Észak - Északnyugat - Castilla y León

A szállást 10-ikétől foglaltam, így reggel szépen beültünk a kocsiba, és irány az Atlanti Óceán, és Galícia.
A pakolást viszonylag egyszerűen megoldottam, bár amikor E látta, hogy mennyi hosszújjút rakok be, az aggodalom árnyéka azért átsuhant az arcán. Ő erre az alkalomra vett új gyönyörű narancssárga bőrönddel érkezett, ami bevallása szerint nem túl nagy, de azért az egynapos utazóbőröndnél nagyobb. Én azt a bőröndött inkább Harry Potter gardróbszekrényt megszégyenítő utazóládájához hasonlítanám, ráadásul meg is pakolta rendesen. El nem tudom képzelni, mennyi mindent lehet vinni néhány nap pihenésre, bár igaz, hogy például hajszárítót nálam ugye nem fog találni. (o: Persze kiderült, hogy ideút, meg visszaút, meg cucc, meg izé. Javára szóljon, hogy nagyon kis nettül becsomagolt, és ennyi mindent nettül becsomagolni művészet.
Az úttal kapcsolatban tudni kell, hogy 7 órás vezetésről 730 km-ről van szó. A tény, hogy ezt egy Mondeoban tesszük meg nagyban enyhít a dolgon, így azt is gyorsan elfelejtettem, hogy egy napja cserélték a komplett kormányművet, szervófolyadékot, előtte meg Janival az olajat, szűrőket, és izzítógyertyákat cseréltük le. Teljesen megbíztam a kocsiban, és nem is jutott eszembe többet a "szerelgetés". A másik előny, ugyebár, a kényelem, és a hely, de ezt nyilván nem kell magyaráznom.
Részben fizetős autópályán mentünk, ami most valahogy nem zavart, mert a nem fizetős sokkal hosszabb lett volna, és lassabb. Délután megálltunk enni, ami végül egész jól sikerült. Egy benzinkút melletti étterembe mentünk be, és mivel nem voltunk farkaséhesek, csak "zóna" adagot kértünk, de az annyira zóna volt, hogy végül kértünk még egyet, mert egy adaggal nem lőttünk volna nyulat. Amíg toaletten voltam megérkezett egy nagyob adag helyi munkaerő, akik persze kiszúrták az asztalunknál egyedül ücsörgő Emőkét, de agyon kedvesek voltak, mert nem piszkálták, csak a szemük gúvadt. Messziről nagydarab munkásembereknek tüntek, de közelebb érve megint csalódnom kellett, mert ők is (Aramis szavaival élve) "zsokéformák" voltak hozzám mérve. Mivel láttuk, hogy nem lesz verekedés, pedig E már előkészítette a boxereit, és a láncfűrészt, meg a láncosbotot, továbbáltunk, és mentünk az utunkon Észak - Északnyugat irányba.
Az út Madridból a 6-os autópályán vezet (Carretera de A Coruña), és nagyrész Castilla y León tartományon megy keresztül. Ávila, Medina del Campo (Spanyolország régi fővárosa), Valladolid (ahol az igazi Castilliait beszélik), és egyéb hihetetlen városok estek ám útba. Mi viszont csak mentünk, mert most Óceán van. Benaventenel aztán elfordulunk Ourense felé, és irány egyenesen nyugatnak. Nagyjából itt derült ki, hogy nem válogattam zenéket a kocsiba, így E kénytelen volt dzsidzsimetállal beérni, amit nagyon jól tűrt.  Ha egy utitárs csak megközelíti E szintjék, akkor ott már nyert ügy van. A jó utitárs pedig jó utazást jelent.

Utitárs kerestetik

Szeretek utazni, és nagyon szeretek egyedül utazni. De, ahogy mondják, az élmények úgy az igaziak, ha megosztja őket valakivel az ember. Egy időben azt gondoltam, hogy majd az igazival, meg a nagy Ővel, és egyéb mesebeli lényekkel osztom meg az élményeimet, de rájöttem, hogy tulajdonképpen pátosz nélkül is lehet közös élményekre szert tenni. Nem is csak rosszakra. A pátosz hiánya természetesen nem vesz el semmit az élmények fontosságából, és minőségéből.
Mivel a vakáció a Francia Riviérán, és az Alpokban kiesett, elkezdtem más utazásokat tervezgetni. Az alapfelállás az volt, hogy tengerpart, és ha már tengerpart, akkor semmiképpen nem Július - Augusztus, mert az szaunaszezon, és heringinvázió (kurva meleg van, és rohadt sok ember) (o: Erről írtam a Bevált módszer bejegyzésben.
Még ötlet fázisban volt a dolog, amikor Emőkével, aki a munkatársnőm, felmerült, hogy elmehetnénk együtt is, mivel ő is tervez egy ilyesmi nyaralást. Elsőre félvicc volt, de aztán kiderült, hogy tulajdonképpen egyáltalán nem hülyeség, ha már amúgy is ilyen jól kijövünk egymással. Innen aztán már ment minden magától. A választás azért esett Galiciára, mert itt vannak a legszebb tengerpartok, és mert még egyikünk sem járt ott. Emőke intézte az ideutazását, én meg szállást foglaltam, és megterveztem, hogy miket kéne megnézni. Aztán már csak vártuk a dátumot.
Júni 9-én, csütörtökön végül megérkezett Emőke. Mivel kora délután érkezett, és én szabin voltam, elmentünk egy kis városnézésre Madridban. Az út másnap indul, mert 700 km autózásra érdemes rápihenni egy cseppet.

Mennyi???

Hétfőn délelőtt hívott a márkaszervizes ember, hogy megvan az árajánlat a kormánymű cserére. Majdnem szóról szóra játszottuk el a Lottó reklámot, bár nagyon kedves volt, mert előrebocsátotta, hogy két opcióra is van árajánlata.
Ha utángyártottra cserélik, akkor 1.194,67 € (szépen végigmondta a centeket is) szereléssel együtt.
Mennyi??? Amikor elkezdtem kacarászni még megkérdezte, hogy elmondja-e a gyári alkatrésszel is az árat, de mondtam, hogy arra igazán nem lesz szükség, délután megyek a kocsiért, és ha kell inkább vezetek izomból, vagy lábletétellel irányítom a kocsit, mint egy szánkót. Miután újraélesztettek, felhívtam a szerelőt, ahova Rox kocsiját is vittem. Itt 480€ ajánlatot adtak, amit még mindig baromi soknak éreztem egy 2.000€ autóhoz, de mit volt mit tenni. Rájuk ijesztettem, hogy szerdára kész kell legyen a kocsi, és délután át is vittem. A meglepetés akkor ért, amikor kedden a buszon (érted: buszon!) hazafelé menet hív az ember, hogy kész a kocsi. Haha! A buszról leszállva egyenesen a műhelybe mentem, és hoztam is el a kocsit. Hazaérve aztán nagy boldogan töltöttem negyed órát parkolóhely kereséssel. (o:
A kocsi meghibásodása kicsit rámijesztett, és még a kocsibérlés gondolata is felvetődött, de végül úgy tűnik, minden akadály elhárul (nyilván magától) az utazás elől.
Megvan a terv, megvan az uticél, megvan a kocsi. Jöhet a nő. (o;

Porszívóvadászat II.

Mivel a kocsi szervizben volt, Roxék autós jóindulatára voltam bízva a hétvégén. Az aktuális téma persze a porszívóvétel volt, így elszaladtunk a Plenibe, hátha szerencsém lesz. És lett! Jelentem, hogy sikerült porszívót vennem, ráadásul pont olyat, amilyet szerettem volna. (o:
Persze, ez nem volt ám olyan könnyű.
A tavalyi évben már volt egy ilyen kalandom, a jövőben viszont tudom, hogy nem lesz éves program.
Annak idején, amikor megérkeztem Madridba természetesen meg kellett vegyem a lakáshoz elengedhetetlen dolgokat, így a porszívót is. Most, mivel Roxéknak adtam a porszívómat, újra neki kellett állnom a porszívókeresésnek. Bevallom, nem volt olyan nehéz a választás, a kiválasztott porszívó fellelése annál több gondot okozott.
Az elgondolás egyszerű: a hagyományos "elefánt" porszívó helyett a "seprű" rendszerűt preferáltam, és mindenképpen vezeték nélkülit akartam. A seprű rendszerű egyébként régebbi találmány, és ha jobban belegondolunk a 70-es 80-as években volt is egy nyeles porszívótípus Magyarországon is. Márka tekintetében Rowenta, Hoover, Philips, lehetőleg olyan, amit kézi porszívóként is lehet használni. Mindent egybevetve a Hoover mellett döntöttem, lehetőleg narancssárga, vagy zöld színben.
Na ehhez képest voltam olyan helyen, ahol az internetes oldalon hirdették a porszívót, amiről kiderült, hogy nem is az, nem is olyan, és még csak nem is porszívó (na jó ez utóbbi már tulzás volt). Aztán volt olyan hely, ahol a szétnyúzott - törött kiállítási darabot akarták rámsózni. Meglepően nehéz volt egy porszívót vennem, amit ráadásul már kiválasztottam, tehát még csak nem is keresgélni kell. Végül a hétvégén a Pleni Media Marktjában sikerült elcsípnem az utolsó darabot. Így elmondhatom, hogy már megvan, és csodálatos, és végre kitakaríthatom a lakást, mielőtt megérkezik Emőke.

Kormányváltás

Másnap, munka után irány a műhely. Ahogy odaértem, láttam, hogy nem örülünk, ugyanis a kocsi alatt egy hatalmas tócsa állt, ami nyilván a szervófolyadék. Kerék le, kocsi megemel, és már nézem is, honnan jön a lé. Viszonylag gyorsan kiderült, hogy a kormánymű az összekötőnél ontja az olajat. Az összekötő az a rúd, ami tulajdonképpen a kereket fordítja el. Jön a szakember, és mondja, hogy kormánymű csere. Hurrá. Ha már ott volt az ember, megnézte az légtelenítési dolgot, és cselesen felpumpálta az üzemanyagszivattyút. Nem akarok senkit technikai részletekkel fárasztani, elég annyi, hogy ha pontosan tudod, hogy mi a titok akkor tényleg semmiség az eset.
Talán említettem, hogy az alkatrészek a márkaszervizben sokkal olcsóbbak voltak, mint az utángyártott cuccok a sima alkatrészboltokban. Ezen felbuzdulva átgurultam a rendes (nem "csináld magad") márkaszervizbe, hogy adjanak egy árajánlatot a kormánymű cserére. Le a kalappal, mert az autóval úgy bántak, mint egy 30ezer Eurós szalonautóval. Patyolat tiszta munkafelvételi helyiség, inges emberkék, derékszög - párhuzam. Felvették a a kocsi, és az én adataimat is, és annyit szüttyögtek, hogy kezdem kellemetlenül érezni magam. A végszó: hétfőn kapok ajánlatot. Hurrá!
A hétvége kocsi nélkül telt, amiről nem szeretnék sokat írni, mert még elsírom magam. Azért egy meghatárózó esemény még történt.

Kétbalkezesek

Biztos ismeritek azt a jelenséget, amikor az ember egész évben nem beteg, jár rendesen dolgozni, aztán a szabadsága előtt megbetegszik, és gyakorlatilag gyógyulással tölti a szabadságát. Nyilván, ez rám nem vonatkozik, mert én soha nem vagyok beteg, de értitek mire gondolok. Nost azt hiszem a kocsim pont egy ilyet csinált velem.
Egy héttel a tervezett nyaralás előtt, épp amikor az egyik auditról indultam haza (lásd: A Revizor), elkezdett nagyon aggasztó hangokat adni a kormánymű. Egy napra rá a szervóm is elment teljesen, így nosztalgiázhattam az izomból való kormányzás folytán. Eredetileg beterveztem, hogy izzítógyertyákat, olajat, és szűrőket cserélek a kocsin az út előtt, de igazából ez a szervó-dolog nem jött jókor. Egy olajcsere jó esetben fél óra, de egy kormánymű javítás...
Szerencsére pont erre a délutánra terveztem be az olajcserét, és ha már műhelyt bérlek, miért ne lehetne megnézni a kormányművet. Délután át is jött Jani, elmetünk a kocsival a műhelybe, és egy majd 40 perces adminisztráció után meg is kezdtük a szakszerű karbantartást. Kocsi emelőre, kerekek le, aztán nézegetés. Janival kicsit különböző a technikánk, mert ő olyan alapos, mint ahogy én nem. Megnézi jobbról, megnézi balról, aztán alulról, és felülről. Közben meg telnek az évszakok. Ezzel ellentétben, én pikk-pakk megoldom a dolgokat, megcsinálom amit kell, aztán amíg kijavítom a hibáimat telnek az évszakok. Profik vagyunk na. Vagy ahogy Balogh Tibi mondaná az Argo-ban: "Mi Profik vagyunk bazmeg! Profik!"
Tulajdonképpen az elején a kormánymű nézegetése tartott sokáig, meg az izzítógyertya csere, mivel ez utóbbiak hozzáférhetetlenek. Maga az olaj leeresztése, a szűrők cseréje, és az olaj betöltése nem volt nagy kunszt. A kunszt az volt, hogy az üzemanyagszűrő lecserélése után le kell légteleníteni az üzemanyag-kört, ami az istennek sem sikerült. De az semmi! Még nekünk sem! Ott pumpáltuk, töltögettük a gázolajat, de sehogy nem ment. A bérelt műhely egyik szolgáltatása, hogy lehet segítséget kérni egy szakembertől, aki még ért is ahhoz, ami ott folyik. Nos ezek már mind hazamentek, és mivel a kocsi nem indult, kénytelenek voltunk éjszakára otthagyni, hogy aztán másnap visszatérjünk a tett helyszinére. Közben feltöltöttük a kormányszervó olajat, hátha csak az volt a gond. Elárulom: ha a kormáynszervó tartálya egyik napról a másikra kiszárad, akkor nem segít az újratöltés. Az legalább olyan normális, mint amikor egy kocsi annyi olajat zabál, mint üzemanyagot. De fő az optimizmus, nem? De! Naugye!

A Bevált Módszer

Az egész úgy kezdődött, hogy, a 2007-es nyaraláshoz hasonlóan, találtam egy csodás helyet. Egy rövid retrospekció: 2007-ben kitaláltam, hogy kéne görkorizni Barcelona-ban (ott is van Friday Night Skating - Péntek esti korizás), de mivel repülőn kicsit súlyos korit cipelni, hozzáköltöttem, egy Autós Dél-Európai Körutat, ami Barcelona-t is érinti, hogy tudjak korizni is. Nos, éppen ezt az utazást szerveztem, amikor kaptam egy olyan kör-e-mailt, amiben szép képek vannak Power Point-ban. A világ legszebb kikötőiről szólt, és nekem eszembe jutott, hogy mi van, ha útba esik valamelyik a Veresegyház - Barcelona úton. Kiderült, hogy igen, és így jutottunk el Vernazzaba.

Ezúttal a világ legszebb strandjait nézegettem, és kiderült, hogy  az egyik közülük a Cies Szigeteken van, ami viszont Vigo partjaitól van pár kilométerre az Atlanti Óceánon.

Nosza, menjünk Galiciába!
Mivel a Júlis - Augusztusi meleget ismerem, úgy terveztem, hogy nem a nyár közepén megyek, mert nem akartam megsülni. Volt némi előérzetem, hogy Galíciában mintha nem olyan idő lenne, mint mondjuk Extremadura-n, és így utólag hallgatnom kellett volna rá. Persze így is kiváló volt minden.
Utitásrnak Emőke szegődött mellém, aki amellett, hogy munkatársam, hasonló agyi kvalitásokkal rendelkezik, mint én. Mármint, ha valaki van még a világon, aki engem intelligensnek, és furcsa humorúnak tart. Ilyen társasággal pedig tényleg mindegy milyen idő van. Persze azért, jó ha nem esik az eső. (o;
Hogy pontosan, hogy alakult úgy, hogy ő jött, azt nem tudom, Tulajdonképpen valami olyan banális dolog volt, hogy megkérdeztem, van-e kedve jönni, és azt mondta persze. Én mindig mondtam, hogy az élet egyszerű!
Mivel én voltam a szervező, el is kezdtem szállást keresni az interneten, és a Casa Rural (Falusi Ház) opció mellett döntöttünk. Némi keresgélés és egyeztetés után megtaláltam a leg megfelelőbbnek tűnő jelöltet, és le is foglaltam interneten. Közben E lefoglalta a repjegyet, és tulajdonképpen ennyi volt a nagy szervezkedés. Mondom: egyszerűség.  Megyünk Galíciaba!