Parkos Program

A hétvégére változékony időt mondtak, és így nem tudtuk, hogyan készüljünk. Persze, mindegy hogyan készülünk, a vége többnyire úgyis otthonülés, és pizza. A szokásos vásárlás mellett takarítottunk, és mindenki foglalatoskodott a dolgával. Többnyire hazaviszem a laptopomat, hogy két gép legyen otthon, mert ha Rox nem tud passziánszozni, fészbúkolni, vagy ilyesmit, akkor hiszti van.
Nekem, éppen ellenkezőleg, elegem van a képernyőkből, így maradok a könyveknél. Még szerencse, hogy Dirk Gently Hollisztikus Nyomozóirodája elég hosszú könyv, és még szerencsébb, hogy van második része, illetve egy másik kalandja "A Lélek Hosszú Sötét Teaideje" címmel. Sajnos a memóriám kiemelkedően gyatra, gyakorlatilag nemlétező, de a pillanatnyi szórakozás is simán megéri. Mindenesetre jobb, mint egy felejthető mozi, vagy, ahogy az egyik spanyol humorista mondja, felrakti a fészbúkra egy fényképet egy kutyaszarrol, és figyelni, hogy tíz perc alatt akad legalább öt ember, akinek "tetszik".
Vasárnap már nem tudtunk a négy fal között maradni, így elmentünk a Coslada-ban rendezett nem tudom milyen napokra. Ez egy kicsit soványabb volt, mint gondoltuk. Lehet, hogy azért, mert az embereknek van jobb dolguk is, mint a széllben állni, és kutyákat bámulni. No meg a Magyar kisvárosokhoz képest a Spanyol kisvárosok olyanok, mintha mindig karácsony, vagy valamilyen rendezvény lenne. Azért jót sétáltunk megint, aztán irány haza szipogni. Ja, Forma 1 is volt, jó korán reggel.
Az eseményről Rox Lokálpatrióták című bejegyzésében írt bővebben.