Kormányváltás

Másnap, munka után irány a műhely. Ahogy odaértem, láttam, hogy nem örülünk, ugyanis a kocsi alatt egy hatalmas tócsa állt, ami nyilván a szervófolyadék. Kerék le, kocsi megemel, és már nézem is, honnan jön a lé. Viszonylag gyorsan kiderült, hogy a kormánymű az összekötőnél ontja az olajat. Az összekötő az a rúd, ami tulajdonképpen a kereket fordítja el. Jön a szakember, és mondja, hogy kormánymű csere. Hurrá. Ha már ott volt az ember, megnézte az légtelenítési dolgot, és cselesen felpumpálta az üzemanyagszivattyút. Nem akarok senkit technikai részletekkel fárasztani, elég annyi, hogy ha pontosan tudod, hogy mi a titok akkor tényleg semmiség az eset.
Talán említettem, hogy az alkatrészek a márkaszervizben sokkal olcsóbbak voltak, mint az utángyártott cuccok a sima alkatrészboltokban. Ezen felbuzdulva átgurultam a rendes (nem "csináld magad") márkaszervizbe, hogy adjanak egy árajánlatot a kormánymű cserére. Le a kalappal, mert az autóval úgy bántak, mint egy 30ezer Eurós szalonautóval. Patyolat tiszta munkafelvételi helyiség, inges emberkék, derékszög - párhuzam. Felvették a a kocsi, és az én adataimat is, és annyit szüttyögtek, hogy kezdem kellemetlenül érezni magam. A végszó: hétfőn kapok ajánlatot. Hurrá!
A hétvége kocsi nélkül telt, amiről nem szeretnék sokat írni, mert még elsírom magam. Azért egy meghatárózó esemény még történt.

Kétbalkezesek

Biztos ismeritek azt a jelenséget, amikor az ember egész évben nem beteg, jár rendesen dolgozni, aztán a szabadsága előtt megbetegszik, és gyakorlatilag gyógyulással tölti a szabadságát. Nyilván, ez rám nem vonatkozik, mert én soha nem vagyok beteg, de értitek mire gondolok. Nost azt hiszem a kocsim pont egy ilyet csinált velem.
Egy héttel a tervezett nyaralás előtt, épp amikor az egyik auditról indultam haza (lásd: A Revizor), elkezdett nagyon aggasztó hangokat adni a kormánymű. Egy napra rá a szervóm is elment teljesen, így nosztalgiázhattam az izomból való kormányzás folytán. Eredetileg beterveztem, hogy izzítógyertyákat, olajat, és szűrőket cserélek a kocsin az út előtt, de igazából ez a szervó-dolog nem jött jókor. Egy olajcsere jó esetben fél óra, de egy kormánymű javítás...
Szerencsére pont erre a délutánra terveztem be az olajcserét, és ha már műhelyt bérlek, miért ne lehetne megnézni a kormányművet. Délután át is jött Jani, elmetünk a kocsival a műhelybe, és egy majd 40 perces adminisztráció után meg is kezdtük a szakszerű karbantartást. Kocsi emelőre, kerekek le, aztán nézegetés. Janival kicsit különböző a technikánk, mert ő olyan alapos, mint ahogy én nem. Megnézi jobbról, megnézi balról, aztán alulról, és felülről. Közben meg telnek az évszakok. Ezzel ellentétben, én pikk-pakk megoldom a dolgokat, megcsinálom amit kell, aztán amíg kijavítom a hibáimat telnek az évszakok. Profik vagyunk na. Vagy ahogy Balogh Tibi mondaná az Argo-ban: "Mi Profik vagyunk bazmeg! Profik!"
Tulajdonképpen az elején a kormánymű nézegetése tartott sokáig, meg az izzítógyertya csere, mivel ez utóbbiak hozzáférhetetlenek. Maga az olaj leeresztése, a szűrők cseréje, és az olaj betöltése nem volt nagy kunszt. A kunszt az volt, hogy az üzemanyagszűrő lecserélése után le kell légteleníteni az üzemanyag-kört, ami az istennek sem sikerült. De az semmi! Még nekünk sem! Ott pumpáltuk, töltögettük a gázolajat, de sehogy nem ment. A bérelt műhely egyik szolgáltatása, hogy lehet segítséget kérni egy szakembertől, aki még ért is ahhoz, ami ott folyik. Nos ezek már mind hazamentek, és mivel a kocsi nem indult, kénytelenek voltunk éjszakára otthagyni, hogy aztán másnap visszatérjünk a tett helyszinére. Közben feltöltöttük a kormányszervó olajat, hátha csak az volt a gond. Elárulom: ha a kormáynszervó tartálya egyik napról a másikra kiszárad, akkor nem segít az újratöltés. Az legalább olyan normális, mint amikor egy kocsi annyi olajat zabál, mint üzemanyagot. De fő az optimizmus, nem? De! Naugye!

A Bevált Módszer

Az egész úgy kezdődött, hogy, a 2007-es nyaraláshoz hasonlóan, találtam egy csodás helyet. Egy rövid retrospekció: 2007-ben kitaláltam, hogy kéne görkorizni Barcelona-ban (ott is van Friday Night Skating - Péntek esti korizás), de mivel repülőn kicsit súlyos korit cipelni, hozzáköltöttem, egy Autós Dél-Európai Körutat, ami Barcelona-t is érinti, hogy tudjak korizni is. Nos, éppen ezt az utazást szerveztem, amikor kaptam egy olyan kör-e-mailt, amiben szép képek vannak Power Point-ban. A világ legszebb kikötőiről szólt, és nekem eszembe jutott, hogy mi van, ha útba esik valamelyik a Veresegyház - Barcelona úton. Kiderült, hogy igen, és így jutottunk el Vernazzaba.

Ezúttal a világ legszebb strandjait nézegettem, és kiderült, hogy  az egyik közülük a Cies Szigeteken van, ami viszont Vigo partjaitól van pár kilométerre az Atlanti Óceánon.

Nosza, menjünk Galiciába!
Mivel a Júlis - Augusztusi meleget ismerem, úgy terveztem, hogy nem a nyár közepén megyek, mert nem akartam megsülni. Volt némi előérzetem, hogy Galíciában mintha nem olyan idő lenne, mint mondjuk Extremadura-n, és így utólag hallgatnom kellett volna rá. Persze így is kiváló volt minden.
Utitásrnak Emőke szegődött mellém, aki amellett, hogy munkatársam, hasonló agyi kvalitásokkal rendelkezik, mint én. Mármint, ha valaki van még a világon, aki engem intelligensnek, és furcsa humorúnak tart. Ilyen társasággal pedig tényleg mindegy milyen idő van. Persze azért, jó ha nem esik az eső. (o;
Hogy pontosan, hogy alakult úgy, hogy ő jött, azt nem tudom, Tulajdonképpen valami olyan banális dolog volt, hogy megkérdeztem, van-e kedve jönni, és azt mondta persze. Én mindig mondtam, hogy az élet egyszerű!
Mivel én voltam a szervező, el is kezdtem szállást keresni az interneten, és a Casa Rural (Falusi Ház) opció mellett döntöttünk. Némi keresgélés és egyeztetés után megtaláltam a leg megfelelőbbnek tűnő jelöltet, és le is foglaltam interneten. Közben E lefoglalta a repjegyet, és tulajdonképpen ennyi volt a nagy szervezkedés. Mondom: egyszerűség.  Megyünk Galíciaba!

A Revizor

Nem szoktam munkáról beszélni, mert azt gondolom, hogy az életben rengeteg érdekesebb dolog van. Persze, van akinek olyan munkája van, ami egyben érdekes is lehet, mint a profi bringások, meg a titkos ügynökök. Ez utóbbiak persze nem beszélnek a munkájukról, ha mégis, akkor jobb elfutni gyorsan, mielőtt megölnek az átadott információ miatt. Néha azért az én munkámban is vannak érdekes dolgok. Alapból a Spanyol, Portugál, Kanári szigeteki, Máltai, Azori szigeteki, és Svájci logisztikai szolgáltatásokért vagyok felelős. Ez is érdekes munka, de nem olyan izgalmas, hogy mesélnem kelljen róla. Szerencsére történnek érdekesebb dolgok a magánéletemben. A minap azonban megkeresett Emőke a beszerzésről, hogy segítsem ki őket, mert "SZükség lenne egy írástudó emberre, aki leauditálja a Spanyol Dokumentum archiváló beszállítókat. A dokumentum archiválás azt jelenti, hogy - mivel a számviteli, és egyéb törvények miatt minden dokumentumot hosszú ideig meg kell őrizni - egy halom papírt kell biztonságosan raktározni. A cégek persze nem akarnak irathegyeket kerülgetni, ezért a tárolást, örzést, és nyilvántartást rábizzák olyanokra, akik ilyesmit akarnak csinálni. Mivel hidegre kéne tegyelek benneteket, ha mindent elmondanék, igyekszem címszavakban elmesélni milyen is ez.
Az IBM rengeteg banki számítástechnikai eszközt üzemeltet, amiknek mindenféle múveletei dokumentumok , és más adattárolók halmait termelik. Emelett ott vannak az üzleti dokumentációk is. Ezeket kell elásnia valahol az archiváló végeknek. Az audit alapja az, hogy ellenőrizni kell, hogy ezek a raktárak megfelelnek-e a biztonsági előírűsoknak. Nem titok, hogy a dokumentumok, és más (pl. mágneses) adattárolók mindenre érzékenyek. Hőmérséklet, páratartalom, tűz, víz, lopás (ez utóbbira különösen érzékenyek). Ennek fényében a raktárak, amiket láttam, egészen CIA-szerűek voltak. Kamerák, érzékelők, beléptetőrendszerek, tűzjelzők, stb. A mágnesszalagokra különösen vigyáz mindenki ezért ezek Fort Knox-ot megszégyenítő páncéltermekben pihennek. Zsilipes ajtók, 60 centis falak, és a legjobb: retinaolvasó, és ujjlenyomat olvasó. Egészen érdekes világ ez. Ráadásul az egyik cég biztonsági igazgatója még úgy is nézett ki, mint egy öltönybe bújt kommandós. Látszott rajta, hogy tud egyet, s mást a biztonsági szakmáról. A legjobb persze az volt az egészben, hogy én voltam ugye az ellenőr, így mindenki körülugrált. Olyan voltam, mint Vernon Pinkley (Donald Shutterland) a Piszkos Tizenkettőben, amikor megbízzák, hogy játsza el a seregszemlét tartó tábornokot.

Fagyi a parkban

Persze azért néha jó, ha van valaki, akivel lehet beszélgetni. Nem mondom, mert kiváló beszélgetőtársa vagyok magamnak, de mégis...
Soha nem értettem azokat, akik egy járás, kapcsolat, házasság után megutálják az exüket. Ha annyira hülye, akkor minek jártak vele egyáltalán? Ha nem is tartom a kapcsolatot mindenkivel, jóban vagyok az eseimmel, és ez alól Berangere sem kivétel. Ennek örömére, meg is beszéltük, hogy elmegyünk egyet fagyizni a Retiro-ba. Mivel a kedvenc fagyizonkat a Calle Arenal-on bezárták, le kellett tesztelni a Retiro mellett, a Navarez és Ibiza sarkán levő fagyizót. Beültem a kocsiba, és irány a La Elipa. Ezzel megspórolok egy csomó időt, és átszállást. Az Elipa-tól metróztam a Goyaig, ahova a találkát megbeszéltük. Berangere levágatta a haját, és így ha napszemüveget vesz fel, kisértetiesen hasonlít Pálinkás Katára. Mivel a porszívómat nekiadtam Roxéknak, bementünk a Corte Inglés-be, hogy körülnézzek ezügyben, majd lesétáltunk az Ibiza-hoz, a fagyishoz. Olyan sor állt, hogy az utcára lógott, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább sétálunk, aztán majd visszanézünk. Irány a Retiro, ahol mindig jó sétálni, mert érdekes emberek, árnyék és nyugalom van, meg egy csomó drogot áruló néger. (o:
Sétáltunk, beszélgettünk, pihentünk egyet egy padon, aztán visszamentünk a fagyizóba, és végre hozzájutottunk a fagyinkhoz. Azzal aztán megint lábra kaptunk, és a Retiro-n keresztül elindultunk a belváros felé. Végül az egész estét sétálással töltöttük, és jól elfáradtunk. Közben persze én folytattam a porszívóvadászatot. Majd' 11 volt, mikor elváltunk a Goya-n, ahonnan én az Elipa felé vettem az irányt metróval, majd onnan kocsival haza. 20 perc alatt otthon voltam, majd 40 perc alatt parkolóhelyet is találtam. Kéne valamit tennem, mert ez a parkolóvadászat elég lehangoló. Nem fordul sűrűn elő, de ha olyan időpontban érek haza, akkor katasztrófális tud lenni a helyzet.

Totyizselé

Hát ez lett belőlem.
Aki olvasta az ET második részét, ismeri ET kis zselés, medúzaszerű barátják, aki ET bolygóján él. Nos mostanában én is így éreztem magam. Totyogok a lakásban, és az ágyban ketten fekszünk a hasammal. A magány csodákra képes. Kisimult az arcom, és a bőröm is, mivel feszül a zsírtól.
Nek mekk aggódni! Mióta az eszemet tudom, mindig volt hasm, és igazából mindig kicsit túlsúlyos voltam. Mivel azonban mindig tudtam jól mozogni, bringázni, Balatont átúszni, Félmaratont futni, az ágyon hátamra fordulva szenvedés nélkül állva felhúzni a zoknimat, soha nem zavart igazán a hasam. A baj akkor kezdődik, amikor elkezd nehéz lenni a lépcsőzés, meg amikor ülésnél útba van a hasam. Nos ilyenkor előjön a salát a pizza helyett, és a futás + bringa + görkori a sorozatok, és a számítógép helyett. Mivel ezeket a jeleket azonnal észreveszem, ahogy megjelennek, viszonylag gyorsan úrrá tudok lenni a helyzeten.
Így ismét elkezdtem futni, de csak óvatosan, mert megint kibicsaklott a bokám, így megint fáj.
Kimélő testmozgás, de utána a zuhany, és a jóleső fáradtság, és persze a szuper alvás, és friss ébredés megéri.

A Függetlenség Napja

Na nem mintha nem lettem volna független mindig, de azért ha nálad lakik a nővéred majd' fél évet, akkor akaratlanul is beszűkül az élettered. Nem tudok internetezni, letölteni, amikor akarok, állandóan a TV előtt ül, és olyan, mint egy gyerek: ha valamivel elkezdek foglalkozni, neki is azzal kell, és akkor persze én mehetek mást csinálni. (o: Néha azért főzött, és szinte minden nap elmosogatott, de pl. rengeteg délután volt az, hogy "tepelizza", vagy "snackbox" (Burger King), amiket persze én fizettem többnyire. Na és a rengeteg Pascual, ami tejes gyümölcslé, aminek az üres dobozából mindenhova kicsöpög a maradék, és macskahúgy szaga van. (o:  Nem tudom, miért, de zavart az is, hogy közben a blogján és a Facebook-on meg írogatta, hogy "spanyolországban él", és hogy "kitartással minden elérhető", ami tulajdonképpen az "igazság", de csak egy kicsi része. Persze, nem kéne érdekeljen, még akkor sem, ha engem nem említett, sem azt, hogy tulajdonképpen ingyen csövezik nálam. Egyszer már voltak Roxnak komoly gondjai abból, hogy a látszat, és a külsőségek túl fontosak neki, és nagyon féltem, hogy megint belefut egy ilyenbe, Janit is magávalhúzva.
Valamikor 17-e környékén aztán megszületett a döntés, hogy melyik házat veszi ki, és elmentünk, hogy aláírja a szerződést. Én kicsit korábban értem haza, mint Rox, így neki is állt hőzöngeni hogy nincs kaja. Elindulunk, és kérdezem, hogy hova mentünk, erre nekiáll hisztizni, hogy én(!) miért nem néztem meg, hogy neki(!) hova kell mennie. Visszafordulunk, kiszáll, hogy visszamenjen a térképért, és úgy bevágja az ajtót, hogy majd kitörnek a kocsi ablakai. Én meg ülök az autóban, és szinte leküzdhetetlen a késztetés, hogy elmenjek kocsikázni egyet, Rox meg oldjon meg végre egy, csak egyetlen dolgot az életében egyedül. Persze, nem hajtottam el. Elmentünk Alcalába, ahol ő felment aláírni a szerződést, és átvenni as kulcsokat, és meg addig ettem egy fagyit, hoyg megvígasztaljam magam.
Meglévén az alapozás, Jani elindult Magyarországról a két kutyával, és a macskával, meg egy jó adag cuccal Rox Mondeojával. Ez ugyanaz a Mondeo, amivel én jöttem, és amit Rox nagyon kedvesen (és mert volt céges kocsija) a rendelkezésemre bocsátott. Nekem ugyebár nincs senkim, és Roxnak is csak Jani van meg én, így nagyon nagy szerencse, hogy ilyen jól kijövünk, és segítünk egymásnak. Az egyetlen izé a dologban az, hogy én az esetek nagy részében rendelkezem B tervvel. (Például, kijöhettem volna a saját kocsimmal is, de persze kényelmesebb volt eladni Magyarországon.) Azt hiszem, Rox túl sokszor bízik abban, hogy "majd lesz valahogy", és nincs biztonsági terve, ami persze azt lejenti, hogy nekem nincs más választásom, mint segíteni neki. Node én ezért vagyok. Mondták is Anyuék: "Miután megszületett Rox, úgy döntöttünk, készítünk neki egy támogatási rendszert. Így születtél te." (((o:
Az előkészületek keretében szombaton elmentünk az IKEA-ba, és bevásároltunk egy "kezdőcsomagot" bútorozatlan házhoz. Űgy, étkezőasztal székekkel, íróasztal, és egy halom apróság. Tudom, hogy sokat fényezem a Mondeo-t (pedig az enyémet még egyszer sem mostam le), de muszáj elmondanom, hogy ez mind befért szépen úgy, hogy Rox is velem volt, és nem kellett neki sem szorongania az első ülésen. A cuccot kivittük Roxékhoz Valdeaveroba, és még elmentünk bevásárolni, hogy legyen mit tenni a hűtőbe, és lehessen takarítani is. A bevásárlás nem volt semmi, mivel a környéken nincs bolt, így végul majd' Guadalajara-ba kellett mennünk a cuccokért. A visszúton még el is tévedtem, mert itt ugye mindenhova több út megy. Mire a házhoz értünk, Jani már megérkezett, így Roxék is elkezdhették a berendezkedést egy új életre.
Nekem pedig elérkezett a függetlenségem napja. (o: