Hogy miért?

2010 Július 1-én költöztem Spanyolországba.
A változás, új környezet, érdekes emberek, és a furcsaságok elég sok mesélnivalót adnak.
Mivel fárasztó lenne mindenkinek mindent minden alkalommal elismételni, rájöttem, hogy kerítenem kell valamilyen tömeges tájékoztatási eszközt, amivel egyszerre tudok mindenkinek mindent elmondani. Így született meg az ötlet, hogy az egészet leírom egy naplóba, aztán mindenki lubickolhat a szóáradatban.
Nos a naplóból "blog" lett a kényelem miatt, a szóáradatból pedig folyócska - néha meg csak cseppek.
Jó étvágyat!
A blog valósággal való egyezése nem a véletlen műve.

Thursday, 5 August 2010

Nave de Motores

A Chamberi állomás mellett, az 'Andén Cero' (Nulladik Peron) másik látványossága a Nave de Motores, azaz a Gépház.
Mielőtt belekezdenék a Gépház tárgyalásába, szeretném felemelni a szavam a Nulla mellett, akinek az igazi neve Zero, és felháborító, hogy Cero-nak írják a Spanyolok.
Nos, ha hiszitek, ha nem, a Madridi Metropolitan Gyosvasút (továbbiakban: Metro) elektromos árammal megy. 600V feszültségű egyenáram hajtja, ami egy picivel több, mint ami az otthoni terepasztalotokon van. Elárulom: 50-szer annyi (az 50-nel való szorzás legegyszerűbb módja a kettővel szorzás, majd százzal elosztás). Korábban írtam a Metro méretéről, így konkrét számok nélkül is el lehet képzelni, hogy van némi áramfelvétele a Metrónak. Tudom, hogy a feszültség nem jelent semmit, mert nem lehet belőle teljesítményt vagy energiát számolni, de az áramerősséget nem tudom.
Napjainkban három különböző szolgáltató adja a Metro üzemeltetéséhez szükséges áramellátást. Régen viszont csak egy szolgáltató volt, és annak érdekében, hogy az áramkimaradások idején is tudjanak járni a szerelvények, szükség volt egy tartalék megoldásra. Akkoriban persze kisebb volt a metróhálózat (csak két vonal volt). Az első tartalék megoldás egy sor akkumulátor volt, ami csak egy órányi üzemelést biztosított. 1921-ben építették meg a Gépházat, aminek az volt az alapelve, hogy három hatalmas dízelmotor aggregátorként szolgáltasson áramot a Metronak. A motorokat egyébként ugyanaz a cég építette, amelyik a Titanic motorjait is, csak a Gépház nem süllyedt el.
A Gépház az 1950-es évekig üzemelt, majd bezárták, és 2008-ban újra megnyitották, de ezúttal csak látványosságként. Érdekesség, hogy a felújításkor a mérnökök kiváncsiságból beindították a motorokat. Jó lett volna ottlenni.
Hanglooseka, és azok, akik harckocsizók közelében töltötték a katonaidejüket, tudják, hogy a T72-es tankok indítómotorjai a Zastava gépkocsikban használt motorok. Előbb beindítják a Zastava motort, ami beindítja a T72-es motorját. A Gépház dízelmotorjait a motorokkal egybeépített (azonos főtengelyt hajtó) kisebb hengerűrtartalmú motorok indítják be, amiket sűrített levegővel indítanak be. A motorok beindítása 5 percig tartott, és a rendes üzemben nem is dízelolajat, hanem fínomítatlan kőolajat használtak üzemanyagként. Amotorkok egy-egy hatalmas dinamót hajtottak, amik 1300V körüli háromfázisú váltóáramot termeltek. Ezt az áramot alakították át, és szamályozták 600 V-os egyenárammá. Az üzemi áram közvetlenül a metróhálozatba volt kötve, hogy üzemzavar esetén azonnal pótolni lehessen az ellátást. Az áram egy része a korábbi akkumulátorsort töltötte. Sajnos nem sikerült pontos adatokat (teljesítmény, fogyasztás, hengerőrtartalom) szereznem a motorokról, csak azt, hogy 150 fordulat/perc a fordulatszámuk. Egyébként meg nagyon nagyok.
Forrás: A kedves hölgy a Gépházban, aki elmondta ezeket.

No comments:

Post a Comment