Na nem mintha nem lettem volna független mindig, de azért ha nálad lakik a nővéred majd' fél évet, akkor akaratlanul is beszűkül az élettered. Nem tudok internetezni, letölteni, amikor akarok, állandóan a TV előtt ül, és olyan, mint egy gyerek: ha valamivel elkezdek foglalkozni, neki is azzal kell, és akkor persze én mehetek mást csinálni. (o: Néha azért főzött, és szinte minden nap elmosogatott, de pl. rengeteg délután volt az, hogy "tepelizza", vagy "snackbox" (Burger King), amiket persze én fizettem többnyire. Na és a rengeteg Pascual, ami tejes gyümölcslé, aminek az üres dobozából mindenhova kicsöpög a maradék, és macskahúgy szaga van. (o: Nem tudom, miért, de zavart az is, hogy közben a blogján és a Facebook-on meg írogatta, hogy "spanyolországban él", és hogy "kitartással minden elérhető", ami tulajdonképpen az "igazság", de csak egy kicsi része. Persze, nem kéne érdekeljen, még akkor sem, ha engem nem említett, sem azt, hogy tulajdonképpen ingyen csövezik nálam. Egyszer már voltak Roxnak komoly gondjai abból, hogy a látszat, és a külsőségek túl fontosak neki, és nagyon féltem, hogy megint belefut egy ilyenbe, Janit is magávalhúzva.
Valamikor 17-e környékén aztán megszületett a döntés, hogy melyik házat veszi ki, és elmentünk, hogy aláírja a szerződést. Én kicsit korábban értem haza, mint Rox, így neki is állt hőzöngeni hogy nincs kaja. Elindulunk, és kérdezem, hogy hova mentünk, erre nekiáll hisztizni, hogy én(!) miért nem néztem meg, hogy neki(!) hova kell mennie. Visszafordulunk, kiszáll, hogy visszamenjen a térképért, és úgy bevágja az ajtót, hogy majd kitörnek a kocsi ablakai. Én meg ülök az autóban, és szinte leküzdhetetlen a késztetés, hogy elmenjek kocsikázni egyet, Rox meg oldjon meg végre egy, csak egyetlen dolgot az életében egyedül. Persze, nem hajtottam el. Elmentünk Alcalába, ahol ő felment aláírni a szerződést, és átvenni as kulcsokat, és meg addig ettem egy fagyit, hoyg megvígasztaljam magam.
Meglévén az alapozás, Jani elindult Magyarországról a két kutyával, és a macskával, meg egy jó adag cuccal Rox Mondeojával. Ez ugyanaz a Mondeo, amivel én jöttem, és amit Rox nagyon kedvesen (és mert volt céges kocsija) a rendelkezésemre bocsátott. Nekem ugyebár nincs senkim, és Roxnak is csak Jani van meg én, így nagyon nagy szerencse, hogy ilyen jól kijövünk, és segítünk egymásnak. Az egyetlen izé a dologban az, hogy én az esetek nagy részében rendelkezem B tervvel. (Például, kijöhettem volna a saját kocsimmal is, de persze kényelmesebb volt eladni Magyarországon.) Azt hiszem, Rox túl sokszor bízik abban, hogy "majd lesz valahogy", és nincs biztonsági terve, ami persze azt lejenti, hogy nekem nincs más választásom, mint segíteni neki. Node én ezért vagyok. Mondták is Anyuék: "Miután megszületett Rox, úgy döntöttünk, készítünk neki egy támogatási rendszert. Így születtél te." (((o:
Az előkészületek keretében szombaton elmentünk az IKEA-ba, és bevásároltunk egy "kezdőcsomagot" bútorozatlan házhoz. Űgy, étkezőasztal székekkel, íróasztal, és egy halom apróság. Tudom, hogy sokat fényezem a Mondeo-t (pedig az enyémet még egyszer sem mostam le), de muszáj elmondanom, hogy ez mind befért szépen úgy, hogy Rox is velem volt, és nem kellett neki sem szorongania az első ülésen. A cuccot kivittük Roxékhoz Valdeaveroba, és még elmentünk bevásárolni, hogy legyen mit tenni a hűtőbe, és lehessen takarítani is. A bevásárlás nem volt semmi, mivel a környéken nincs bolt, így végul majd' Guadalajara-ba kellett mennünk a cuccokért. A visszúton még el is tévedtem, mert itt ugye mindenhova több út megy. Mire a házhoz értünk, Jani már megérkezett, így Roxék is elkezdhették a berendezkedést egy új életre.
Nekem pedig elérkezett a függetlenségem napja. (o:
No comments:
Post a Comment