Parkos Program

A hétvégére változékony időt mondtak, és így nem tudtuk, hogyan készüljünk. Persze, mindegy hogyan készülünk, a vége többnyire úgyis otthonülés, és pizza. A szokásos vásárlás mellett takarítottunk, és mindenki foglalatoskodott a dolgával. Többnyire hazaviszem a laptopomat, hogy két gép legyen otthon, mert ha Rox nem tud passziánszozni, fészbúkolni, vagy ilyesmit, akkor hiszti van.
Nekem, éppen ellenkezőleg, elegem van a képernyőkből, így maradok a könyveknél. Még szerencse, hogy Dirk Gently Hollisztikus Nyomozóirodája elég hosszú könyv, és még szerencsébb, hogy van második része, illetve egy másik kalandja "A Lélek Hosszú Sötét Teaideje" címmel. Sajnos a memóriám kiemelkedően gyatra, gyakorlatilag nemlétező, de a pillanatnyi szórakozás is simán megéri. Mindenesetre jobb, mint egy felejthető mozi, vagy, ahogy az egyik spanyol humorista mondja, felrakti a fészbúkra egy fényképet egy kutyaszarrol, és figyelni, hogy tíz perc alatt akad legalább öt ember, akinek "tetszik".
Vasárnap már nem tudtunk a négy fal között maradni, így elmentünk a Coslada-ban rendezett nem tudom milyen napokra. Ez egy kicsit soványabb volt, mint gondoltuk. Lehet, hogy azért, mert az embereknek van jobb dolguk is, mint a széllben állni, és kutyákat bámulni. No meg a Magyar kisvárosokhoz képest a Spanyol kisvárosok olyanok, mintha mindig karácsony, vagy valamilyen rendezvény lenne. Azért jót sétáltunk megint, aztán irány haza szipogni. Ja, Forma 1 is volt, jó korán reggel.
Az eseményről Rox Lokálpatrióták című bejegyzésében írt bővebben.

Időtöltés - Az üres idő feltöltése

Említettem (vagy nem), hogy Beával szünetet tartunk, így rengeteg szabadidőm van. Arról is beszéltem, hogy a semmittevés halálos tevékenység, és mivel a szociális életem jelenleg 0, továbbra is a konditerem látogatása a mindennapos program. Persze van bevásárolás, és ilyesmik is.

A jóidő viszont a küszöbön, és végre befejezhetem a súlyok l'art pour l'art emelgetését, és irány a szabad. Újra jön a futás, amivel - mint tudjuk - nem csak izzadságot veszthet az ember, hanem stresszt, gondokat, bánatot. Nekem éppen egyik sincs, így beérem a mozgás élvezetével. Indul a korizás is, amit még kicsit szervezni kell, mert jobb lenne egy korizható helyet keresni a környéken, mint napi 1 órát metrózni a Retiroig, és egy másikat vissza.

És ugye ott van a kerékpározás.

Nem tudom pontosan leírni, hogy mennyire szeretek bringázni. Tudom, hogy mindig azt mondom, hogy csak lefele szeretek jönni, de azért bevallom, hogy még az emelkedő, és az ellenszél is jobb, mint ha nem bringázhatnék. Mindenki tudja, hogy az ellenszél egyedül Tamáska bűne, hiszen csak egyszer kellett azt mondania, hogy "legalább nincs ellenszél", hogy a bringásoknak örök időkig ellenszélben kelljen tekerniük, de ezt most ne rójuk fel neki.

Most, hogy még nem elég hosszúak a nappalok, és meguntam, hogy állandóan be van kapcsolva a TV (szegény Rox gyakorlatilag a TV, és a számítógép képernyőjén kívül nem nagyon lát mást), megint Douglas Adams-et olvasok. A Galaxis Utikalauz Stopposoknak című ötrészes trilógiáját, gondolom, sokan ismerik, de Dirk Gently Hollisztikus Nyomozóirodáját, és a Lélek Hosszú, Sötét Teaidejét nem sokan. Pedig két olyan könyvről van szó, amik talán az utikalauzon is túltesznek. Ha néhány jó részt kéne említenem a könyvből, fel kéne olvasnom az egészet. Douglas Adams egy olyan ember, aki a zsenialitását a humorban éli ki. Nem hiszem, hogy külön fel kell hívnom rá a figyelmet, hogy az ő könyvei rengeteget alakítottak azon, ahogyan én beszélek, írok, érvelek, viccelek, stb.

Azt hiszem, a bringázás, Douglas Adams könyvei, és a Dire Straits a három legjobb dolog az életemben.

Spanish Special VI. - Juerga

Juerga (huérgá), azaz "buli", "parti", "kocsmázás". Kifejezés: "Ir de juerga"
Azt hiszem, a kocsmázás a legjobb fordítás, mert a Juerga elsősorban azt az eseményt írja le, amikor az ember elmegy inni, hogy másnap ne tudja, miért indult el előző este, ki ez a lány mellette, és miért légkalapálnak a fejében vasárnap hajnapi 13:40-kor.
Természetesen itt is az "alapozással" kezdenek. Összegyűlnek valakinél, ahol tekintélyes mennyiségű alkoholtartalmú italt halmoznak fel, amelyet rövidesen megisznak, tárolási, és helytakarékossági indokokra hivatkozva. Ez természetesen nem történik este 10 előtt, hiszen akkor még vacsoráznak.
A juerga tehát éjfél után kezdődik. A bár, diszkó, vagy más szórakozóhely kiválasztása egy külön tudomány, aminek 3 ága van: véletlenszerű, törzshely, ajánlott. A törzshely a leg nyilvánvalóbb kocsmakiválasztási módszer, bár sűrűn előfordul, hogy egy brigádnak több törzshelye van, vagy két - különböző törzshely-készlettel rendelkező - brigád keveredik. Az ajánlás alapján történő helyválasztás kicsit lutri. A véletlenszerű választás általában a hely tömöttsége alapján történik, és igen, jól gondoljátok, "ha egy hely tömött, akkor biztos jó" alapon a tömeges helyeket célozza. A lényeg az, hogy vagy azért, mert minden törzshelyet végig kell járni, vagy azért, mert az ajánlott hely nem jó, vagy jó, de mégis csak meg kell nézni más helyeket is, vagy mert a tömeget nem bírjuk sokáig - a vége mindig vándorlás. Mint tudjuk, a Spanyol egy elég szórakozáskedvelő nép, ezért rengeteg ember jár el "de juerga", így esténként a szórakozóhelyek tömve vannak, az utcák meg zsúfoltak a szórakozóhelyek között ingázó emberekkel.
Természetesen, van házibuli is, bár ez itt nem olyan megszokott. Ahogy a Spanyolok nem sűrűn főznek/esznek otthon, így nem is buliznak otthon. A házibulik rendszerint rövid idő alatt felkerekednek, hogy valami szórakozóhelyen folytatódjanak, amiről lásd az első pontot.
A harmadik jellemző éjszakai kikapcsolódási mód a "botellón", amit talán üvegezésnek fordíthatnánk, ha nem lenne már egy másik értelmezése ennek a szónak a magyar nyelvben. A lényege roppant egyszerű: megvesznek minden bulihoz szükséges élelmet (csipsz, mogyoró, szotyi (a szotyi elengedhetetlen!), és persze tekintélyes mennyiségű szesz, és az egész bulit kihelyezik valamelyik parkba, vagy más, kevésbbé frekventált helyre. Jellemzően parkba. Az üvegeket, zacsikat, műanyagpoharakat (nagyon jellemző, hosszúkás műanyag poharakat lehet kapni kifejezetten e célra) természetesen szanaszét hagyják a füvön, padokon, bokorban - attól függően ki hol fejezte be az éjszakai szórakozást.
Itt említeném meg újra, hogy mindennemű vendéglátás mocskosul drága Spanyolországban. Szórakozóhelyeken például 3-5 € alatt nincs szeszesital, és akkor még csak a Cubata-t, alias Cuba Libre-t, más nevén rumos kólát emléítettem. És amikor egy pohár ital könnyedén két rugódba kerülhet, akkor hajlasz rá, hogy romantikus hangulatban, a szabad ég alatt, közértben vásárolt termékek segedelmével mondj búcsút az eszednek, és a májadnak, és b@sszál be mint az ökör.
És ahogy az egyik legjobb barátom szokta mondani: "Viszlát ész, holnap találkozunk!"

Holdkelte

Mivel szombaton csak futó pillantást vetettünk a Holdra - ami ki is égette a retinánkat - vasárnapra halasztottuk a Holdnézést. A kiadós kerékpározás után kellemes levezetés volt, hogy felgyalogoltunk a Parque del Cerro-ba. Ez megfelelő hely az ég vizsgálgatására, bár a környéken igazi "csillagász hely" nincs, mivel eszméletlen nagy a fényszennyezés. A parkban a szokásos botellón nyomok fogadtak. Erről írok egy külön cikket.
Igazából egy kicsit arra számítottam, hogy tripoderdőt találunk a dombtetőn, és sertepertélő fotósokat, akik mind a nagy eseményre készülnek. A Holdkeltére. Ehhez képest, egy büdös lélekkel sem találkoztunk, de jószagúval sem. Egy sima nyári napon megtehettük volna, hogy tetszőleges időpontban ülünk ki a szabadba, és kénylmesen várjuk az eseményt, de most elég hideg volt, így a neten megnéztem, mikor kel a Hold, és ehhez igazítottuk az érkezést. A Hold persze késett. Egy ideig még azt is hittem, hogy nem is jön, pedig megbeszéltük.
Végül aztán elkezdett derengeni az ég alja. Elsőre olyan volt, mint a többi fényforrás: stadionok, bevásárlóközpontok, ipartelepek. Szerencsére van annyi tájékozódási képességem, hogy tudjam, a Hold is keleten kel, és hogy ez az irány éppenséggel merre található. Felállítottam a tripodot, rátettem a gépet, és gondoltam, rágyújtok addig amíg várakozunk, de kifogyott az öngyújtóm, így az estét füstmentesen töltöttem el, a számban lógó cigarettával.

Holdkelte

Elsőre csak egy csík volt a Hold, majd pontosan úgy kezdett el felkelni, mint a Nap. Narancssárgán, mintha saját fénye lenne.
Azt hiszem, itt az ideje, hogy megosszak egy titkot. Sokszor kérdezgetem az emberektől, hogy miért lehetséges, hogy a Nap és a Hold csak nappal lehet egyszerre az égen, és éjszaka nem. Nos a válasz roppant egyszerű: Ha a nap az égen van, akkor az már nappal. (o: A tudományos magyarázat persze az, hogy a Nap egy saját fénnyel rendelkező égitest, míg a Hold nem az. Ezen felül a Nap - méreténél, és az előbb említett fényfottás-mivoltánál fogva - sokkal fényesebb.
Ha például egy bináris rendszerben élnénk, vagy a Hold fénye valaha is elérné a napét, akkor lenne olyan eset, amikor a Hold is fenn van Nappal, és... olyanis, hogy a Nap is van fenn Holddal. (o:
Nos a Hold felkelt, én meg szépen lefotóztam. Egy kis fényképészet elfér itt, ezért elmondom, hogy a mai napig belebonyolódok, hogy mikor kell túl, és mikor alulexponálni. Itt egy jó példa: a Hold nagyon fényes volt, ezért hiába mutatta a gép, hogy jó a fényarány (vagy mi), az csak azért volt, mert a környező sötétséget is beleszámította. A helyzet az, hogy ha egy fényforrást (figyelem! A Hold továbbra sem saját fénnyel rendelkező fényforrás) fényképezel, akkor elul kell exponálni, különben csak ragyogás lesz, azt meg nem szeretjük ugye, mert jön Jack Nickolson. A képeken látni, mikor sikerült megfejtenem az expoziciót.
Egyébként a Holdkelte alatt megérkezett egy kisebb lánycsapat, akik csiviteltek, de öngyújtójuk nem volt. Utána még jött egy rendőrjárőr terepjáróval, és közölte, hogy most nem lehet fényképezni, majd jót nevetett a saját poénján. (o: Amúgy rendes arcok voltak. Egyébként is jó tudni, hogy járőröznek a parkokban a rendőrök. A Retiro-ban is rendszeresen körbejárnak autóval, vagy robogóval a rendőrök.
Miután feljött a Hold, és minden visszaállt a szokásos esti kerékvágásba, lecammogtunk a dombról, és hazaballagtunk.
Képek a Holdkeltéről.

Az eltévedt kerékpáros esete a cigány edzőtársakkal

A szombati pihentető nap után, és mert amúgy is igényeltem már az aerob (kitartó, közepes terhelésű) mozgást, vasárnap elmentem bringázni. Persze akkor még nem tudtam, hogy lesz sprint is. (o:

Ahogy említettem, igyekszem megismerni a környéket, és felfedezni a látnivalókart, ezért elhatároztam, hogy megnézem a Castillo de Aldovea-t, azaz az Aldovea Kastélyt. Ez igazából a Guindalera környékén van, és véletlenül olvastam róla egy bringás fórumon

Az irányt tehát a Guindalera felé vettem, de ezúttal nem a gát felé fordultam, hanem a mezőgazdasági területek mellett, Torrejón de Ardoz felé mentem. A terület egyébként emlékeztet egy kicsit a Veresegyház - Fót - Mogyoród, vagy a Csömör - Fót - Mogyoród közötti területekhez. Viszonylag vadregényes, de azért a lakott területekhez, és sajnos az autópályákhoz is, közel. Láttam néhány számomra teljesen ismeretlen rendeltetésű létesítményt is. Például a semmi kellős kötzepén van egy háztömb, vagy inkább lakópark. Egy sor takaros kicsi ház szépen utcákba rendezve, mindenféle kiegészítő épületekkel. az egész körbekerítve. Kicsit emlékeztet a Castillo de Amaguaña-ra, ami Ecuadorban egy luxus pihenőhely a semmi közepén. Csak klubtagok mehet oda (ha jól emlékszem), és van strand, labirintus (ez volt az egyik kedvencem a stand mellett), jégpálya (Ecuadorban a trópusokon!), vendéglők, ligetek, rétek, parkok, szabadtéri sütőhelyek (chozas de parilladas), és a többi.

Szóval valami titkos dolognak tűnt. Aztán lehet, hogy pont elkerülte a figyelmemet a "Dharma Kezdeményezés" felirat. (o:

Üzemanyag- vagy gáztartályok - a felfelé kúszó vonal az oldalukon lépcső

Nos tekertem tovább, és eljutottam, a CLH-ig. Ez a Compañia de Logisticas de Hidcocárburos, tehát az Üzemanyag Logisztikai Cég. Magyarul: "Üzemanyagtelep". Ezt onnan lehet megismerni, hogy hatalmas hidroglobusokkal van tele. Úgy néznek ki, mint a Titan AE rajzfilmben az űrhajók, és nagyjából akkorák is, olyan 20 m magasak lehetnek. Talán még a Csillagok Háborújában is volt ilyesmi gömbalakú hajó. Természesen dupla kerítés, védett ipari vágány, és a környék tele mindenféle veszélyre figyelmeztető jelzéssel.

Ez már Torrejón határán van, és hamarosan meg is érkeztem a "Kastélyhoz". Hát... a házunk Veresen kicsit nagyobb. (o: Na jó, ez túlzás, de a "Kastély" megnevezés is. Mivel a kultúrmaszlag nem foglalkoztat nagyon, megnézegettem kívülről, aztán mentem tovább. 

Már azon voltam, hogy betekerek Torrejónba, amikor a mostanában olya gyakori spontaneitásom által vezérelve, elindultam egy alig érzékelhető kis ösvényen, amit alig vettem észre.

A kis ösvény a Jarama folyó partjára vitt be az erdőbe, ahol rájöttem, kik taposták ki. Nem, ez még nem a félelmetes rész. Bringások voltak. Találtam az erdőben egy pumptracket, ami tulajdonképpen egy ugratókkal teli kis terület, akól lehet bohóckodni. Az ugratók, és maga a terület méretéből, meg a kanyarokból arra következtettem, hogy inkább BMX-es terep, így nem is kolbászoltam sokat ott. Egész gyorsan kiszaladt alólam a pálya, így nem volt olyan szórakoztató. Az érdekesség az, hogy mialőtt a kastályhoz értem, egy motoros pályát láttam, amivel meg ugye az a baj, hogy nem lejt, és tekerni kéne, azt meg a kis farmotoros repülőgép fog. Szóval mentem tövább az erdőbe, és rájötte, hogy egy csodálatos ösvényt találtam. A folyó mellet kanyarog, a fák között. Dús, zöld növényzet mindenhol, néha egészen alacsonyan belógó ágak. Majdnem olyan volt, mint a Life Cycles-ben, csak nem esett az eső, nem lett közben tél, és sajnos nem is lejtett. A csapás egyre vékonyabb lett, és felismertem, hogy ez tolajdonképpen két gyakran használt útvonalat összekötő ösvényke. Aztán egyszer csak azt hittem, hogy lakott területre értem, mint amikor a Fóti Somlyóról lefelé a barcag Árokhoz érsz, és egyszercsak az erő mellett vannak házak. Csakhogy ezek nem házak voltak, hanem sátrak, és egyéb lakó-alkalmatosságok. Rájöttem, hogy ez egy cigánytelep, olyasmi, mint ami a Határ útnál van. Egyébként volt minden: kerítés-szerű valami, kutyaházak, ruhaszárító kötél. minden, csak éppen nem házak. Ahogy oldalpillantásokból meg tudom mondani, legalább 5-10 család élhet ott. Mit mondjak, furcsább volt, mint a gyanús létesítmény a semmi közepén. Nem igazán éreztem veszélyesnek a dolgot. Úgy tűnt, hogy ez már egy bejáratott hely, és nem zavarnak senkit. a biztonság kedvéért azért kicsit rákapcsoltam, mert szeretnék még egy fél millert összekuporgatni egy másik ilyen bringára. A sprintelés amúgy is jól esett (és úgy szállok le a bringáról, ahogy akarok). Persze aztán visszavettem a tempóból, majd el is kezdett szélesedni az ösvény, és elérkeztem a másik sűrűbben használt úthoz. Sajnos kiderült, hogy nem pont a jó irányba mentem, és újra Torrejón-nál értem ki az erdőből, csak sokkal arrébb. Miután rájöttem, hogy egyáltalán milyen településen vagyok irányba álltam, és komótosan hazatekertem. A guindalera-n ma rengeteg piknikező ember volt, és sokkal kevesebb nyúl.

Környezetismeret

Nem szeretném húzni az idegeket, de hétvégén 20 fok kölül járt a hőmérséklet, és gyönyörű napos idő volt, így kerékpározni mentem.
Mivel szinte alig ismerem a környéket, minden jelet, írást, tanácsot körbejárok, ami újabb ismerettel gazdagíthat a környéket, és az érdekességeket illetően. Rászoktam például arra, hogy újabb utakon jövök-megyek, így megismerem a környélket, már csak azért is, mert alkalmanként a másik útvonal 5-10 km-rel hosszabnak bizonyul.Persze, van olyan is, amikor benézek egy lehajtót, és az autópályára ellenkező irányba hatok fel. Nem forgalommal szemben, természetesen, csak nem arra, amerre kéne mennem.
Itt érdemes megjegyeznem, hogy a nagyvárosok, de még a kisebbeké is, autópályákkal van kikövezve. Hacsak nem a városkozpontba mész, autópályán haladsz. mivel itt nem csak lehajtás és felhajtás van, hanem áthajtás is egy autópályáról a másikra, vagy éppen egy harmadikra, sokkal bnyolultabb a közlekedés.
Az alábbi képeket például az a csomópont látható, amelyet a Gavia-ba menet kell lekűzdenem.

Gavia csomópont az égből

Gavia csomópont térképen

Nem meglepő ám, hogy minden arra van, hiszen nyugatról Madrid, Északról a reptér, délről meg tulajdonképpen a nagy semmi, mert arra csak áthatolhatatlan autópályák vannak. Szóval a természet (a rengeteg parkot leszámítva) nyugat - északnyugati irányban található.

Idő - húzás

A hétvége váráslással kezdődött, szinte szokásszerűen. Igazából kólát, és ilyesmit kellett venni, és mivel Rox meg akarta nézni a felsőket az H&M-ben, így ismét a Plenilunio-ban kötöttünk ki, mert itt van Mercadona is. Mivel praktikusak vagyunk, Rox reggeli Starbucks-os kávéja után szétváltunk, és ment mindenki az orra után.

Én már régen gondolkodom, hogy veszek egy órát, így megnézegettem a kínálatot. Az igazság az, hogy kinéztem egy Pulsar órát (még Las Rozas-ban), de nem tudom, hogy annak hogy bírja az eleme. 

Seiko Flight Computer

Pulsar Sahara

Citizen Promaster Air

A Pulsar egyébként a Citizen márkája, így a Citizeneket is nézegettem bőszen.
A Citizeneknek olyan energiarendszere van, ami tölti az elemet, de ha csak úgy otthagyod, akkor is elvan majd' egy évig. Nekem meg ugye az a bajom, hogy veszek egy órát, aztán pikk-pakk lemerül az elem, én meg lusta vagyok intézkedni. Amúgy még mindig a Rolex utánzatot hordom, amit Veronikától kaptam vagy 7 éve, és kifogástalanul működik. Ráadásul az automata, tehát nem kell bele elem. Néha le is teszek az óravásárlásról, aztán később újra rámtör az inger. (o:
Az óranézegetés mellett vettem egy türkíz pullovert a Primarktban (az alsókategóriás bolt, amit Rox szokott emlegetni), és megnézegettem a TV-ket. A műsorokat nem nagyon szoktam nézni, de jó lenne valami minőségi megjelenítés a filmjeimnek... Végül összefutottam Roxxal, és mentünk a mercadona-ba elemózsiát vásárolni.
Délután terveztünk egy kis mozgást, de végül inkább a TV-n tartottuk a szemünket. Este mg eszünkbe jutott, hogy holdat kéne bámulni, de 10-kor már eléggé magasan járt, így nem tudtam volna jókat fényképezni. Azért sétáltunk egy kicsit, aztán rövidesen befejeztük a napot.