Még egy pipa a filmlistán

Kedden egyedül voltam az irodában. Ez azért volt jó, mert nem kellett kínos beszélgetéseket folytatni. Mondtam már, hogy a Spanyolok sokat beszélnek, ugye? Azt hiszem, hogy a nemzetek közötti különbségek egyike a szociális érintkezések jellege. Mondhatnám, hogy más a hullámhossz. Nem tudom megitélni, hogy más Magyar ember hogyan vélekedne a dologról, mert otthon is így éreztem. Az biztos, hogy Spanyolországban máshogy lógok ki, de legalább nem szokatlan. (o: Egyszerűen nem sikerül belefolynom a beszélgetésekbe. Az úgy van, hogy belemerülök a gondolataimba, és nem tudom, miről van szó. Egy ideig nyugtatom magam / csalódott vagyok, hogy nem értem miről van szó, aztán elkezdek figyelni a beszélgetésre, és kiderül, hogy értem, mit beszélnek, de olyan messze áll az érdeklődésemtől, hogy kikapcsolódik az értelmező egységem. Ezt másnap egy érdekes beszélgetés szinesítette meg egy kicsit.

Ja, amúgy a címben szereplő film az 'A Team' volt, amit este megnéztem, és tulajdonképpen egy egyszer nézhető humoros - akciódús piff-puff film volt.

Diadalmaskodik a lustaság. A séta magyarázza

Hétfőn nem mentem korizni. Az a helyzet, hogy ha valamihez lusta vagyok, akkor félelmetesen könnyen tudok indokot (kifogást) találni rá , hogy miért nem. Mentségemre legyen, hogy a buszozás, illetve annak imitálása elég nehéz hivatás. Amióta itt vagyok két alkalommal fordult elő a 9-ből, hogy 40 percmél kevesebbet kellett várnom a buszra. Még egyszer tehát: 40', azaz negyven percet várni egy buszra, ami nem menetrend szerinti járat, amit lekéstem, hanem bizonyos (30-35 perces) rendszerességgel járó buszok. Itt tenném hozzá, hogy nem hiszem, hogy mindig éppen akkor érkezek, amikor elmegy, mert akkor legalább látnám. Ennek folyománya, hogy rengeteget várakozom buszmegállókban, és rengeteget sétálok, mivel sokszor a gyaloglás mellett döntök, amikor nem jön a busz. Azt hiszem ezen a ponton kicsit idegeskednem kéne, és sajnálnom az levesztegetett időt és energiát, de valahogy nem érzem a súlyát. Lehet, hogy azért, mert még nincs annyi programom, hogy olyan szörnyen kéne sietnem, de lehet, hogy egyszerűen csak elvagyok cárakozás és gyaloglás közben is. Egyébként 5 km-re dolgozom a lakásomtól, így nem monthatjuk, hogy maratoni távolságokat kéne gyalogolnom. Mivel hétfőn sokat gyalogoltam, megvolt a kifogás a Family Guy (Magyarországon 'Családos Csóka') befejezésére.

Tee Vee

Vasárnap takarítottam (meglepő, mi?). Tulajdonképpen a takarítás annyira egyszerű egy lakásban, hogy nem is igazán program, inkább olyan pótcselekvés, vagy kisérő. Mintha odatennél egy teavizet, amíg megkened a szendvicsedet. Portörlés, ablakpucolás, wc pucolás, rendrakás, porszívó, felmos. Ennyi.

Mivel szombaton láttam, hogy az egyik bárban adják a Forma 1-et, kitaláltam, hogy a Magyar Nagydíj-ra való tekintettel megnézem a közvetítést. Le is csattogtam az egyik bárba, ami a legközelebb (a háztömbben) van, és egy Cola társaságában megnéztem a Forma 1-et. Itt jegyezném meg, hogy kb 14 bár van 300m-es körzetben.

A verseny maga egy sima F1 verseny volt, némi boxutcai bénázással, és Schumi szokásos szemétkedésével. Ez utóbbiról annyit, hogy azt hittem, már kinőtte, de lehet, hogy csak Barichellonak akart betenni, ami szerencsére nem sikerült.

Az élmény inkább a TV-zés volt. Kényelmetlen bárszéken, bekiabálásokkal, hideg klímával a tarkómon. Nem mondom, hogy megérte. Inkább olyan "ez is megvolt" érzésem volt utána, és azt hiszem, többet nem fogok bárban közvetítéseket nézni. Érdekes, hogy 2003-ban Roxxal sokkal jobb volt, amikor a Plaza Mayor-on néztünk valami focimeccset. Lehet, hogy inkább egy rögbimérközést kéne megnéznem valami Breton kocsmában...

Kiváncsi vagyok, kitaláljátok-e, hogy este megint korizni voltam. (o;

Egy nap Madrid

A legolcsóbb kaja az, amit otthon csinálsz. Madridban ez többszörösen is igaz, mivel a napi megélhetés, és a vendéglátóipar között nagyjából 5-10-szeres a szorzó. Nem vicc. Egy igényes pizza, amit 10 percre sütőbe raksz 2€, két liter kóla 1€, míg egy étel egy bárban minimum 8-10€, és ez inkább olyan falatozó volt, mert egy rendes étteremben 15-20€-tól indul.

Ennek szellemében a Chamberi után bementem egy Dia-ba (Dia% - eitsd: "dia porszientó"), és vettem egy másfél literes szénsavmentes Fanta citromot (itt ilyen is van), és egy 10-es conitos-t. Ez utóbbi 10db miniatűr tölcséres jégkrémet jelent.

Ilyet:

Mivel szombaton a Nave de Motores (a metrómotorok kiállítása) 3-kor zár, úgy döntöttem, sétálok egy kicsit Madridban. Amúgy is akartam venni egy térképet, és esetleg valami könyvet, így irány a Corte Inglés vagy Fnac.

Mivel a térképen így láttam jónak, az Alonzo Martinez felé elgyalogoltam a Colón-ig. Konstatáltam, hogy Szeptember 22-én Peter Gabriel játszik a Hard Rock Café-ban, majd folytattam az utam a Goya-n az Alcalá-ig. A Goya és az Alcalá jereszteződésénél van két hatalmas Corte Inglés így betértem az egyikbe, és vettem egy Lovecraft könyvet. Nem mondom, hogy nem érzékenyültem el, amikor a térképkeresés közepette Buenos Aires mellől egy Budapest utikönyv akadt a kezembe. (o:

Megint megbámultam a videojátékokat, és médialejátszókat, aztán elsétáltam a Retiro-ba az Alcalán.

A séta egyik tanulsága az volt, hogy felfedeztem a vásárlóösvényt, ami tulajdonképpen pontosan ez az útvonal a Colón-tól. Prada, Salvatore Ferragamo, Cortefiel - Pedro Del Hierro, stb. Plusz találtam egy boltot, ahol tudok vagány mandzsettagombokat venni. (o;

Ez megint egy olyan nap volt, amikor sokat sétáltam, jól éreztem magam, és megismertem egy kicsit többet Madridból.

Van, hogy a legcéltalanabb dolgokról derül ki, hogy a legkellemesebbek és leghasznosabbak.

Chamberi

Nem tudom, említettem-e korábban, de a Madridi Metrónak van két múzeuma. Tulajdonképpen kiállítások ezek, amik a Metró korai szakaszát mutatják be. Egy plakáton láttam róluk információt az Avenida de Amerika megállóban, ahol mindig átszállok a Retiroba menet, és elhatároztam, hogy szombaton elmegyek. El is mentem.

Mivel egy régi állomást újítottak fel, a kiállítás nem nagy. Van egy vetítőterem, amit a metrólejáróból alakítottak ki. Itt a metró történetét elmesélő filmet lehet megtekinteni spanyol nyelven, de talán van angol változat is.

A többi látnivaló gyakorlatilag maga az állomás. Nem is a látványosságok miatt érdemes ide eljönni, hanem inkább a történelem miatt. Csak érezni, hogy olyan helyen jársz, ahol majd' száz évvel ezelőtt dolgozó emberek jártak nap-mint-nap munkába. Tamáskának tuti nagyon tetszene.

És egy kis kultúrmaszlag:

A Chamberi a Madridi Metró első vonalának egyik első megállója volt. A Madridi Metró a Londoni (1863), Budapesti (1896), Párizsi (1900), és Berlini (1902) metrók után 1917 januárjában kezdte meg működését. Szellemi atyjai Carlos Mendoza, Miguel Otamendi és Antonio González Echarte.

Forrás: http://www.esmadrid.com/anden0/

A Madridi Metró jelenleg a világ 7., Európa 3. leghosszabb vonala, az utasok számát tekintve a 17. Megjegyzem, a fenti listákon olyan metróvonalak előzik meg, mint Shanghai, Tokyo, New York, Peking, és Európai viszonylatban is csak London és Moszkva.

Forrás: http://mic-ro.com/metro/table.html

Képek: http://picasaweb.google.com/axel.robitz/Chamberi#

Family Guy és még több kori

Említettem, hogy a címben szereplő sorozatot nézem most viszonylag nagy frekvenciával. Van benne ordenáré rendesen, de alapvetően elég szellemes sorozatnak tartom. Nagyon jó, ahogy pontosan elkapja, majd a szélsőségekig karikaturázza az amerikai gondolkodást - életformát. Egyik sajátossga a sorozatnak, hogy egy-egy rész több szálon fut, és a címben nem mindig van benne az összes szál. Azt hiszem, ebben a naplóban is így van ez egy kicsit. Elég sokmindent írok (de semmit nem mondok) egy-egy bejegyzésben, de a címet igyekszem rövidre fogni, így muszáj disztingválnom.

Pénteken - mondhatnánk - megtört a jég, és szóba elegyedtem a korisokkal. Aki ismer, az tudja, hogy olyan végtelenül beképzelt vagyok, hogy kevés embertársamat méltatom szóra. Egyfelől, ha lesz kép, látni fogjátok, hogy a szóban forgó embertársamat miért méltattam szóra. Másfelől, egy kicsit érzem ám, hogy ideje beilleszkedni, már amennyire tölem telik. Ugyan a telefonomat befogtam MP3 lejátszónak, közlekedésbiztonsági szempontból mégsem lenne szerencsés ha Dexter Holland süvöltését hallanám egy mögöttem jövő autó dudája helyett. Így, hogy ne legyen unalmas, beszélgettem a korisokkal. Most jönne az a rész, hogy miről beszélgettünk, de azt sajnos elfelejtettem. Azt hiszem, sekélyes beszélgetés volt, de többnyire arról szólt, hogy ellenőrizzem a korábban felállított teóriáim helyességét. Egyébként helyesek: korisboltok klubja, és önálló klubok szerveződnek, és egymástől függetlenül tartanak oktatásokat, és kisebb gurulásokat (mint említettem, a járda nem túl jó).

Ahogy a netet nézegettem, azért vannak útvonalak is szép számban, amiket idővel felfedezek majd.

Pénteken egyébként megint voltam korizni, de most inkább csak tingli-tangli volt. Azért mentem jónéhány kört a Retiro-ban. Egy kör, a számkedvelők kedvéért, kb. 950m.

Intermezzo I.

Azoknak, akik idegölő feszültségben várták a csütörtöki nap kimenetelét elmondom, hogy kiséltáltam az irodából, jött a busz, felszáltam rá, és 20 perc alatt otthon voltam. (o:

Pénteken már felkészülten sétáltam ki a buszmegállóba, és fél óra múlva jött is a busz. Hétfőn már rutin lesz a tömegközlekedés is.

Mivel szerdán nem volt korizás, áttettem csütörtökre.

Úgy nézem, hogy itt tulajdonképpen görkorcsolyás iskolák vannak (több is), és görkori oktatást tartanak, meg játékokat szerveznek. Nagyon pöpec. Van egyébként szép számmal gyorkoris, és kezdek hajlani rá, hogy kéne venni egyet fittnessz célból, de szerintem egyelőre jó lesz a Rollerblade-em. Ilyen egy gyorskori: