Általában odafigyelek arra, hogy mit eszek, és szerencsére nem csak húson meg kruplin tudok élni. Ettől függetlenül van, hogy úgy érzem, kicsit meg kell húzni a nadrágszíjjat, illetve, hogy éppenséggel nem tudom addig a furatig húzni a szíjjat, amíg szeretném. Van egy határ, amíg nem zavar a pocak, és úgy általánosságban nem szoktam törődni a küldődégekkel, de amikor már kényelmetlen a kövérség, akkor tenni kell valamit. Ha felbuksz cipőkötés közben, vagy az űgyon égnek meredt lábakkal kapálózva húzod fel a zoknit, akkor tenni kell valamit. Illetve nem-tenni kell az evést.Elhatároztam, hogy fogyókúrázok egyet. Ez nálam pont olyan egyszerűen megy, ahogy Tibi is mondta egyszer: ha eszek hízok, ha nem eszek fogyok. A nem evéshez viszont kell egy-két dolgot venni. Igazából nem is nagyon szoktam hízlaló dolgokat venni, de azért egy-egy csipsz beugrik néha a bevásárlókocsiba, és van ugye rizs, krumpli, némi édesség is otthon, és Rox kedvéért tészta. A fogyókúrához viszont speckó cuccok kellenek, mint káposzta zöldség, és hasonló szörnyűségek. Szóval, adott volt a feladat: botmixert venni, zöldségeket venni, lógni egy kicsit szenvedés előtt, és bezabálni.
Erre a legalkalmasabb hely a Plenilunio.
Mondhatnám, hogy a legközelebbi pláza lévén, amolyan törzshely lett a "Pleni". Nagyjából tudom, mit lehet várni tőle, és a boltok között is jól eligazodom. ennek megfelelően inkább lődörögtünk, mint kirakatot néztünk. Persze, az ilyen alkalmak jók arra, hogy az ember felmérje, miből mi a kínálat, és amikor oda kerül a sor, akkor már nem kell keresgélni. Például, ha öltönyt veszek majd, tudni fogom, hogy Las Rozasba kell mennem az Armani öltönyömért, a Corte Inglésbe a Pulsar órámért, és a Decathlone-ba a kondigépért. Nos a turmixgépet egy szempillantás alatt megvettem, és ha már arra jártam, megvettem a szűrőt a gépre, mert zavart, hogy tejes a kép, ha egy kicsit is a nap felé fényképezek. Végre elérkezettnek tűnt a pillanat, hogy a régen kinézett klaviatúra + egér párost is beszerezzem, természetesen vezeték nélküli változatban. Erre igazából a filmnézés miatt került sor, és persze azért, mert bent is vezeték nélküli egerem van, és nagyon szórakoztat, hogy a seggemen is tudok vele "kurzorálni", vagy éppen az asztalra tehénkedve teljesen kinyújtott kézzel. Mindezt anélkül, hogy a vezetéket rángatnám, mert hogy az nincs. A benti egérnek, mondjuk, havonta lemerül az eleme, de amit én vettem az Logitech, így ez nem fordulhat elő.
Az eredeti terv szerint a jövendő fogyókúrára is be akartunk vásárolni, de a Mercadona nem volt nyitva, ami érdekes, mert a hónap első vasárnapján azért nyitva szokott lenni minden. Más vasárnapokon nem, ahogy ezt írtam már. A megoldás persze az lesz, hogy a fogyókúrát stílusosan kezdjük, és egyszerűen nem eszünk semmit. (o:
A beszerzések után, ismét a Sushi Tokyoban kötöttünk ki, de ezúttal valahogy nem ettülk annyira halálra magunkat. Most, hogy kiderült, akármikor ehetnénk itt, már nem igyekszünk egy evés alkalmával pótolni / tartalékolni mindent, amit nem tudunk majd enni egy ideig. Főleg, mivel az "egy ideig" pont addíg tart, amig a kedvünk tartja.
Sunday, 6 March 2011
Csak hogy tiszta legyen a kép
Kaptam ugye Anikótól ezt a csodálatos Canon EOS D20 fényképezőgépet, ami a csodás élmények magasszintű megörökítése mellett arra is jó, hogy sokat foglalkozhassak vele, és legyen mivel múlatnom az időmet, valamint hogy megőszüljek. Még nem találtam ki, hogy tudom meghálálni neki, de azóta ezen gondolkodom. Csendben szövögetem terveimet... höhöhö...
Az egy másik kérdés, hogy nem is tudok vele rendesen fényképezni, és az ujjaim is csak azért nem lóg bele a képekbe, mert olyan hosszú az objektív, de meggyőződésem, hogy a hobbik 60%-a (ha nem több) azért születik, hogy piszkálhassuk hobbink tárgyát, és nem azért, hogy effektíve használjuk. (o:
Tudok - nem tudok, elkezdtem fényképeket csinálni a géppel, amolyan P&S módra (point and shoot - meglátsz valami, és lefényképezed, minimális állítgatással).
Van nekem az ominózus 28 éves Pentax gépem egy 18 - 35-ös, és egy 80-200-as objektívvel, ami részben bonyolultabb, részben egyszerűbb ezeknél a digitális csodáknál.
Bonyolultabb, mert ha itt rontasz azt nem törlöd ki, helyette viszont komoly pénzbe kerül. Aztán persze, mindent kézzel kell csinálnod. Nincs auto fókusz, sem más állítások. Nincs kijelző, amin láthatod, milyen lesz a kép. Van egy keresőben abban egy fénymérő (A Pentax K1000-es korának egyik legtutibb gépe volt), és a fókuszálást segíti egy prizma (ami nem éles, az kikockásodik). A többit oldd meg te. Mindig tudni, milyen ISO van, milyen zársebesség, felhúzni (!) a gépet, kézzel fókuszálni, fényt ellenőrizni, filmet fűzni, ésatöbbi. Azért nagyon jó képek születtek vele.Az egyszerűség abban merült ki, hogy nem volt menüje. (o:
Szóval első körben el is szaladtam az állításokkal. Valahol a második - harmadik nap környékén már olyan képet is sikerült csinálnom amin látszott valami. (o: A többi az mind sötét volt. El tudom képzelni, ahogy Anikó áll a postán készen, hogy feladja a csomagot, és hirtelen gonoszan mosolyogni kezd, mejd úgy elállítja a fényképeződ, hogy csak na. Emlékeztek rá, hogy régen volt az a kiszúrás, hogy átállították görög, vagy török nyelvre a tefefont? Na ez a 21. századi változata lehet annak. Azért idővel rájöttem, hogy egyszerűbb nem állítani semmit, csak azt, amit a Pentax-szal is állítanék, és így már majdnem jó.
Az első látható képeken több is látható volt, mint akartam, mert az érzékelő valamiért koszos volt. Tuti tipp: Ha sikeres fotoművész szeretnél lenni, mint az unokahúgom, koszold be az érzékelődet. (o: De komolyan! Ilyen érzékelővel csinál képeket, aztán kiállításai vannak Ausztriában, meg mittoménhol. Na mindegy. Lehet, hogy fényképezni is tud.
A kedvenc koszom, egy kis kettes ("2") alakú szösz volt, amit el is neveztem Szösznek. Leginkébb azért, mert emlékeztetett a mikroszkópban látható mikrobiológiai látványra. Mármint azért adtam neki nevet, mert élőlényre emlékeztetett. Arról most ne ejtsünk szót, hogy milyen elmeállapot jellemző arra, aki nevet ad egy kosznak a képen. Persze "Szösz"-nek voltak társai is, és komolyan zavaró volt. Uzsi, például, a rá jellemző tapintatossággal semmi mást nem mondott a képekről, csak azt, hogy koszos a lencse, vigyem el kitisztíttatni. Hogy milyen képeket csináltam, azt tőle nem tudnám meg. (o: Koszosakat. (o:
A lényeg, hogy ki kellett tisztítani a gépet. Na most egy digitális tükörreflexes fényképezőgép nem szőnyeg, így nem lehet egyszerűen kiporolni. Első körben nekiálltam szakembert keresni, akire rábízhatom a feladatot. Közeli és távoli fotós boltok - múhelyek, internet, telefonálgatás. Eredmény: kitisztítják potom 60€-ért, és pár napba telik, plusz a műhely valami baromi messze van.Pontosan tisztában vagyok vele, hogy az autószerelés nem minden tekintetben finommechanika, de van hasonlóság: oda kell figyelni, körültekintően dolgozni, és semmit nem összetörni. Utánaolvastam a neten ennek a tisztítás-dolognak, és az volt az általános nézet, hogy meg lehet házilag is tisztítani, csak baromira oda kell figyelni. Tamáska javaslatára vettem egy lenspen-t (tisztítóceruza), és vettem egy külön géptisztításra való készletet is. Fúvóka, tisztítólötty, és -kendő. Elolvastam a neten néhány szakember útmutatását, és nekiálltam a nagy feladatnak.Szépen megtisztítottam az objektívlencséket, elől - hátul, kifújtam a port a gépből, és persze közben folyamatosan készítettem az ellenőrzőképeket. Szösz enm tágított.Elkerülhetetlennek látszott, hogy az érzékelőt is meg kelljen tisztítanom. Teremtettem gyorsan laboratóriumi körülményeket, és hozzáláttam nagyon óvatosan az érzékelő tisztításának. Elsőre szép eredményeket értem el, de valahogy nem volt az igazi. A kosz eltűnt, de csíkot hagyott a tisztítófolyafék.Az érzékelő elég mélyen van a géptestben, ezért a tisztításhoz az ablakpucoló, és a nőgyógyász tulajdonságait kell magáraöltenie az embernek. Némi próbálkozás után kiderült, hogy a tisztítókészlet alkalmatlan erre a feladtra. Találékonyságra is szükség volt. Utánaolvastam a profi érzékelő-tiztító szerek összetételének, és rájöttem a megoldásra. Remélem, Anikó ezt nem olvassa el. Ablakpucoló lötty, és fültisztítópálca. Az ablakpucoló összetevői megegyeznek a lencse-, és érzékelőtisztító összetevőivel, de nincs bennük szappan, pontosabban az a zselésítőszer, ami megakadályozza, hogy túl folyósak legyenek, és egyben nyomot hagy mindenen. Egy negyed csepp ablaktisztítót tettem egy szösztelenített fültisztító pálcára, és nagyon óvatosan egy irányba húzva, megtisztítottam az érzékelőt. Utánajárás, óvatosság, körültekintés. Most már nincs kosz a képeken, és a gép is tökéletesen működik.
Az egy másik kérdés, hogy nem is tudok vele rendesen fényképezni, és az ujjaim is csak azért nem lóg bele a képekbe, mert olyan hosszú az objektív, de meggyőződésem, hogy a hobbik 60%-a (ha nem több) azért születik, hogy piszkálhassuk hobbink tárgyát, és nem azért, hogy effektíve használjuk. (o:
Tudok - nem tudok, elkezdtem fényképeket csinálni a géppel, amolyan P&S módra (point and shoot - meglátsz valami, és lefényképezed, minimális állítgatással).
Van nekem az ominózus 28 éves Pentax gépem egy 18 - 35-ös, és egy 80-200-as objektívvel, ami részben bonyolultabb, részben egyszerűbb ezeknél a digitális csodáknál.
 |
| Egy 28 éves gép is tud |
Szóval első körben el is szaladtam az állításokkal. Valahol a második - harmadik nap környékén már olyan képet is sikerült csinálnom amin látszott valami. (o: A többi az mind sötét volt. El tudom képzelni, ahogy Anikó áll a postán készen, hogy feladja a csomagot, és hirtelen gonoszan mosolyogni kezd, mejd úgy elállítja a fényképeződ, hogy csak na. Emlékeztek rá, hogy régen volt az a kiszúrás, hogy átállították görög, vagy török nyelvre a tefefont? Na ez a 21. századi változata lehet annak. Azért idővel rájöttem, hogy egyszerűbb nem állítani semmit, csak azt, amit a Pentax-szal is állítanék, és így már majdnem jó.
Az első látható képeken több is látható volt, mint akartam, mert az érzékelő valamiért koszos volt. Tuti tipp: Ha sikeres fotoművész szeretnél lenni, mint az unokahúgom, koszold be az érzékelődet. (o: De komolyan! Ilyen érzékelővel csinál képeket, aztán kiállításai vannak Ausztriában, meg mittoménhol. Na mindegy. Lehet, hogy fényképezni is tud.
 |
| Szösz - a biológiai kosz az érzékelőn |
A lényeg, hogy ki kellett tisztítani a gépet. Na most egy digitális tükörreflexes fényképezőgép nem szőnyeg, így nem lehet egyszerűen kiporolni. Első körben nekiálltam szakembert keresni, akire rábízhatom a feladatot. Közeli és távoli fotós boltok - múhelyek, internet, telefonálgatás. Eredmény: kitisztítják potom 60€-ért, és pár napba telik, plusz a műhely valami baromi messze van.Pontosan tisztában vagyok vele, hogy az autószerelés nem minden tekintetben finommechanika, de van hasonlóság: oda kell figyelni, körültekintően dolgozni, és semmit nem összetörni. Utánaolvastam a neten ennek a tisztítás-dolognak, és az volt az általános nézet, hogy meg lehet házilag is tisztítani, csak baromira oda kell figyelni. Tamáska javaslatára vettem egy lenspen-t (tisztítóceruza), és vettem egy külön géptisztításra való készletet is. Fúvóka, tisztítólötty, és -kendő. Elolvastam a neten néhány szakember útmutatását, és nekiálltam a nagy feladatnak.Szépen megtisztítottam az objektívlencséket, elől - hátul, kifújtam a port a gépből, és persze közben folyamatosan készítettem az ellenőrzőképeket. Szösz enm tágított.Elkerülhetetlennek látszott, hogy az érzékelőt is meg kelljen tisztítanom. Teremtettem gyorsan laboratóriumi körülményeket, és hozzáláttam nagyon óvatosan az érzékelő tisztításának. Elsőre szép eredményeket értem el, de valahogy nem volt az igazi. A kosz eltűnt, de csíkot hagyott a tisztítófolyafék.Az érzékelő elég mélyen van a géptestben, ezért a tisztításhoz az ablakpucoló, és a nőgyógyász tulajdonságait kell magáraöltenie az embernek. Némi próbálkozás után kiderült, hogy a tisztítókészlet alkalmatlan erre a feladtra. Találékonyságra is szükség volt. Utánaolvastam a profi érzékelő-tiztító szerek összetételének, és rájöttem a megoldásra. Remélem, Anikó ezt nem olvassa el. Ablakpucoló lötty, és fültisztítópálca. Az ablakpucoló összetevői megegyeznek a lencse-, és érzékelőtisztító összetevőivel, de nincs bennük szappan, pontosabban az a zselésítőszer, ami megakadályozza, hogy túl folyósak legyenek, és egyben nyomot hagy mindenen. Egy negyed csepp ablaktisztítót tettem egy szösztelenített fültisztító pálcára, és nagyon óvatosan egy irányba húzva, megtisztítottam az érzékelőt. Utánajárás, óvatosság, körültekintés. Most már nincs kosz a képeken, és a gép is tökéletesen működik.
Előtte Utána
Saturday, 5 March 2011
Carneval de Madrid
A héten minden nap konditeremben voltam. ÍEz ngayon jól hangozhat, de nem kell aggódni, nincs eredménye. Inkább csak azért vagyok ott, hogy ne otthon egyek. (o:
Ennek megfelelően ingerszegény volt a hét, de szerencsére jött a Madrid Carnaval (nem fordítom le), és némi kétellyel neki is vágtunk a dolognak szombaton. Hozzátenném, hogy a Cabalgata de los Reyes, amiről korábban írtam már, nagyon tetszett, de hideg volt, és iszonyatosan tömeges.
Szóval szombaton végre nem konditerem volt. Reggel kitakarítottunk, majd úgy időzítettük az indulást, hogy ebédre (du. 2) érjünk be, és így is lett. Megebédeltünk a Kentucky-ban (a Spanyol kaja kontra Kentucky-ról a Pufirizsában már meséltem, és Rox is részletesen írt róla.). Úgy döntöttünk, hogy a kaja után, én dohányzom (mindig így döntök), és járkálunk egyet a városban. Úgy csinálunk majd, mint a túristák. Rox gyorsan beszerzett egy Carnaval programfüzetet, és abból megtudtuk, hogy 7-kor kezdődik a mulatság. Mivel bőven volt még időnk, rendeztünk egy gyors kis városnézést. Gran Via, Callao, Preciados, Sol, Arenal (Starbucks Roxnak), Calle Mayor, Plaza Mayor, Opera, megint Arenal, megint Sol, Jerónimo, Cánovas del Castillo, és a Prado mellett irány a Retiro, mert innen indul a buli. Tökéletesen időzítettünk, mert pont az indulásra érkeztünk (ééértitek? indulásra - érkeztünk. Ez nagyon jó!).
Na én egyből besz@rtam, olyan jól indult az egész egy olyan dobos bandával...! Mindjárt mondom is.
Maga a karnevál, mert ugye erről van szó, ha eddig valaki nem tudta volna lefordítani a Carnaval-t, nagyon hasonlított a Cabalgata-ra. Tulajdonképpen egy óriási felvonulás Madrid főbb utcáin. Mutatványosok, táncosok, érdekességek, és így tovább. A Cabalgatan nekem a franciák tetszetek a legjobban, akiket sajna nem sikerült lefényképeznem közelről, egyrészt mert olyan tömeg volt, másrészt megt pont kifogyott a film a gépből. Azt hiszem, hogy ezekben a dolgokban azt szeretem a legjobban, hogy olyan dolgokat láthatok, amik a fantáziának valami egészen távoli zugában keletkezhetnek. A másik számomra kedves dolog, hogy megnyugszom, hogy nem csak én vagyok ilyen agyament.
Szóval a felvonulás egy fekete dobos osztaggal indult. Nem tudom másképpen nevezni őket. Tüntetés-oszlató szerű fekete ruhába öltözött emberek menetelve doboltak, de valami olyan jó ütemben, és ütemet, hogy ha mást nem is látok az egészből, már úgy is megérte volna. Kicsit robotokra hasonlítottak, egyszerre léptek valami nagyon furcsa koreográfia szerint, és közben félelmetesen jó ütemet nyomtak. A nevük egyébként Dadadang Percussioni és Olaszok. http://www.dadadang.it/web/index_eng.php
Sikerült felvennem őket videóra, itt és itt tekinthető meg a felvétel.
Innentől kezdve már nem is nagyon érdekelt a felvonulás többi része, és Rox sem mutatott nagy érdeklődést más iránt, így végigkövettők a dobosokat. Az útvonal a Retiro-ból a Puerta de Alcalá mellett, a Banco de España felé, majd a Paseo de los Recoletoson vezetett egészen a Colón-ig. A Colón-nál aztán megálltunk, és megvártuk a többi felvonulót (nem. ezek nem olyan felvonulók voltak, mint Magyarországon Május 1-én, akiket a Markos-Nádas duó is bemutat).
Na azért a többiek sem voltak kismiskák. Itt szeretném elmondani, hogy a gólyaláb önmagában már nem kunszt. Egyrészt mert kiderült, hogy gyakorlatilag mindenki tud gólyalábon járni, aki megpróbálja, másrészt, mert már túl sokan csináltak belőle produkciót. Így most egészen új dolgok indultak el. Volt például gólyalábas görkoris, és ami nekem nagyon tetszett, egy "mad-mex"-szerű csapat, akik gólyalábon meneteltek, valami őslény-szerű dologgal maguk körül, amitől olyan volt az egész, mintha gép-őslényeken motoroznának. Értitek már, miért mondom, hogy szeretem az elszált dolgokat? "Gép őslényen motorozni", és még így sem tudom megfogni a szürrealitását a dolognak.
Volt persze a karneválokra jellemző táncos felvonulás is, ami kicsit kiábrándító volt. Egy-egy táncos csapan mögött ment egy autó, ami bazi nagy hangszórókat vitt, és iszonyúan torzított zenét bömböltetett. Volt egy dél-amerikai asszonyokból álló tánccsoport, ami inkább szánalmas volt, mint szórakoztató, és néhány nagyon fiatal kislányból álló csoport. Ez utóbbi meg inkább a pedofiloknak kedvezett. Nekem nem annyir atetszik, amikor tizenéves kislányokat akarnak "szexinek" eladni tangában, alig valami felsőben, és mindezt 12 fokban.Volt aztán további zene is, például egy zenekar (két gitáros, és egy dobos), akik egy nagy kerék három pontján ültek, és ahogy a kerék forgott, a székeik óriáskerék-szerűen kerülgették egymást. Szóval a karnevál nem olyan volt, mint Rióban, de mindenképpen nagyon érdekes volt. Ilyenkor mindig kiváncsi vagyok, hogy ezek az emberek honnan jönnek elő, és milyen életekbe bújnak vissza, amikor nem engem szórakoztatnak...
Képek itt.
Ennek megfelelően ingerszegény volt a hét, de szerencsére jött a Madrid Carnaval (nem fordítom le), és némi kétellyel neki is vágtunk a dolognak szombaton. Hozzátenném, hogy a Cabalgata de los Reyes, amiről korábban írtam már, nagyon tetszett, de hideg volt, és iszonyatosan tömeges.
Szóval szombaton végre nem konditerem volt. Reggel kitakarítottunk, majd úgy időzítettük az indulást, hogy ebédre (du. 2) érjünk be, és így is lett. Megebédeltünk a Kentucky-ban (a Spanyol kaja kontra Kentucky-ról a Pufirizsában már meséltem, és Rox is részletesen írt róla.). Úgy döntöttünk, hogy a kaja után, én dohányzom (mindig így döntök), és járkálunk egyet a városban. Úgy csinálunk majd, mint a túristák. Rox gyorsan beszerzett egy Carnaval programfüzetet, és abból megtudtuk, hogy 7-kor kezdődik a mulatság. Mivel bőven volt még időnk, rendeztünk egy gyors kis városnézést. Gran Via, Callao, Preciados, Sol, Arenal (Starbucks Roxnak), Calle Mayor, Plaza Mayor, Opera, megint Arenal, megint Sol, Jerónimo, Cánovas del Castillo, és a Prado mellett irány a Retiro, mert innen indul a buli. Tökéletesen időzítettünk, mert pont az indulásra érkeztünk (ééértitek? indulásra - érkeztünk. Ez nagyon jó!).
Na én egyből besz@rtam, olyan jól indult az egész egy olyan dobos bandával...! Mindjárt mondom is.
Maga a karnevál, mert ugye erről van szó, ha eddig valaki nem tudta volna lefordítani a Carnaval-t, nagyon hasonlított a Cabalgata-ra. Tulajdonképpen egy óriási felvonulás Madrid főbb utcáin. Mutatványosok, táncosok, érdekességek, és így tovább. A Cabalgatan nekem a franciák tetszetek a legjobban, akiket sajna nem sikerült lefényképeznem közelről, egyrészt mert olyan tömeg volt, másrészt megt pont kifogyott a film a gépből. Azt hiszem, hogy ezekben a dolgokban azt szeretem a legjobban, hogy olyan dolgokat láthatok, amik a fantáziának valami egészen távoli zugában keletkezhetnek. A másik számomra kedves dolog, hogy megnyugszom, hogy nem csak én vagyok ilyen agyament.
Szóval a felvonulás egy fekete dobos osztaggal indult. Nem tudom másképpen nevezni őket. Tüntetés-oszlató szerű fekete ruhába öltözött emberek menetelve doboltak, de valami olyan jó ütemben, és ütemet, hogy ha mást nem is látok az egészből, már úgy is megérte volna. Kicsit robotokra hasonlítottak, egyszerre léptek valami nagyon furcsa koreográfia szerint, és közben félelmetesen jó ütemet nyomtak. A nevük egyébként Dadadang Percussioni és Olaszok. http://www.dadadang.it/web/index_eng.php
Sikerült felvennem őket videóra, itt és itt tekinthető meg a felvétel.
Innentől kezdve már nem is nagyon érdekelt a felvonulás többi része, és Rox sem mutatott nagy érdeklődést más iránt, így végigkövettők a dobosokat. Az útvonal a Retiro-ból a Puerta de Alcalá mellett, a Banco de España felé, majd a Paseo de los Recoletoson vezetett egészen a Colón-ig. A Colón-nál aztán megálltunk, és megvártuk a többi felvonulót (nem. ezek nem olyan felvonulók voltak, mint Magyarországon Május 1-én, akiket a Markos-Nádas duó is bemutat).
Na azért a többiek sem voltak kismiskák. Itt szeretném elmondani, hogy a gólyaláb önmagában már nem kunszt. Egyrészt mert kiderült, hogy gyakorlatilag mindenki tud gólyalábon járni, aki megpróbálja, másrészt, mert már túl sokan csináltak belőle produkciót. Így most egészen új dolgok indultak el. Volt például gólyalábas görkoris, és ami nekem nagyon tetszett, egy "mad-mex"-szerű csapat, akik gólyalábon meneteltek, valami őslény-szerű dologgal maguk körül, amitől olyan volt az egész, mintha gép-őslényeken motoroznának. Értitek már, miért mondom, hogy szeretem az elszált dolgokat? "Gép őslényen motorozni", és még így sem tudom megfogni a szürrealitását a dolognak.
Volt persze a karneválokra jellemző táncos felvonulás is, ami kicsit kiábrándító volt. Egy-egy táncos csapan mögött ment egy autó, ami bazi nagy hangszórókat vitt, és iszonyúan torzított zenét bömböltetett. Volt egy dél-amerikai asszonyokból álló tánccsoport, ami inkább szánalmas volt, mint szórakoztató, és néhány nagyon fiatal kislányból álló csoport. Ez utóbbi meg inkább a pedofiloknak kedvezett. Nekem nem annyir atetszik, amikor tizenéves kislányokat akarnak "szexinek" eladni tangában, alig valami felsőben, és mindezt 12 fokban.Volt aztán további zene is, például egy zenekar (két gitáros, és egy dobos), akik egy nagy kerék három pontján ültek, és ahogy a kerék forgott, a székeik óriáskerék-szerűen kerülgették egymást. Szóval a karnevál nem olyan volt, mint Rióban, de mindenképpen nagyon érdekes volt. Ilyenkor mindig kiváncsi vagyok, hogy ezek az emberek honnan jönnek elő, és milyen életekbe bújnak vissza, amikor nem engem szórakoztatnak...
Képek itt.
Sunday, 27 February 2011
Rags to Riches - Pedriza, Las Rozas, Divat
Azaz "Rongyokból rongyrázásba", vagy ilyesmi.
A napokban kicsit laposabb lett a munka, mivel egy IBM-es bénázásnak köszönhetően nincs kapcsolatom a céges rendszerrel. Kicsit frusztráló, de ugyanakkor jó, hogy békénhagynak. (o:
Úgy tűnik, jól beállt a "hetirendünk". Hétfő, kedd, csütörtök: konditerem, szerda: kori, péntek: ad-hoc, szombat: vásárlás / Axel-nap, Vasárnap: kirándulás.
A héten pénteken Ikeába mentünk, mert még hiányzott egy komód a konyhából. Egyre jobban álok holmirámolással, és rendtartással. (o:
Ha már arra jártunk, benéztünk a Pedro Del Hierro boltba (Cortefiel), és vettem egy Colombo-s ballonkabátot. (o:
Szombaton bevásároltunk a hónapra, ami érdekes, mert néha úgy érzem, hogy hetente csinálunk "havi" vásárlásokat. De lehet, hogy csak az idő múlik ilyen gyorsan. Délután Roxék moziba mentek (A Király beszédére), én meg filmet néztem (The Mechanic), meg takarítottam / rendet csináltam / mostam.
Vasárnapra már előre kitaláltuk, hogy elmegyünk Manzanares El Real-ba, amit már pár hete halogattunk, mert nem volt olyan jó idő, meg volt - ugye - közben Zaragoza is.
Manzanares El Real egy viszonylag kis város az Embalse de Santillana (Santillana víztározó) partján a Sierra de Madrid lábánál. Idilli környezet: van víz, hegyek, gyönyörű tájak, és rengeteg kiránduló.
Maga a Sierra tulajdonképpen egy hegység sok nemzeti parkkal, és persze Navacerrada-val, ami a helyi "síparadicsom". A környéken nem ritkák a 2000m feletti csúcsok.
Ricardo ajánlásával, mi a Pedriza-t céloztuk meg, ami egy nemzeti parkba foglalt sziklacsoport. A megközelítése igen egyszerű (ez fontos szempont volt, mivel nem ismerjük a környéket), mész a táblák után, majd egy parkolóban hagyod a kocsit (vagy, ha elég korán érsz, akkor kicsit feljebb is mehetsz), és lehet gyalogolni.
Mi is ezt tettük, és kiváló bringázóhelyeken sétáltuk. Volt is sok országutis, és néhány merészebb terepező is.
A végső cél maga a Pedriza volt, ami egy halom óriási szikla egészen érdekes alakokkal, és pozícióban. Mi Beával neki is áltunk sziklákat mászni, Rox meg pihent addig. Csodás kilátás, szikrázó napsütés, tokéletes kirándulóidő, és -hely. Szóval jókat ugrabugráltunk asziklákon, aztán elindultunk visszafelé.
Hát... bringával sokkal jobb lett volna, igaz, hogy nem is tartott volna olyan sokáig. Gondolom, a helyi Downhilleseknek nem ez az edzőterepe, mert a bringások, akiket itt láttam nem voltak túl merészek.
Képek itt
A kocsinál benyomtunk egy-egy szenyát, aztán elindultunk Las Rozas de Madrid felé. Ez az etap szintén tervbe volt véve, mivel Rox már nagyon régen meg akarta nézni Madrid egyik legnagyobb, és legjobbnak mondott outlet-jét.
Nos kinézetre olyasmi, mint a törökbálinti, vagy a pandorfi outletek. Sok márkás bolt, sok puccos nép. Mi pedig megérkezünk bakancsban, meg túracuccban. Egy órával ezelőtt még egy sziklára másztam fel, most meg az Armani boltban szemezek egy csodás öltönnyel, ami ráadásul 300€. Vicc. Majdnem meg is vettem, de sajna már nem férne el otthon. Pedig a zöldön kívül (amit nem is akarok) a kék az egyetlen árnyalat, ami hiányzik az öltönykollekciómból. Mondjuk még egy sötétszürke is elférne a világos Christian Berg (svéd), és a fekete Rebus (olasz) öltönyöm között. És hát ez mégis Armani... De végül nem vettem meg. Helyette vettem két Nautica pólót, és egy csodás ciklámen pulóvert (szintén Nautica). mivel mellényből még hiányzik néhány szín, kiegészítettem most egy Calvin Klein mellénnyel a kollekciómat, szép zöld színben.
Ahogy nézem, végre eljön az én időm is (részben). Extrém, rikító szinek, és végre nem azok a halvány, meg pasztell valamik, amiknek csak gyümölcs nevet tudnak adni. "Sajnos" a másik irányzat a toplák. Gyűrött ing a nadrágon kívül, ami ráadásul a mellény/pulóver alól is kilóg. Ez annyira nem zavar, mert oké, hogy divat, de azért én igyekszem a magam útját járni. Divat a szűk, egyenes szabás, és jó hír, hogy újra a hosszított zakók/öltönyök is visszajöttek. Utcai öltözetben is ingek, valamint mindenféle mintás, és feliratos pólók. Bár a spanyolok nem nagyon Rugby nemzet, azért a különböző Hackett, Ralph Lauren, és egyéb "rögbis" pólók is vannak szépen. Érdekesség még a dupla póló megoldás, azaz, a póló alá nem rövidujjú trikót vesznek, hanem egy másik pólót. A tisztánlátás kedvéért: a póló a gombos, galléros trikó.
A napokban kicsit laposabb lett a munka, mivel egy IBM-es bénázásnak köszönhetően nincs kapcsolatom a céges rendszerrel. Kicsit frusztráló, de ugyanakkor jó, hogy békénhagynak. (o:
Úgy tűnik, jól beállt a "hetirendünk". Hétfő, kedd, csütörtök: konditerem, szerda: kori, péntek: ad-hoc, szombat: vásárlás / Axel-nap, Vasárnap: kirándulás.
A héten pénteken Ikeába mentünk, mert még hiányzott egy komód a konyhából. Egyre jobban álok holmirámolással, és rendtartással. (o:
Ha már arra jártunk, benéztünk a Pedro Del Hierro boltba (Cortefiel), és vettem egy Colombo-s ballonkabátot. (o:
Szombaton bevásároltunk a hónapra, ami érdekes, mert néha úgy érzem, hogy hetente csinálunk "havi" vásárlásokat. De lehet, hogy csak az idő múlik ilyen gyorsan. Délután Roxék moziba mentek (A Király beszédére), én meg filmet néztem (The Mechanic), meg takarítottam / rendet csináltam / mostam.
Vasárnapra már előre kitaláltuk, hogy elmegyünk Manzanares El Real-ba, amit már pár hete halogattunk, mert nem volt olyan jó idő, meg volt - ugye - közben Zaragoza is.
Manzanares El Real egy viszonylag kis város az Embalse de Santillana (Santillana víztározó) partján a Sierra de Madrid lábánál. Idilli környezet: van víz, hegyek, gyönyörű tájak, és rengeteg kiránduló.
Maga a Sierra tulajdonképpen egy hegység sok nemzeti parkkal, és persze Navacerrada-val, ami a helyi "síparadicsom". A környéken nem ritkák a 2000m feletti csúcsok.
Ricardo ajánlásával, mi a Pedriza-t céloztuk meg, ami egy nemzeti parkba foglalt sziklacsoport. A megközelítése igen egyszerű (ez fontos szempont volt, mivel nem ismerjük a környéket), mész a táblák után, majd egy parkolóban hagyod a kocsit (vagy, ha elég korán érsz, akkor kicsit feljebb is mehetsz), és lehet gyalogolni.
Mi is ezt tettük, és kiváló bringázóhelyeken sétáltuk. Volt is sok országutis, és néhány merészebb terepező is.
A végső cél maga a Pedriza volt, ami egy halom óriási szikla egészen érdekes alakokkal, és pozícióban. Mi Beával neki is áltunk sziklákat mászni, Rox meg pihent addig. Csodás kilátás, szikrázó napsütés, tokéletes kirándulóidő, és -hely. Szóval jókat ugrabugráltunk asziklákon, aztán elindultunk visszafelé.
Hát... bringával sokkal jobb lett volna, igaz, hogy nem is tartott volna olyan sokáig. Gondolom, a helyi Downhilleseknek nem ez az edzőterepe, mert a bringások, akiket itt láttam nem voltak túl merészek.
Képek itt
A kocsinál benyomtunk egy-egy szenyát, aztán elindultunk Las Rozas de Madrid felé. Ez az etap szintén tervbe volt véve, mivel Rox már nagyon régen meg akarta nézni Madrid egyik legnagyobb, és legjobbnak mondott outlet-jét.
Nos kinézetre olyasmi, mint a törökbálinti, vagy a pandorfi outletek. Sok márkás bolt, sok puccos nép. Mi pedig megérkezünk bakancsban, meg túracuccban. Egy órával ezelőtt még egy sziklára másztam fel, most meg az Armani boltban szemezek egy csodás öltönnyel, ami ráadásul 300€. Vicc. Majdnem meg is vettem, de sajna már nem férne el otthon. Pedig a zöldön kívül (amit nem is akarok) a kék az egyetlen árnyalat, ami hiányzik az öltönykollekciómból. Mondjuk még egy sötétszürke is elférne a világos Christian Berg (svéd), és a fekete Rebus (olasz) öltönyöm között. És hát ez mégis Armani... De végül nem vettem meg. Helyette vettem két Nautica pólót, és egy csodás ciklámen pulóvert (szintén Nautica). mivel mellényből még hiányzik néhány szín, kiegészítettem most egy Calvin Klein mellénnyel a kollekciómat, szép zöld színben.
Ahogy nézem, végre eljön az én időm is (részben). Extrém, rikító szinek, és végre nem azok a halvány, meg pasztell valamik, amiknek csak gyümölcs nevet tudnak adni. "Sajnos" a másik irányzat a toplák. Gyűrött ing a nadrágon kívül, ami ráadásul a mellény/pulóver alól is kilóg. Ez annyira nem zavar, mert oké, hogy divat, de azért én igyekszem a magam útját járni. Divat a szűk, egyenes szabás, és jó hír, hogy újra a hosszított zakók/öltönyök is visszajöttek. Utcai öltözetben is ingek, valamint mindenféle mintás, és feliratos pólók. Bár a spanyolok nem nagyon Rugby nemzet, azért a különböző Hackett, Ralph Lauren, és egyéb "rögbis" pólók is vannak szépen. Érdekesség még a dupla póló megoldás, azaz, a póló alá nem rövidujjú trikót vesznek, hanem egy másik pólót. A tisztánlátás kedvéért: a póló a gombos, galléros trikó.
Wednesday, 23 February 2011
Febrerillo Loco
Megint egy kis időjárás, mert az minden évszakban újdonság - eleinte.
Ismerjük, ugye, a nyarat, ami stabil 35-40 fokos meleget tart Júliustól majdnem Szeptember végéig. Az ősz nagyon kellemes évszak, bár itt is elég "vékony sáv", igaz, hogy én mint "Északi" (Nordico) a telet is inkább ősziesnek tartom, lévén, hogy 5 fok körüli az átlagos minimum hőmérséklet. Az itteni időjárási tapasztalataimból tulajdonképpen csak a tavasz hiányzik.
Lemegyek szünetre az udvarra. Ingujjban ácsorgok, és nézem a Nava Serrada havas csúcsait. "Febrerillo Loco" - magyarázza Ricardo. Februárban a téli hidegből napok alatt tavaszi meleg lett. Van vagy húsz fok, szikrázó napsütés, és kiváncsi vagyok, mit nem láttam még.
Víz van, a szökőkutak is kell valamit szórjanak, így valahonnan kell utánpótlás az élet legfontosabb eleméből. Nos az utánpótlás, a helyiektől kapott információim szerint, márciusban és áprilisban érkezik. Abril, aguas mil. Április - tengernyi (ezernyi) víz. Marzo ventoso y abril lluvioso hacen a mayo florido y hermoso. Szeles március, esős április, virágos és szép májust hoz.
Most már tudom: készülhetek a szeles - esős hónapokra. Dceemberben volt némi eső, és egy nap volt olyan felhőszakadás is, amit Magyarországon is ritkán látni. Úgy tőnik, beltéri elfoglaltságot kell találjak két hónapra.
A napk egyébként csendesen telnek. Roxxal járunk gyúrni (Vazze), de szerencsére semmi nem látszik. Biztos már kocka hasam van, és járólap melleim, csak szépen elrejtőznek a péncélajtó vastagságú (de közel sem azonos keménységű) fókazsír alatt. Ez is egy megtévesztési módszer. Kövérnek, és lomhának látszom, és az is vagyok. Cseles, mi? Lehet, hogy megvan a március - áprilisi program.
Lemegyek szünetre az udvarra. Ingujjban ácsorgok, és nézem a Nava Serrada havas csúcsait. "Febrerillo Loco" - magyarázza Ricardo. Februárban a téli hidegből napok alatt tavaszi meleg lett. Van vagy húsz fok, szikrázó napsütés, és kiváncsi vagyok, mit nem láttam még.
Víz van, a szökőkutak is kell valamit szórjanak, így valahonnan kell utánpótlás az élet legfontosabb eleméből. Nos az utánpótlás, a helyiektől kapott információim szerint, márciusban és áprilisban érkezik. Abril, aguas mil. Április - tengernyi (ezernyi) víz. Marzo ventoso y abril lluvioso hacen a mayo florido y hermoso. Szeles március, esős április, virágos és szép májust hoz.
Most már tudom: készülhetek a szeles - esős hónapokra. Dceemberben volt némi eső, és egy nap volt olyan felhőszakadás is, amit Magyarországon is ritkán látni. Úgy tőnik, beltéri elfoglaltságot kell találjak két hónapra.
A napk egyébként csendesen telnek. Roxxal járunk gyúrni (Vazze), de szerencsére semmi nem látszik. Biztos már kocka hasam van, és járólap melleim, csak szépen elrejtőznek a péncélajtó vastagságú (de közel sem azonos keménységű) fókazsír alatt. Ez is egy megtévesztési módszer. Kövérnek, és lomhának látszom, és az is vagyok. Cseles, mi? Lehet, hogy megvan a március - áprilisi program.
Friday, 18 February 2011
A folyamatábrák hadászati stratégiája
A hadászati stratégiák nagyon érdekes dolgok. Itt van mindjárt az a helyzet, amikor meg akarod téveszteni az ellenséget (már akinek van ilyen), de eszedbe jut, hogy mi van, hogy ha éppen erre számít? És mi van, ha arra számít, hogy eszedbe jut, hogy hátha erre számít? A variálás kedvéért még hozzáveszünk egy kis játékelméletet, és máris elveszítettem a fonalat. Azt hiszem, hogy a Világmindenség, és az emberi hülyeség mellett a dolgok bonyolíthatósága is végtelen.
A hadászati stratégiák, és a játékelmélet előnye az, hogy az életben is alkalmazható. Egyik kedvenc ilyen stratégiám Csodabogártól ered a Kelly Hőseiből, és a leginkább az ellenség kétségbeejtésének lehetne nevezni.
"Vanfesték töltetünk. Szép ábrákat kapunk, az ellenség meg frászt."
Ma folyamatábrákat gyártottam. Szép ábrákat készítettem, amitől a projektben résztvevők frászt kapnak majd, ha meglátják. A folyamatábra lényege, hogy végtelenül egyszerű dolgokat jó bonyolultan ábrázolunk, aztán megmagyarázzuk, hogy ez milyen egyszerű. A lényeg viszont abban rejlik, hogy a jó sok ide-oda mutogató nyíl, döntések, és események úgy tüntetik fel a munkát, mintha az hosszú, és fáratságos lenne. A vicc az az egészben, hogy külön programok vannak a piacon arra, hogy még az ilyen folyamatábrákat is pikk-pakk meg lehessen csinálni. A végeredmény az, hogy még a folyamatábra is azt sugallja, hogy azzal is sokat dolgoztál.
A folyamatábrázolás után elmentünk Roxxal Rivas-ba, ahol egy új bevásárlóközpontot fedeztünk fel. Meglepő, hogy Madrid környékén mennyi ilyen van. Az ember elgondolkozik, hogy tényleg szükség van-e ennyi üzletre, de a csúf igazság az, hogy a fogyasztás ijesztő méreteket öltött. Hogy hősiesen harcoljak a fogyasztás ellen (Mint Sir Robin a Gyalog Galoppban, aki bátran elfutott, és hősiesen talpat nyalt), vettem is egy Pedro Del Hierro inget. mert módfelett megtetszett. És még a pénteknek is lehetett ma örülni.
A hadászati stratégiák, és a játékelmélet előnye az, hogy az életben is alkalmazható. Egyik kedvenc ilyen stratégiám Csodabogártól ered a Kelly Hőseiből, és a leginkább az ellenség kétségbeejtésének lehetne nevezni.
"Vanfesték töltetünk. Szép ábrákat kapunk, az ellenség meg frászt."
Ma folyamatábrákat gyártottam. Szép ábrákat készítettem, amitől a projektben résztvevők frászt kapnak majd, ha meglátják. A folyamatábra lényege, hogy végtelenül egyszerű dolgokat jó bonyolultan ábrázolunk, aztán megmagyarázzuk, hogy ez milyen egyszerű. A lényeg viszont abban rejlik, hogy a jó sok ide-oda mutogató nyíl, döntések, és események úgy tüntetik fel a munkát, mintha az hosszú, és fáratságos lenne. A vicc az az egészben, hogy külön programok vannak a piacon arra, hogy még az ilyen folyamatábrákat is pikk-pakk meg lehessen csinálni. A végeredmény az, hogy még a folyamatábra is azt sugallja, hogy azzal is sokat dolgoztál.
A folyamatábrázolás után elmentünk Roxxal Rivas-ba, ahol egy új bevásárlóközpontot fedeztünk fel. Meglepő, hogy Madrid környékén mennyi ilyen van. Az ember elgondolkozik, hogy tényleg szükség van-e ennyi üzletre, de a csúf igazság az, hogy a fogyasztás ijesztő méreteket öltött. Hogy hősiesen harcoljak a fogyasztás ellen (Mint Sir Robin a Gyalog Galoppban, aki bátran elfutott, és hősiesen talpat nyalt), vettem is egy Pedro Del Hierro inget. mert módfelett megtetszett. És még a pénteknek is lehetett ma örülni.
Wednesday, 16 February 2011
"E" Permiso de conducción
Elmesélek egy kis anek-dotát:
Két cimbora elmegy inni, és súlyosan leittasodnak. Oda se neki, elindulnak kocsival hazafele. Az éppen az útjukba akadó Guardia Civil de Trafico (A polgárőrség forgalmi felügyelete), aki nem ugyanaz, mint a rendőrnek is - nem hogy embernek - alkalmatlan hataloméhes bajkeverőkből álló Magyar polgárőrség, kiszagol valamit, és utánukered, hogy lemeszelje őket. A két cimbora kocsija meglódul, és alapos előnyre tesznek szert. Végül aztán a polgárőrség beéri a kocsit, ami az út szélén parkol, benne a két delikvens. Egyikük hátul ül, a másik pedig ... az anyúsülésen. A volánnál senki.
A címben szereplő felirat a jogosítványomon áll. Az E pedig "España" egész pontosan Reino de España, azaz Spanyol Királyság. A fenti történek csak egy kis szösszenet ami a jogsiról, és közlekedésről folyó beszélgetés kapcsán merült fel.
Meséltem ugye az Elvették a jogsimat című passzusban, hogy elvették a jogsimat. Most visszagondolva, elég fantáziadús címeket adok a mondandómnak. Ugyan az ideiglenes fecnim Április végéig érvényes, a szép új jogsim már meg is jött. Kicsit világosabb árnyalatú a Magyar jogsinál, és a fényképem is albínóra sikerült, de amúgy szinte egyformák. Nem mondom, hogy örülök neki, mint Bródy a személyiének, de azért érdekes érzés.
A másik aktualitás, hogy a kocsit is sikeresen átírták a nevemre, és az is megjött. Itt a forgalmi nem olyan bonyolult: egy zöld, félbehajtott A/5-ös lap, rajta az autó-, és az én adataim. Ilyet én is tudtam volna nyomtatni. (o:
Azt még megjegyezném, hogy a Spanyolok - és más nezetek is, sokszor értetlenek, hogy az E az most España, vagy Europa. Amikor a Magyar jogsimat nézegették, volt, aki megkérdezte, hogy mi az a "H", mert hogy az ő jogsijukon ott van, hogy "E"uropa, de akkor a "H" az mi lehet?
Himalája b@zmeg - gondolta Axel.
Subscribe to:
Posts (Atom)