Hogy miért?

2010 Július 1-én költöztem Spanyolországba.
A változás, új környezet, érdekes emberek, és a furcsaságok elég sok mesélnivalót adnak.
Mivel fárasztó lenne mindenkinek mindent minden alkalommal elismételni, rájöttem, hogy kerítenem kell valamilyen tömeges tájékoztatási eszközt, amivel egyszerre tudok mindenkinek mindent elmondani. Így született meg az ötlet, hogy az egészet leírom egy naplóba, aztán mindenki lubickolhat a szóáradatban.
Nos a naplóból "blog" lett a kényelem miatt, a szóáradatból pedig folyócska - néha meg csak cseppek.
Jó étvágyat!
A blog valósággal való egyezése nem a véletlen műve.

Sunday, 20 March 2011

Az eltévedt kerékpáros esete a cigány edzőtársakkal

A szombati pihentető nap után, és mert amúgy is igényeltem már az aerob (kitartó, közepes terhelésű) mozgást, vasárnap elmentem bringázni. Persze akkor még nem tudtam, hogy lesz sprint is. (o:
Ahogy említettem, igyekszem megismerni a környéket, és felfedezni a látnivalókart, ezért elhatároztam, hogy megnézem a Castillo de Aldovea-t, azaz az Aldovea Kastélyt. Ez igazából a Guindalera környékén van, és véletlenül olvastam róla egy bringás fórumon
Az irányt tehát a Guindalera felé vettem, de ezúttal nem a gát felé fordultam, hanem a mezőgazdasági területek mellett, Torrejón de Ardoz felé mentem. A terület egyébként emlékeztet egy kicsit a Veresegyház - Fót - Mogyoród, vagy a Csömör - Fót - Mogyoród közötti területekhez. Viszonylag vadregényes, de azért a lakott területekhez, és sajnos az autópályákhoz is, közel. Láttam néhány számomra teljesen ismeretlen rendeltetésű létesítményt is. Például a semmi kellős kötzepén van egy háztömb, vagy inkább lakópark. Egy sor takaros kicsi ház szépen utcákba rendezve, mindenféle kiegészítő épületekkel. az egész körbekerítve. Kicsit emlékeztet a Castillo de Amaguaña-ra, ami Ecuadorban egy luxus pihenőhely a semmi közepén. Csak klubtagok mehet oda (ha jól emlékszem), és van strand, labirintus (ez volt az egyik kedvencem a stand mellett), jégpálya (Ecuadorban a trópusokon!), vendéglők, ligetek, rétek, parkok, szabadtéri sütőhelyek (chozas de parilladas), és a többi.
Szóval valami titkos dolognak tűnt. Aztán lehet, hogy pont elkerülte a figyelmemet a "Dharma Kezdeményezés" felirat. (o:

Üzemanyag- vagy gáztartályok - a felfelé kúszó vonal az oldalukon lépcső
Nos tekertem tovább, és eljutottam, a CLH-ig. Ez a Compañia de Logisticas de Hidcocárburos, tehát az Üzemanyag Logisztikai Cég. Magyarul: "Üzemanyagtelep". Ezt onnan lehet megismerni, hogy hatalmas hidroglobusokkal van tele. Úgy néznek ki, mint a Titan AE rajzfilmben az űrhajók, és nagyjából akkorák is, olyan 20 m magasak lehetnek. Talán még a Csillagok Háborújában is volt ilyesmi gömbalakú hajó. Természesen dupla kerítés, védett ipari vágány, és a környék tele mindenféle veszélyre figyelmeztető jelzéssel.

Ez már Torrejón határán van, és hamarosan meg is érkeztem a "Kastélyhoz". Hát... a házunk Veresen kicsit nagyobb. (o: Na jó, ez túlzás, de a "Kastély" megnevezés is. Mivel a kultúrmaszlag nem foglalkoztat nagyon, megnézegettem kívülről, aztán mentem tovább. 
Már azon voltam, hogy betekerek Torrejónba, amikor a mostanában olya gyakori spontaneitásom által vezérelve, elindultam egy alig érzékelhető kis ösvényen, amit alig vettem észre.
A kis ösvény a Jarama folyó partjára vitt be az erdőbe, ahol rájöttem, kik taposták ki. Nem, ez még nem a félelmetes rész. Bringások voltak. Találtam az erdőben egy pumptracket, ami tulajdonképpen egy ugratókkal teli kis terület, akól lehet bohóckodni. Az ugratók, és maga a terület méretéből, meg a kanyarokból arra következtettem, hogy inkább BMX-es terep, így nem is kolbászoltam sokat ott. Egész gyorsan kiszaladt alólam a pálya, így nem volt olyan szórakoztató. Az érdekesség az, hogy mialőtt a kastályhoz értem, egy motoros pályát láttam, amivel meg ugye az a baj, hogy nem lejt, és tekerni kéne, azt meg a kis farmotoros repülőgép fog. Szóval mentem tövább az erdőbe, és rájötte, hogy egy csodálatos ösvényt találtam. A folyó mellet kanyarog, a fák között. Dús, zöld növényzet mindenhol, néha egészen alacsonyan belógó ágak. Majdnem olyan volt, mint a Life Cycles-ben, csak nem esett az eső, nem lett közben tél, és sajnos nem is lejtett. A csapás egyre vékonyabb lett, és felismertem, hogy ez tolajdonképpen két gyakran használt útvonalat összekötő ösvényke. Aztán egyszer csak azt hittem, hogy lakott területre értem, mint amikor a Fóti Somlyóról lefelé a barcag Árokhoz érsz, és egyszercsak az erő mellett vannak házak. Csakhogy ezek nem házak voltak, hanem sátrak, és egyéb lakó-alkalmatosságok. Rájöttem, hogy ez egy cigánytelep, olyasmi, mint ami a Határ útnál van. Egyébként volt minden: kerítés-szerű valami, kutyaházak, ruhaszárító kötél. minden, csak éppen nem házak. Ahogy oldalpillantásokból meg tudom mondani, legalább 5-10 család élhet ott. Mit mondjak, furcsább volt, mint a gyanús létesítmény a semmi közepén. Nem igazán éreztem veszélyesnek a dolgot. Úgy tűnt, hogy ez már egy bejáratott hely, és nem zavarnak senkit. a biztonság kedvéért azért kicsit rákapcsoltam, mert szeretnék még egy fél millert összekuporgatni egy másik ilyen bringára. A sprintelés amúgy is jól esett (és úgy szállok le a bringáról, ahogy akarok). Persze aztán visszavettem a tempóból, majd el is kezdett szélesedni az ösvény, és elérkeztem a másik sűrűbben használt úthoz. Sajnos kiderült, hogy nem pont a jó irányba mentem, és újra Torrejón-nál értem ki az erdőből, csak sokkal arrébb. Miután rájöttem, hogy egyáltalán milyen településen vagyok irányba álltam, és komótosan hazatekertem. A guindalera-n ma rengeteg piknikező ember volt, és sokkal kevesebb nyúl.

No comments:

Post a Comment