A hadászati stratégiák nagyon érdekes dolgok. Itt van mindjárt az a helyzet, amikor meg akarod téveszteni az ellenséget (már akinek van ilyen), de eszedbe jut, hogy mi van, hogy ha éppen erre számít? És mi van, ha arra számít, hogy eszedbe jut, hogy hátha erre számít? A variálás kedvéért még hozzáveszünk egy kis játékelméletet, és máris elveszítettem a fonalat. Azt hiszem, hogy a Világmindenség, és az emberi hülyeség mellett a dolgok bonyolíthatósága is végtelen.
A hadászati stratégiák, és a játékelmélet előnye az, hogy az életben is alkalmazható. Egyik kedvenc ilyen stratégiám Csodabogártól ered a Kelly Hőseiből, és a leginkább az ellenség kétségbeejtésének lehetne nevezni.
"Vanfesték töltetünk. Szép ábrákat kapunk, az ellenség meg frászt."
Ma folyamatábrákat gyártottam. Szép ábrákat készítettem, amitől a projektben résztvevők frászt kapnak majd, ha meglátják. A folyamatábra lényege, hogy végtelenül egyszerű dolgokat jó bonyolultan ábrázolunk, aztán megmagyarázzuk, hogy ez milyen egyszerű. A lényeg viszont abban rejlik, hogy a jó sok ide-oda mutogató nyíl, döntések, és események úgy tüntetik fel a munkát, mintha az hosszú, és fáratságos lenne. A vicc az az egészben, hogy külön programok vannak a piacon arra, hogy még az ilyen folyamatábrákat is pikk-pakk meg lehessen csinálni. A végeredmény az, hogy még a folyamatábra is azt sugallja, hogy azzal is sokat dolgoztál.
A folyamatábrázolás után elmentünk Roxxal Rivas-ba, ahol egy új bevásárlóközpontot fedeztünk fel. Meglepő, hogy Madrid környékén mennyi ilyen van. Az ember elgondolkozik, hogy tényleg szükség van-e ennyi üzletre, de a csúf igazság az, hogy a fogyasztás ijesztő méreteket öltött. Hogy hősiesen harcoljak a fogyasztás ellen (Mint Sir Robin a Gyalog Galoppban, aki bátran elfutott, és hősiesen talpat nyalt), vettem is egy Pedro Del Hierro inget. mert módfelett megtetszett. És még a pénteknek is lehetett ma örülni.
No comments:
Post a Comment