Távolodom Barcelonatól, és közeledem a bikákhoz. Az elsőt egy Alfajarin nevű település fölött pillantom meg. Egy hegy tetején áll, és igazán tiszteletre méltó látványt nyújt. Zaragoza felé, és egészen Madridig kisértenek a kamionosok. Ettől függetlenül jól haladok, nem vagyok álmos, nem izgulok, mert már érzem, hogy hazaértem.
Zaragoza gyönyörű, mint mindig. ('Sonrie! Estás en Zaragoza!' - 'Mosolyogj! Zaragozaban vagy!'). Zaragoza környéke elég szeles lehet, mert tele van szélerőművekkel. Feltételezem, hogy a szél volt előbb, és a szélerőműveket építették azért mert van szél. és nem azért van szél, mert szélerőműveket építettek. Ok-Okozat A'la Merovingi. A madarak meg biztos nem örülnek a nagy lapátoknak...
Ahogy Madrid felé elhagyom a várost egészen érdekes dolog jelenik meg előttem. Az egyik óriási bika közvetlenül az autóút mellett áll. Egészen kiemelkedik a tájból - szinte önálló földrajzi elem. A hátterében meg ott magasodnak a hatalmas szélerőművek. Nagyon szürreális látvány. A kamerám meg még mindig elásva, a tatár meg még mindig hajt. A madarak továbbra sem örülnek.
Friday, 2 July 2010
Miért éppen Madrid?
Andorra is erre van valahol, de még nem látta senki. Valaki azt mondta, hogy oda mennek emberek nyaralni, de nem tudom, hogy csinálják. Az biztos, hogy az önérzetük - mint a baszkoknak, vagy a katalánoknak - nagyobb az államuknál.
Átértem Spanyolországba, és meg is állok tankolni. Jó lett volna pihenni kicsit, de a kút után már nincs parkoló, és a kutas néni útmutatása szerint nyugodtan be kellett volna hajtanom a behajtani tiloson, ami nekem még nem megy (nyugodtan), így nem találtattam méltónak a parkolásra.
Barcelona körgyűrűin kitalálom, hogy tapasztalt térképolvasó vagyok, és kinézem melyik számú ut kell nekem Zaragoza felé. Meg is találom, de sikerül a másik irányba elhajtanom ( a naplementébe). Egy órát bolyongok, olykor olyan helyeken, hogy én a földön autózom, miközben felettem 4 szinten (!) kavarog az autópálya. Mondjuk sokszor gondoltam egy-egy felüljárón, vagy viadukton, hogy vajon milyen lehet ott lent. Hát nem olyan jó. Mindenesetre megnéztem Molina de Reyest.
Miután kikeveredtem a felhajtók- és lehajtók dzsungeléből még megáltam egyet pihenni, mondván, hogy ez mégis Barcelona.
Amikor újságoltam a Madridi esetet, miszerint itt fogok lakni, sokat mondták, hogy Madridnak nincs is tengerpartja, és miért nem Barcelona? Nos a miért nem, az most megerősödött. A pihenőben, ahol barcelonaban megálltam egyetlen Spanyol szót nem hallottam. Török, Arab, Catalán, meg minden más. Spanyol nem. Azt már nem is említem, hogy egyetlen táblán sem volt kiírva Spanyolul semmi. Persze, lehet érteni, mert hasonlít, de akkor is. No hablan Español.
Végre ráállok a Zaragozai autópályára, és irány a bikák földje. Irány haza.
Átértem Spanyolországba, és meg is állok tankolni. Jó lett volna pihenni kicsit, de a kút után már nincs parkoló, és a kutas néni útmutatása szerint nyugodtan be kellett volna hajtanom a behajtani tiloson, ami nekem még nem megy (nyugodtan), így nem találtattam méltónak a parkolásra.
Barcelona körgyűrűin kitalálom, hogy tapasztalt térképolvasó vagyok, és kinézem melyik számú ut kell nekem Zaragoza felé. Meg is találom, de sikerül a másik irányba elhajtanom ( a naplementébe). Egy órát bolyongok, olykor olyan helyeken, hogy én a földön autózom, miközben felettem 4 szinten (!) kavarog az autópálya. Mondjuk sokszor gondoltam egy-egy felüljárón, vagy viadukton, hogy vajon milyen lehet ott lent. Hát nem olyan jó. Mindenesetre megnéztem Molina de Reyest.
Miután kikeveredtem a felhajtók- és lehajtók dzsungeléből még megáltam egyet pihenni, mondván, hogy ez mégis Barcelona.
Amikor újságoltam a Madridi esetet, miszerint itt fogok lakni, sokat mondták, hogy Madridnak nincs is tengerpartja, és miért nem Barcelona? Nos a miért nem, az most megerősödött. A pihenőben, ahol barcelonaban megálltam egyetlen Spanyol szót nem hallottam. Török, Arab, Catalán, meg minden más. Spanyol nem. Azt már nem is említem, hogy egyetlen táblán sem volt kiírva Spanyolul semmi. Persze, lehet érteni, mert hasonlít, de akkor is. No hablan Español.
Végre ráállok a Zaragozai autópályára, és irány a bikák földje. Irány haza.
Duane Berry és a kamionszlalom
5:30-kor kelek. A törölközőmmel együtt bemegyek a bolba, és cicamosdást eszközölök. Na ki a cigány?
Energiaital + cigi reggelire, és 6-kor indulás tovább.
A Francia autópálya egészen rendben van, de piszkosul drága. Ráadásul elkezdődik a kamionos roedo, aminek keretében fantomdugók keletkeznek, amikor egy-egy kamionos egy másikat próbál előzni, és kilómétereken keresztül erőlködnek egymás mellett. Néha röhögök rajtuk, de többnyire zavaró dolog. Mivel a Mondi nem rakéta üzemmódban üzemel, van, hogy egészen beragadok. Különösen Olaszországban nem divat az elengedés. Ha lasabb kocsid van, akkor a külső sávba szorulsz, és kész. Az úton a lassúaknak nincs kegyelem. Amúgy az A/C kapcsolót kezdem úgy használni, mint valami NOX charger-t. Amikor előzök, megnyomom. Kikapcsol a klíma, és egy kicsit fürgébb lesz a kocsi. Ilyenkor autó és utazó együtt izzadnak.
Elhagyom Marseilles-t, és a Toulouse-i lehajtót (integetek Zsuzsinak), és megérkezik az eltéveszthetetlen hangulat. Dél-Franciaország mesésen szép. Jó lenne megállni kicsit, de hajt a tatár. Perpignan után megjelenik a tábla, hogy Douane. Eszembe jut az X-Aktákból Duanne Berry, aki igazából földön kívüli volt. Nem találkoztam E.T-kkel, de kiderült, hogy a Douane az olyan, mint az Aduana, azaz Vám. A nagy Európai közösködésben eléggé meglepő egy határ, meg vám, de csak vaklárma. Üres határátkelő, mint Hegyeshalom ( vagy -----shalom, ahogy esti kivilágításban látszik).
Energiaital + cigi reggelire, és 6-kor indulás tovább.
A Francia autópálya egészen rendben van, de piszkosul drága. Ráadásul elkezdődik a kamionos roedo, aminek keretében fantomdugók keletkeznek, amikor egy-egy kamionos egy másikat próbál előzni, és kilómétereken keresztül erőlködnek egymás mellett. Néha röhögök rajtuk, de többnyire zavaró dolog. Mivel a Mondi nem rakéta üzemmódban üzemel, van, hogy egészen beragadok. Különösen Olaszországban nem divat az elengedés. Ha lasabb kocsid van, akkor a külső sávba szorulsz, és kész. Az úton a lassúaknak nincs kegyelem. Amúgy az A/C kapcsolót kezdem úgy használni, mint valami NOX charger-t. Amikor előzök, megnyomom. Kikapcsol a klíma, és egy kicsit fürgébb lesz a kocsi. Ilyenkor autó és utazó együtt izzadnak.
Elhagyom Marseilles-t, és a Toulouse-i lehajtót (integetek Zsuzsinak), és megérkezik az eltéveszthetetlen hangulat. Dél-Franciaország mesésen szép. Jó lenne megállni kicsit, de hajt a tatár. Perpignan után megjelenik a tábla, hogy Douane. Eszembe jut az X-Aktákból Duanne Berry, aki igazából földön kívüli volt. Nem találkoztam E.T-kkel, de kiderült, hogy a Douane az olyan, mint az Aduana, azaz Vám. A nagy Európai közösködésben eléggé meglepő egy határ, meg vám, de csak vaklárma. Üres határátkelő, mint Hegyeshalom ( vagy -----shalom, ahogy esti kivilágításban látszik).
Kamionok, motorosok, pihenők
Ami az utat illetti, az egy egészen más világ. Az Úton nem vagy üzletember, csavargó, pék, logisztikus, virágáru. Utazó vagy. Na jó, a cigányok kivételek. Ők ott is cigányok maradnak. Hangosak, bödüsek (már ha valaki közel megy hozzájuk), és nem vagyok biztos benne, hogy bármiben különbözik az életük az úton attól, amikor nincsenek úton.
Ha megálok egy pihenőben összenézek a többi utazóval, és biccentünk, ha már láttuk egymást párszáz kilométerrel arrébb. A magyar kamionosok Magyarországtól távolodva geyre lelkesebben villognak, ha meglátják a magyar rendszámot.
Franciaországban, az egyik pihenőben áll két RC8-as KTM és egy Suzuki Hayabusha. Eszembe jut, hogy lefényképezem a motorokat Timcsi kedvéért, de el van ásva a fényképező, és különben sem vagyok oda más járművének fényképezéséért. Mindazonáltal, a Hayabusha egy szép motor.
Nem állok meg sokszor, és bár a GPS Olasz, Francia és Spanyol térkép nélkül hasztalan, elég jól tájékozódom. Sokszor villan be az emlék a 2007-es Barcelonai útról.
Tartom az óránként 100 km-es átlagot, még úgy is, hogy Velencénél egy órát állok a dugoban. El is panaszolom Szilvikének a hülye Olasz autópályát, ami tényleg elég ramaty még a Magyarhoz képest is. Ettől függetlenül a Szlovén tankolás után (ahogy már említettem) csak valamivel több, mint 600 km után állok meg. Amikor Szolnokra jártam főiskolára, volt, hogy a 118 km-es távon is meg kellett állnom egy fánál. Ehhez képest 600 km egy seggel...
Éjjel egykor állok meg aludni Franciaországban. A reggeli késés eredménye, hogy nincs időm motelben megszállni, így a kocsiban alszom. A szervizállomás ('Area Servicio' / 'Aire' országtól függően a neve a benzinkút + étterem + bolt pihenőknek) már helyt ad jópár autónak, amikben szintén alszanak. Beállok melléjük, és én is alszom a kis 5x2-es világomban. Elvégre utazó vagyok. Tudom, hol a törülközőm.
Ha megálok egy pihenőben összenézek a többi utazóval, és biccentünk, ha már láttuk egymást párszáz kilométerrel arrébb. A magyar kamionosok Magyarországtól távolodva geyre lelkesebben villognak, ha meglátják a magyar rendszámot.
Franciaországban, az egyik pihenőben áll két RC8-as KTM és egy Suzuki Hayabusha. Eszembe jut, hogy lefényképezem a motorokat Timcsi kedvéért, de el van ásva a fényképező, és különben sem vagyok oda más járművének fényképezéséért. Mindazonáltal, a Hayabusha egy szép motor.
Nem állok meg sokszor, és bár a GPS Olasz, Francia és Spanyol térkép nélkül hasztalan, elég jól tájékozódom. Sokszor villan be az emlék a 2007-es Barcelonai útról.
Tartom az óránként 100 km-es átlagot, még úgy is, hogy Velencénél egy órát állok a dugoban. El is panaszolom Szilvikének a hülye Olasz autópályát, ami tényleg elég ramaty még a Magyarhoz képest is. Ettől függetlenül a Szlovén tankolás után (ahogy már említettem) csak valamivel több, mint 600 km után állok meg. Amikor Szolnokra jártam főiskolára, volt, hogy a 118 km-es távon is meg kellett állnom egy fánál. Ehhez képest 600 km egy seggel...
Éjjel egykor állok meg aludni Franciaországban. A reggeli késés eredménye, hogy nincs időm motelben megszállni, így a kocsiban alszom. A szervizállomás ('Area Servicio' / 'Aire' országtól függően a neve a benzinkút + étterem + bolt pihenőknek) már helyt ad jópár autónak, amikben szintén alszanak. Beállok melléjük, és én is alszom a kis 5x2-es világomban. Elvégre utazó vagyok. Tudom, hol a törülközőm.
Thursday, 1 July 2010
5x2-es világ
Rox Mondija kihozott Madridba, amiért mindkettejüknek nagyon hálás vagyok.
2.547 km 36 óra, és kb 170 liter gázolaj. Azoknak, akik a számok nyelvén szeretik tudni az eseményeket. Magam is ilyesmi volnék, Rox szerint analyser vagyok. Listák, táblázatok, számok.
A Mondi kicsit lomha, de azért tartós 130-140 kmh (néha 160 km/h..ehhem) az utazósebesség. Persze, ha tekintetbe vesszük, hogy 3-400 kiló van benne, és úgy ül, mint a Hortobágyon a csikósok lova (miért nem csikója?), akkor azért nem rossz... És persze folyamatos klíma. És karácsonyfa műszerfal. Vagy ezt már mondtam? (o=
Szlovéniában egy MOL kúton állok meg tankolni. Nem beszélnek Magyarul. Micsota gyarmat ez kérem! Innen egy huzamban nyomok 600 kilómétert. Ez eddig a rekordom.
Az úton sokat tanultam. Például van olyan település,. hogy Csörnyeföld. És a 'Vas' falut jelent szlovénul. Átmentem a Lendva felett, ami nem volt olyan izgi, de már tudom, hol van, és azt, hogy az egy folyó (vagy patak?). (o:
Szól az MP3, van ásványvíz, energiaital, és szendvicsek. Kurucz Zsuzsi szerint ébrentartó lehet a szotyizás. Rox pedig éppen berakott egy nagy csomag pisztáciát. És valóban: kiváló ébrentartónak bizonyult az olajos magvak rágcsálása.
Az autóban egy külön kapszulában élek. Minden kéznél van. A csomagtartóban meg az életem nagyobb része jön velem. Majdnem három napig csigaként élek. Nem húzok nyálkás csíkot, de a házamban alszom. Összesen 5 órát.
2.547 km 36 óra, és kb 170 liter gázolaj. Azoknak, akik a számok nyelvén szeretik tudni az eseményeket. Magam is ilyesmi volnék, Rox szerint analyser vagyok. Listák, táblázatok, számok.
A Mondi kicsit lomha, de azért tartós 130-140 kmh (néha 160 km/h..ehhem) az utazósebesség. Persze, ha tekintetbe vesszük, hogy 3-400 kiló van benne, és úgy ül, mint a Hortobágyon a csikósok lova (miért nem csikója?), akkor azért nem rossz... És persze folyamatos klíma. És karácsonyfa műszerfal. Vagy ezt már mondtam? (o=
Szlovéniában egy MOL kúton állok meg tankolni. Nem beszélnek Magyarul. Micsota gyarmat ez kérem! Innen egy huzamban nyomok 600 kilómétert. Ez eddig a rekordom.
Az úton sokat tanultam. Például van olyan település,. hogy Csörnyeföld. És a 'Vas' falut jelent szlovénul. Átmentem a Lendva felett, ami nem volt olyan izgi, de már tudom, hol van, és azt, hogy az egy folyó (vagy patak?). (o:
Szól az MP3, van ásványvíz, energiaital, és szendvicsek. Kurucz Zsuzsi szerint ébrentartó lehet a szotyizás. Rox pedig éppen berakott egy nagy csomag pisztáciát. És valóban: kiváló ébrentartónak bizonyult az olajos magvak rágcsálása.
Az autóban egy külön kapszulában élek. Minden kéznél van. A csomagtartóban meg az életem nagyobb része jön velem. Majdnem három napig csigaként élek. Nem húzok nyálkás csíkot, de a házamban alszom. Összesen 5 órát.
Nem meghalni megyek
Csütörtök reggel eltököltem az időt, amiben - lássuk be - jó vagyok. És a fél óra csúszás máris belevitt a csúcsforgalom- időszakba, ami miatt várnom kellett 10-ig az indulással. Így is egy óra alatt értem az M7-M1 elágazáshoz, amit nem is merek elképzelni, mennyi idő lett volna a csúcsban.
Reggel elbúcsúztunk Roxxal és Janival, és magamban azt gondolom, hogy mindenkiben (még bennem is) az az érzés motoszkál, hogy meghalni megyek, vagy mi. Tulajdonképpen a meghalás az élők szempontjából nem az, hogy a másiknak leáll a szíve, megszűnnek a létfunkciói, vagy hogy éppenséggel leesik a feje, vagy akármi, hanem az, hogy nem láthatom amikor csak akarom, legfeljebb egy szépen, vagy kevésbbé szlépen faragott márványtömbhöz beszélhetek egy temetőben, ahol különben is állandóan eltévedek. A halottak siratása önzés - nem a halottakat sajnáljuk, hanem magunkat, mert itthagytak minket. Ezt csak azért írtam le, mert ugye, én is egy olyasmi útra készültem, ami megakadályozza a szeretteimet abban, hogy akármikor nyakonvághassanak, vagy akármi. Persze van mobil, meg Skype, meg MSN, meg G-talk, de az mégsem az igazi. Megjegyzem, nincsenek információim arról, hogy a túlvilágon a fentiek közül bármelyik elérhető lenne. Szerintem még Internet sincs.
Ha már arra jártam, beugrottam, és megnéztem Terikét és Kareszt, akik a nagynéném, és a nagybátyám. Megetettek, megitattak, és bár amúgy sem találkozuk sokszor, egy kicsit ott volt a levegőben, hogy ez most talán még ritkábbá válik.
Péntek délután egy óra múlt egy kicsivel, és életem egyik leghosszabb vezetése, és talán legnagyobb horderejű utazása áll előttem. A műszerfal meg mint a karácsonyfa...
Reggel elbúcsúztunk Roxxal és Janival, és magamban azt gondolom, hogy mindenkiben (még bennem is) az az érzés motoszkál, hogy meghalni megyek, vagy mi. Tulajdonképpen a meghalás az élők szempontjából nem az, hogy a másiknak leáll a szíve, megszűnnek a létfunkciói, vagy hogy éppenséggel leesik a feje, vagy akármi, hanem az, hogy nem láthatom amikor csak akarom, legfeljebb egy szépen, vagy kevésbbé szlépen faragott márványtömbhöz beszélhetek egy temetőben, ahol különben is állandóan eltévedek. A halottak siratása önzés - nem a halottakat sajnáljuk, hanem magunkat, mert itthagytak minket. Ezt csak azért írtam le, mert ugye, én is egy olyasmi útra készültem, ami megakadályozza a szeretteimet abban, hogy akármikor nyakonvághassanak, vagy akármi. Persze van mobil, meg Skype, meg MSN, meg G-talk, de az mégsem az igazi. Megjegyzem, nincsenek információim arról, hogy a túlvilágon a fentiek közül bármelyik elérhető lenne. Szerintem még Internet sincs.
Ha már arra jártam, beugrottam, és megnéztem Terikét és Kareszt, akik a nagynéném, és a nagybátyám. Megetettek, megitattak, és bár amúgy sem találkozuk sokszor, egy kicsit ott volt a levegőben, hogy ez most talán még ritkábbá válik.
Péntek délután egy óra múlt egy kicsivel, és életem egyik leghosszabb vezetése, és talán legnagyobb horderejű utazása áll előttem. A műszerfal meg mint a karácsonyfa...
Karácsonyfa műszerfal
Egy hónap (egy nagyon kemény hónap) ugrás, és már indulok is. Mivel a pakolás, és a véghajrá a munkában az alvás rovására mentek, kiderült, hogy nem vagyok elég jártas a gyors alvásban. Valahogy nem sikerül 2-3 óra alatt kipihennem magam egy-egy halálra dolgozott nap után. Olyan lassan alszom, hogy kéne az a 4-6 óra. Dehát most nincs, nem volt rá érkezés.
Csütörtök este még lázas pakolás volt, Tamáskával és Hangloose-ékkal - jó. hogy itt vannak, mert elveszik az élét a távozásomnak. Persze, miután végeztünk, még egyszer mindent át kellett néznem, mert ilyen vagyok. Még egy kis állítás itt, még egy kis igazítás ott, aztán lehet javítgatni, amit elrontok. Azt persze még nem mondtam senkinek (ez továbbra is titok), hogy ennek a szöszmötölésnek egy karácsonyfa-szerű fényárban úszó műszerfal lett a következménye, ami végigkisért 5 országon.
A helyzet az, hogy még délelőtt próbáltam megjavítani a felcserélt ablakspriccniket (amik úgy működtek, hogy az első spricnivel a hátsó ablaktörlő indult meg, és vice versa), de nem annyira sikerült, így most is fordítva nyomják.
A probléma ott kezdődött, hogy a próbálkozás során kisütöttem egy biztosítékot, és - táblarajz nélkül - végig kellett néznem az összeset. Mire végeztem, ment minden rendben, ám a légzsák hibajelző hibát jelzett. Mivel előtte nem csinálta, úgy gondoltam, hogy csak a biztosíték macera miatt hülyült meg. Majd megjavul - gondoltam én.
A szivargyújtó sem működött, így azt is műszeres mérésnek álcázott biztosíték-kiveréssel próbáltam orvosolni. Végül csak az érintkezőket kellett egy kicsit megkapargatni, hogy legyen kontaktus. Az újabb biztosíték keresés, és -csere eredménye két újabb hibajelzés: fék, és ABS. Az előzőhöz hasonló módon jártam el - konstatáltam, hogy én hozzájuk sem nyúltam, és ha korábban jók voltak, akkor most is biztos azok, ha meg világít valami, az az ő baja. Mindenesetre, nem szóltam róla senkinek, hanem úgy csináltam, mint a kisgyerek a vendégségben, miután eltört egy vázát, és a maradványait a szőnyeg - függöny - kandalló stratégia pontok segítségével eltüntette: fütyörészve bámultam a plafont... Amúgy is utazni fogok, nem fékezni, meg balesetet szenvedni.
Csütörtök este még lázas pakolás volt, Tamáskával és Hangloose-ékkal - jó. hogy itt vannak, mert elveszik az élét a távozásomnak. Persze, miután végeztünk, még egyszer mindent át kellett néznem, mert ilyen vagyok. Még egy kis állítás itt, még egy kis igazítás ott, aztán lehet javítgatni, amit elrontok. Azt persze még nem mondtam senkinek (ez továbbra is titok), hogy ennek a szöszmötölésnek egy karácsonyfa-szerű fényárban úszó műszerfal lett a következménye, ami végigkisért 5 országon.
A helyzet az, hogy még délelőtt próbáltam megjavítani a felcserélt ablakspriccniket (amik úgy működtek, hogy az első spricnivel a hátsó ablaktörlő indult meg, és vice versa), de nem annyira sikerült, így most is fordítva nyomják.
A probléma ott kezdődött, hogy a próbálkozás során kisütöttem egy biztosítékot, és - táblarajz nélkül - végig kellett néznem az összeset. Mire végeztem, ment minden rendben, ám a légzsák hibajelző hibát jelzett. Mivel előtte nem csinálta, úgy gondoltam, hogy csak a biztosíték macera miatt hülyült meg. Majd megjavul - gondoltam én.
A szivargyújtó sem működött, így azt is műszeres mérésnek álcázott biztosíték-kiveréssel próbáltam orvosolni. Végül csak az érintkezőket kellett egy kicsit megkapargatni, hogy legyen kontaktus. Az újabb biztosíték keresés, és -csere eredménye két újabb hibajelzés: fék, és ABS. Az előzőhöz hasonló módon jártam el - konstatáltam, hogy én hozzájuk sem nyúltam, és ha korábban jók voltak, akkor most is biztos azok, ha meg világít valami, az az ő baja. Mindenesetre, nem szóltam róla senkinek, hanem úgy csináltam, mint a kisgyerek a vendégségben, miután eltört egy vázát, és a maradványait a szőnyeg - függöny - kandalló stratégia pontok segítségével eltüntette: fütyörészve bámultam a plafont... Amúgy is utazni fogok, nem fékezni, meg balesetet szenvedni.
Subscribe to:
Posts (Atom)