Blog versvs Napló versvs Airbender

A 'napló' kifejezés tartalmazza a 'nap' szót, mint ahogy a naptár is. A naptár ugye a napokat tárolja a napló meg egy ló, ami napból van.

Komolyra fordítva: a naplót én inkább az események tényszerű rögzítésének mondanám (pl. hajónapló), nyilván bizonyos esetekben, némi személyes beütéssel, míg a blog, ezzel szemben, egyfajta személyes bemutatkozás és véleménykürtölés. Kicsit olyan, mint a Myspace, meg a Win Live, ahova az ember mindenféle dolgokat kirakhat magáról. Képeket, véleményeket, zenéket, amiknek a segítségével más emberek műveivel hirdetheti a saját eredetiségét. No komment.

Azért ragaszkodom lehetőleg tényszerűen írni, mert a 'magamról' részt igyekszem a valóságban, és nem az intereneten közvetíteni.

A fentiektől függetlenül, azért én is néha beírom ide a véleményemet, mint ahogy most is:

Megnéztem a Last Airbender-t (Az Utolsó Léghajlító - vagy ahogy itt fordították: El Último Guerrero), és nem tetszett. Olyan volt, mintha a rendező, akinek a 'Hatodik Érzék' volt az egyetlen filmje, ami tetszett, azt mondta volna Indiai cimboráinak: 'Legyen karácsony! Szerepelhettek a filmemben.' - és megtöltötte a filmet Z kategóriás ripacsokkal. Katsztrófális szinjáték, szánalmas akció-koreográfia. Legalább annyit megtehettek volna, hogy megnézik Jackie Chan egy nagyon régi dokumentumfilmjét, amiben mesél az akciójelenetekről, meg arról, hogy ha a főhős több ellenséggel kűzd egyszerre, akkor mindig az a vége, hogy a kép tele van 'várakozó' harcosokkal, akik csak egy helyben hadonásznak, meg lengetik a karjukat. Na ennyit erről.

A mozi utáni korizás viszont nagyon jó volt megint. (o:

Nave de Motores

A Chamberi állomás mellett, az 'Andén Cero' (Nulladik Peron) másik látványossága a Nave de Motores, azaz a Gépház.

Mielőtt belekezdenék a Gépház tárgyalásába, szeretném felemelni a szavam a Nulla mellett, akinek az igazi neve Zero, és felháborító, hogy Cero-nak írják a Spanyolok.

Nos, ha hiszitek, ha nem, a Madridi Metropolitan Gyosvasút (továbbiakban: Metro) elektromos árammal megy. 600V feszültségű egyenáram hajtja, ami egy picivel több, mint ami az otthoni terepasztalotokon van. Elárulom: 50-szer annyi (az 50-nel való szorzás legegyszerűbb módja a kettővel szorzás, majd százzal elosztás). Korábban írtam a Metro méretéről, így konkrét számok nélkül is el lehet képzelni, hogy van némi áramfelvétele a Metrónak. Tudom, hogy a feszültség nem jelent semmit, mert nem lehet belőle teljesítményt vagy energiát számolni, de az áramerősséget nem tudom.

Napjainkban három különböző szolgáltató adja a Metro üzemeltetéséhez szükséges áramellátást. Régen viszont csak egy szolgáltató volt, és annak érdekében, hogy az áramkimaradások idején is tudjanak járni a szerelvények, szükség volt egy tartalék megoldásra. Akkoriban persze kisebb volt a metróhálózat (csak két vonal volt). Az első tartalék megoldás egy sor akkumulátor volt, ami csak egy órányi üzemelést biztosított. 1921-ben építették meg a Gépházat, aminek az volt az alapelve, hogy három hatalmas dízelmotor aggregátorként szolgáltasson áramot a Metronak. A motorokat egyébként ugyanaz a cég építette, amelyik a Titanic motorjait is, csak a Gépház nem süllyedt el.

A Gépház az 1950-es évekig üzemelt, majd bezárták, és 2008-ban újra megnyitották, de ezúttal csak látványosságként. Érdekesség, hogy a felújításkor a mérnökök kiváncsiságból beindították a motorokat. Jó lett volna ottlenni.

Hanglooseka, és azok, akik harckocsizók közelében töltötték a katonaidejüket, tudják, hogy a T72-es tankok indítómotorjai a Zastava gépkocsikban használt motorok. Előbb beindítják a Zastava motort, ami beindítja a T72-es motorját. A Gépház dízelmotorjait a motorokkal egybeépített (azonos főtengelyt hajtó) kisebb hengerűrtartalmú motorok indítják be, amiket sűrített levegővel indítanak be. A motorok beindítása 5 percig tartott, és a rendes üzemben nem is dízelolajat, hanem fínomítatlan kőolajat használtak üzemanyagként. Amotorkok egy-egy hatalmas dinamót hajtottak, amik 1300V körüli háromfázisú váltóáramot termeltek. Ezt az áramot alakították át, és szamályozták 600 V-os egyenárammá. Az üzemi áram közvetlenül a metróhálozatba volt kötve, hogy üzemzavar esetén azonnal pótolni lehessen az ellátást. Az áram egy része a korábbi akkumulátorsort töltötte. Sajnos nem sikerült pontos adatokat (teljesítmény, fogyasztás, hengerőrtartalom) szereznem a motorokról, csak azt, hogy 150 fordulat/perc a fordulatszámuk. Egyébként meg nagyon nagyok.

Forrás: A kedves hölgy a Gépházban, aki elmondta ezeket.

Képek: http://picasaweb.google.com/axel.robitz/NaveDeMotores#

Legal Alien - Törvényes idegen

Csütörtökön nem voltam dolgozni, amire jó okom volt. Elmentem megcsináltatni a N.I.E.-t. (korábban már írtam róla a 'Munkanap' bejegyzésben).

Ahhoz képest, hogy micsoda hatalma van a 'nie' kifejezésnek, elég egyszerű volt. Elmentem egy helyre, ahol adtak egy űrlapot, aminek segítségével befizettem a 10€ eljárási díjat. Ezzel aztán irány egy másik hely, ahol megcsinálták a NIE-t. Ez régen egy kártya volt, most már csak egy A/4-es lap. Érdekesség, hogy itt egyik hivatalban sem másolnak fényt. Kérték az útlevelemet, és egy másolatot. Odaadtam az útlevelem, és mondtam, hogy nyugodtan másolja le, mire mondták, hogy az nem megy, másoltassam le én. Elmondták, hol lehet, és megvárták, amíg megvagyok vele. Ugyanez történt a lakhely bejelentésnél is, és igazából nem lepődtem meg, mert tudtam, hogy kell vinni útlevél másolatot, csak elfelejtettem lefénymásolni. Azért elmondom a nyilvánvalót: úgy tűnik, hogy Spanyolországban semelyik hivatalban nem másolnak semmit. Érdekes és (számomra) érthetetlen.

Hogy visszatérjek a nie hatalmára: a NIE a személyi számom és az adószámom egyben. Ezzel nagyjából ugyanolyan jogaim vannak, mint a Spanyol állampolgároknak. Alapíthatok céget, vehetek fel kölcsönt, pereskedhetek, és a legfontosabb: lehet internetem és bankkártyám.

Spanish Special I - Porro

Időről időre írok majd egy két olyan esetet - eszmefuttatást, amiben igyekszem érdekességeket mesélni arról, hogy mi más itt, mint Magyarországon.

Folytatva az értelmetlen beszélgetések gondolatot, szerdán azért volt egy érdekes eszmecsere. Mertxe (ejtsd: Mercse, azaz 'Mercédesz') mesélte, hogy voltak otthon, azaz a szülőfalujában, ahova bizonyos időközönként járnak (mint Magyarországon a Budapestre költözött vidékiek - akik mintha túlkompenzálnának azzal, hogy mindig a belvárosban akarnak lakni). A nagyobbik fia 15 éves, és van egy társaság, akikkel ilyen alkalmakkor összejár, de ezúttal viszonylag korán hazaért a bandázásból. Elmesélte az anyukájának - aki aztán nekünk -, hogy a társaságban mindenki úgy beszívott, hogy nem tudott egy értelmes szót sem beszélgetni velük. Ez megesik az emberrel, ugyebár, mármint, hogy elmegy egy társaságba, ahol senki nem beszámítható, és inkább eljön. Amiérdekes volt, az a 15 éves fiú anyukájának szülő-szempontú kommentárja: 'Meg is értem, hogy eljött, hiszen mit tudott volna kezdeni velük? Az rendben van, hogy a fiatalok elszívnak egy-egy füves cigit, de így kiütni magukat!' Szeretném leszögezni, hogy nem szélsőséges esetről van szó, hanem határozottan statisztikai középértéket képviselő, reprezentatívként értékelhető mintavételrő. Egy anyukáról, aki bevásárol a szüleinek, iskolázza, és rendesen neveli a két gyerekét, rendesen dolgozik a munkahelyén. Az általános szülői vélemény tehát az, hogy 'Az rendben van, hogy a 15 éves fiatalok néha elszívnak egy trombitát, de hogy gagyogásig szívják magukat az hülyeség'. Amúgy a joint-ot (füves cigit) 'Porro'-nak hívják.

Este megint korizni voltam. Mivel beforgattam a kerekeket, mert már eléggé féloldalasra koptak, volt némi bénázás, de aztán megszoktam. (o:

Még egy pipa a filmlistán

Kedden egyedül voltam az irodában. Ez azért volt jó, mert nem kellett kínos beszélgetéseket folytatni. Mondtam már, hogy a Spanyolok sokat beszélnek, ugye? Azt hiszem, hogy a nemzetek közötti különbségek egyike a szociális érintkezések jellege. Mondhatnám, hogy más a hullámhossz. Nem tudom megitélni, hogy más Magyar ember hogyan vélekedne a dologról, mert otthon is így éreztem. Az biztos, hogy Spanyolországban máshogy lógok ki, de legalább nem szokatlan. (o: Egyszerűen nem sikerül belefolynom a beszélgetésekbe. Az úgy van, hogy belemerülök a gondolataimba, és nem tudom, miről van szó. Egy ideig nyugtatom magam / csalódott vagyok, hogy nem értem miről van szó, aztán elkezdek figyelni a beszélgetésre, és kiderül, hogy értem, mit beszélnek, de olyan messze áll az érdeklődésemtől, hogy kikapcsolódik az értelmező egységem. Ezt másnap egy érdekes beszélgetés szinesítette meg egy kicsit.

Ja, amúgy a címben szereplő film az 'A Team' volt, amit este megnéztem, és tulajdonképpen egy egyszer nézhető humoros - akciódús piff-puff film volt.

Diadalmaskodik a lustaság. A séta magyarázza

Hétfőn nem mentem korizni. Az a helyzet, hogy ha valamihez lusta vagyok, akkor félelmetesen könnyen tudok indokot (kifogást) találni rá , hogy miért nem. Mentségemre legyen, hogy a buszozás, illetve annak imitálása elég nehéz hivatás. Amióta itt vagyok két alkalommal fordult elő a 9-ből, hogy 40 percmél kevesebbet kellett várnom a buszra. Még egyszer tehát: 40', azaz negyven percet várni egy buszra, ami nem menetrend szerinti járat, amit lekéstem, hanem bizonyos (30-35 perces) rendszerességgel járó buszok. Itt tenném hozzá, hogy nem hiszem, hogy mindig éppen akkor érkezek, amikor elmegy, mert akkor legalább látnám. Ennek folyománya, hogy rengeteget várakozom buszmegállókban, és rengeteget sétálok, mivel sokszor a gyaloglás mellett döntök, amikor nem jön a busz. Azt hiszem ezen a ponton kicsit idegeskednem kéne, és sajnálnom az levesztegetett időt és energiát, de valahogy nem érzem a súlyát. Lehet, hogy azért, mert még nincs annyi programom, hogy olyan szörnyen kéne sietnem, de lehet, hogy egyszerűen csak elvagyok cárakozás és gyaloglás közben is. Egyébként 5 km-re dolgozom a lakásomtól, így nem monthatjuk, hogy maratoni távolságokat kéne gyalogolnom. Mivel hétfőn sokat gyalogoltam, megvolt a kifogás a Family Guy (Magyarországon 'Családos Csóka') befejezésére.

Tee Vee

Vasárnap takarítottam (meglepő, mi?). Tulajdonképpen a takarítás annyira egyszerű egy lakásban, hogy nem is igazán program, inkább olyan pótcselekvés, vagy kisérő. Mintha odatennél egy teavizet, amíg megkened a szendvicsedet. Portörlés, ablakpucolás, wc pucolás, rendrakás, porszívó, felmos. Ennyi.

Mivel szombaton láttam, hogy az egyik bárban adják a Forma 1-et, kitaláltam, hogy a Magyar Nagydíj-ra való tekintettel megnézem a közvetítést. Le is csattogtam az egyik bárba, ami a legközelebb (a háztömbben) van, és egy Cola társaságában megnéztem a Forma 1-et. Itt jegyezném meg, hogy kb 14 bár van 300m-es körzetben.

A verseny maga egy sima F1 verseny volt, némi boxutcai bénázással, és Schumi szokásos szemétkedésével. Ez utóbbiról annyit, hogy azt hittem, már kinőtte, de lehet, hogy csak Barichellonak akart betenni, ami szerencsére nem sikerült.

Az élmény inkább a TV-zés volt. Kényelmetlen bárszéken, bekiabálásokkal, hideg klímával a tarkómon. Nem mondom, hogy megérte. Inkább olyan "ez is megvolt" érzésem volt utána, és azt hiszem, többet nem fogok bárban közvetítéseket nézni. Érdekes, hogy 2003-ban Roxxal sokkal jobb volt, amikor a Plaza Mayor-on néztünk valami focimeccset. Lehet, hogy inkább egy rögbimérközést kéne megnéznem valami Breton kocsmában...

Kiváncsi vagyok, kitaláljátok-e, hogy este megint korizni voltam. (o;