Persze azért néha jó, ha van valaki, akivel lehet beszélgetni. Nem mondom, mert kiváló beszélgetőtársa vagyok magamnak, de mégis...
Soha nem értettem azokat, akik egy járás, kapcsolat, házasság után megutálják az exüket. Ha annyira hülye, akkor minek jártak vele egyáltalán? Ha nem is tartom a kapcsolatot mindenkivel, jóban vagyok az eseimmel, és ez alól Berangere sem kivétel. Ennek örömére, meg is beszéltük, hogy elmegyünk egyet fagyizni a Retiro-ba. Mivel a kedvenc fagyizonkat a Calle Arenal-on bezárták, le kellett tesztelni a Retiro mellett, a Navarez és Ibiza sarkán levő fagyizót. Beültem a kocsiba, és irány a La Elipa. Ezzel megspórolok egy csomó időt, és átszállást. Az Elipa-tól metróztam a Goyaig, ahova a találkát megbeszéltük. Berangere levágatta a haját, és így ha napszemüveget vesz fel, kisértetiesen hasonlít Pálinkás Katára. Mivel a porszívómat nekiadtam Roxéknak, bementünk a Corte Inglés-be, hogy körülnézzek ezügyben, majd lesétáltunk az Ibiza-hoz, a fagyishoz. Olyan sor állt, hogy az utcára lógott, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább sétálunk, aztán majd visszanézünk. Irány a Retiro, ahol mindig jó sétálni, mert érdekes emberek, árnyék és nyugalom van, meg egy csomó drogot áruló néger. (o:
Sétáltunk, beszélgettünk, pihentünk egyet egy padon, aztán visszamentünk a fagyizóba, és végre hozzájutottunk a fagyinkhoz. Azzal aztán megint lábra kaptunk, és a Retiro-n keresztül elindultunk a belváros felé. Végül az egész estét sétálással töltöttük, és jól elfáradtunk. Közben persze én folytattam a porszívóvadászatot. Majd' 11 volt, mikor elváltunk a Goya-n, ahonnan én az Elipa felé vettem az irányt metróval, majd onnan kocsival haza. 20 perc alatt otthon voltam, majd 40 perc alatt parkolóhelyet is találtam. Kéne valamit tennem, mert ez a parkolóvadászat elég lehangoló. Nem fordul sűrűn elő, de ha olyan időpontban érek haza, akkor katasztrófális tud lenni a helyzet.
No comments:
Post a Comment