Vártam a szombatot, mert ezt neveztük ki szabad szombatnak. Ennek az a lényege, hogy a csajok elhúznak otthonról, és én végre egyedül lehetek. Az egyedüllétről már meséltem, de hogy ne csak meséljek róla, múlt héten elhajtottam a lányokat moziba, és még tetszett is nekik, úgyhogy rendszeressé tesszük..
Délelőtt elsétáltunk a Mercados Plaza-ba napi dolgokat venni, aztán elvittem Roxot a plenilunio-ba mert oda beszélték meg a mozit Berangere-rel. Ha már ott voltam, vettem parfümöt, mert kifogytam a Hermes-ből. Ezúttal Lolita Lempicka Au Masculin-jára esett a választás. Mivel otthon nem ettünk, beültünk a Puchera de la Abuela-ba, ami elvileg házias jellegű ételeket kínál szigorúan dél-amerikai felszolgálókkal, ahogy a legtöbb étterem. az étel egész jó volt, legalábbis a disznótoros része. (Itt is van hurka-kolbász, párolt káposzta stb.) Volt némi sült hús is, de az elég ízetlenre sikerült. Ezt is kipipáltuk, és véglegesen megállapítottuk, hogy a jövőben gyorskajálda, ázsiai vagy amerikai étteremben eszünk, ha nem otthon. miután megérkezett Berangere, lepasszoltam Roxot, és irány haza. A nagy nyugalmat kihasználva, megtisztogattam a lencséket, így már minden jó - gondoltam én.
Vasárnap reggel, elhatározásunk szerint, elindultunk Patones-be, ami Torrelaguna felett egy kis település. A későbbiekben kiderült, hogy senki nem tudja, miért pont ide jöttünk. Berangere említette korábban, hogy volt itt, és én ezt amolyan reklámnak fogtam fel, hogy ez milyen jó hely. Nos maga patones nem egy nagy was-ist-das, de mi ravaszak voltunk, és szépen átmentünk az Estanque de Atazar-hoz, ami egy nagy víztározó, és a hozzá tartozó Presa de Atazar-hoz, ami a gátja. Nagyon nagy gát ám ez! Csináltam sok képet, amelyeket itt lehet megtekinteni. A nem tól figyelmes szemlélő is láthatja, hogy a lencsetisztítás kevés volt, így fel kell készüljek egy érzékelőtisztításra. Ez a művelet errefelé 55€+Áfa. piha.
Minden esetre a táj csodás volt, az út kellemes, és még volt egy kis hó is. Rengeteg motoros volt, akiket alaphangon szeretek, de az, hogy egyfolytában a motorzúgást lehetett hallani, egy kicsit zavaró volt. Persze, megértem őket, mert ezek a hegyi utak kérik, hogy menjél rajtuk motorral, és ha lehet akkor húzd is neki. A Mondi nem éppen egy sportkupé, de élvezte az utat. (o:
Sétáltunk is egy jót, de nem erőltettük meg magunkat nagyon, mert szegény Roxnak nem annyira megy ez túrázás (nála inkább cammogás), meg úgy egyáltalán ez a mozgás-téma.
Mindent összevetve egy nagyon jó kirándulás volt. Az Escorial-os kirándulással szemben ezúttal nem duplán hoztunk kaját, hanem egyáltalán nem, így csak akkor ettünk, amikor hazaértünk. Illetve a lányok pizzát ettek, mert már ájuldoztak az éhségtől, én meg este csináltam palacsintát.
Azért itt van Rox változata is, ahol én vagyok a gonosz, mert nincs kaja az asztalon mire hazaérünk.
A következő kirándulás Manzanares El Real-ba várható.
Hogy miért?
2010 Július 1-én költöztem Spanyolországba.
A változás, új környezet, érdekes emberek, és a furcsaságok elég sok mesélnivalót adnak.
Mivel fárasztó lenne mindenkinek mindent minden alkalommal elismételni, rájöttem, hogy kerítenem kell valamilyen tömeges tájékoztatási eszközt, amivel egyszerre tudok mindenkinek mindent elmondani. Így született meg az ötlet, hogy az egészet leírom egy naplóba, aztán mindenki lubickolhat a szóáradatban.
Nos a naplóból "blog" lett a kényelem miatt, a szóáradatból pedig folyócska - néha meg csak cseppek.
Jó étvágyat!
A blog valósággal való egyezése nem a véletlen műve.
Sunday, 6 February 2011
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Hát nagyon vicces volt ugyanaz a story 1 ffi és 1 nő billentyűzetéből :-)))
ReplyDeleteE.
Nem állítanám be nemek harcának, inkább csak két nézőpont. Ezért is linkeltem ide.
ReplyDelete