Mondtam, ugye, hogy mulatságos új utakon járni, és néha még eltévedni is érdemes, mert szép helyeket lehet felfedezni. Beírtuk a GPS-be, hogy irány Barcelona, nem akarunk útdíjat fizetni, mire azt mondta a GPS, hogy "Máris hozom, 5 óra 20 perc lesz..."
Kérem???
A helyzet az, hogy a Carretera Mediterranea, vagyis az út, amin a Costa Brava, és levante nagy részének városai között autózhat az ember, na az tökre fizetős.
Valencia - Barcelona ingyen 5h20', fizetősen 3h...
Fizettünk.
Igazából Viladecans-ba mentük, ami Barcelonatól délre egy kisváros. Itt van Etap Hotel. (o:
Kényelmesen megérkeztünk (a szakadó esőbe), lepakoltunk, és elmentük vacsizni a McDonalds-ba, ami tele volt gyerekekkel. Sajnos Rox a kocsiban felejtette a géppuskáját, Jani otthonhagyta a baseball-ütőjét, és az én fejszém sem volt kéznél, így békésen tűrtük a gyerekzsivajt.
Másnap reggel bementünjk a városba Cercanias-szal ('Cercanias Renfe' az itteni HÉV).
Elég felemás idő volt, de azért jót sétáltunk. Mászkáltunk a Ramblan, megnéztük a Casa Batillot, és a Pedrera-t, de igazából nem vittük túlzásba a dolgot.
Barcelona nem tartozik a kedvenc városaim közé. Olyan, mintha a katalánok annyira spanyolellenesek lennének, hogy a spanyolok inkább átengedték az egész várost az araboknak, cigányoknak, románoknak, törököknek, afrikaiaknak meg mittudomén még kiknek. Azzal nincs baj, ha egy városban vannak bevándorlók. Elvégre én is az vagyok. De amikor egy egész város abból áll, ráadásul az egész a katalán nyelvvel, és feliratokkal még érthetetlenné is válik... Nemszeretem. Azért van tengerpartjuk stranddal, da a helyzet az, hogy az is olyan, amilyen egy strand tud lenni 2 km-re egy hatalmas nemzetközi kikötőtől...
Viszont szép hűtőkiállítás volt a pályaudvaron. (o:
Szóval, megnézegettük Barcelonat is, aztán visszavonatoztunk Viladecans-ba. Már nagyjából összepakoltam, így el is indultunk Girona-ba, ami Barcelona-tól 120 km-re van. Elbúcsúztunk, felültem a gépre, és hazajöttem.
Bearangere kijött elém a reptérre, és hazahozott.
No comments:
Post a Comment