Említettem, hogy a címben szereplő sorozatot nézem most viszonylag nagy frekvenciával. Van benne ordenáré rendesen, de alapvetően elég szellemes sorozatnak tartom. Nagyon jó, ahogy pontosan elkapja, majd a szélsőségekig karikaturázza az amerikai gondolkodást - életformát. Egyik sajátossga a sorozatnak, hogy egy-egy rész több szálon fut, és a címben nem mindig van benne az összes szál. Azt hiszem, ebben a naplóban is így van ez egy kicsit. Elég sokmindent írok (de semmit nem mondok) egy-egy bejegyzésben, de a címet igyekszem rövidre fogni, így muszáj disztingválnom.
Pénteken - mondhatnánk - megtört a jég, és szóba elegyedtem a korisokkal. Aki ismer, az tudja, hogy olyan végtelenül beképzelt vagyok, hogy kevés embertársamat méltatom szóra. Egyfelől, ha lesz kép, látni fogjátok, hogy a szóban forgó embertársamat miért méltattam szóra. Másfelől, egy kicsit érzem ám, hogy ideje beilleszkedni, már amennyire tölem telik. Ugyan a telefonomat befogtam MP3 lejátszónak, közlekedésbiztonsági szempontból mégsem lenne szerencsés ha Dexter Holland süvöltését hallanám egy mögöttem jövő autó dudája helyett. Így, hogy ne legyen unalmas, beszélgettem a korisokkal. Most jönne az a rész, hogy miről beszélgettünk, de azt sajnos elfelejtettem. Azt hiszem, sekélyes beszélgetés volt, de többnyire arról szólt, hogy ellenőrizzem a korábban felállított teóriáim helyességét. Egyébként helyesek: korisboltok klubja, és önálló klubok szerveződnek, és egymástől függetlenül tartanak oktatásokat, és kisebb gurulásokat (mint említettem, a járda nem túl jó).
Ahogy a netet nézegettem, azért vannak útvonalak is szép számban, amiket idővel felfedezek majd.
Pénteken egyébként megint voltam korizni, de most inkább csak tingli-tangli volt. Azért mentem jónéhány kört a Retiro-ban. Egy kör, a számkedvelők kedvéért, kb. 950m.
No comments:
Post a Comment