Az egész látogatás kicsit szürreális volt, de többnyire jó volt mindent. Sokmindenkivel találkoztam, mindenki örült, és én is örültem mindenkinek. Az zavart, hogy úgy éreztem, mindenkinek rossz, csak nekem jó. /o: Nem tudom, most milyen lenne, ha Magyarországon maradok, de végülis mindegy is. A Bakok kérdése nem a 'mi lett volna ha...', hanem a 'mi lenne ha'.
Csütörtökön a volt cspataimmal töltöttem a napot, ami kényelmetlen volt, mert léhűtőnek éreztem magam. Délután Betti meglátogatott Veresen, és a hagyományos tóparti séta és beszélgetés volt a program.
Pénteken Tündiéknél lógtam egész délelőtt, és még Hungaricum Segélycsomagot is kaptam tőlük. Nem tudom, hogy csinálják, de annyira okos, és találó ajándékokat tudnak találni, hogy hihetetlen. Pom-pom meséi, kolbász, szalámi, babgulyás levespor, és még egy sor olyan dolog, ami itthon nincs csak Magyarországon. A Túró Rudiról nem is beszélve.
Délután még be is vittek Pestre, ahol Hangloosekával ás Timcsivel csaptunk egy kis görkorizást. Este aztán az iroda tetejéről néztük a tüzijárékot, ami inkább negyed volt, mint fél, mivel eleve kisebb volt, mint szokott lenni (hajrá az ártérbe építkezők segítése), és ráadásul a Gellért hegy eltakarta a felét. (o:
Szombaton Kutyakiállítás volt Ősagárdon, ahol természetesen nyertek a kutyák. Uthert én vezettem fel, ami megint csak egy szelet volt a régi dolgok tárából. tetszett, hogy nem volt nagy felhajtás, csak őszinte helyi emberek, akik nagyon finomakat főztek. Ráadásul szinte végig raggae szólt. (o:
Persze a kiállítással elcsúsztunk, de most nem igazán zavart semmi ilyesmi.
No comments:
Post a Comment