Andorra is erre van valahol, de még nem látta senki. Valaki azt mondta, hogy oda mennek emberek nyaralni, de nem tudom, hogy csinálják. Az biztos, hogy az önérzetük - mint a baszkoknak, vagy a katalánoknak - nagyobb az államuknál.
Átértem Spanyolországba, és meg is állok tankolni. Jó lett volna pihenni kicsit, de a kút után már nincs parkoló, és a kutas néni útmutatása szerint nyugodtan be kellett volna hajtanom a behajtani tiloson, ami nekem még nem megy (nyugodtan), így nem találtattam méltónak a parkolásra.
Barcelona körgyűrűin kitalálom, hogy tapasztalt térképolvasó vagyok, és kinézem melyik számú ut kell nekem Zaragoza felé. Meg is találom, de sikerül a másik irányba elhajtanom ( a naplementébe). Egy órát bolyongok, olykor olyan helyeken, hogy én a földön autózom, miközben felettem 4 szinten (!) kavarog az autópálya. Mondjuk sokszor gondoltam egy-egy felüljárón, vagy viadukton, hogy vajon milyen lehet ott lent. Hát nem olyan jó. Mindenesetre megnéztem Molina de Reyest.
Miután kikeveredtem a felhajtók- és lehajtók dzsungeléből még megáltam egyet pihenni, mondván, hogy ez mégis Barcelona.
Amikor újságoltam a Madridi esetet, miszerint itt fogok lakni, sokat mondták, hogy Madridnak nincs is tengerpartja, és miért nem Barcelona? Nos a miért nem, az most megerősödött. A pihenőben, ahol barcelonaban megálltam egyetlen Spanyol szót nem hallottam. Török, Arab, Catalán, meg minden más. Spanyol nem. Azt már nem is említem, hogy egyetlen táblán sem volt kiírva Spanyolul semmi. Persze, lehet érteni, mert hasonlít, de akkor is. No hablan Español.
Végre ráállok a Zaragozai autópályára, és irány a bikák földje. Irány haza.
No comments:
Post a Comment