A héten minden nap konditeremben voltam. ÍEz ngayon jól hangozhat, de nem kell aggódni, nincs eredménye. Inkább csak azért vagyok ott, hogy ne otthon egyek. (o:
Ennek megfelelően ingerszegény volt a hét, de szerencsére jött a Madrid Carnaval (nem fordítom le), és némi kétellyel neki is vágtunk a dolognak szombaton. Hozzátenném, hogy a Cabalgata de los Reyes, amiről korábban írtam már, nagyon tetszett, de hideg volt, és iszonyatosan tömeges.
Szóval szombaton végre nem konditerem volt. Reggel kitakarítottunk, majd úgy időzítettük az indulást, hogy ebédre (du. 2) érjünk be, és így is lett. Megebédeltünk a Kentucky-ban (a Spanyol kaja kontra Kentucky-ról a Pufirizsában már meséltem, és Rox is részletesen írt róla.). Úgy döntöttünk, hogy a kaja után, én dohányzom (mindig így döntök), és járkálunk egyet a városban. Úgy csinálunk majd, mint a túristák. Rox gyorsan beszerzett egy Carnaval programfüzetet, és abból megtudtuk, hogy 7-kor kezdődik a mulatság. Mivel bőven volt még időnk, rendeztünk egy gyors kis városnézést. Gran Via, Callao, Preciados, Sol, Arenal (Starbucks Roxnak), Calle Mayor, Plaza Mayor, Opera, megint Arenal, megint Sol, Jerónimo, Cánovas del Castillo, és a Prado mellett irány a Retiro, mert innen indul a buli. Tökéletesen időzítettünk, mert pont az indulásra érkeztünk (ééértitek? indulásra - érkeztünk. Ez nagyon jó!).
Na én egyből besz@rtam, olyan jól indult az egész egy olyan dobos bandával...! Mindjárt mondom is.
Maga a karnevál, mert ugye erről van szó, ha eddig valaki nem tudta volna lefordítani a Carnaval-t, nagyon hasonlított a Cabalgata-ra. Tulajdonképpen egy óriási felvonulás Madrid főbb utcáin. Mutatványosok, táncosok, érdekességek, és így tovább. A Cabalgatan nekem a franciák tetszetek a legjobban, akiket sajna nem sikerült lefényképeznem közelről, egyrészt mert olyan tömeg volt, másrészt megt pont kifogyott a film a gépből. Azt hiszem, hogy ezekben a dolgokban azt szeretem a legjobban, hogy olyan dolgokat láthatok, amik a fantáziának valami egészen távoli zugában keletkezhetnek. A másik számomra kedves dolog, hogy megnyugszom, hogy nem csak én vagyok ilyen agyament.
Szóval a felvonulás egy fekete dobos osztaggal indult. Nem tudom másképpen nevezni őket. Tüntetés-oszlató szerű fekete ruhába öltözött emberek menetelve doboltak, de valami olyan jó ütemben, és ütemet, hogy ha mást nem is látok az egészből, már úgy is megérte volna. Kicsit robotokra hasonlítottak, egyszerre léptek valami nagyon furcsa koreográfia szerint, és közben félelmetesen jó ütemet nyomtak. A nevük egyébként Dadadang Percussioni és Olaszok. http://www.dadadang.it/web/index_eng.php
Sikerült felvennem őket videóra, itt és itt tekinthető meg a felvétel.
Innentől kezdve már nem is nagyon érdekelt a felvonulás többi része, és Rox sem mutatott nagy érdeklődést más iránt, így végigkövettők a dobosokat. Az útvonal a Retiro-ból a Puerta de Alcalá mellett, a Banco de España felé, majd a Paseo de los Recoletoson vezetett egészen a Colón-ig. A Colón-nál aztán megálltunk, és megvártuk a többi felvonulót (nem. ezek nem olyan felvonulók voltak, mint Magyarországon Május 1-én, akiket a Markos-Nádas duó is bemutat).
Na azért a többiek sem voltak kismiskák. Itt szeretném elmondani, hogy a gólyaláb önmagában már nem kunszt. Egyrészt mert kiderült, hogy gyakorlatilag mindenki tud gólyalábon járni, aki megpróbálja, másrészt, mert már túl sokan csináltak belőle produkciót. Így most egészen új dolgok indultak el. Volt például gólyalábas görkoris, és ami nekem nagyon tetszett, egy "mad-mex"-szerű csapat, akik gólyalábon meneteltek, valami őslény-szerű dologgal maguk körül, amitől olyan volt az egész, mintha gép-őslényeken motoroznának. Értitek már, miért mondom, hogy szeretem az elszált dolgokat? "Gép őslényen motorozni", és még így sem tudom megfogni a szürrealitását a dolognak.
Volt persze a karneválokra jellemző táncos felvonulás is, ami kicsit kiábrándító volt. Egy-egy táncos csapan mögött ment egy autó, ami bazi nagy hangszórókat vitt, és iszonyúan torzított zenét bömböltetett. Volt egy dél-amerikai asszonyokból álló tánccsoport, ami inkább szánalmas volt, mint szórakoztató, és néhány nagyon fiatal kislányból álló csoport. Ez utóbbi meg inkább a pedofiloknak kedvezett. Nekem nem annyir atetszik, amikor tizenéves kislányokat akarnak "szexinek" eladni tangában, alig valami felsőben, és mindezt 12 fokban.Volt aztán további zene is, például egy zenekar (két gitáros, és egy dobos), akik egy nagy kerék három pontján ültek, és ahogy a kerék forgott, a székeik óriáskerék-szerűen kerülgették egymást. Szóval a karnevál nem olyan volt, mint Rióban, de mindenképpen nagyon érdekes volt. Ilyenkor mindig kiváncsi vagyok, hogy ezek az emberek honnan jönnek elő, és milyen életekbe bújnak vissza, amikor nem engem szórakoztatnak...
Képek itt.
Hogy miért?
2010 Július 1-én költöztem Spanyolországba.
A változás, új környezet, érdekes emberek, és a furcsaságok elég sok mesélnivalót adnak.
Mivel fárasztó lenne mindenkinek mindent minden alkalommal elismételni, rájöttem, hogy kerítenem kell valamilyen tömeges tájékoztatási eszközt, amivel egyszerre tudok mindenkinek mindent elmondani. Így született meg az ötlet, hogy az egészet leírom egy naplóba, aztán mindenki lubickolhat a szóáradatban.
Nos a naplóból "blog" lett a kényelem miatt, a szóáradatból pedig folyócska - néha meg csak cseppek.
Jó étvágyat!
A blog valósággal való egyezése nem a véletlen műve.
Saturday, 5 March 2011
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment