Hogy miért?

2010 Július 1-én költöztem Spanyolországba.
A változás, új környezet, érdekes emberek, és a furcsaságok elég sok mesélnivalót adnak.
Mivel fárasztó lenne mindenkinek mindent minden alkalommal elismételni, rájöttem, hogy kerítenem kell valamilyen tömeges tájékoztatási eszközt, amivel egyszerre tudok mindenkinek mindent elmondani. Így született meg az ötlet, hogy az egészet leírom egy naplóba, aztán mindenki lubickolhat a szóáradatban.
Nos a naplóból "blog" lett a kényelem miatt, a szóáradatból pedig folyócska - néha meg csak cseppek.
Jó étvágyat!
A blog valósággal való egyezése nem a véletlen műve.

Sunday, 27 February 2011

Rags to Riches - Pedriza, Las Rozas, Divat

Azaz "Rongyokból rongyrázásba", vagy ilyesmi.
A napokban kicsit laposabb lett a munka, mivel egy IBM-es bénázásnak köszönhetően nincs kapcsolatom a céges rendszerrel. Kicsit frusztráló, de ugyanakkor jó, hogy békénhagynak. (o:
Úgy tűnik, jól beállt a "hetirendünk". Hétfő, kedd, csütörtök: konditerem, szerda: kori, péntek: ad-hoc, szombat: vásárlás / Axel-nap, Vasárnap: kirándulás.
A héten pénteken Ikeába mentünk, mert még hiányzott egy komód a konyhából. Egyre jobban álok holmirámolással, és rendtartással. (o:
Ha már arra jártunk, benéztünk a Pedro Del Hierro boltba (Cortefiel), és vettem egy Colombo-s ballonkabátot. (o:
Szombaton bevásároltunk a hónapra, ami érdekes, mert néha úgy érzem, hogy hetente csinálunk "havi" vásárlásokat. De lehet, hogy csak az idő múlik ilyen gyorsan. Délután Roxék moziba mentek (A Király beszédére), én meg filmet néztem (The Mechanic), meg takarítottam / rendet csináltam / mostam.
Vasárnapra már előre kitaláltuk, hogy elmegyünk Manzanares El Real-ba, amit már pár hete halogattunk, mert nem volt olyan jó idő, meg volt - ugye - közben Zaragoza is.
Manzanares El Real egy viszonylag kis város az Embalse de Santillana (Santillana víztározó) partján a Sierra de Madrid lábánál. Idilli környezet: van víz, hegyek, gyönyörű tájak, és rengeteg kiránduló.
Maga a Sierra tulajdonképpen egy hegység sok nemzeti parkkal, és persze Navacerrada-val, ami a helyi "síparadicsom". A környéken nem ritkák a 2000m feletti csúcsok.
Ricardo ajánlásával, mi a Pedriza-t céloztuk meg, ami egy nemzeti parkba foglalt sziklacsoport. A megközelítése igen egyszerű (ez fontos szempont volt, mivel nem ismerjük a környéket), mész a táblák után, majd egy parkolóban hagyod a kocsit (vagy, ha elég korán érsz, akkor kicsit feljebb is mehetsz), és lehet gyalogolni.
Mi is ezt tettük, és kiváló bringázóhelyeken sétáltuk. Volt is sok országutis, és néhány merészebb terepező is.
A végső cél maga a Pedriza volt, ami egy halom óriási szikla egészen érdekes alakokkal, és pozícióban. Mi Beával neki is áltunk sziklákat mászni, Rox meg pihent addig. Csodás kilátás, szikrázó napsütés, tokéletes kirándulóidő, és -hely. Szóval jókat ugrabugráltunk asziklákon, aztán elindultunk visszafelé.
Hát... bringával sokkal jobb lett volna, igaz, hogy nem is tartott volna olyan sokáig. Gondolom, a helyi Downhilleseknek nem ez az edzőterepe, mert a bringások, akiket itt láttam nem voltak túl merészek.
Képek itt
A kocsinál benyomtunk egy-egy szenyát, aztán elindultunk Las Rozas de Madrid felé. Ez az etap szintén tervbe volt véve, mivel Rox már nagyon régen meg akarta nézni Madrid egyik legnagyobb, és legjobbnak mondott outlet-jét.
Nos kinézetre olyasmi, mint a törökbálinti, vagy a pandorfi outletek. Sok márkás bolt, sok puccos nép. Mi pedig megérkezünk bakancsban, meg túracuccban. Egy órával ezelőtt még egy sziklára másztam fel, most meg az Armani boltban szemezek egy csodás öltönnyel, ami ráadásul 300€. Vicc. Majdnem meg is vettem, de sajna már nem férne el otthon. Pedig a zöldön kívül (amit nem is akarok) a kék az egyetlen árnyalat, ami hiányzik az öltönykollekciómból. Mondjuk még egy sötétszürke is elférne a világos Christian Berg (svéd), és a fekete Rebus (olasz) öltönyöm között. És hát ez mégis Armani... De végül nem vettem meg. Helyette vettem két Nautica pólót, és egy csodás ciklámen pulóvert (szintén Nautica). mivel mellényből még hiányzik néhány szín, kiegészítettem most egy Calvin Klein mellénnyel a kollekciómat, szép zöld színben.
Ahogy nézem, végre eljön az én időm is (részben). Extrém, rikító szinek, és végre nem azok a halvány, meg pasztell valamik, amiknek csak gyümölcs nevet tudnak adni. "Sajnos" a másik irányzat a toplák. Gyűrött ing a nadrágon kívül, ami ráadásul a mellény/pulóver alól is kilóg. Ez annyira nem zavar, mert oké, hogy divat, de azért én igyekszem a magam útját járni. Divat a szűk, egyenes szabás, és jó hír, hogy újra a hosszított zakók/öltönyök is visszajöttek. Utcai öltözetben is ingek, valamint mindenféle mintás, és feliratos pólók. Bár a spanyolok nem nagyon Rugby nemzet, azért a különböző Hackett, Ralph Lauren, és egyéb "rögbis" pólók is vannak szépen. Érdekesség még a dupla póló megoldás, azaz, a póló alá nem rövidujjú trikót vesznek, hanem egy másik pólót. A tisztánlátás kedvéért: a póló a gombos, galléros trikó.

4 comments:

  1. Ennyi öltönyöd van és én még sosem láttalak abban?!

    ReplyDelete
  2. Nem annyira szeretek öltönyben korizni. (o:

    ReplyDelete
  3. Én dolgozni sem láttalak soha öltönyben :-P
    És ciklámen pulóver?!?! :O
    Nem ismerem ezt az extrém oldaladat ;-)
    E.

    ReplyDelete