Bank

Igazából nem vesződtem sokat a bank kiválasztásával, mert mindegyik ugyanazt ajánlja. Kinéztem a legközelebbit, és azt, amelyiknek jó neve van. Ezért a BBVA (Banco de Bilbao Bizcaya Argentaria) bankot választottam. Ráadásul adnak egy kis TV-t, amikor megérkezik az első fizetésem a számlára. De hogy milyen lassúak, az elképesztő! Másfél óráig tartott az ideiglenes számlámat megszüntetni, és megnyitni a véglegeset. Még szerencse, hogy lesz kártyám, meg netbankom, különben bediliznék a vérakozásba. Azt hiszem, ez is a kulcsa a dolgoknak. A legtöbb ember kártyát használ, meg intereneten bankol. Ahogy Rox is mesélte, van egy réteg, akinek viszont státusz a személyes bankolás. 'Bankba megyek.' Nos, itt a legráérősebb emberek lehetnek ezek. Gyakorlatilag a hétfő délelőttöm elment ezzel. A lényeg, hogy megvan a számla, hétvégére lesz kártyám is, jövő héten meg netbankom. És legalább légkondicionált a bank.

Séta a Parkban

Madridra jellemző az összefogás. A legtöbb dologban a teljes térség egységesen működik. A tömegközlekedés, az egészségügy, és a hivatalos szervek csak néhány terület, ahol Madrid, mint térség összefogja a dolgokat. 'La Suma de Todos' azaz 'Mindenki Egysége'. A Madridban és környékén található pakok is ide tartoznak. Vidámpark, állatkert, aquaparkok. Ez utóbiakat egységes bérlettel is lehet látogatni, és nagyon komolyan reklámozzák is őket. Engedve a reklámnak, elhatároztam, hogy elmegyek az Állatkertbe.

Szerencsémre a reggeli készülődést nem hamarkodtam el, ami azért volt szerencse, mert a Vidámpark délben nyit, az Állatkert pedig 10:30-kor. A Vidámparkot (ahol már egy órával a nyitás előtt is kígyózó sorok álltak) majd egy másik alkalommal nézem meg.

Az Állatkert nagyon tetszett, de nem sokban különbözik a Budapestitől. Néhol kicsit igénytelenebb is, viszont van Delfin- ás Fóka Show, valamint egy egész komoly Akvárium. A belépő 18,80€, ami átszámítva több mint 5.000,- Ft, amit csak a vizes dolgok igazolnak, egyébként méregdrágának tartom. Ami negatívum volt, hogy nincs pálmaház, pedig én azt szeretem. Sikerült kifognom mindig ezt az időpontot, amikor egy-egy előadás (fóka-show, delfin-show, papagáj-show) befejeződött, így sokszor keveredtem nagy tömegbe, de azért nem volt vészes. Jót mosolyogtam a barnamedvék előtt, és szivesen elmondtam volna valamelyik gondozónak, hogy ahonnan én jövök ott sokkal több és nagyobb ilyen van. (o:

Az állatkert után fesétáltam a Libegőhöz, de üzemen kívül volt, így lesétáltam a tóig. Nem is bántam meg, mert így láttam, hogy bizony itt is lehet bringázni rendesen, bár a felfelémenet hátulütője itt is játszik.

Ahogy sétáltam vissza a metrohoz, belekeveredtem egy rostonsütés-fesztiválba, amit A Dél Amerikaiak, Rox szerint Augusztus 6-át ünnepelve, tartottak. Gondolkodtam rajta, hogy megkockáztatok egy szlet húst, de mégiscsak 27 éve ettem utoljára Dél Amerikai rostonsültet, meg ettem előtte szendvicset is, így inkább kihagytam.

Állatkert, séta a parkban - minden szupi volt.

Nagyobb infrastruktúra, mint amit le tudunk nyelni

Szombaton megint nagyon meleg volt, így a napi semmittevés után csak este 6-kor indultam el egy kis felfedező körútra a környék bicikliútjain.

Közvetlenül San Fernando határában van egy kis park. A kis park alatt egy fél Városligetre gondolok. Játszóterek, sétaösvények, és persze az elengedhetetlen szabadtéri konditerem. Egy szépen kiépített sétaösvény vezet a másik végébe, ahol a fent említett berendezések ismétlődnek. Onnan lehet több irányba is menni. Én a fehér murvás (igazából murvapor - az egész bringám fehér lett tőle) utat választottam, ami mejorada de Campo-ig vezet. Szépen kiépítve, karbantartva, és eléggé elhagyatva. Többször tapasztaltam már, hogy hatalmas területeket építenek be, újítanak fel, alakítanak ki különböző használtara, amiket aztán csak úgy megtartanak. Gondozzák ezeket, de mintha nem használná senki, csak nagyon ritkán. Ez a kerékpárút is ilyen. Ha mondjuk vesszük a Káposztásmegyer - Vác bringautat egy kellemes nyári vasárnapon, akkor ott elég komoly forgalom van. Itt semmi. Olyan túlkinálat van az ilyen helyekből, hogy az embereknek nem kell tömörülniük. Szóval itt tekertem én szombaton egészen egy kicsi zúgóig, és vissza.

Blog versvs Napló versvs Airbender

A 'napló' kifejezés tartalmazza a 'nap' szót, mint ahogy a naptár is. A naptár ugye a napokat tárolja a napló meg egy ló, ami napból van.

Komolyra fordítva: a naplót én inkább az események tényszerű rögzítésének mondanám (pl. hajónapló), nyilván bizonyos esetekben, némi személyes beütéssel, míg a blog, ezzel szemben, egyfajta személyes bemutatkozás és véleménykürtölés. Kicsit olyan, mint a Myspace, meg a Win Live, ahova az ember mindenféle dolgokat kirakhat magáról. Képeket, véleményeket, zenéket, amiknek a segítségével más emberek műveivel hirdetheti a saját eredetiségét. No komment.

Azért ragaszkodom lehetőleg tényszerűen írni, mert a 'magamról' részt igyekszem a valóságban, és nem az intereneten közvetíteni.

A fentiektől függetlenül, azért én is néha beírom ide a véleményemet, mint ahogy most is:

Megnéztem a Last Airbender-t (Az Utolsó Léghajlító - vagy ahogy itt fordították: El Último Guerrero), és nem tetszett. Olyan volt, mintha a rendező, akinek a 'Hatodik Érzék' volt az egyetlen filmje, ami tetszett, azt mondta volna Indiai cimboráinak: 'Legyen karácsony! Szerepelhettek a filmemben.' - és megtöltötte a filmet Z kategóriás ripacsokkal. Katsztrófális szinjáték, szánalmas akció-koreográfia. Legalább annyit megtehettek volna, hogy megnézik Jackie Chan egy nagyon régi dokumentumfilmjét, amiben mesél az akciójelenetekről, meg arról, hogy ha a főhős több ellenséggel kűzd egyszerre, akkor mindig az a vége, hogy a kép tele van 'várakozó' harcosokkal, akik csak egy helyben hadonásznak, meg lengetik a karjukat. Na ennyit erről.

A mozi utáni korizás viszont nagyon jó volt megint. (o:

Nave de Motores

A Chamberi állomás mellett, az 'Andén Cero' (Nulladik Peron) másik látványossága a Nave de Motores, azaz a Gépház.

Mielőtt belekezdenék a Gépház tárgyalásába, szeretném felemelni a szavam a Nulla mellett, akinek az igazi neve Zero, és felháborító, hogy Cero-nak írják a Spanyolok.

Nos, ha hiszitek, ha nem, a Madridi Metropolitan Gyosvasút (továbbiakban: Metro) elektromos árammal megy. 600V feszültségű egyenáram hajtja, ami egy picivel több, mint ami az otthoni terepasztalotokon van. Elárulom: 50-szer annyi (az 50-nel való szorzás legegyszerűbb módja a kettővel szorzás, majd százzal elosztás). Korábban írtam a Metro méretéről, így konkrét számok nélkül is el lehet képzelni, hogy van némi áramfelvétele a Metrónak. Tudom, hogy a feszültség nem jelent semmit, mert nem lehet belőle teljesítményt vagy energiát számolni, de az áramerősséget nem tudom.

Napjainkban három különböző szolgáltató adja a Metro üzemeltetéséhez szükséges áramellátást. Régen viszont csak egy szolgáltató volt, és annak érdekében, hogy az áramkimaradások idején is tudjanak járni a szerelvények, szükség volt egy tartalék megoldásra. Akkoriban persze kisebb volt a metróhálózat (csak két vonal volt). Az első tartalék megoldás egy sor akkumulátor volt, ami csak egy órányi üzemelést biztosított. 1921-ben építették meg a Gépházat, aminek az volt az alapelve, hogy három hatalmas dízelmotor aggregátorként szolgáltasson áramot a Metronak. A motorokat egyébként ugyanaz a cég építette, amelyik a Titanic motorjait is, csak a Gépház nem süllyedt el.

A Gépház az 1950-es évekig üzemelt, majd bezárták, és 2008-ban újra megnyitották, de ezúttal csak látványosságként. Érdekesség, hogy a felújításkor a mérnökök kiváncsiságból beindították a motorokat. Jó lett volna ottlenni.

Hanglooseka, és azok, akik harckocsizók közelében töltötték a katonaidejüket, tudják, hogy a T72-es tankok indítómotorjai a Zastava gépkocsikban használt motorok. Előbb beindítják a Zastava motort, ami beindítja a T72-es motorját. A Gépház dízelmotorjait a motorokkal egybeépített (azonos főtengelyt hajtó) kisebb hengerűrtartalmú motorok indítják be, amiket sűrített levegővel indítanak be. A motorok beindítása 5 percig tartott, és a rendes üzemben nem is dízelolajat, hanem fínomítatlan kőolajat használtak üzemanyagként. Amotorkok egy-egy hatalmas dinamót hajtottak, amik 1300V körüli háromfázisú váltóáramot termeltek. Ezt az áramot alakították át, és szamályozták 600 V-os egyenárammá. Az üzemi áram közvetlenül a metróhálozatba volt kötve, hogy üzemzavar esetén azonnal pótolni lehessen az ellátást. Az áram egy része a korábbi akkumulátorsort töltötte. Sajnos nem sikerült pontos adatokat (teljesítmény, fogyasztás, hengerőrtartalom) szereznem a motorokról, csak azt, hogy 150 fordulat/perc a fordulatszámuk. Egyébként meg nagyon nagyok.

Forrás: A kedves hölgy a Gépházban, aki elmondta ezeket.

Képek: http://picasaweb.google.com/axel.robitz/NaveDeMotores#

Legal Alien - Törvényes idegen

Csütörtökön nem voltam dolgozni, amire jó okom volt. Elmentem megcsináltatni a N.I.E.-t. (korábban már írtam róla a 'Munkanap' bejegyzésben).

Ahhoz képest, hogy micsoda hatalma van a 'nie' kifejezésnek, elég egyszerű volt. Elmentem egy helyre, ahol adtak egy űrlapot, aminek segítségével befizettem a 10€ eljárási díjat. Ezzel aztán irány egy másik hely, ahol megcsinálták a NIE-t. Ez régen egy kártya volt, most már csak egy A/4-es lap. Érdekesség, hogy itt egyik hivatalban sem másolnak fényt. Kérték az útlevelemet, és egy másolatot. Odaadtam az útlevelem, és mondtam, hogy nyugodtan másolja le, mire mondták, hogy az nem megy, másoltassam le én. Elmondták, hol lehet, és megvárták, amíg megvagyok vele. Ugyanez történt a lakhely bejelentésnél is, és igazából nem lepődtem meg, mert tudtam, hogy kell vinni útlevél másolatot, csak elfelejtettem lefénymásolni. Azért elmondom a nyilvánvalót: úgy tűnik, hogy Spanyolországban semelyik hivatalban nem másolnak semmit. Érdekes és (számomra) érthetetlen.

Hogy visszatérjek a nie hatalmára: a NIE a személyi számom és az adószámom egyben. Ezzel nagyjából ugyanolyan jogaim vannak, mint a Spanyol állampolgároknak. Alapíthatok céget, vehetek fel kölcsönt, pereskedhetek, és a legfontosabb: lehet internetem és bankkártyám.

Spanish Special I - Porro

Időről időre írok majd egy két olyan esetet - eszmefuttatást, amiben igyekszem érdekességeket mesélni arról, hogy mi más itt, mint Magyarországon.

Folytatva az értelmetlen beszélgetések gondolatot, szerdán azért volt egy érdekes eszmecsere. Mertxe (ejtsd: Mercse, azaz 'Mercédesz') mesélte, hogy voltak otthon, azaz a szülőfalujában, ahova bizonyos időközönként járnak (mint Magyarországon a Budapestre költözött vidékiek - akik mintha túlkompenzálnának azzal, hogy mindig a belvárosban akarnak lakni). A nagyobbik fia 15 éves, és van egy társaság, akikkel ilyen alkalmakkor összejár, de ezúttal viszonylag korán hazaért a bandázásból. Elmesélte az anyukájának - aki aztán nekünk -, hogy a társaságban mindenki úgy beszívott, hogy nem tudott egy értelmes szót sem beszélgetni velük. Ez megesik az emberrel, ugyebár, mármint, hogy elmegy egy társaságba, ahol senki nem beszámítható, és inkább eljön. Amiérdekes volt, az a 15 éves fiú anyukájának szülő-szempontú kommentárja: 'Meg is értem, hogy eljött, hiszen mit tudott volna kezdeni velük? Az rendben van, hogy a fiatalok elszívnak egy-egy füves cigit, de így kiütni magukat!' Szeretném leszögezni, hogy nem szélsőséges esetről van szó, hanem határozottan statisztikai középértéket képviselő, reprezentatívként értékelhető mintavételrő. Egy anyukáról, aki bevásárol a szüleinek, iskolázza, és rendesen neveli a két gyerekét, rendesen dolgozik a munkahelyén. Az általános szülői vélemény tehát az, hogy 'Az rendben van, hogy a 15 éves fiatalok néha elszívnak egy trombitát, de hogy gagyogásig szívják magukat az hülyeség'. Amúgy a joint-ot (füves cigit) 'Porro'-nak hívják.

Este megint korizni voltam. Mivel beforgattam a kerekeket, mert már eléggé féloldalasra koptak, volt némi bénázás, de aztán megszoktam. (o: