Hogy miért?

2010 Július 1-én költöztem Spanyolországba.
A változás, új környezet, érdekes emberek, és a furcsaságok elég sok mesélnivalót adnak.
Mivel fárasztó lenne mindenkinek mindent minden alkalommal elismételni, rájöttem, hogy kerítenem kell valamilyen tömeges tájékoztatási eszközt, amivel egyszerre tudok mindenkinek mindent elmondani. Így született meg az ötlet, hogy az egészet leírom egy naplóba, aztán mindenki lubickolhat a szóáradatban.
Nos a naplóból "blog" lett a kényelem miatt, a szóáradatból pedig folyócska - néha meg csak cseppek.
Jó étvágyat!
A blog valósággal való egyezése nem a véletlen műve.

Saturday, 31 July 2010

Egy nap Madrid

A legolcsóbb kaja az, amit otthon csinálsz. Madridban ez többszörösen is igaz, mivel a napi megélhetés, és a vendéglátóipar között nagyjából 5-10-szeres a szorzó. Nem vicc. Egy igényes pizza, amit 10 percre sütőbe raksz 2€, két liter kóla 1€, míg egy étel egy bárban minimum 8-10€, és ez inkább olyan falatozó volt, mert egy rendes étteremben 15-20€-tól indul.
Ennek szellemében a Chamberi után bementem egy Dia-ba (Dia% - eitsd: "dia porszientó"), és vettem egy másfél literes szénsavmentes Fanta citromot (itt ilyen is van), és egy 10-es conitos-t. Ez utóbbi 10db miniatűr tölcséres jégkrémet jelent.
Ilyet:
Mivel szombaton a Nave de Motores (a metrómotorok kiállítása) 3-kor zár, úgy döntöttem, sétálok egy kicsit Madridban. Amúgy is akartam venni egy térképet, és esetleg valami könyvet, így irány a Corte Inglés vagy Fnac.
Mivel a térképen így láttam jónak, az Alonzo Martinez felé elgyalogoltam a Colón-ig. Konstatáltam, hogy Szeptember 22-én Peter Gabriel játszik a Hard Rock Café-ban, majd folytattam az utam a Goya-n az Alcalá-ig. A Goya és az Alcalá jereszteződésénél van két hatalmas Corte Inglés így betértem az egyikbe, és vettem egy Lovecraft könyvet. Nem mondom, hogy nem érzékenyültem el, amikor a térképkeresés közepette Buenos Aires mellől egy Budapest utikönyv akadt a kezembe. (o:
Megint megbámultam a videojátékokat, és médialejátszókat, aztán elsétáltam a Retiro-ba az Alcalán.
A séta egyik tanulsága az volt, hogy felfedeztem a vásárlóösvényt, ami tulajdonképpen pontosan ez az útvonal a Colón-tól. Prada, Salvatore Ferragamo, Cortefiel - Pedro Del Hierro, stb. Plusz találtam egy boltot, ahol tudok vagány mandzsettagombokat venni. (o;
Ez megint egy olyan nap volt, amikor sokat sétáltam, jól éreztem magam, és megismertem egy kicsit többet Madridból.
Van, hogy a legcéltalanabb dolgokról derül ki, hogy a legkellemesebbek és leghasznosabbak.

No comments:

Post a Comment