Valencia

Azt hiszem, egy kicsit azért vágtam neki ennek az útnak, hogy eljussak Valenciába. Persze azért tudtam, hogy nem kell kétszer megnézni Sevilla-t az utcai villamosával, vagy Málaga-t, az utánozhatatlan Arab-Meditárrán érzésel, hogy tudjam, megbántam volna, ha nem jövünk arra.

Valencia a Forma 1-es közvetítéseken mindig olyan szépnek tűnt. Egy metropolis a tenger partján. Szép utcák, mediterrán hangulat, minden egyben. Hát izé... Csalódtam.

Az első benyomásom Valenciáról az volt, hogy a közlekedésmérnökök vicces kedvükben voltak, ezért egy csomó sunyi akadályt találtak ki. A körforgalmak egy része hagyományos körforgalom (ha balra akarsz menni, akkor a bal oldalon hajtasz be), másik részük pedig az a fajta körforgalom, amin a főútvonal keresztülmegy középen, és úgy tudsz balra kanyarodni, ha a jobb oldali sávba húzódsz, és megcsinálod a félfordulatot, majd egy lámpa után mész balra (mint pl. a Nov 7 tér). Aztán vannak még humoros kereszteződések a tarsolyban, amikbe 3 sáv megy be, de csak 2 jön ki. Gondolom a három sáv megküzdött, és egyikük otthagyta a fogát. Ennek analógiájára, a kocsiknak is meg kell kűzdeniük. Három autó küzd kettő sávért. mint a székes játékban. Ehhez jön hozzá, hogy az autósok tök lassan vezetnek, nem tudnak kanyarodni, és úgy általánosságban, azt sem tudják, milyen rendezvényen vannak. Ezen felül esett az eső, nehezetn találtunk parkolóhelyet, és szállást meg egyáltalán nem találtunk a belvárosban. Ja, és nincs Etap Hotel...

Szóval a szokásos módon behajtottunk a központba, ami igazából nem is a központ, csak a város közepe. Az autót letámasztottuk egy mélygarásban, és sétáltunk egyet a városban. Mint mondtam, nem találtunk szállást, így csak városnéztünk, de az is érdkesre sikeredett. Tulajdonképpen azzal telt a városnézés, hogy a központot kerestük. Furcsa, de úgy tűnt, hogy Valenciának nincsen központja, vagy éppenséggel több van. Elárulom a megoldást: az utóbbi. Van neki egy kikőtő környéki hangulatos központja (nem találtuk meg), és egy metropoliszos városközpontja (forgalmi dugók, és áruházak - megtaláltuk).

Végül telefonon intéztünk szállást a város szélén egy hotelban, ami nagyon igényes volt, de még elfogadható árú. Egy kis pihenő után elindultunk központot keresni, de nem találtuk a tengerparti kikötős központot, csak a Forma 1-es pályát, így visszasettenkedtünk a metropolisz-központba, ahol estére a buszsávok parkolókká változnak, és mindjárt barátságosabb a hangulat az autós szívének. Az egyik sétálóutcában megvacsoráztunk, battyogtunk egy kicsit az utcákon, és irány a hotel, aludni.