Éjszakai/esti autózások alkalmával feltűnt, hogy a tompított nagyon magamelé világít. Zaragozaból hazafelé meg aztán különösen finom volt 320 km-t úgy vezetni, hogy az útszéli macskaszemek alapján lövöm be az utat, mint az ősrégi videojátékon, ahol a képernyő két oldalán kígyózó pöttyök jelölik a versenypályát.
Ami még rátett egy lapáttal, az egy furcsa vinnyogó hang volt, amit akkor észleltem, amikor a zaragozai expo parkolójában ráadtam a helyzetjelzőt. Rövid vizsgálódás után kiderült, hogy a fényszóró magasság-állító motorja vinnyog, de tüneti kezelésként sikerül addig állítgatni, amig csend lett. Mivel nem akartam annyiban hagyni a dolgot, vasárnap, Berangere asszisztálása mellett, nekiálltam megszerelni a fényszórókat.
A szakember egyik legfontosabb tudománya abban rejlik, hogy ha szétszed valamit, azt legalább olyan szinten össze is tudja rakni, mint ahogy a szétszedés előtt volt. Jobb esetben jobban. Ehhez tulajdonképpen nem is kell más, mint hogy odafigyeljen, mit honnan szerelt le.
Ezt szem előtt tartva, kiszereltem a lámpatesteket, és szétszedtem a magasságállító mechanikát. A fényszórónak három állítási lehetősége van. Állítócsavarok segítségével a magasságot, és az oldalállást lehet a lámpatestnél állítani. A harmadik lehetőség belülről egy potméter által vezérelt motor segítségével utánállítani a magasságot (ez akkor használatos, ha az autó hátulja leül, amikor megpakolod). Kiderült, hogy a bal oldali fényszóró mozgatómotorja elvesztette a jelet, és a végállás után is próbál állítani a fényszórón, de mivel nincs már út, csak vinnyog. A jobb oldali állítómotor karját meg egyszerűen eltörték, és visszaragasztották, de így sokkal rövidebb lett, így inkább be sem pattintották a helyére, hanem hagyták fityegni az egész lámpaegységet.
|\ <-- fényszóróegység
| |
| |-----|_| <-- állító motor
|/ ^állítókar
A fenti ábrán látható a működési elv. Ebben a nézetben az állítómotor ( |_| ) jobbra-balra mozgatja az állítókart (----), ami a fényszóróegységet (lámpabúrát + izzókat) billenti.
Az elsődleges szempont az volt, hogy a fényszórót magasabbra állítsam, és rögzítsem amennyire lehet. A bal oldali lámpával nem tudtam semmit csinálni, mivel a magasság-állító mechanika a legmarasabb állásban volt, így majd sötétben az állítócsavarokkal állítok a magasságon. A jobb oldalon kiszereltem a motort, hogy legyen referenciám, ha veszek másikat. A fityegést a fényszóróegység, és az állítómotor váza közé ékelt filmesdobozzal oldottam meg. (Ezért jó, ha valaki elteszi a fényképezőgép-filmek hengeres műanyag dobozait.) Ezáltal viszont a jobb oldali fényszóróm most az egekbe néz, ami miatt a kocsi úgy néz, és úgy néz ki, mint egy kaméleon. Egyik szeme lefele, másik felfele néz. Vicces, de az előttem haladónak idegesítő, így mielőbb megoldom az állítást, és azért azt a filmesdobozt sem tervezem hosszútávú megoldásként alkalmazni.
Érdekes, hogy az ember bármit szerel, akár autón, akár máshol - akár mechanikát, akár elektronikát, a vége mindig ugyanaz: Kalapács, szigszalag, sziloplaszt, hidegvágó, kábelközegelő, és mindenféle műanyag, és egyéb anyagú "valamire biztos jó lesz még" tárgyak alkalmazása.
A szakember
No comments:
Post a Comment