Időről időre írok majd egy két olyan esetet - eszmefuttatást, amiben igyekszem érdekességeket mesélni arról, hogy mi más itt, mint Magyarországon.
Folytatva az értelmetlen beszélgetések gondolatot, szerdán azért volt egy érdekes eszmecsere. Mertxe (ejtsd: Mercse, azaz 'Mercédesz') mesélte, hogy voltak otthon, azaz a szülőfalujában, ahova bizonyos időközönként járnak (mint Magyarországon a Budapestre költözött vidékiek - akik mintha túlkompenzálnának azzal, hogy mindig a belvárosban akarnak lakni). A nagyobbik fia 15 éves, és van egy társaság, akikkel ilyen alkalmakkor összejár, de ezúttal viszonylag korán hazaért a bandázásból. Elmesélte az anyukájának - aki aztán nekünk -, hogy a társaságban mindenki úgy beszívott, hogy nem tudott egy értelmes szót sem beszélgetni velük. Ez megesik az emberrel, ugyebár, mármint, hogy elmegy egy társaságba, ahol senki nem beszámítható, és inkább eljön. Amiérdekes volt, az a 15 éves fiú anyukájának szülő-szempontú kommentárja: 'Meg is értem, hogy eljött, hiszen mit tudott volna kezdeni velük? Az rendben van, hogy a fiatalok elszívnak egy-egy füves cigit, de így kiütni magukat!' Szeretném leszögezni, hogy nem szélsőséges esetről van szó, hanem határozottan statisztikai középértéket képviselő, reprezentatívként értékelhető mintavételrő. Egy anyukáról, aki bevásárol a szüleinek, iskolázza, és rendesen neveli a két gyerekét, rendesen dolgozik a munkahelyén. Az általános szülői vélemény tehát az, hogy 'Az rendben van, hogy a 15 éves fiatalok néha elszívnak egy trombitát, de hogy gagyogásig szívják magukat az hülyeség'. Amúgy a joint-ot (füves cigit) 'Porro'-nak hívják.
Este megint korizni voltam. Mivel beforgattam a kerekeket, mert már eléggé féloldalasra koptak, volt némi bénázás, de aztán megszoktam. (o:
No comments:
Post a Comment