Holdkelte

Mivel szombaton csak futó pillantást vetettünk a Holdra - ami ki is égette a retinánkat - vasárnapra halasztottuk a Holdnézést. A kiadós kerékpározás után kellemes levezetés volt, hogy felgyalogoltunk a Parque del Cerro-ba. Ez megfelelő hely az ég vizsgálgatására, bár a környéken igazi "csillagász hely" nincs, mivel eszméletlen nagy a fényszennyezés. A parkban a szokásos botellón nyomok fogadtak. Erről írok egy külön cikket.
Igazából egy kicsit arra számítottam, hogy tripoderdőt találunk a dombtetőn, és sertepertélő fotósokat, akik mind a nagy eseményre készülnek. A Holdkeltére. Ehhez képest, egy büdös lélekkel sem találkoztunk, de jószagúval sem. Egy sima nyári napon megtehettük volna, hogy tetszőleges időpontban ülünk ki a szabadba, és kénylmesen várjuk az eseményt, de most elég hideg volt, így a neten megnéztem, mikor kel a Hold, és ehhez igazítottuk az érkezést. A Hold persze késett. Egy ideig még azt is hittem, hogy nem is jön, pedig megbeszéltük.
Végül aztán elkezdett derengeni az ég alja. Elsőre olyan volt, mint a többi fényforrás: stadionok, bevásárlóközpontok, ipartelepek. Szerencsére van annyi tájékozódási képességem, hogy tudjam, a Hold is keleten kel, és hogy ez az irány éppenséggel merre található. Felállítottam a tripodot, rátettem a gépet, és gondoltam, rágyújtok addig amíg várakozunk, de kifogyott az öngyújtóm, így az estét füstmentesen töltöttem el, a számban lógó cigarettával.

Holdkelte

Elsőre csak egy csík volt a Hold, majd pontosan úgy kezdett el felkelni, mint a Nap. Narancssárgán, mintha saját fénye lenne.
Azt hiszem, itt az ideje, hogy megosszak egy titkot. Sokszor kérdezgetem az emberektől, hogy miért lehetséges, hogy a Nap és a Hold csak nappal lehet egyszerre az égen, és éjszaka nem. Nos a válasz roppant egyszerű: Ha a nap az égen van, akkor az már nappal. (o: A tudományos magyarázat persze az, hogy a Nap egy saját fénnyel rendelkező égitest, míg a Hold nem az. Ezen felül a Nap - méreténél, és az előbb említett fényfottás-mivoltánál fogva - sokkal fényesebb.
Ha például egy bináris rendszerben élnénk, vagy a Hold fénye valaha is elérné a napét, akkor lenne olyan eset, amikor a Hold is fenn van Nappal, és... olyanis, hogy a Nap is van fenn Holddal. (o:
Nos a Hold felkelt, én meg szépen lefotóztam. Egy kis fényképészet elfér itt, ezért elmondom, hogy a mai napig belebonyolódok, hogy mikor kell túl, és mikor alulexponálni. Itt egy jó példa: a Hold nagyon fényes volt, ezért hiába mutatta a gép, hogy jó a fényarány (vagy mi), az csak azért volt, mert a környező sötétséget is beleszámította. A helyzet az, hogy ha egy fényforrást (figyelem! A Hold továbbra sem saját fénnyel rendelkező fényforrás) fényképezel, akkor elul kell exponálni, különben csak ragyogás lesz, azt meg nem szeretjük ugye, mert jön Jack Nickolson. A képeken látni, mikor sikerült megfejtenem az expoziciót.
Egyébként a Holdkelte alatt megérkezett egy kisebb lánycsapat, akik csiviteltek, de öngyújtójuk nem volt. Utána még jött egy rendőrjárőr terepjáróval, és közölte, hogy most nem lehet fényképezni, majd jót nevetett a saját poénján. (o: Amúgy rendes arcok voltak. Egyébként is jó tudni, hogy járőröznek a parkokban a rendőrök. A Retiro-ban is rendszeresen körbejárnak autóval, vagy robogóval a rendőrök.
Miután feljött a Hold, és minden visszaállt a szokásos esti kerékvágásba, lecammogtunk a dombról, és hazaballagtunk.
Képek a Holdkeltéről.