veszek egy másikat. Persze, körbenéztem, de kiderült, hogy ha alkatrészből rakom össze. Már azon voltam, hogy megveszem a Corte Inglésben, mert meglepően jó áron voltak a gépek, amikor kaptam promo e-mailt a Carrefour-tól, hogy ott most olcsó az a számítógép, amit éppen kinéztem. Nosza, rendeljük meg. Mivel Galícia lemerítette kicsit a kártyámat, megkértem Roxot, hogy intézzük az övéről. Semmi baj, megadom az adatokat, minden oké. Másnap jön egy levél, hogy küldjek be egy halom doksit, hogy igazoljuk, hogy fizethető ezzel a kártyával. Pompás. Beküldök mindent, semmi válasz. Hívom őket, közlik, hogy "ja, igen. megkaptuk, de nem tudjuk elolvasni". És mikr terveztek szólni nekem??? Elküldöm megint, semmi. Végül elküldtem faxon, mire közölték, hogy ez tök jó, továbbítják a számlázásnak. Végül két hét múlva töröltem a rendelést, és megrendeltem átutalással, ami odaért két nap alatt, és nekem lett gépem. Néha elképedek az itteni ügyintézésen. Nem értik, na!
No comments:
Post a Comment