Úton

Nem tudom, hiba volt-e, de a GPS-ből kivettük a fizetős utakat. Idő szempontjából, talán nem volt olyan jó ötlet, viszont azokat a helyeket, ahova így eljutottunk kár lett volna kihagyni. Amúgyis volt némi kavar GPS versvs Térkép versvs Útjelző táblák tárgykörben, de mivel kényelmesek vagyunk, és autóval utazunk, nekünk mindenhogy kényelmes, és mulatságos volt. Alicante és Valencia között csak 170 km van, ami nem tűnik túl soknak.

Kivétel, ha az ember pár centiméterrel arréb vezet, mint kéne. Mármint a térképen pár centiméterrel. Eleve nehézkes volt kikavarodnunk Valenciából, ráadásul iskolapéldája volt a Spanyol kitáblázásnak sok kereszteződés, ahol minden irányban ugyanaz van. Minden irányba ki van írva, hogy Barcelona és Alicante is arra van. He?

Az A7-es helyett sikerült az N-340-esen menni. Nagyon közel vannak egymáshoz, és mág ugyanoda is mennek, de a domborzat merőben más. Mondjuk az A7-et éppen felújították, így nyulat azzal sem lőttünk volna. Ha megnézed a nyomvonalát az N-340-esnek, látni fogod, hagy Xixona után elég érdekes a nyomvezetése. Na, az azért van, mert egy Mátra nagyságú dombocskán vezet át. Néhány kilóméter alatt laza 800 métert emelkedik.

A hegy másik oldalán Tibi van. Komolyan, ez a település neve.

Itt szeretném megjegyezni, hogy imádom a Ford Mondeot, és csodás élmény volt vezetni a hegyi utakon, még így megrakodva is. A végére már becézgettük a sebességeket, és ahol négyeske már sok volt, ott hármaska szépen behúzta a hajó orrát a kanyarba. Ha érted, mire gondolok. Szeretek úton lenni.

'Der Weg is das Ziel', ahogy Timcsi mondaná.

Az út a cél.