Kimaradt nyarak

Az egyetlen fix program a hétvégén az R-GO koncert volt az Agárdi Popstrandon. Nem sokat jártam nyaralni gyerekkoromban, és a serdülő-kamasz-tinédzser-örömifjú korszakom sem a bulizásról szólt, így ez nem nosztalgia volt, hanem inkább ízelítő a 'milyen lett volna' oldalról.

A koncert nagyon vicces volt, és el is beszélgettünk Roxxal azon, hogy mi mennyire kimaradtunk a nyarakból, táborozásokból, bulizásból. Azért jó volt a régen utált R-GO számokat hallani. Valószínűleg a jelen idők mindent alulmúló zenei felhozatala mellett az R-GO is élvezhetőnek tűnik. Meg aztán nem rosszak azok a számok, csak Robika körítése egy kicsit aztamindenitderatyi...

Ráadásul, sikerült Robikának egy kis Jobbikos show-t produkálnia a "Ballag a Katona" alatt. De legalább biztosított mindenkit, hogy most már a kerítés is kolbászból lesz. (o:

Azt hiszem, pár évtized múlva a politizálás is hagyományörzéssé válik Magyarországon, mint az íjászat. Nem kirándulunk, nem járunk moziba, nem hallgatunk zenét, nem olvasunk, hanem politizálunk. Közben meg olyan az egész, mintha két bolha veszekedne azon, hogy kié a kutya.

Sokat gondolkodom, hogy miért lehet ez így, de tény, hogy mindenki azt mondja, hogy "régen bezzegh minden igényesebb volt", meg "a régi szép idők", aztán valahogy az is mindig elhangzik, hogy a mostaniaknak mennyivel könnyebb. Érthetetlen. Most akkor mindenkinek nehéz volt a régi szép irőkben?

Egyébként meg a lényeg az volt, hogy ott volt Tamáska meg Hangloose, Zsuzsával és Editkével, meg persze Rox és Jani.

Az ilyen eseményekkel teleaggatot nyarak hiányoznak egy kicsit a múltamból.

Képek: http://picasaweb.google.com/axel.robitz/AgardPopstrand#

Intravénás nosztalgia

Az egész látogatás kicsit szürreális volt, de többnyire jó volt mindent. Sokmindenkivel találkoztam, mindenki örült, és én is örültem mindenkinek. Az zavart, hogy úgy éreztem, mindenkinek rossz, csak nekem jó. /o: Nem tudom, most milyen lenne, ha Magyarországon maradok, de végülis mindegy is. A Bakok kérdése nem a 'mi lett volna ha...', hanem a 'mi lenne ha'.

Csütörtökön a volt cspataimmal töltöttem a napot, ami kényelmetlen volt, mert léhűtőnek éreztem magam. Délután Betti meglátogatott Veresen, és a hagyományos tóparti séta és beszélgetés volt a program.

Pénteken Tündiéknél lógtam egész délelőtt, és még Hungaricum Segélycsomagot is kaptam tőlük. Nem tudom, hogy csinálják, de annyira okos, és találó ajándékokat tudnak találni, hogy hihetetlen. Pom-pom meséi, kolbász, szalámi, babgulyás levespor, és még egy sor olyan dolog, ami itthon nincs csak Magyarországon. A Túró Rudiról nem is beszélve.

Délután még be is vittek Pestre, ahol Hangloosekával ás Timcsivel csaptunk egy kis görkorizást. Este aztán az iroda tetejéről néztük a tüzijárékot, ami inkább negyed volt, mint fél, mivel eleve kisebb volt, mint szokott lenni (hajrá az ártérbe építkezők segítése), és ráadásul a Gellért hegy eltakarta a felét. (o:

Szombaton Kutyakiállítás volt Ősagárdon, ahol természetesen nyertek a kutyák. Uthert én vezettem fel, ami megint csak egy szelet volt a régi dolgok tárából. tetszett, hogy nem volt nagy felhajtás, csak őszinte helyi emberek, akik nagyon finomakat főztek. Ráadásul szinte végig raggae szólt. (o:

Persze a kiállítással elcsúsztunk, de most nem igazán zavart semmi ilyesmi.

Képek: http://picasaweb.google.com/axel.robitz/Osagard#

Látogató

A szerdai nap még dolgoztam, hiszen a nagy semmittevésbe nyilván akkor pottyan tennivaló, amikor pont nem alkalmas. Mivel azonban a gépem csak este 20:45-kor indult, nem bántam nagyon. Munka után hazamentem, összepakoltam, és törtem a fejem, mit kezdjek a megmaradt 2-3 órával. Végül ledőltem olvasni, amit sikerült elhúzni, mert elfelejtetem, hogy még zuhanyozni akarok indulás előtt. Még jó, hogy Rox felhívott, hogy mi a helyzet az indulással.

Még délelőtt felhívtam a busztársaságot, így nagyjából tudtam, hogy mikor jön a 822-es (16:15-től 45 percenként jár a busz). Elsétáltam a megállóba a pakkommal, és 40 percre rá már a sorban álltam a becsekkoláshoz a reptéren. A kapunál aztán bejelentették, hogy 2 órát késik a gép. Nahát, sikerült éjjel 2-kor leszállnunk, így végül 4:30-kor aludtam el, úgy, hogy tudtam, másnap 6-kor kelünk.

Idötöltő nézelődés

Igen, én is érzékeltem, hogy egyre hülyébb címeket adok a bejegyzéseimnek. Innen már csak egy lépés az 'xnay on the hombre', és hasonlók.

A hét első fele azzal telik, hogy a szokásos rutint követem, közben meg készülök a látogatásra. A második fele, ugzebár, azzal fog telni, hogy Magyarországon leszek. Ennek (mármint a rutin és készülődés) keretében hétfőn a szokásos görkorizás volt, kedden pedig elmentem még szuveníreket nézni, és ha már arra jártam, benéztem egy Corte Inglés-be. Igyekeztem gyorsan kijönni, mielőtt nekiállok pénzt költeni. Nem tudom, mitől van, de nagyon csípem az igényes ruhaneműt. Tudom: 'akkor miért nem látszik?' (o: Gyönyörű Burberry és Pal Zileri öltönyöket nézegettem, Emidio Tucci és Adolfo Domingez társaságában. (o: Szó, ami szó, el tudnék költeni itt egy párezer Eurot (ha azt vesszük, hogy egy Burberry öltöny 900 €...).

Ellenpontozásképpen este még nekiálltam vasalni, és éjfélkor fejeztem be. Csak hogy meggondoljam még egyszer, hogy kell-e nekem még egy 48-ik, 49-ik... ing is. (o:

Ha! Most hívtak (szedra 12:22), hogy jönnek bekötni az internetet! (o: Jövő hétre beszéltem meg. Nagyszerű!

Hátizsákbarna

Ilyen lettem vasárnap estére. Elmentem kerékpározni egy lazát, amiből 6 óra kemény terepezés lett. mint már említettem, az én műfajomban az a probléma, hogy felfelé tolni kell a kerékpárt. Nem azért, mert emelkedő, hanem azért, mert olyan emelkedő, amin gyalog is csak négykézláb lehet feljutni (ha egyáltalán). Volt egy olyan szakasz, ahol fel se' tudtam menni gyalog, hanem kerülnöm kellett. Persze lefelé bringával már okés volt. (o:

Olyan meleg volt, hogy hátizskujjra vetköztem (mivel nem volt nálam ing), aminek az lett az eredménye, hogy szépen lebarnultam, éppen csak a hátizsák, és a pántok körvonala üt el élesen, mert ott fehér maradtam. A kesztyűről nem is beszélve, amitől most Fehérkéz lettem. (o:

A kép jobb felső sarkában az objektum

Az útvonal egyébként Mejorada del Campo - Rivas felé vezetett. Útközben találtam, egy nagyon jó kis helyet: egy eldugott tavacska, sziklákkal körülvéve, és két hatalmas beton víztározóval a sziklák közt. Kicsit "Lost-os" volt, mert ott voltak ilyen elhagyatott titokzatos létesítmények. Eszembe is jutottak a számok: 4, 8, 15, 16, 23, 42

R, mint roncs

A környéket egyébként mások sem vetik meg, csak gyanítom, hogy nincs megfelelő műszerük a dologhoz. Ezt bizonyítja a motorroncs, amit a terepen találtam.Persze, ha valaki R Yamahával indul neki a terepnek...
Az utamat a Jarama folyó felé folytattam, aminek egy mellékágán egy forgalomból kivont hídon keltem át.

Nem a Kwai folyón, de nem is híd

Innen egy egészen érdekes szakaszra jutottam, ami az AVE Tren de Alta VElocidad - szupervonat, mint a TGV, csak spanyol), és egy sziklaperem között helyezkedett el. A sziklaperem alján folyik a Jarama, a másik oldalán azzal a parkkal, amiről korábban írtam. Mivel erre nem volt már semmi, visszafordultam, és leereszkedtem a folyó mellé. Ezzel gyakorlatilag az előbb említett parkkal szembeni oldalon kötöttem ki. Ezen az oldalon is hasonló az infrastruktúra: szabadtéri kondigépek, tanösvény, piknikezőhely.  És kiderült a turpisság is: Eredetileg ez egy egybefüggő terület, ami a folyó két oldalán terül el, csak éppen a híd omlott össze. 






Mivel nem akartam visszafordulni, mentem tovább, amíg el nem értem a gáthoz, aminek a másik oldalán már jártam, ezúttal viszont át is keltem, és a a Guindalera-n át hazafelé vettem az irányt.

Képek itt: http://picasaweb.google.com/axel.robitz/Biking#

Mindent összevetve, egy nagyon fárasztó, de nagyon jó kis tekerés volt. Este azért még befejeztem a takarítást. (o:

Toledo

Nem Seat, és nem kés. Város. (o:

A hétvégére kerékpározás, és városnézés volt a terv. Szombaton szépen összekészültem, hogy elmegyek tekerni egy rendeset, aztán az utolsó pillanatban elmentem inkább Toledóba.

Kocsival 1 óra az út, és rutinosan a város kellős közepén parkoltam. (o:

Gyönyörű város, egymás hegyére-hátára épített pici, nagyon jellegzetesen mediterrán házakkal. Szép nagy temploma van (vagy mi), amit persze csak kívülről néztem meg, mivel ugye én nem megyek be templomokba. Van itt is Alcazar (Al Qasr - A Kastély / Erőd), amiből egyébként több is van Spanyolországban. A Toledói jelenleg műemlék, és könyvtár. az egész környék, a város, a házak, a természet, a Tajo folyó, és minden nagyon gyönyörű.

Találkoztam két Magyar csoporttal is (érdekes, Madridban eddig csak egyszer), de csak hallottam, hogy Magyarul beszélnek, nem mentem oda alkalmatlankodni. Amikor elindultam, rájukdudáltam, de szerintem nem tűnt fel nekik a Magyar rendszám.

Hazafelé benéztem egy Decathlone-ba, ami itt is ugyanolyan, mint otthon. Ahogy hajtottam lefelé az autópályáról megszüntek a fékek. Elég érdekes volt visszaváltással, és kézifékkel manipulálni, főleg ilyen meglepetésszerűen. Gyanítom, hogy a kedves szerelő valamit nem jól csinált, így vihetem vissza a kocsit, hogy csinálják meg, ezúttal rendesen.

Itt jegyzem meg, hogy ez volt eddig Magyarországtól a legtávolabbi pont, ahova kocsival jöttem. 2.900 km.

Képek itt: http://picasaweb.google.com/axel.robitz/Toledo#

Di Caprio még mindig ott van, és egyéb mozik

Kedden a semmi különösön kívül elmentem moziba. Az a jó, hogy az itteni moziban a kedd a közönségnap, más mozikban pedig a szerda. Pénteken vannak a premierek. Így gyakorlatilag a hét három napján van ok moziba menni.

Tehát elmentem megnézni az Inception-t, aminek nem tudom, mi a Magyar címe. Azt hiszem, az év legjobb filmje volt (nekem). Mondjuk a végére hagytak egy kis 'találd ki, mi a végét', de így is jó volt. (o:

Szerdán a szokásos korizás előtt megnéztem a Hivatali patkányokat. Ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg! Főleg, mert a filmtörténelem egyik legjobb jelenete található meg ebben a filmben. Természetesen az, amikor szétverik a számítógépet. Zseniális!

Ha már mozi, pénteken mutatták be itt a 'The Expendables' ('Los Mercenarios' helyi nyelven). Stallone, Statham, Li, Ludgren, Willis, Schwarzenegger, és többet nem is kell mondani. Igazi régivágású kommandós akciófilm, modern fegyverekkel, és látvánnyal.

A mozizás előtt azért még kitakarítottam az emeleten. (o: