Csak hogy tiszta legyen a kép

Kaptam ugye Anikótól ezt a csodálatos Canon EOS D20 fényképezőgépet, ami a csodás élmények magasszintű megörökítése mellett arra is jó, hogy sokat foglalkozhassak vele, és legyen mivel múlatnom az időmet, valamint hogy megőszüljek. Még nem találtam ki, hogy tudom meghálálni neki, de azóta ezen gondolkodom. Csendben szövögetem terveimet... höhöhö...
Az egy másik kérdés, hogy nem is tudok vele rendesen fényképezni, és az ujjaim is csak azért nem lóg bele a képekbe, mert olyan hosszú az objektív, de meggyőződésem, hogy a hobbik 60%-a (ha nem több) azért születik, hogy piszkálhassuk hobbink tárgyát, és nem azért, hogy effektíve használjuk. (o:
Tudok - nem tudok, elkezdtem fényképeket csinálni a géppel, amolyan P&S módra (point and shoot - meglátsz valami, és lefényképezed, minimális állítgatással).
Van nekem az ominózus 28 éves Pentax gépem egy 18 - 35-ös, és egy 80-200-as objektívvel, ami részben bonyolultabb, részben egyszerűbb ezeknél a digitális csodáknál.

Egy 28 éves gép is tud

 Bonyolultabb, mert ha itt rontasz azt nem törlöd ki, helyette viszont komoly pénzbe kerül. Aztán persze, mindent kézzel kell csinálnod. Nincs auto fókusz, sem más állítások. Nincs kijelző, amin láthatod, milyen lesz a kép. Van egy keresőben  abban egy fénymérő (A Pentax K1000-es korának egyik legtutibb gépe volt), és a fókuszálást segíti egy prizma (ami nem éles, az kikockásodik). A többit oldd meg te. Mindig tudni, milyen ISO van, milyen zársebesség, felhúzni (!) a gépet, kézzel fókuszálni, fényt ellenőrizni, filmet fűzni, ésatöbbi. Azért nagyon jó képek születtek vele.Az egyszerűség abban merült ki, hogy nem volt menüje. (o:
Szóval első körben el is szaladtam az állításokkal. Valahol a második - harmadik nap környékén már olyan képet is sikerült csinálnom amin látszott valami. (o: A többi az mind sötét volt. El tudom képzelni, ahogy Anikó áll a postán készen, hogy feladja a csomagot, és hirtelen gonoszan mosolyogni kezd, mejd úgy elállítja a fényképeződ, hogy csak na. Emlékeztek rá, hogy régen volt az a kiszúrás, hogy átállították görög, vagy török nyelvre a tefefont? Na ez a 21. századi változata lehet annak. Azért idővel rájöttem, hogy egyszerűbb nem állítani semmit, csak azt, amit a Pentax-szal is állítanék, és így már majdnem jó.
Az első látható képeken több is látható volt, mint akartam, mert az érzékelő valamiért koszos volt. Tuti tipp: Ha sikeres fotoművész szeretnél lenni, mint az unokahúgom, koszold be az érzékelődet. (o: De komolyan! Ilyen érzékelővel csinál képeket, aztán kiállításai vannak Ausztriában, meg mittoménhol.  Na mindegy. Lehet, hogy fényképezni is tud.

Szösz - a biológiai kosz az érzékelőn

A kedvenc koszom, egy kis kettes ("2") alakú szösz volt, amit el is neveztem Szösznek. Leginkébb azért, mert emlékeztetett a mikroszkópban látható mikrobiológiai látványra. Mármint azért adtam neki nevet, mert élőlényre emlékeztetett. Arról most ne ejtsünk szót, hogy milyen elmeállapot jellemző arra, aki nevet ad egy kosznak a képen. Persze "Szösz"-nek voltak társai is, és komolyan zavaró volt. Uzsi, például, a rá jellemző tapintatossággal semmi mást nem mondott a képekről, csak azt, hogy  koszos a lencse, vigyem el kitisztíttatni. Hogy milyen képeket csináltam, azt tőle nem tudnám meg. (o: Koszosakat. (o:

A lényeg, hogy ki kellett tisztítani a gépet. Na most egy digitális tükörreflexes fényképezőgép nem szőnyeg, így nem lehet egyszerűen kiporolni. Első körben nekiálltam szakembert keresni, akire rábízhatom a feladatot. Közeli és távoli fotós boltok - múhelyek, internet, telefonálgatás. Eredmény: kitisztítják potom 60€-ért, és pár napba telik, plusz a műhely valami baromi messze van.Pontosan tisztában vagyok vele, hogy az autószerelés nem minden tekintetben finommechanika, de van hasonlóság: oda kell figyelni, körültekintően dolgozni, és semmit nem összetörni. Utánaolvastam a neten ennek a tisztítás-dolognak, és az volt az általános nézet, hogy meg lehet házilag is tisztítani, csak baromira oda kell figyelni. Tamáska javaslatára vettem egy lenspen-t (tisztítóceruza), és vettem egy külön géptisztításra való készletet is. Fúvóka, tisztítólötty, és -kendő. Elolvastam a neten néhány szakember útmutatását, és nekiálltam a nagy feladatnak.Szépen megtisztítottam az objektívlencséket, elől - hátul, kifújtam a port a gépből, és persze közben folyamatosan készítettem az ellenőrzőképeket. Szösz enm tágított.Elkerülhetetlennek látszott, hogy az érzékelőt is meg kelljen tisztítanom. Teremtettem gyorsan laboratóriumi körülményeket, és hozzáláttam nagyon óvatosan az érzékelő tisztításának. Elsőre szép eredményeket értem el, de valahogy nem volt az igazi. A kosz eltűnt, de csíkot hagyott a tisztítófolyafék.Az érzékelő elég mélyen van a géptestben, ezért a tisztításhoz az ablakpucoló, és a nőgyógyász tulajdonságait kell magáraöltenie az embernek. Némi próbálkozás után kiderült, hogy a tisztítókészlet alkalmatlan erre a feladtra. Találékonyságra is szükség volt. Utánaolvastam a profi érzékelő-tiztító szerek összetételének, és rájöttem a megoldásra. Remélem, Anikó ezt nem olvassa el. Ablakpucoló lötty, és fültisztítópálca. Az ablakpucoló összetevői megegyeznek a lencse-, és érzékelőtisztító összetevőivel, de nincs bennük szappan, pontosabban az a zselésítőszer, ami megakadályozza, hogy túl folyósak legyenek, és egyben nyomot hagy mindenen. Egy negyed csepp ablaktisztítót tettem egy szösztelenített fültisztító pálcára, és nagyon óvatosan egy irányba húzva, megtisztítottam az érzékelőt. Utánajárás, óvatosság, körültekintés. Most már nincs kosz a képeken, és a gép is tökéletesen működik.

Előtte                                            Utána